Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-13 / 11. szám
SZATMÁR és vidéke. Béget olyan kapván meg, a ki már 20 éves tisztviselő, de összeköttetés hiján különben soha sem tudott volna előbbre haladni. Hogy a kijelölő bizottság határozatának kihirdetésekor iszonyú volt a felzúdulás és a hevesnél hevesebb szavak röpködtek a levegőben, az magától értetődik. Ebben a hangulatban oszlott szét a közgyűlés, mikor a tárgysorozaton lévő többi tárgyakkal is elkészült. Fogyasztási szövetkezet Szatmáron. E sorok élére tűzött cim alatt ezen lapok f. évi io. számában egy cikk jelent meg, mely az alakulás legelső fokán lévő szövetkezetei a kereskedő világra károsnak, a résztvenni szándékozókra haszon nélkülinek, sőt egyenesen károsnak s az egész mozgalmat céltévesztettnek állítja a többek közt azon alapon, hogy az újabban alapított szövetkezetek, — mint cikk iró állítja —, sorra buktak s tőkéjük is odaveszett a vezetők szakértelmének hiánya miatt; továbbá burkoltan bár, de meggyanúsítja az ügy kezdeményezőit azzal, hogy felekezeti szempontok lebegnek előttük. Nagyon szükségesnek és helyesnek tartom, hogy a kérdés minden oldalról megvilágítva álljon a közönség előtt s azért a legszigorúbb tárgyilagossággal hozzá szólok az ügyhöz én is, mint az eszme jelen alkalommali felvetője. Könnyebb áttekinthetőség céljából pontokba szedem mondani valóimat. 1. Mi a céljuk azoknak, kik a szövetkezet megalakításán fáradoznak ? Céljuk az, hogy a nehéz viszonyok között élő hivatalnokoknak, tanítóknak, iparosoknak, szolgáknak módot nyújtsanak arra, hogy jó élelmi cikkeket a lehető legjutá- nyosabban szerezhessenek be s ez által ha- vonkint néhány koronái megtakaríthassanak. Az ilyen szövetkezetek Magyarországban tömegesebben csak az utólsó évtizedben alapittattak, külföldön azonban nemcsak a nagy és kis városokban, de el vannak terjedve a kisebb községekben is. 2. Ki fogja a szövetkezet kereskedelmi ismereteket követelő részét vezetni ? Minden esetre tanult, ügyes, értelmes kereskedő. 3. Nem fog-e megbukni s nem fogja-e megkárosítani a résztvevőket ? Tudtommal valamely üzlet virágzásához kellő alaptőke, megbízható, szakképzett vezető s elegendő vásárló közönség szükséges s ha ezek együtt vannak, úgy az üzlet feltétlenül jövedelmező, biztos. Az alaptőkét a szövetkezetbe lépők adják össze s ugyancsak ők lesznek a vásárlók is. Ha a szükséges töke össze nem gyűl, akkor egyszerűen nem lesz szövetkezet; ha összegyűl a töke, akkor már biztosítva van a vevő közönség is. Ha e két előfeltétel meg lesz, úgy bizonyára található lesz ügyes, tanult, — Ha nem a lepke, ha nem is a méh, azért még mindig akadhat valaki a ki szeressen! — vigasztalta magát. Igen bizony! Ott lenn a bokor alján ép most kezdett lassú kényelemmel fölfelé mászni a csiga. Vitte házát a hátán és hencegve mutogatta virágoknak és bogárkáknak, hogy ő a vagyonos osztályhoz tartozik. Meg van örök időkre a biztos otthona. Nem féli a vihart, nem teheti őt tönkre se hideg se meleg, minden veszély ellen biztositja öt vagyona: háza. Miután minden kényelme megvan és miután reá is valami különös hatással volt a tavaszi napsugár, szeretne fiirtot kezdeni. Óvatos szemlét tartott a virágok között és hogy miért, azt talán maga sem tudná megmondani, választása a vadrózsára esett. A méh és a lepke, meg a többi bogárkák ijedten súgták neki oda, hogy vigyázzon, mert a rózsának tövisei vannak, de a csiga vagy mert igen ostoba volt, vagy mert megakarta mutatni, hogy csak azért is eléri azt, a mitől minden vágyódása mellett mindenki fél, nem hagyta magát visszariasztani. Lassú biztonsággal tartott a vadrózsa felé és győzelmének biztos tudatában nyújtogatta szarvait feléje. Mig jó messze volt, a vadrózsa érdeklődve nézte óvatos, tapogatózó közeledését, ha nem aztán valami isszonyu undor fogta el... „Ne közeledj hozzám ostoba csiga. Menj! Undorodom tőled, gyülölekl“ — Nem látod szép, kényelmes házam? Megvédelek vele esőcsepek ellen. ' becsületes fiatal kereskedő is, ki a szövetkezet kereskedelmi ügyeit képes lesz lebonyolítani s a saját érdekében igyekezni is fog azt közmegelégedésre bonyolítani le. 4. De hiszen az újabb időben alakult szövetkezetek sorra tönkre mentek! állítja R. ur. Erre csak annyit mondok, hogy szövetkezetek Magyarországon tulajdonképen csak a legutóbbi évtizedben alakultak. A „Magyar Gazdaszövetség“ előttem fekvő kimutatása szerint 1900—1904. évben alakult összesen 574 szövetkezet s ebből az 1904. év végén működésben volt 489; megszűnt tehát 85. Megszűntek pedig ezek nagyobbára a kellő tőke hiánya miatt. De ha ez a 85 bizonyít valamit a szövetkezetek ellen, akkor a működésben maradt 4g9 is csak bizonyít valamicskét a szövetkezetek életképessége mellett. 5. Tönkre teszi a helybeli piacon működő kereskedők megélhetését, mondja R. űr. Én ezt nem hiszem. Nem hiszem pedig azért, mert a szövetkezet, ha- lé-; tesülne, alig vonna el a kereskedőktől 5oo vevőnél többet s ezt nem egytől, de valamennyitől vonja el. Kérdem, mr bajt okozhat az, ha 28—30 ezer lakosú városban 25—30 fűszeres és szatócs elveszít 500 vevőt? Hogy némileg csökkenteni fogja mindenik már lé'ező, vagy ezután keletkező kereskedés forgalmát, hogy korlátozni fogja a sokszor nagyon is indokolatlan áremelkedéseket, ezt elfogadom. — Ugyde az ő némi veszteségük a köznek hoz hasznot s egy munkás, egy szolga családjában az a 25 — 30 korona, melyet évenként élelmi szeren megtakarithat, jelentékeny pénz ám! Ki vehetné joggal rósz néven a kis emberektől azt, hogy keresik a módot helyzetük némi javítására ? 6. Elburkoltan bár, de felveti R. ur mégis a felekezeti kérdést. Megnyugtathatom ; egyáltalán szó sincs itt felekezeti kérdésről; a szövetkezetnek tagja lehet minden tisztességes egyén, ki a megalkotandó szabályoknak aláveti magát. 7. Végül nem hagyhatom szó nélkül az R. jegy alatt írott cikk bámulatos logikáját. Mélyreható megdöbbenést keltett a kereskedő világban a szövetkezet eszméje, mondja a bekezdésben. Azután teljes biztossággal megjósolja a szövetkezet bukását, a befektetett tőke elvesztését s végül megfenyegeti a vezetőket, hogy a hozzájuk közel álló hitfelekezetü kereskedők sorra tönkre mennek. Igazán nem értem! Hiszen, ha a szövetkezet bukása biztos, akkor kár a kereskedőknek nyugtalankodniok s nem kell félteni a szervezőkhöz közel álló hitfelekezetü kereskedőket sem a. bukástól. Ha pedig a nyugtalanság jogosult s ha a kereskedők alaposan félthetők a bukástól, akkor a szövetkezet ügye sokkal előnyösebben áll, mint azt a szervezők reKésőbbre fogja elperzselni szirmaidat a napsugár. Meghosszabbítom az életedet. — Nem kellesz! nem! mégsem kellesz ! Irtózom 1 Csak úgy reszketett a bájosan nyíló kis virág minden szirma, a mint az utálatos, hideg állatot közelről szemügyre vette. „Nem olyan keserves az életem egyedül, szerelem nélkül, mint a milyen volna ostoba csiga teveled!“ Hanem a csigának most még inkább megjött a kedve, véleszületett flegmája egészen cserbe hagyta, nem tapogatott óvatosan többé, csak sietett a virág felé. A vadrózsának mentő gondolata támadt, a tüskéivel agyonbosszantotta, szúrta, kínozta, sértette a csigát, a mig az végre is kénytelen volt abbahagyni minden ostromot és lassan, de biztossan a távozás himes mezejére lépett. A vadrózsa pedig mosolyogva nézett szembe a ragyogó napsugárral és megkönnyebbülve sóhajtotta: „Mégis csak nagyon jó, hogy vannak töviseim! Máskülönben hogy tudtam volna az ostoba csiggát elriasztani ? Kárpótlássul u kiállott csalódásokért aztán leszakította a vadrózsát egy ragyogó- szemű, édes kis leány és feltüzte valakinek a világos felöltőjére, a ki gyöngéden féltette, őrizte, csókolgatta, boldoggá tette a mig csak le nem hullottak szirmai. ményleni mernék, akkor egészen nyugodtan léphetnek- tagjai közé azok, kiknél a havi néhány korona megtakarítása is szerepet játszik. Ratkovsxki DU. Színház. A szini saison vége felé úgy látszik a director kedveskedni akar a közönségnek. E héten is hozott egy uj attractiót felfrissítendő egy kissé a reperioirt. Kedden „Gül-Baba“ szórakoztatta a szokot előadásban a szép számú közönséget. Szerdán a már ismert „P á h o I yu cimü vígjáték csinálta, hogy úgy mondjuk a hangulaton a „Deutler nővérek“ első fellépéséhez. A darab ismert meséjét fölöslegesnek tartjuk elrecitálni. A szereplők nagyon buzgólkodtak és telt ház kacagott a darab szellemes mókáin. Es a Finale volt a két táncosnő produktiója. Kétségkívül rendkívül ügyes, művészies láncosok. Művészetük, és ez főhibájuk, azonban már hogy úgy mondjuk productio számba megy és lassan-lassan lecsúsznak a színpadról és siklanak lefelé az orpheum deszkáira. Táncukat állandóan kísérti a „brettli“ árnya. Productióik különösen az u. n. „szélvész“- tánc nagy hatást keltettek. Csütörtökön Hennegrin és Milland bájos és Hené csudás zenéjével fűszerezett operettje a „L i 1 i“ került színre kapcsolatban a Deutlerek második felléptével. Az előadás egyike volt a leggyengébbeknek, a melylyel kár volt az örökbecsű „Lili“-t megszentségteleniteni. Mintha a színészek is azt gondolták volna, hogy a közönség úgysem a darabot, hanem a táncosnőket akarja látni. Pedig korántsem úgy volt. És ezért egy régi közmondást követve „a halóitokról vagy jót, vagy semmit“, inkább ez előadást is agyonhallgatjuk. A táncosnők mint első felléptükkor most is nagyon ügyesek voltak. Pénteken a Deutlerek utolsó felléptével kapcsolatosan Murai Károly „H u- szárszerele m“ cimü bájos vigjátéka mulattatta a nagyszámú közönséget. A darab maga geniális bonyodalmaival vetekedik a legügyesebb francia bohózatokkal és folytonos derültséget kelt a közönségben. Színészeink derekasan meg is állották helyüket csaknem kivétel nélkül. Jászai kis túlzásaitól eltekintve jó volt mint Anna, Tihanyi mint mindig most is oroszlánrészét vette ki a sikernek, Radnai, Rónai, Rajz, Szőreghy, Tihanyi mind igen jók voltak és sikerüli alakítása volt Borsodi és Réthynek is, az utóbbinak azonban nagy hibája, hogy a hatást nagy hangú lármás alakításban véli eltalálni, mi pedig játékában sok helyen visszatetsző volt. Zsuzsi hálás szerepe Rónai kszében sokkal nagyobb hatást ért volna el. A Deutlerek 5 percnyi tánccal búcsúztak el a nagy számú közönségtől nagy tapsvihart keltve az „eljen á mágyár“ kiáltással, de különféle megítélésben részesülvén egy nagyon is circusba illő productióval. Szombaton Mcilhach, Halevy cég örökbecsű operettje „A kékszakálu herceg“ került színre és ez este volt S i m á n d i József karmester jutalomjáték, csaknem zsúfolt ház előtt. Ha valaki, úgy ö érdemel elismerést a közönség részéröl. Mi kik minden este úgyszólván gyönyörködünk fárasztó de eredményes munkájában tudjuk méltányolni az ó munkáját a mi egy nagy nehéz és fáradságos munka. Midőn a magunk részéről őszintén és örömest hajtjuk meg előtte az elismerés lobogóját, csakis önzésből óhatjuk öt jövőre is a társulat karmesterének, mely óhajunk azonban mint értesülünk nem fog teljesülni és mi által csak a szatmári színház niveau-ja fog veszíteni. Az előadás nem a legjobb volt. Sok volt benne a nem színpadra való, túlzóba vitt mókázás. Figyelmeztetjük a szereplőket, hogy ez nem hatásemelő, sőt nagyon is degusztáló. Tudnak ők e nélkül is jó előadást nyujani, ezek nem hozzájuk illő eszközök. Valami unottság, vontatott- ság volt az előadáson észlelhető és a nem teljes hatást csak fokozta a kiállítás szegényes, kopott volta s a sírbolt nevetséges vig kinézése. Ilyen nagyon is ismert darabok előadására tanácsos több gondot fordítani. Vasárnap este kis számú közönség előtt érte el „G ü 1-B a b a“ nálunk első jubilemát az az zóna nélkül a tizenkettedik előadást, állandó derültség kisérvén Mujkó illetve Tihanyi és Rónai Hermin mókáit. Itt tartjuk alkalomszerűnek megjegyezni, hogy ha már a társulat mioden jobb tagjának adott az igazgató e saisonnak jutalomjátékot, miért mellőzi épen Rónait, a ki pedig mint kitÜDÖ komika és mint a társulat egyik kitűnő ereje, — ezt nagyon is megérdemelné. Hétfőn este zónában és telt ház előtt a „K is szökevényt“ ismételték meg mulattató jó előadásban. Heti műsor. Ma este „Dorr.it k is asszony* vígjáték. Szerdán „K ékszakálu herceg“ operette. Csütörtökön március i5 én, ifjúsági előadás félhelyárakkal „II. Rákócy Feren c.“ Pénteken K. Hegyest Mari úrnő, a budapesti Nemzeti Színház művésznőjének első vendégfelléptével „F e d o r a“ színmű. Szombaton 2-ik vendég vei léptével „Stuart Mária.“ Vasárnap utolsó vendégfelléptével a „Czigány“ népszínmű. Apróságok. Figyelmeztet valuki, hogy a „Szatmár- vármegye“ cimü lapban rólam Í9 megemlékeztek és pedig nem nagyon hizelgőleg. Az mondatik, hogy kiceinylőleg nyilatkozom a nemzet jogos küzdelméről, mert talán már kaptam egy csipetnyi koncot a kétfejű sns szájából, vagy ha nem, hát bizonyosan lesek rá, mert u mostaninál jobb alkalom soha sem lesz. — Szamárság — mondom az illetőnek — a ki ezt irta, abból csuk az irigység beszélt. * Abban van iguzság, hogy akadnak emberek, u kik politikai érdemeikért jutalomban részesülnek. De arra is van példa, hogyha a várt jutalom elmarud, a ki addig ; a hatalom szekerét tolta, egyszerre a legdü- j hösebb hazafivá vedlik át. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy még azért, mert va- i laki nem kapott koncot, mindig külömb em- ] bér annál, a ki megpróbálta, de nem sike- | rült, 8 most aztán e miatt hazafiságra tu- \ nitju a világot. * Hogy kicsinylőleg nyilatkoztam volna ! a nemzet jogos küzdelméről, arra nem em- j lékszem, de ha a „Szatmárvármegye“ u sa- j ját nagyhangú szereplését minősíti ilyen í küzdelemnek, akkor meglehet, hogy az Alii- tott bűnt elkövettem, mert az tény, hogy arról, mint a nemzet jogos küzdelméről, nem j lehet nagy elragadtatással nyilatkozni. Pozsguy Miklós, a ki leköpte a minisztereket, bizonyára van olyan kitűnő hazafi, mint a lapvezé: lő-bizottság bármelyik ; tagja, de azért nem muszáj tőle elragad- \ tatva lenni. * Megrovandó, ha ordít a gonoszság, de I 'egy cseppet sem szebb, ha ugyunazt az u. n. I huzafíság cselekszi, I a mint meg vfin en- .1 gedve az ordító hazafiságnak neki rontani I mindenkinek, a ki vele nem ordit, épen úgy meg kell engedve' lenni aunak is. hogy a I biízafiság mértékéül ezt a ténykedést ne le- I gyen kénytelen mindenki elfogadni. Sok ember lehet, a ki a kétfejű sastól k“ncot vár, de még több van az u. n. hazafiak között olyan, a ki a nemzet jogos I küzdelmében nem a haza, de a suját maga I apró kis érdekeit szolgálja. És én szerintem I mindkét fajta egyformán megvetésre méltó. 1 * Kivénült Demeternek is elneveztek. Hát I az iguz, hogy az évek elrepültek és így az 1 az elnevezés némileg jogosult. Bár fiatal lehetnék én is, mint a lapvezérlő-bizottság igen tisztelt tagjai, . akkor bizonyára sok j mindent nem látnék úgy, mint a hogy most j őszülő fővel látok.' így pf-< l;ogy 08»k egyet említsek, ma már a hazafiságnak is megvannak a maga stréberjei, s hogy az alkotmány elveszett, annak első sorban ez volt az okozója. * Egyébiránt helyesen teszik, ha állandóan résen vannak és ügyelnek Magyuror- I szagra. S ha csakugyan azt fogják látui, I hogy beadtam a pályázatom pl. közjegyző- ségre vagy valami más zsíros állásra, akkoy aztán rántsák ki a kardot s irgalom és kegyelem nélkül bánjanak el velem. Addig azonban okosabb dolog, ha folytatják kisded játékaikat és püfölik tovább is a Jakabokat. Demeter. Róth riilöp kárlsfoádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia szálloda mellett I ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. — Szatmár és vidéké legnagyobb cziporaktára. FIG YELK EZTETÉSII! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli árak gyári áron alól is beszerezhetők.
