Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-09 / 2. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. Rövid tárgysorozat volt, mely sem­mi érdekest nem Ígért, a végén azon­ban mégis érdekessé vált, s valósággal felzavarta a kedélyeket. A polgármes­ter és a képviselő még a közgyűlés befejezése után is folytatták egymás közt a szóharcot, bár nem olyan élesen, mint a hogy a befejezés előtt megkez­dették. És nehogy tévedésbe essék bárki is, helyén való a felvilágosítás, hogy t. i. a viadalt 'most az egyszer nem a veszedelemben forgó alkotmány, ha­nem az a kérdés idézte elő: ki legyen a szinigazgató a következő évben Szat- máron ? A ki a helyi lapok legközelebbi számait figyelmesen elolvasta, az bizo­nyára tisztában van vele, hogy sokan nincsenek megelégedve a mostani igaz­gatóval Gyenge a társulat, hiányzik ez, hiányzik az, tehát jobbat óhajtanak. A pályázat pedig most járván le, állítólag van is a pályázók közt olyan, a. kiben a kívánt kellékek feltalálhatok. Ugyde, hogy a közgyűlés határozhasson, ah­hoz szükséges a pályázatra vonatkozó­lag a szipügyi bizottság javaslata, mint­hogy pedig a bizottság javaslata még nem készült el, azon előterjesztést tette, hogy a javaslatot csak a pályázókra nézve szükséges puhatolódzás megej- tése után fogja beterjeszteni, addig te­hát az érdemleges határozat hozatala halasztassék el. Ez az álláspont törvé­nyes, e mellett volt a polgármester is. Ámde a mai időben, mikor a törvény­TÁRCZA. A gyáva. Irta: Szabóné — Nogáll Janka. Kardos Feri, a kit egy később meg­érthető okból vocatornak — madár csa­logatnak — neveztek a régi barátai, egészen a lakása ajtajáig kisérte Boros Mihályt, a tisztelt törvényszéki bírót, a kinek inkább csak jogos reménye, mint biztos protekciója volt ahhoz, hogy egy­kor szép kariert csinál s a kinek a hala­dása e szerint meglehetősen bizonytalan volt. Még az ajtóban is igen élénken bá­torította valamire, bár Boros több félénk pillantást vetett az olykor meg-megmoz- duló orgona-bokrokra, melyek a kis vidéki ház rácsos kerítése mellett virítottak. Egy idő óta várni szokta valaki s most attól tartott, hogy megint ott van s meghallja a beszélgetést, melyet talán épen az előtt az egyetlen előtt szeretett volna eltitkolni. Kardos Feri egyszerűen határozat­lanságnak magyarázta ezeket a félrenézé- seket. beleragaszkodott a Boros kabátja gombjába és nagyobb tűzzel beszélt: — Ne félj és bizd reám az egész dolgot. Biztositlak, hogy feltűntél nekik. Az apa azt mondta: derék, ipegállapodott fiatal ember, az információk a lehető leg­magyarázat napirenden van, s törvény az, a mi jól esik, más szóval, a mi a saját felfogást támogatja, az első pilla­natra látni lehetett, hogy azzal szem­ben sokan azt az álláspontot foglalják el, mely szerint a szinügyi bizottság javaslatának bevárása nélkül az igaz­gató nyomban megválasztandó. Ez irányban tett indítványt dr. Kelemen Samu s nyújtott be egy tit­kos szavazást kérő ivet Beer Mór. -— Élénk vita támadt, a melyben résztvet-. tek még dr. Keresztszeghy Lajos, Ve- réczy Antal, dr. Tanódy Márton, Os- váth Elemér és dr. Vajay Károly s a mely azzal végződött, hogy közgyűlés kimondta, miszerint a szinügyi bizott­ság javaslatát bevárja, s igy az italmé­rési jövedéki ügyben tartandó rendkí­vüli közgyűlésben fog ezen kérdésben is határozni. Megelőzőleg ugyanis olvastatott a pénzügyigazgató átirata, melyben arra hívja fel a polgármestert, hogy nyilat­kozzék, beszállitotta-e az önként befize­tett állami adót, miután az állami ital­mérési jövedékből járó jutalék csak az esetben nem fog megvonatni a város­tól, ha ez megtörtént, s erre a közgyű­lés ; úgy határozott, hogy ezt az ügyet, véleményezés végett kiadja a jóléti bi­zottságnak és ha annak véleménye be­jön, egy rendkívüli közgyűlésben fog határozni. Nehéz kérdés, nehéz felelet. Ha nem-et mondunk, nem kapunk jutalé­kot, a mi a vele összefüggésben lévő fogyasztási adómegtéritéssel együtt 50 jobbak, a jövője biztos, csákhogy persze az utat egyengetni kell. —■ És ö? — kérdezte félénken Bo­ros és pápaszemes, szelíd, szőke arca leá- nyosan elpirult. Bánta és restelte a kérdést, talán félt is a felelettől. De már késő volt: — Pannával barátom, az ember soha- sincs teljesen tisztában. A nyakadba bo­rulni talán még az esküvő után sem fog. De kosarat nem ad, arról biztositlak. Okos, higadt, nyugodt teremtés, a ki megtudja érteni, hogy a te tehetséged és az ő csa­ládi összekötietései neki olyan jövőt biz­tosítanak, a milyennel meglehet elégedve. Boros Mihály csüggedten hajtotta le a fejét a vQcator rögtön megértette, hogy hamis hangon dalolt. VálláTa csapott és vidáman bátorította: — De hiszen a többi a te dolgod. Teringette! Hiszen utoljára is neked kell öt meghódítanod. Én csak nem állíthatom eléd azzal a kijelentéssel, hogy máris ég. Csak nefélj és tedd amit mondtam. A mit Kardos Feri mondott, az volt, hogy Boros csípje ki magát, készüljön el öt órára és várjon reá. Ö érte jön, elviszi a sótatén kioszkba és ott egyszerjien be­mutatja Lipszer Pannának, a ki rokonai­val ott ozsonál. A szives fogadtatásról pedig jót áll. — Előkeli jönnöd, — mondta még egyszer, a mint megráz'a a kezét. Hiszen nem akarsz megpenészedni ebben á nyo­ezer korona elvesztését jelenti. Ha pe­dig igent mondunk, eláruljuk az alkot­mányt, mint a hazafias elemek mond­ják. No de ott a jóléti bizottság, az majd nyélbe üti. A közgyűlésnek tulajdonképen ez a kettő volt a főtárgya, a többi kisebb- szerű ügyek, a melyek minden vita nélkül mentek keresztül. Tudomásul vette közgyűlés a belügyminiszter le­iratát, hogy a többek által kért gyógy­tárt nem engedélyezi. Meghosszabbí­totta Dellman Izidor boltbérletét és a hasonszenvi kórház épületének bérle­tét. Kimondta, hogy a fertőtlenítés a város költségén fog eszközöltetni. Meg­állapította az erdei termékek egység­árát. Elhatározta 8 csendőr őrbódé fel­állítását és azoknak tűzjelző készülékkel való ellátását. A polgármesteri jelentés beszámolt a tisztikar múlt évi működéséről, s nagy elismeréssel vette tudomásul közgyűlés, hogy minden vonalon rend és pontos­ság volt tapasztalható. Fél 5 órakor a közgyűlés vé­get ért. * A hitelezők szezonja. Uj év beálltával a hitelezők szezonja következik. Nem kér belőle se a hitelező, se az adós, de szükség szerint bekövetke­zik minden uj évben, úgy a^hitelezők mint az adósok szezonja. A hitelező bosszankodik először is azért, mert hiteleznie kell. Vannak vevők, a kik egész éven át hozómra rendelnek. Nem szereti őket a hitelező, mert a keres­morult városban. Á végcélod itt mi lehet más, mint a nyugdíjazás. Kiveszel egy dinyeföldet, megházasodol, az anyósod is hozzád költözik és aztán egyik gyerek a másik után. Boros most már végkép megijedt. Az orgona-bokrok közt határozott recsegés támadt, mintha valaki ijedtében és sietté- ben hamar visszaugrott volna. Félt, hogy bírja elhallgattatni ezt a buzgó fecsegőt, intett neki, hogy jó, készen lesz és benyi­tott az udvarra. Az orgona-bokrok előtt a földön egy kis gyűrött kék szalag volt. Valahogy kibomlott és leesett valakinek a fejéről, a kinek már nem volt ideje felvenni, vagy a ki tán annyira el volt foglalva valami más gonddal, hogy a veszteségét észre sem vette.. Boros lehajolt érte és felvette. De mikor a konyha elé a kisvárosi lakás közös bejárata elé ért, mégis csak eldobta megint. S mint a ki ezzel valami gyön- gédtelenséget követett volna el, azzal a különös, rossz és elégedetlen érzéssel nyitott be. A konyhában nem volt senki, de a háziak felé nyíló ajtó épen becsapódott s a nyílásba oda szorult egy ' halvány kék ruhának a csipkés fodra. Boros Mihály benyitott a saját szo­bájába belevetette magát a hűvös fekete díván sarkába. Nagyot sóhajtott, megtö­rülközött és lecsukta a szemeit. kedő csak akkor csinál jó üzleteket, ha pénzét forgathatja, kamatoztatja. De hite­leznie kell, mert készpénzen vásárolt vevői­től nagyon keveset kap, ilyenek kevesen vannak s ha vannak is, akkor is nem tud konkurálni, vagy éppenséggel nincsenek készpénzfizetői, a mikor tehát hiteleznie kell, mert különben becsukhatná egészen a boltot. gR ; Szükségképpen aztán beáll a hitele­zők szezonja. Az adós rettenetes lelki harcon megy kerdsztül ilyenkor. Mert vagy fizet, ilyen esetben a legtöbbször uj adósságot csinál, vagy nem fizet, ilyenkor aztán perelnek, a mi uíból nagy kiadás. Sehol ilyen kicsiny országban nincs annyi som­más per, mint Magyarországon és alig van kultúrál lam, a hol oly költséges volna a jogvédelem, mint nálunk, a hol az árverési hirdetmények egész raja van kifüggesztve a bírósági hivatalok ajtajain. E bajt a fentebbiekkel konstatáltuk. Most csak annak a kifejtése tartozik a lapra, hogy találjunk modus vivendi, vala­mely speciális gyógyszert a hitelező-adós bajainak orvoslására. Megváltjuk, hogy nekünk magunk­nak nincs valami megváltó ideánk, mert az adott körülmények között az volna az ideális állapot, ha valaki finanszírozná a hitelezők költségeit, kiadásait, ha tudnók előteremteni azt a sok pénzt, mely eltün­tetné az emberek arcáról a sok felhőt.-“** No de hol van az a kincsesbánya, a mely a teremtés e nagy molochjának kívánságát ki tudná elégíteni ? Mesébe se illik ilyen idea, mert hazug volna minden betűje. A gondolkozás ereje azonban a pénz­nél erősebb. Nagy baj az, hogy az emberek keresetükön felül költekeznek, de talán az is baj, hogy vannak talán olyan kereske­dőit bőséges számban is, a kik könnyel­műen hiteleznek, ugrasztják a vevőket, rábeszélik a közönséget, csakhogy üzletet Lipszer Pannára gondolt, a kis város szenzációjára, ki pár hét óta, mint a tör­vényszéki elnökék vendége, teljesen fel­zavarta a város nyugalmát. Szegény kis­városi leányok, a kiknek az volt a leg­nagyobb mulatságuk, hogy esténk int kidugják a fejüket a félig nyitott zsalu- gatterek közül s várták, mig egy sétáló ifjú hivatalnok beleakaszkodik a támasztó vasba, melynek olyan csudálatos horog­formája volt és felnézvén hozzájok elmondja a Képeddel alszom el szöveget hiteles prózában. Eh, most hiába nézegettek ki. A város összes legényei a kioszkba gyűltek és hallgatják a Lipszer Panna gorombás­kodásait. Panna ugyan is úgynevezett eredeti lány volt. Folyton kötekedett, gorombás- kodott, az alsó ajkát előre bigyesztette, hátat forditott és e szokatlan pikáns fogá­sokkal hallatlan sikereket ért. Az első turnürt ő hozta le a fővárosból és ö oko­zója annak, hogy a tisztes vidéki úri há­zakban egymásután tűntek el nyomtalanul apró lószőr párnák, ócska vadásztáskák és emelkedtek a lankadt ruharáncok, lépést tartva az ifjú urak mindegyre emelkedő lelkesedésével. Konkurenciába léptek az­zal a csinos, kecses kis tournurrel, mely a Panna tunikáját érvényesítette. Több­nyire fehér ruhát viselt, hozzá fehér cipőt s félrecsapott fehér kalapot. De most, a mint Boros Mihály reá gondol: ime halványkék ruhát ölt, merész, Mála Sstenneíc hogy megengedte magának, oly hatalmas gyógyszert feltalálni, mint „György életbalzsam“, mely nekem annyira segített bajaimnál ! Igy írja Vas Ferenc, Cupreg (Zágráb megye). Számtalan beteg kapta vissza egészségét a , György eletbalzsam' által, melynek gyógyhatása cso­dálatos, kiválóképpen : gyomorbaj, bélbaj, étvágytalanság, influenza, kelika, láz, csúz, köszvény, fej- és fogfájásban szenvedőknél. 81.711 elismevölevol bizonyítja ezt. — 12 kis vagy 6 nagy dupla üveget 4 K 50 fill, bérmentve. Minden ily rendeléshez 1 üveg ingyen lesz mellékelve pontos használati utasitással Szétküld! az egyedüli készítő: Váron! gyógyszert.Temesvár,Bzt-György-tér 603. György lovag védjegy 4—15 HV Ezen háziszer ne hiányozzon egy osaládnál nem. György lovag védjegy

Next

/
Thumbnails
Contents