Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-09 / 2. szám
0SATMÁE ÉS VIDÉKE. nője ismét a címszerepet játszó Jászay Olga volt, kinek hatásos jelenéseit a közönség rokonszenves tapsokkal jutalmazta meg. Heti műsor. Ma, kedden „Gül-Baba*, operett, újdonság, harmadszor. Szerdán „ Három ajax“, vígjáték. Csütörtökön „Gül-Baba“ operett, negyedszer. Pénteken „Rezervis- iák“, énekes bohózat, félhelyárakkal. Szombaton „Lorrit kisasszony“, vígjáték, nagy újdonság, először. Vasárnap d. u. „Robinson Grouseu“, tündérrege, félhelyárakkal, este „Gül-Baba“, operett, ötödször. Apróságok. A vasárnapi beszámolóról folyik a beszéd, s a polgártársak nagy megelégedéssel nyilatkoznak a történtekről, csupán Köcsög uram tesz úgy, mintha nem értene egyet a többivel. — Szép, szép — dünyögi tempósan j — de mit ér, ha egy grófot se láttunk. * Az elmúlt hét szenzációja a debreceni főispán bevonulása illetve bevonul- tatása volt. Mondhatjuk, hogy ilyen meg olyan hazaáruló, aki a főispáni állást elfogadja, de a ki a debreceni eset után is megteszi, arról csakugyan el kell ismerni, hogy bátor ember. * Az egész országban mindenfelé volt már főispáni beiktatás, csak mi vagyunk olyan pechesek, hogy nem tudunk hozzá jutni. Igazán nem szép Kristóffytól, hogy nekünk nem akarja ezt a gyönyörűséget megszerezni. Olyan egyhangú az élet mi- nálunk, hogyha pl. nem volna most napirenden a színigazgató választása, azt se tudnók, hogy miről cikkezzünk. * A tegnapi városi közgyűlést is ez tette élénkké. Krémer miatt majd nem kiütött a háború. A nagyságos képviselő ur felemelte a harci bárdót, s a hivek serege zajosan helyeselt. Kérdem egyik polgártárstól, hogy neki sem tetszik a mostani igazgató. — Persze hogy nemi — mondja nagy önérzettel. — Szokott-e színházba járni ? — No már azt nem cselekszem! e Megtörtént a következő szóváltás: — Ne főispánoskodjék! — Én mint polgármester beszélek. — De ha igy beszél, nem sokáig fog abban a székben ülni. Ennek a szóváltásnak a hatása alatt oszlott szét a közgyűlés. Azok, a kiknek nem volt részük a lámpionos menet rendezésében, kemény megjegyzésekkel Ítélték el a felszólalót, mig .a lámpionos menet rendezői egy hangot sem szóltak védelmére. Demeter. HÍREINK. — Képviselői beszámoló. Városunk uras. képviselője dr. Kelemen Samu, f. hó 7-én tartatta mag a Vigadó helyiségében beszámoló beszédét. Elhibázott dolognak tartjuk, hogy a 48-as é* függetlenségi párt elnöke ez alkalommal olyan módon formuláztu a beszámolót, mintha az csak Csupán a függetlenségi párt közgyűlésének keretében ejtetik meg; amennyiben dr. Kelemen Samu immár pártkülönbsép nélkül városunk orsz. képviselője, nem volt éppen szükséges semmiféle párt közgyűlésre hivalkodni. Csakis ezen körülménynek volt aztán betudható, hogy a szabadelvű párti választók legnagyobb része a „beszámolón'1 nem jelent meg e a hallgatóság zömét csakis független elem képviselte. Ez legke- vésbbé sem volt tüntetés, de inkább csöndes visszavonulás, amennyiben az egész ünnepség a függetlenségi pártnak szólván, u más pártállásunk ilyenformán erkölcsileg sem jelenhettek meg. A beszámolón történtekről egyebekben a következőkben számolunk be. A beszámoló alkalmából, több oisz. függetlenségi képviselő jövetele volt jelezve, azonban ezek közül a délutáni gyorsvonattal csuk Búza Burua és Nagy Emil képviselők érkeztek meg, kiket az indóház- náí-Ve.réczy Ernő dr. üdvözölt s a megérkezett képviselők köszönő válasza után a kivonult függetlenségi polgárság mintegy 50 tagból álló lovasbandérium vezetése alatt az Attila, Árpád, Széchenyi-utcákon felvonult a Deák-térre, majd a Kuzinc/.y-utcán keresztül haladva a Vigadó előtt állott, meg. A Vigadó nagy terme már ekkor zsúfolásig telve volt hallgatósággal. Az egész utvoualoi), mint a Vigadó előtt nagy számban vonult ki cseudőrség a rendfentar- tása céljából. Körülbelül három óra lehetett, mikor Csomay Imre a függetlenségi párt elnöke jelentette, hogy dr. Kelemen Samu nemsokára megérkezik beszámolójának megtartása végett s felkérte a közönséget, hogy úgy a képviselőt, mint a vele érkező vendég képviselőket ünuepi csöndben hallgassák meg. E közben az egybegyűltek élénk éljenzése között vonult be a terembe dr. Kelemen Samu, Nagy Emil, Búza Barna, Luhy Béla orsz. képviselők és a helybeli, 48-as és függetlenségi párt vezető férfiai-- nuk kíséretében. Csomay pártelnök ezután a vendég képviselőket mutatta be az egybegyűlteknek s egy rövid beköszöntő kíséretében megnyitotta a közgyűlést és felhívta dr. Kelemen Samut beszámolójának megtartására. Kelemen Samu dr. ezután az egybegyűltek éljenzése között lépett elő és mindvégig általános érdeklődés és figyelem között tartotta meg több mint egy óráu út tartó beszédét, melyet a hallgatóság többször éljenzésekkel kísért. Dr. Kelemen Samu beszéde elején azt fejtette ki, hogy az ellenzék nem lopva, de nyílt rohamban vette be a múlt választásokban elért sikerét, mely után a várva-várt béke ugyan nem jött meg de két ut állott elő: az'ellenséget katonai jellegű taktikával kiverni és az uralmat elfoglalni. Aztán a jelenlegi kormányt szedte ráncba és ostorozta unnak ténykedéseit. Kapott szemrehányást a szabadelvű párt is eleget. köthessenek. Főleg piszkos konkurenciával dolgozó kereskedők házalják be az emberek házát, hogy csak vegyenek, nem törődve hitelképességgel vagy szavahihetőséggel, ők csak árulnak. Ezzel tönkre teszik a tisztességes kereskedők hirnevét, de egyben a fizetni szerető, fizetni tudó közönség hitelképességét is. Az orvoslás tehát ezen a téren keresendő. Ez a gyógyszer biztosan ható, mindenki előtt világos. Az, hogy a kereskedő megvárhassa adott portékájáért a pénzét az jog, az hogy az adós fizessen, kötelesség ; de viszont, hogy a vevőközönség meglegyen kímélve a könnyelmű hitelezéstől, szintén jog, az pedig, hogy a kereskedő tisztelje a vevő közönség pénztárcáját és jövedelmi forrását, szintén kötelesség. Természetesen nem azt mondjuk ezzel, hogy a jó kereskedő jó áruit ne ajánlhassa tiszteséges fizet tségért, olcsó pénzért. A külföldi kereskedelem is csak úgy lett híressé odahaza is, nálunk is, mert széleskörben hirdették az áruk jóságát. Mi csak azt célozzuk, hogy a köny- nyelmü hitelezésnek és a könnyelmű vásárlásnak az a kellemetlen sezonja mind •lmaradhat, ha vásárló és árusitó egymás érdekeit tiszteletben tartja. Fontos kéreskedelmi érdek ez mindenképen: mert a könnyelmű hitelezés termeli a csődöket, a könnyelmű adósság csinálás kevesbíti a nemzeti vagyont és dúlja fel a család békéjét. És habár győ- gyithatatlanul látszott is ez a baj, a társadalmi felfogás összetartó elhatározása ezen a téren is jelentős eredményeket érhet el, és nem fog kínálkozni a kellemetlen téma sok rósz éle faragására és a mi fő a „Budapesti Közlöny“ legszomorubb rovata az „árverési hirdetmények“ nem fognak nevelni árverési hiénákat, a kik eleddig is annyi ember feje alól húzták ki a párnát. B. Színház. Kedden Wildenbruch Ernő 4 felvo- násos színmüve a „Bubos pacsirta“ került színre. A darab maga a legsenti- mentálisabb darabok egyike, a szereplők legnagyobb részben egyszerű emberek az odaadó buzgó munka harcosai, kiknek lelkivilágából a szerző nagy, bonyodalmas történetet fel sem tételezhetett és ezért az egész mese egyszerű, bájos, poe- tikus. Egy gyáros szereti egyik munkás- nőjét, családja intrikál ellene, a leány egy munkást szeret és végül azé is lesz. A jó és rósz emberek küzdelme a darab. A címszerepet Jászai (Léni) adta igazi elismerésre méltó finom, érzésteljes játékkal. Igen jó volt Tisztái egy igazi szociá- lista munkás szerepében. Jók voltak Tihanyi (Hermann), Rajz (Ágost), Radnay (Juliánná), Kiss (Hefeld) szerepében. Az előadást nagyon kis számú közönség nézte végig. A „Bolygó görög“ szejda esti előadása ünnepi számba ment. Érdekességét Buttykay Ákos zeneszerző jelenléte képezte. O hangolta hurra a darabot. A megjelent társszerzőt (mert a darab szövegét Pásztor Árpád irta,) a közönség az első felvonás végével lámpák elé hivta és hangos óváció közepette — hatalmas babérkoszorúval lepte meg. Az előadás sokkal jobban sikerült az előbbieknél. Ugylátszik a szerző jelenlétét respektálták a szereplők. Mindamellett a női kar meglehetősen gyenge volt. Csütörtökön Gárdonyi közismert kitűnő lalusi története, a „Bor“ került színre Baracs szerepében a szatmári közönség előtt jól ismére Kürti József- fel, kinek játékáról elismeréssel írhatunk, mert nagyon ügyes, temperamentumos színész, ki természetes és nem hatáshaj- hászó, pathetikus játékkal szolgált rá a szépszámú közönség őszinte elismerésére. Méltó partnerei voltak és sikerében tel- jes mértékben osztoztak Jászai (Baracsné), Radnai (Rozi), Szöreghy, Tisztái, Tihanyi és Rajz. A cigány szerepéban Fehérvári ügyes volt. Pénteken zsúfolt ház előtt Lincke operettjét „Lysistratät“ ismételték meg, zóna de jó előadásban. Szombaton G ü 1-B a b á n a k, Martos- Huszká nak a király színházban nagy sikerrel szinrehozott operettjének volt a bemutatója. A Bob herceg és Aranyvirág szerzőinek eddigi nagy sikerét a Gül-Baba csak gazdagította. Nem csak hogy nem marad mögötte elődeinek, de sokban fé- I lül is múlja azt. Leila és Gábor diák megható hü szerelmét poetikus keretben varázsolja elénk Martos s erre a kedves szövegre szerzett édes, bájos muzsikát Huszka Jenő, kinek szerzeményét ép úgy fogja dalolni mindenki az országban, mint a mily mesés népszerűségre tettek szert a szerencsés kezű társ sz :rzők előbbi darabjaikkal. Az igazgatót méltán illeti dicséret a darab gyors bemutatójával, úgy tudjuk, hogy a vidéki színpadokat mindenütt megelőzte és a gyors betanulás nyoma alig látszott meg az előadáson. Gondos, jó előadásban láttuk szinre hozva s dicsérettel kell megemlékeznünk a darab külső kiállításáról is, a második felvonásé különösen szép. A szereplők valamennyien jó kedvvel s igyekezettel játszottak, a csengő-bongó kedves dallamok teljes sikerrel jutottak érvényre, úgy hogy a közönségnek élvezetes, jó előadásban volt alkalma gyönyörködhetni. Harkányi Gábor diák poetikus szerepét sok bájjal és tezmészetességgel játszotta, e szereplését bátran sorozhatja legszebb sikerei közzé. Gül-Baba hálás szerepét Tisztái eléggé kiaknázta, Leilát Kerényi szépen énekelte, úgy szintén Váradi Áli basát. Jó estéje volt ismét Tihanyinak Mujkó cigány szerepében annyi derűt, humort vitt a színpadon, hogy a közönség egész este ki nem fogyott a kacagásból. A kar, zenekar jól, összevágóan működött, hisszük, hogy a gondos, jó előadás még sok telt házat fog összehozni. Vasárnap délután a „B o r“-t, este meg a „G ü 1-B a b á“ t ismételték meg. Hétfőn este a „Boszorkány“ került szinre e saisonban 3-adszor, zónában, telt ház előtt, jó előadásban. Az est hős— Miért ? — kérdezte csöndesen, de igen szomorúan Mili. — Csak. Úgy gondoltam... — Téved ... Inkább örülök és szivemből gratulálok előre is... Un megnősül... előre lép, halad... Itt pedig mi vár reá... A penzió a dinnyeföld. Sötét pirosság borította el az arcát, a mint észrevette, hogy mit akar ismételni. Elfordull, kifelé indult, de a válla megremegett, látszott, hogy sir. Boros mellette termett. — Mili. — Karja a leány derekához ért, villanyos ütés cikázott át rajta, most már nem gondolkodott többé. Felemelte a lehajtott, könnyes arcot s belenézett azokba a csüdásan meleg szemekbe. Ezek a sugarak ah, ezek a sugarak igazán nem vezetnek messze. Az egész láthatár, a mit úgy beszegnek: szürke, egyhangú, munkás, küzdelmes, dicsőségtelen élet, szerény rang, szűkös fizetés, nagy kötelességek s a végén csakugyan a penzió és a dinnyeföld.' — Mili.:. édesem... A leány felriadt: — Hallotta? Kopognak... Öt óra... Verik az ablakot... A lecsukott zöld deszkákon csakugyan dobolt valaki és besivi- tott a madárfogó türelmetlen hangja: — Jössz? A fiatal lány szelid megadással indult az ablak felé. Vége a kis kosztadó lány regényének, felébredtünk. De Boros két karjával kapott utána megragadta és visszafordította arccal felé. — Itt maradsz I Az enyém vagy 1 Pszil A leány most már boldogan simult hozzá. A könnye is eltűnt, arca ragyogott s úját feltartva most már pajkos cinkossággal mond‘a 6 is: — Pszt! A vocator dobolt még egy sort, szólt is, aztán haragos, dobogó léptekkel eltávozott. — A gyáva, — mondta útközben. Megszökött. Nem mert szembe nézni az élettel... Azok odabenn összesimulva hallgatták a lépteit. Ment egyre távolodott. Vitte magával a kilátást, az előmenetelt, rangot, vagyont. S a mi helyette itt maradt, csak egy hosszú, meleg ölelkezés. Csak ez... De hát, Istenem, mikor az ember még fiatal, meg akkor, mikor már nagyon öreg, azt mondja, hogy az az egyetlen cél az, a miért érdemes lesz és érdemes volt élni. Es -e kijelentéséhez feltétlenül ragaszkodik, bármint vélekedett is különben amaz évek alatt, melyek e két határ közt levő hézagot kitöltötték. hideg ravasz szürke szemeit fekete pillákkal árnyalja a kezében egy kis gyűrött kék szalagot tart, mint ha kérdezné: — Miért dobtad el az előbb ? — Boros Mihály kinyitotta a szemét, felugrott. Ijedten nézett az órára. Három- negyed órát szundikált és most már alig van idő az öltözésre. De a kis kék szalagot talán még belehetne hozni. Elindult az ajtó felé. Kinyitotta s egyszer csak szemben állott egy halvány, kék ruhás lánynyal, a ki lesütötte előtte fekete pillával árnyalt szemeit. Valami kávés ibrik volt a kezében, de csak egy pillanatig, a következő percben már darabokra válva gurult szét a kövön. — Úgy megijedtem ......... — De hát azért ne menjen el — mondta a szőke fiatal ember. Hová .Get? Vagy tán haragszik ? A fiatal leány ránézett. Nem volt feltűnő szépség, talán egyszerű szépség sem. A homloka alacsony s itt-ott benőtt a haja. Az orra táján nehány szeplő, az álla egy kicsit előre áll, de vérpiros a szája s gyönyörű apró fogak ragyognak benne. Mikor pedig e csüdásan hosszú fekete szempillákat felemeli, olyan kék szemek nyílnak meg, melyeknek sugara bevezet a szív mélyére, hol minden csupa melegség és édes marasztalás. A története rá van írva ebben az ala I csony sárga házban, mindenre, még ajtók előtt nyíló estikékre is. Özvegy asszony leánya. Az apja hivatalnok volt és árván hagyta őket. Az anyja kis nyugdíjjal, de sok lekvárral özvegyen maradt. Kosztoso- kat fogadtak tehát s minthogy a tanuló ifjúság valami sejtelmes tartózkodással viseltetett ama bukta nevezetű tészták iránt, melyeket, mint jó, kiadós tésztákat szoktak lekvárral értékesíteni, a hivatalnok uraknak tettek ajánlatot. Boros Mihály, a ki szőke volt, szelid, álmodozó, tanult és igen szorgalmasan doN gozó ifjú, lakásra is náluk ragadt. Elfoglalta az egyetlen utcára nyitó két ablakos szobát, de minthogy többnyire a hivatalban ült a család viszont az ő szobájában tartózkodott. Déli harangszóra szétrebbentek, de azért megtörtént olykor, hogy ebéd után Milike benyitott s megkérdezte: — Nem felejtette-e ott a horgolást? A horgolást megtalálták és lassacskán odajutottak, hogy a lány esténkint véletlenül az orgonabokrok előtt állt. Később a kis kék szalag ieoldódott s akkor Boros ur volt szives újra feligazitani. Ez a feligazitás akkor csak annyiban sikerült, hogy Boros urnák a szája valahol elakadt a Milike fején, de a másii maga, mint másli, egy fabatkát sem ért. És most ime odajutottak: — Vagy tán haragszik ? Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia - = __szálloda mellett! aj áaljak a t. vev6 kö*öm»éynsk leffolooobb bev; Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEG£RKEZT£K!!i az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik,
