Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-25 / 52. szám
Huszonharmadik évfolyam, _ 52-ik szám Szatmár, 1906. december, 25. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = . Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. 'Íréi évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » . Községek, községi jegyzők és néptanítók résáfcre egész évre 4 korona. SZEBKESZTÖ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Merval Jáoss Hayvnyoadtja IStvts-utcza 6 ik sz. alatt. = TELEFON-SZAm : 78. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK = a taf kMéMvatalákaa a legatesékb árak msllett filvétatnak. Nyüttér garmond sora 10 fillér. Hirdetések díjjal el&ie fizetendők, ---jac ___________________________________________ A kivándorlás kérdéséhez. Oál Jenő-től. A „Szamos“ e thémáról Írván, nyilván nemes intentióval, de néhol tévesen állítja elénk a gazdasági baj okait és orvoslási módját. Az a korszak, mikor Amerikában sok volt a munka és kevés á munkás — egyáltalán nem múlt el. Sőt az 1906-ik esztendő eddig hallatlan gazdasági fellendülés éve az Unióban. Ha valaha drága volt a munkás kéz odaát, úgy ma különösen drága. Uj gyarmatoknak beruházása, az európai versenynek, némely dolgokban az európai termelésnek lenyügözése,. az általános népjólét okozta roppant fogyasztás, végül az Unióba újonnan államoknak besorolt tefritoryk berendezése eddig nem sejtett fokra emelte a munkás szükségletet. ; Ha a? magyar kivándorlás addig tart, a meddig e szükséglet munkásokban, úgy sohasem lesz vége. A Rio Grande del Norte-től a Cap Hoom-ig, Mexicótól a Tűz-földig — félig felfedezett birodalmak Várják az Uniótól gazdasági felszabadításukat. . Olvasván amerikai status férfiak — republikánusok, vagy demokraták — parlamenti beszédeit és a .Roosevelt szónoklatait, egyikben sem találunk valami vonatkozást a bevándorlás ellen. Hogy a munkás itthon is kereshetne nehéz munkával annyit, mint odaát, csak kivételes esetekben áll. A fent idézett T ÁR CZ A. Elmefuttatás. Habemus pápám. Nagy útközei folyt le az elmúlt kedden városunk székházában. Heteken át húzódó elöcsatározás után, amely a város atyáin kivül, á gyermekeit (a nagy közönséget) is élénken megu pzgatta (az utóbbiakat talán még erősebben), végre megtörtént a közgyűlésben a döntő mérkőzés. Ilyenkor rendesen az izgalmak után megkönnyebbülve' kiáltunk fel: túl va- gyünk rajta! Elsirtiulnak a hullámgy űrük közéletünk csöndes»‘ vizének a felszínén, s alig látszik meg rajta, -hogy valami jó vagy rossz szelek napokon át mozgásban tartották. .■ Hadd negyünk most kivételt. Nem is annyira magáért a tárgyért, mint azokért a'-nem érdekesség nélkül való mellék- jelenségekért, amik tagadhatatlanul hozzá fűződnek. Az őszi baracknak sem a magva az, a miJ a gyümölos értékét teszi .... ' A lejátszódott- Színdarab témája egyszerű. Ki kelletí^ádni a vszinházat a jövő évadra, s megáUaptóni,: hogy a pályázó igazgatók közül- ki a teginóltóbb? Nem arra, hogy megjur-edihazzák valamiért,í hanem olyan értelemben, hogy ■ mélyikök elégítheti. --ki .Jégjobban szinházjáró közönségünknek a jogos igényeit.?..-------cikk által a kivándorlás egyik okául igén helyesen felhozott hiánya a munka állandóságának és a pénzegységek re- latif értékelése veendő itt figyelembe. Nem is szólva a mezőgazdasági munkáról, az ipari munkában sincs nálunk álfandóság így pl. épület asztalos munkára csak két gyár van nálunk a vidéken. A kis iparosok pedig állandó munkát alig’ adhatnak, A napi bérek at ipari munkában közel járnak forintokban az Amerikában dollárokban fizetett napi bérekhez — de csak ez évben. De ugyancsak ez évben a forint és dollár viszonya is megváltozott. A munkás szempontjából véve fel a dolgot, vagyis az elsőrendű szükségletek árait fogadván el alapul, eddig egy dollár felért 2 1L forinttal, de ma már ideát a fogyasztási cikkek hirtelen áremelkedése miatt, nem tudja megszerezni 2 forintért azt, a mit odaát egy dolláron megkap. Más szóval a dollár értéke emelkedett, a forinté esett. Hogy az amerikai munkás ,nem járna szakszervezetbe,' aligha képzelhető. Nincsen hálásabb Studium, mint az amerikai szakszervezetek, Unionok tanulmányozása. Épen a vasfegyelemmel fentartott munkás szervezetek és a termelők trust-jeinek nagyszerű egyensúlya emeli az amerikai termelést., az európai felé. Helyesen nevezi az idézett cikk a kivándorlás orvosságának az önálló vámterületet. Ha az Egyesült Államok magas véd-vámokkal ápolják fejlett iparukat, mi -sem maradhatunk vámközösségben egy nagy-iparos állammal. Hogy némely munkás annyit keres, mint képesítését sok tanulással szerzett diplomás ember, oly mellékkörülmény, mely e nagy' kérdésben alig jöhet tekintetbe. Az a „némely“ munkás társai között az elsők közül való s nem írott diplomáját az élet nehéz iskolájában szerezte meg. Szigorú jogszabályokat kár volna hozni a kivándorlás ellen; hatalmasabb törvény hozta azt elő, és növeli évröl- évre, mint a milyet ellene a parlament bölcsessége csinálni tudna. Ép oly joggal hozhatnának törvényt azon fizikai törvény megsemmisítésére, mely szerint a víz lefelé folyik. Az amerikai lapok és politikusok, nem egy személyes tapasztalat alapján, a magyar kivándorlás okát az Ausztriával való közösségben, rossz kormányzás- és közigazgatásban, súlyos adózásban, a lassú és complicált jogszolgáltatásban és a társadalmi együttműködést akadályozó kastrendszerben látják. Míg a gentrynek derogál barátkozni a polgárral, a polgár lenézi a zsidót s a mig mind e három kast „quantité négligeable“-nek tartja a munkásokat, addig legalább az utolsó ok fent fog maradni. Szégyent hoz reánk eleget a kivándorlás, de becsületünkre válnak a kivándorlók. New-York állam kormányzói állásáért folytatott harcban Mr. Hearst azzal fenyegeti az államot, hogy republikánus uralom alatt olyan lesz a közigazgatás, mint Magyarországon; viszont a republikánus jelölt azzal fenyeget, hogy a demokrata uralom alatt elvész az ipar, s lesülyed az állam a „hungry Hungary“ — az éhező Magyarország színvonalára. Jó, hogy az idegeneket, a mint hazánkba belépnek, állami gondokba veszik, mert ha szabadjára eresztenék őket a vasutaktól és főutaktól kissé félre eső falvakban, melyekben a ha zai népesség kétharmada él: meggyő- dést szereznének arról, hogy hazánk még nem kultur állam. Nagyok a mi bűneink, hogy a " kivándorlásban elől járunk. Rettenetes erő az, mely nyelvi és földrajzi szerencsétlen elszigeteltségénél fogva idegen nyelvben járatlan, a külföldi viszonyokkal ismeretlen, földjéhez ragadt családapát a nemzet testéből kiszakítja. Iskoláink az Uniónak nevelnek értelmes polgárokat, első vasipari gyárunk a Ganz gyár és számos más ipar vállalat az Uniónak küldi legjobb erőit, a kivándorlás okozta munkahiány válsággal fenyegeti a mezőgazdaságot és ipart. A munkásság túlkövetelése és szorgalomhiánya is részben innen magyarázhatók. Kockára tesznek mindent, — nyitva áll előttük az ut Amerikába. Érdemes előrebocsátani, hogy ,a színpad manapság nem, oltára többé, mint régen, sem az erkölcsnek, sem a kultúrának, sem a hazafiságnak vagy a nyelvnek. Nem egyéb, mint mulatóhely a színház, a hová azok járnak, a kik a téli es- téjökei más szórakozással nem képesek betölteni. Jobb hiányában az is jó. És tükör a színpad, amely legtöbbször a nézőt mutatja elég híven. Hevenyében odavetett karcolat, komoly vágy torzképe annak az üres világnak, amelyben napjainkat leéfiük,,... Ezért ügyetlen könnyet sem érdemes hullatni, ha jövőre nem lesznek jobbak a színházi előadások a tavalyiaknál. Ez tiszta szinigezság, . De nem kevésbbé, az, hogy, ha polgártársaink már hajlandók pénzen vásárolni nekik kellemes, időtöltést, akkor azok, akik ennek az üzletnek- a közvetítőik feltétlenül kötelesek gondoskodni a vevők, előnyéről, tartoznak az áruból a legjobbat ■ kiválasztani, tekintet nélkül ^affa, hogy melyik tetszik nekik a legjobban. . v - -• -v; »iv Nahát a. szinügyi bizottságunk — iszeróny nézetem szerint — az idén nem ügynökösködött« hogy is mondjam csak? elég jól, A ki a bizottságbeli kollegái uat (mint megannyi régi barátomat) belülről is. jól ismerem, minden kötekedés nélkül, őszintén merem. áHitani, hogy választásukban netjv az ügyből merítették a meggyőződésüket. — ............................. Te ljes tiszteletet érdemlő egyéni hajlamok, talán egy idő előtt tett Ígéret, tjaráti helyről jött megkérés s más effajta ok, amik a saját magánügyeinkben ve zérelhetnek az elhatározásainknál, a köztéren nincsennek helyükön. Mert a közhatalom legparányibb részét is csak úgy kezeljük lelkiismeretesen, ha tisztán azoknak az érdekében és kívánságai szerint alkalmazzuk, akik azt a hatalmat ránk ruházták. A szinügyi bizottság egyetlen tagjának sincs joga (mint ilyennek) beérni a gyöngébbel, mikor jobb valami kínálkozik a szinházban. Magánember barátságból az igazgató iránt megelégedhetik ennek bármilyen előadásával inkább, mint egy jnásiknak a legjobbjával. De a szinügyi bizottság másokért Cselekszik, akik nem adtak neki meghatalmazást arra, hogy jóindulatból a tisztességes. ember iránt megtartsa a színigazgatót, ha ennél sokkal különb ajánlkozik., A szinügyi bizottság tagja csak a saját nevében mondhatja: nékem nem kell operaelőadás budapesti elsőrendű énekesek közreműködésével. Nem kellenek jobban fizetett primadonnák, lemondok Turcsányi Olga havonkint nyolc estén való föllépéséről, ne festessék át újból az összes díszleteket, ne fektessenek be az igazgatók égy évad alatt tizenhatezer koronát fölszerelések, ruhatár és díszletek felújításába. És milyen komolysággal állíthatja a szinügyi bizottság azt, hogy nem veszi figyelembe a pályázó igazgatók ötvenezer korona óvadékát, hogy ebből, ha nem tartják be a szerződés pontjait, a város magának rövid utón, vagyis pínzzel szerezzen nyomban elégtételt ? Adott-é erre a közgyűlés megbízást a szinügyi bizottságnak? Dehogy is adhatott, mikor neki magának sincsen ilyen képtelenségre tnegbizása a város nagy közönségétől. Hát, kedves karácsonyi hangulatú olvasóim, a tisztességet és becsületei magam is tartom valamilyes értéknek. Hogyan is tehetne másképp, mikor az egész vagyonom ilyen papírokba van befektetve. Am azért az általam is — lelkemre mondom! — őszintén nagyrabecsült szin- igazgatónk minden polgári kifogástalansága dacára sem szavazhattam rá. Mert éreztem, hogy a jónak jobb az ellensége; hogy jámbor igyekezet helyett sok pénz és sok tudás meg ambíció kell ahhoz, hogy a színházlátogatóktól megkívánt haladás a szinházi előadásokban bekövetkezzék, és végül azért, mert nem tartom megengedettnek a magam igényeit a mások jogai árán kielégíteni. Áz egész mozgalom lefolyása alatt mindig csak azt hallottam hangoztatni a bizottságban, hogy elég jó a mostani társulat és nagyon derék ember a direktora. Aláírom mindakét állítást. Azonban nem akadt egyetlenegy színházlátogató sem, a ki azt mondta volna: „ne hozzanak ne!I£G£BK£ZT£K!H az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női- és gyermek valódi ehevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
