Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-30 / 5. szám

✓„TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az érettségi reformja. Csendben, minden előzetes hír­adás és kommünikék nélkül hirtelen megjelent a karácsonyi könyvpiac egyik legérdekesebb és legtartalmasabb új­donsága, melynek cime: „Az érettségi vizsgálat reformja“. A kibocsájlója pe­dig dr. Lukács György vallás és közoktatásügyi minister. Szebb, kedve­sebb és humánusabb ajándékkal Lu­kács valóban nem kedveskedhetett a magyar tanuló ifjúságnak, mint ezzel az újítással. Az ifjúság felszabadult az örökös izgalom, a folytonos „drukk“ alól, melynek egyedüli okozója az érett­ségi vizsgálat volt. Az első osztályos kis gymnazista, ha eltéveszti a mensa genitivusát, ak­kor ráncba szedi a pápaszemes mo­gorva tanár ur a homlokát és imigyen szól a szepegő kis Kállaihoz: — Kállai, hát még mindig nem tudod a genitivust? Hát barátocskám ez nem vezet jóra I Az ilyen embert nem eresztjük a másodikba És te ta­lán még érettségizni is akarsz? És Kállai illedelmes kis fiú, ki nem felel, hanem félénken böki ki a mensa genitivnsát : — Mensae. És a tanár ur boldog! Kállai tudja a genitivust, tehát mégis másod osztályos lesz belőle és ha a jó Isten no meg a —- tanár urak akarják, még abituriens is lehet. Az érettségi mumusa nemcsak Kállait bántotta eddig, réme volt ez minden diáknak, ki az iskola padjai között szenvedte végig azt a keserves nyolc esztendőt. Mert valljuk be, a diákélet min­den gyönyörét, vidámságát egyszeri­ben lerontja az a fura szó, mit diák­nyelven matúrának neveznek. Nyolc esztendeig jól tanulok, soha még csak meg sem intettek a tanár urak s most azután öt napon át egy­másután becsuknak bennünket egy nagy terembe, hol szigorú tanárok zordon arca kiséri figyelemmel min­den mozdulatunkat, hogy valahogy észre ne vegyük, hogy a szomszédunk a techn ka szót cA-val vagy fe-val irta-e. És én cÄ-val írtam és most vagy egy hétig a miatt drukkolok, vájjon mehe­tek-e szóbeli érettségire. Mert aki ma­gyarból az írásbeli dolgozatát elégte­lenre készítette el, az csak egy év múlva jelentkezhetik újból érettségi vizsgálatra. Ugyanez a szabály vonat­kozott a latin nyelvre is. Ilyen drákói szigor sújtott még bennünket is és ezen vizsgálati rend szerint érettségiztek még Magyarorszá­gon az Ur 1904—5 esztendeiben is. Most azután előállt egy bátor, finomlelkü, európai műveltségű ember, ki többrebecsüli a tanuló egészségét, az ifjúság jövőjét, mint a tanárok tu- dákosségát-és egy rövidke rendelettel hatalmas lökést adott annak a törek­vésnek, mely végcéljául az érettségi vizsgálat eltörlését tűzte ki. Dicsérete helyett röviden össze­gezzük rendeletének lényegét. Az Írás­beli vizsgálatok számát ötről háromra szállította le. A régi rendszer szerint írásbeli vizsgálatot kellett tenni a ma­gyar, latin, (francia a reálban,) német, görög és mathematikából, a mai vizs­gálat írásbeli része a magyar, latin (fordítás latinból magyarra!) és mathe- matika tantárgyaira terjed ki. A szó­beli érettségi vizsgálat pedig csak öt tárgyat ismer: magyar, latin (reálban német), mathematika, fizika és tör­ténelem. Tehát elmarad a német (a reál­ban a francia) és a görög, mi nagy teherkönnyitést jelent. De nemcsak ez az üdvös intézkedés dicséri Lukács kitűnő rendeletét. Talán még ennél is nagyobb hálával és örömmel fogadjuk valamennyien azt a bölcs és tapinta­tos rendeletet, melynek értelmében az a tanuló, ki a magyarból vagy a la­tinból írásbelin elégtelent kapott, szó­belire bocsájtható és nem vethető vissza egy- évre, mint hajdanában. Igen, írjuk úgy hajdanában, mert épenséggel nincs okunk arra, hogy ez­zel a mi régi érettségi szabályzatunk­kal még dicsekedjünk is. Úgy halljuk, hogy a tanár urak­nak nem tetszik az, hogy Lukács nem kérte be az ő véleményüket. Sohse haragudjanak azért jó professzor urai­mék. Sok szakács elsózza a levest, de I meg, hogy meg is nyugtassam a „mel- j lőzötteket“ hát szives tájékoztatóul el­mondom, hogy a vallás- és közokta­tásügyi minisztérium ötödik ügyosztálya intézi el a középiskolákra vonatkozó ügyeket. Boncz Ödön miniszteri taná­csos, Darvai Móric kerületi főigazgató és Matskássy József igazgató ennek az ügyosztálynak kiváló férfiai bizonyára legjobb tehetségükkel támogatták a mi­nisztert ennek a rendeletnek a meg­alkotásában. A tanárok tehát megnyugodhat­nak. Bárki szegődött Lukács fáradsá­gos munkájának dolgozótársává, becsü­letesen cselekedett. Lukácsnak ez a kedves kará­csonyi ajándéka az egész magyar ifjú­ság örömére. S ifjaink öröme nem e a mi lel­künk felviditója ? b. — Városi kösgyüiis, A törvény­hatósági bizottság csütörtökön délután Pap Géza polgármester elnöklete alatt rendkí­vüli közgyűlést tartott, mely egyhangúlag elhatározta, hogy a Uir. pénzügyigazgatósá­got átiratilag értesíti, miszerint a város kö­zönségének a fogyasztási adó-részesedéshez törvényes joga van és az semmiféle feltétel­hez kötve nincsen. Ezután dr. Kelemen Samu és dr. Keresztszeghy Lajos bizottsági tagok részéről az önként befizetett adókat illetőleg történtek indítványok, amely után általános megnyugvást keltett a polgármester azon kijelentése, hogy u kormánynak az önként befizetett adók feletti rendelkezésre vonat­TÁR CZ A.- - «?*an—i 1-»­Színházi dolgok. Nagy kavarodást lehetett észlelni az utóbbi hetek alatt közönségünk körében. Valóságos forradalom ütött ki egyéb­kor csöndes vérmérsékletű társadalmunk­ban. Erős közvélemény hallatta a szavát, pirsze nem ugyanegy irányban; az em­berek hangos véleményt nyilvánítottak, eszmél cseréltek, vitatkoztak, néha össze- különbözíek, itt-ott erősen össze is vesz­tek egymással. Ostrom alá vették a szinügyi bizott­ságot, hogy:,ez a mostaninál jobb társu­latról gondoskodjék. Erős ágyudörgés hang/ott a sajtéban (itt természetesen már a pályázó igazgatók személye érdeké­ben ds), leutazott a fővárosból a színészet országos felügyelője,-és a döntő ütközetre a város törvényhatóságának bizottsági köz­gyűlésére olyan tömegesen vonultak fel a képviselők, mintha legalább is polgár­mestert kellett volna választani. Mindebből tisztán kiviláglik a tény, hogy a szinügynek bizonyos fontossága van most nálunk. örvendetes-é ez a lendület ? Jóval érdekesebb kérdés mint az, hogy Krémer vagy más igazgató kapja meg a^szinházat a jövő télre ; ami különben is túlhaladott álláspont immár, ha ugyan a kisebbség­ben maradt párt nem felebbezi meg^a ki­lenc szótöbbséggel hozott közgyűlési ha­tározatot. Közönségünknek tehát nagy kedve van a színházba járni, sőt, amint látszik, erősen törődik azzal is, hogy a lehető leg­jobb előadásokat élvezze. Nem akarok maliciózus lenni, de le hetetlen rá netn mutatni a furcsaságra, hogy a mi társadalmunk fokozott hajlama a színészet iránt árra az időre esik, mikor ez köztudomás szerint erősen aláhanyatlott. A színház őseredeti rendeltetése tud­valevőleg könnyed, szórakoztató alakban az egyéni és társadalmi élet kiváló jelen­ségeit, igazságait, erényeit, bűneit, szépsége­it, szertelenségeit, félszegségeit, jó és gonosz indulatait gyors lolyásu cselekmények so­rán ismertetni meg a néző közönséggel. Alig nehány évtized előtt tényleg ilyesmiért jártunk a színházba. Abból az időből datálódik a mi szín­házunk is, amit templomnak emeltek a nemes érzelmek, az akkor még ilyen istá- polásra szorult,hazai nyelv meg a honfi- ság részére. Akkor még áhítattal léptük át egy szép múzsa hajlékát, és érzelmeinkben mé­lyen megrázva, uj gondolatok csiráival az agyunkban távoztunk belőle. Nem üres szórakozás volt az, hanem épülés, okulás és fölemelkedés az emberileg szépnek olyan világába, amelyben a napi foglalkozásunk nem engedett tartózkodni. Nagyot, igen nagyot fordult azóta a világ. Leszorultak a színpadról a jó dara bök és helyöket (többnyire zenés és tán cos) léhaságok foglalták el. És, tetszett-é már valaha erre gondolni, az irányválto­zással letűntek a deszkákról azok a színé­szek is, akik költői lélekkel költői felada­tok megoldásának .-.zentelték az életöket olyan időben, mikor a színjátszás a sze­génység és lenézés töviskoszoruit hozta jutalmul a manapság elpocsékolt babér­koszorúk — és óriási gázsik helyett! Tetszett-é megfigyelni, hogy évek hosszú során át a színészet rendes ipar csupán, amit több kevesebb ügyességgel tanulnak meg és gyakorolnak, mint akár az asztalos mesterséget vagy a ruhavarrásl, Még a főváros legünnepeltebb színészei és színésznői is csak nagyobb ügyességgel dolgoznak a többieknél. Belülről alig játszik egynéhány. Nem akarok újból foglalkozni az Utóbbi években divatba jött színházi trá­gárságokkal. Tavaly írtam erről e helyen valamit, azt tartom, elég volt. Vagyis nem használt semmit. Úgy hallom, a fiatal hölgyek az idén sem szényenlősebbek, mim tavaly; s a szülök sem válogatják meg gondosabban a színdarabokat gyer­mekeik részére, mint azelőtt. Sőt úgy értesülök, hogy a télen fel­tűnően sokkal több kis gyermeket horda­nak a színházba, mint bármikor elébb. Mellőzöm hát az erkölcsöt és jó ízlést sértő jelenségeket. De még mindig marad a tartalmat- lanság a többi darabban és'ennélfogva az a számba jövő körülmény, hogy közönsé­günk rendesen megtölti a színházat, hogy az estéjét semmilsem érő dolgok nézésé­vel agyonüsse. Nos hát, bármint szeretné is az em­ber másként látni, logice csak az követ­kezik ebből, hogy a színház kedvelése ilyen körülmények közt egyáltalán nem alkalmas arra, hogy örömet keltsen azokban, akik éber figyelemmel kisérik a közönség kultúrája színvonalának mozgá­sait föl- és lefelé. Ez igy van, és bizonyára nem lesz egyhamar másképpen, akárhány tárcacik­ket írunk is ellene. Oldalhajtása ez az emberiség szelleme nagy fájának, amely az idegéi vezetett buja talajában terpeszti gyökereit, és keserű gyü­mölcsként hozza a korai kimerülést, az élet- untságot, satnya, erőtlen nemzedékeket és mindazt a sanyaruságot, ami ezekre vára­kozik. Hogy miért irom ezeket? Azért, mert komikusnak látszik az a nagy háború, a mit a napokban dühöngni láttam olyan ügyért, „amit itt elég hiven és igazságosan rajzoltam. Péter vagy Pál az igazgató, ez vagy az a primadonna, milyen jelentőségű kér­dés ez egy virágzó, nagy magyar város életében, hogy azért pártokra szakadni, hírlapi polémiákat folytatni, névszerinti szavazást elrendelni, és még ezután is dis­putáim érdemes? Bizony, bizony, mondom néktek,majd­nem okunk volna — székegyenkezni Ön­magunk fölött. Tanódy Márton. Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. _____ Sz atmár és vidéké legnasryobb czipőraktára.____ FI GIELMEITETÉSII! A* előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól ÜT beszerezhetők.

Next

/
Thumbnails
Contents