Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-30 / 5. szám
BliATMÁR ÉS VIDÉKE. kozó rendeletéit végrehajtani nem fogja, itii- előtt rendkívüli közgyűlés elé nem tei'jeszti. Majd a városi színház pályázatának eldöntésére került a sor, mely kérdés körül élénk vita fejlődött ki. A szavazás megejtése után 40 szavazattal 31 ellenében a szinügyi bizottság javaslata fogadtatott el, mely szerint színigazgatóul újból Krémer Sándor lett megválasztva. Színház. Mogzalmas, élénk élete volt a múlt héten a színháznak. Előadásra került több jó darab. Volt jutalomjáték, vendégszereplés és volt közönség is minden este sok. Ilyen körülmények között aztán sem a közönségnek sem a színigazgatónak nem lehet alkalma a panaszra. Kedden este a „G ü 1 - B a b á“-t ismételték meg — hetedszer. E darab színre- hozatala, mint látható, nagyon szerencsés vállalkozás volt, különösen Krémerre nézve jól ütött be; de a közönség is meg lehet vele elégedve, mert végre műsorra került egy darab, amelynek szépségével nem tud betelni. Sőt a Gül-Baba láz még ma is olyan magas fokon áll, hogy egy néhány telt házat még feltétlen össze fog hozni az idén. Szerdán este az „A r a n y p a t k ó“-t szegezték műsorra. Egy meglehetősen gyenge, vérszegény darab ez; azt mutatja mint házasodik bele a magasabb rangú családokba az alsóbb osztály, még pedig j ám feltűnően hangtalan, nem színpadra,, de különösen nem vígjátékhoz méltó feldolgozásban. Tetejébe aztán ennek a szerencsétlen darabnak, kaptunk egy nagyon de nagyon szegény előadást. A szereplők egyik fele a súgó után játszott, a másik fele pedig (a segédszemélyzet), a darabossággal küzdött. Rövidesen szólva: rósz a darab, komisz volt az előadás, gyenge a kiállítás, hiányos a ruházat. Kell-e még ennél több ? Ugyhisszük egy estére ennyi nagyon is sok a roszból. Csütörtökön este ünnepi előadás volt a színházban. Jászay Olga színtársulatunk hősnője vette ez alkalommal jutalomjátékát, akit a nagyszámban egybegyült közönség megjelenése alkalmával — percekig tartó lelkes óvációban részesített. Egyre és egyre tölhangzott a taps, szűnni nem akart az éljenzés, miközben tisztelői szebbnél-szebb virágcsokrokkal, állványba helyezett értékes művirágokkal és pénzbeli ajándékokkal halmozták el a művésznőt. Ez a ritka lelkes tüntetés igaz jelét szolgáltatta annak az elfogulatlan elismerésnek, amelylyel a szatmári közönség a Jutalmazott kiváló művészete iránt viseltetik. A jutalom-estélyen szinrekerült — „N otredámi toronyőr“, melyben Jászay Eszmerálda szerepét játszotta, régi s talán mindnyájunk által jól ismert megfelelő drámai alkotás. Fárasztó, nehéz szerepeivel azonban színészeink nem tudtak teljesen megbirkózni. — Volt sikerült, kevésbbé sikerült és teljesen elesett jelenésük. Elesett jelenet közzé lehet számítani például mindjárt az elsőt, mikor a kiskorú Eszmeráldát ellopják a cigányok. R ó- n a y itt olyan megbotránkoztatóan túlzott és annyira esetlen gesztikulációt vitt véghez, hogy a kívánt hatást legalább is ezer méternyire űzte el a színházból s helyette a közönség hangos nevetéssel fogadta játékát. Pedig, ha nem idegeskedik és nem megy a túlzásba, jelenete feltétlen sikerült volna. Bebizonyította ezt körülbelül az ötödök jelenetben, mikor mint zárkába helyezett elmezart nő feltalálja meggyilkoltnak hitt leányát. Ez a jelenet már jó) sikerült neki, sőt határozottan tapasztalható volt, hogy tehetsége van a drámai szerepre. Jászay Olga, miként minden alkalommal, úgy most is — kifogástalan korektséget öntött játékában. A főszereplő Eszmerálda igaz szerelmét, szenvedéseit és üldöztetését, melyben mint érintetlen, tiszta lelkű leány Notredámban részesült, természetesen, élethü modorban, nyugodtan és hatásosan adta elő. — Jelen •szereplésével ismételten fényesen bebizonyította, hogy egy sokat tanult, értelmes művésznővel van dolgunk, akinél a szárny- próbálgatás ki van zárva. Ő nem kísérletezik. Ellenben minden lépése biztos, melyet a színpadon tesz. Rokonszenves játékával sikert siker után aratott. Rajz Ödön Ellánde Trolló szerepében példás mintázatot mutatott be. A meggondolatlan, őrjöngő szerelemre gyu- ladt apát visszautasított szerelmét, lelkiis- meret furdalását, amiért megölte Eszmerálda lovagját — Főbuszt, feladatához megfelelően, hol sajnálatra méltóan, hol visszataszító gonoszsággal, de mindig a helyes fogalmak közt domborította ki. Főbusz Kiss Miklós volt, kinek szerepe kellemes párhuzamban állott egyéniségével. Ezekután következett sikerült játékával V á r a d y, mint Kvázimódó, a jó lelkű de bosszúálló süket harangozó, aki képes volt nevelőattyát, az apátot megölni, csakhogy az üldözött Eszmeráldát kezei közül kimentse. Várady minden tekintetben elfogadható alakítást nyújtott szerepében, | csupán a torony jelenetnél, midőn a Főbusz által fölbérelt koldusnegyed megostromolja a notredámi templomot, nem tudta teljesen érvényre juttatni magát, mert hangja elveszett. Nem bírja az erős hanghordozást és ez meglehetősen csökkentette játéka értékét. S z ő.r e g h i sok kóklerséggel és nagyon találóan adta elő a koldus huncutságokat. Szerepében valódi minta alak volt. Az est sikeréből a kis Hermann I Ellácskának is jutott még egy kis rész. Érett, okos beszédjével általános tetszést keltett a közönség soraiban, azonkívül egy szép virágcsokrot is kapott tőlük.. Általában véve a jutalomjáték lefolyása nagyon szép volt. Pénteken „Az ördög bibliá- j á“-t ismételték meg másodszor, de határozottan jobb előadásban mint először. Első előadása olyan rósz volt, hogy a szereplők sárba húzták magukkal a darabot is. A szombati és vasárnapi előadásnak különös érdekességet kölcsönzött Tesz- tori Júliának, a király színház tagjának vendégfellépte. Vendégjátékul „A vörös tallár“-t s Dumas hírneves „Ka- méliás hölgy“ ét választotta. Mindkét darab alkalmas arra, hogy a szereplő tehetségének tanujelét adhassa. A vendég szereplő egyike azoknak, kik csak nem rég rázva le magukról a színi iskola porát, oly színházhoz szerződnek, hol egyáltalán tér nem nyilhatik tehetségök érvényesítésére. Tesztori Julia pedig sok hibája mellett is határozott tehetség. Tagja a király színháznak, hol csak az operett járja, dráma, színmű ritkán kerülhet színre a sorozatos előadások miatt. Nem csoda, hogy az ide szerződött, de tehetségüket érvényesíteni nem tudó tehetségek el kívánkoznak inkább a vidékre, hol gyakorlatra téve szert mint kész művésznők foglalják el hely őket. „A vörös talár“ Yanettje hatalmas szerep s e szerepben Tesztori nagy sikert aratott. A hatalmas drámai szerep heves kitöréseinél hangja megtagadta a szolgálatot Etchepareval való nagy jelenete teljesen elveszett s vállvonogatásaival szerepét elejtette. Voltak mindenesetre szépen sikerült jelenetei, de általában a közönség nem volt megelégedve játékával. Az arcjátéka meglepően ügyes s szép, sugár alakja' is első pillanatban kedvező hangulatra bírja a publikumot, de egyébb hibái miatt játékát kissé hűvösen fogadta a közönség. A környezetéről pedig nincs mit szótanunk. Raj/, szerep nem tudással küzdött ezen est folyamán, a többiek játékáról is kedvezőn egyáltalán nem nyilatkozhatunk. A vasárnapi második vendég játékul színre került „K ameliás hölgy“ jó előadásáról annál nagyobb örömmel számolunk be. A vendégszereplő Gauthier Margit hírneves szerepében fényes sikert aratott s vége hossza nem volt a kihívásnak és tapsnak. Szerepének hatása jelenetről, jelenetre, felvonásról, felvonásra fokozódott s a közönség tetszésének minden jelével elhalmozta az est folyamán. Igen jó estélye volt K i s s n e k Armand hatalmas szerepében, sikere méltán sorakozik az előbbiekhez. Kár, hogy a végfel vonás utolsó jelenetét elrontotta. Nem tudjuk, hogy Tesztori szereplése szerződtetés céljából történt-e, de annyit jelezhetünk, hogy kellő gyakorlat mellett igen jó színésznő válik belőle s azért szerződtetését határozott nyereségnek tartanánk. A közönség mindkét előadás iránt nagy érdeklődést mutatott, mindkét estén telt nézőtér előtt játszott a vendég szereplő. Hétfőn este a „H u s z á r v é r*-t ismételték meg zónaelöadásban zsúfolt ház előtt. A nagyszámú közönség igen jól mulatott a darab bohóságain és a szereplők vidám, ügyes játékán. Heti műsor. Ma, kedden „Don Caesar de Basáira vígjáték 3 felvonásban. Szerdán itt huszadszor „János vitéz“. Csütörtökön Tihanyi Vilmos jutalomjátékául „Kis szökevény“. Pénteken zónaelőadásban „Csöppség“, énekes vígjáték 3 felvonásban, itt ötödször. Szombaton nagy újdonság, itt először, a budapesti Nép izinházban nagy sikert ért operette „A kültelki hercegnő“, eredeti nagy operette 3 felvonásban. Apróságok. A színházat tehát ismét Krémer kapta mesr. Mikor a szavazásnak vége volt, azt o m mg* ,_ . mondja egy bizottsági tag, arra célozva, hogy a zsidók és a németi polgártársak ellene szavaztak : — Szerencséje Krémernek, hogy Thur- ner Bérli csak egy cikket irt érdekében, mert ha még egyet irt volna, a többiek is ellene szavaznak. * Megiut valami járványos betegség van, mert az elemi iskolákat bezárták és az előadások 3 hétig szünetelnek. — Milyen jó — ujjongnak a gyerekek —. most legalább egész nap künt lehelünk és csúszkálhatunk! * Az egész országban reményteljesen várják a béke megszületését. Az optimisták már előre tapsolnak, mig a pa3szimisták biztosra veszik, hogy a békéből semmi sem lesz. A nagyszájúnk pedig újra kiabálják, hogy csak tisztességes békéről leb-1 szó, holott minden béke, a melyik az országot kivezeti ebből a zavaros helyzetből és elkerülted vele az abszolutizmust, tisztességesnek mondható. * Beszélgetnek a kaszinóban is a jelenlegi politikai helyzetről, az általános véleFelolvasás az éjféli nap országáról. — Irta és tartotta: Dr. Fechtel János 1906. január hő 21-én a Cecil-egylet nagytermében. — A táj teljesen kopár mindenütt. Ellen- ben’a hatalmas hegyek mindinkább összébb zárulnak, összefogódznak, úgy hogy a vasutat itt csak óriási költséggel építhették ki. A merre a szem ellát, mindenütt, csillogó, vakító fehérségű hólepel, mely a reá áradó napsugarak özönével pajkos játékot űz. Minden egyes pici hó csillog ezer szint vált a reá hulló verőfényben. Vonatunk a szikla szirtek keskeny falai közt csak erőlködve s rémségesen prüszkölve halad, pedig kurta és két mozdony vonja-tolja, hja 383 m. magasan vagyunk. Egyik alagút a másikat követi. A leghossabb 837 m. hosszú. Az állomásokon kiszálltunk s a vonat mentén ugyancsak havazkodtunk, mert a pályáig csúszik le a hegyek jeges hava s dörzsölve pirosodó kezeinket, vidám kaca-. gás között űztük a téli gyermek mulatságot. Haza persze alig gondoltunk, el lévén foglalva a természet előttünk szokatla képének szemlélésével. Dél felé elértük a norvég határt, a Riksgräncet, a hol már norvégek vették át a vonat vezetését. Azut még vadregény esebb és szebb lett. Szédítő magasságban rohant gyorsan a vonat, len óriási víztömeg pihentek, jobbról, balról széles sugarakban zúgtak alá a hegyekből kibuggyanó gazdag erek. A hegyek lábainál a nomád lappok bőrsátorai és iramszarvas karámjai intettek felénk. Minden percben a meglepetés kiáltásai voltak hallhatók kocsink perronján. Nézd csak azt a gyönyőr.i cukorsüveget ott a távolban, azt a kéklö bájos fekvésű tavat, mily méltóságosan nyújtózkodik a felette uralkodó égig nyúló havas lábainál s mily nyugalommal fogadja keblébe a belé hulló hó és jég tömegeket 1 Láttam Svájcot, gyönyörködtem a remek hegyvidékek ritka, megkapó szépségeiben, de bízón azt kell mondanom, hogy a svájci alpesi világ vadregényesség és fenség tekintetében messze marad e mellett a sarki zordonságában colosszális, csu- dás ország mögött. Ilyen nincs több, ezt leírni nem lehet, ezt látni és bámulni kell. Mikor az Ofotefjord Rombackennek nevezett ágához érkeztünk, már éreztük a tenger közelséget. Pakkolni, mindjárt Narickban leszünk II Ez volt a jelszó. És mindenki dolga után látott. Narick előtt egy kis de fájdalmas incidens történt a vonaton: az Irinyi Tamás barátom ujj- becsipésell Kérem ne tessék félreérteni, az ujj- becsipésröl van szó azaz az ujjának becsi- péséröl. .' Egy alagút elölt beakart lépui a 1 platformról a kocsi belsejébe s rácsapták I hüvelyk ujjára a vas ajtót. Rettenetes fájdalma volt. gondolni lehet, mikor körmét kettészelte a vassarok. Kis doktorunk azonban rögtön ápolás alá vette s a sebet bekötözte; ma már j örvendezve jelenthetem, hogy semmi baja sincs, sőt szép rózsás-fényes uj körömmel dicsekedhetik. Narickba délutáni 1 órakor értünk. Narick igen kellemes fekvésű, csinos favároska az Ofote fjord torkában, — mivel éppen vasárnap volt, az egész város az állomáson és az utcán sétálgatott. Igen sok úri népet láttunk, a t. hölgyek ruhája az utolsó párisi divat szerint készült, az uraknak volt-e monoclijuk, nem emlékezem. Ez a cultura 11 Ebéd után lesétáltunk a kikötőbe, hol külön hajónk, a „Hadsel“ már átható tompa hangú fütyöléssel hívogatott. Árbocán ott lengett a dicsőséges magyar tricolor. Ezen a hajón egy egész hetet töltöttünk és igazán jól találtuk rajta magunkat. Három órakor elindultunkj az Északi fok felé. Narick körvonalai lassankint elenyésztek s mi csak a parti sziklák fehér csúcsait vizsgálgattuk látcsöveinkkel. Most már egészen belejutottunk az éjféli nap országába, a hol a nap sohasem nyugszik le. Ezt úgy kell érteni, hogy a nap megfutja rendes pályáját az égen, de mikor végre lecsúszik a horizont legaljára, a tenger vizére, újból kezd emelkedni, diadallal löVelve szerte, vakitó sugarait. Itt tehát nincs éjszaka. És mi napo kon át benne élve ebben a csodálatos világosságban, annyira hozzászoktunk, hogy már kezdettünk megfeledkezni az éjszaka létezéséről. Örökös nappal és mindenütt örökös hóval fedett Szikla óriások! A partokon a távolban fel-feltünik pgy-e%y város pl. Harstad s Wagfjordban. Mi a/onban csak előre a Nord Cap felé tekintünk. Mindenütt a partok mellett hajózunk felfelé éjszaknak, előttünk s oldalt tömérdek sziget, s jobbra a norvég csipkés partok. A szigeteken még fű sem terem, a partok lakatlanok. Halotti csend borul itt; a hideg, néptelen vidékre, a hol csak itt-- ott tűnik fel egy-egy szerencsét kísértő; halász bárka szótlanul reánk bámuló embereivel. A levegő mindjobban lehűl, s metsző, hideg szél lebbenti meg felettünk fehér szárnyait. Mindnyájan meleg ruhánk uté-n nézünk. ömlik a jeges tengerről a fog\rdCOg- tató áer. Esti fél 11 órakor úgy tütw^gkijk a nap, mint nálunk reggeli 10 ór#'fcor> A társaság állandóan » fedélzeten tartózkodik s a papír lapok' it gombostűvel átszurkálva, a parányi » yiiáson át nézzük a tündöklő királyi n»# pQt 11 órakor a hegyül . ,elején tanj,ázó fel legek mögé rejtezik a napgolyó s a felhőket szivárványszineTíre festi. Micsoda szinpor npa 1; 2 napot látun’ A. az egyiket'az égen, a másikat a tengr r szjnén. A ködszert' j felhőfátyol a havas szírt tetőn haragos veres, viola, majd finom sárgás szint ölt. Fél 12- kor már többé nem láthattuk a napot a negyek miatt. Másr ,ap. amint a nyílt tengerre értünk, ha'jbnk elkezdett inogni s az ingás- sal a te ngeri betegség első tünetei is hirtelen felléplek. A vidám zaj kissé megcsappant s p a m Hogy megengedte magának, oly hatalmas gyógyszert feltalálni, miir.t, György életbalzsam“ mS'jwJfW mely nekem annyira 8eflitett baiaimnál! 'oy iria Vas Ferenc» Cupreg (Zágráb megye)! . W m m K m m m j m V m Mr Mm MM ff Számtalan boteg kapta vissza egészségét a., György életbalzsam“ álts* t me|vnek f/vóírvhatása eső 4/Blllll i/Ulv/l/lvfl dálatos, kiválóképpen : gyomorbaj, bélbaj, étvágytalanság, influenza, ko».,ka, lázf csúz^köszvény fai-és fogfájásban szenvedőknél. 84.711 elismerölevél bizonyilja ezt. - 12 ki* vaffv finanvdunU üvLet " 1 111 im ■■■ .......... 4 K 50 fill, bermentve. Minden ily rendeléshez 1 üveg ingyen le sz tiavnZt .fi Gy örSy lovag védjegy 5—15 utasítással. Szétküld! az egyedüli készítő: Vároal gyógyazert. Temesvár,S*t-%örgy-tér e03. PT Ezen háziszer ne hiányozzon egy családnál sem. {György lovag védjegy
