Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-15 / 20. szám
4 Huszonharmadik évfolyam. 20-ik szám. Szatmár, 1906. május 15. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. =*=AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre ... * . 3 * | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZEBKESZTÚ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Marvai iánas könyvnyomdája Eötvia-atcza 6-ik íz. alatt = 'l’BT .T=’.-F<~>T«J-gtg5 A Tl/T ; 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lap hMéhivatalákaa a lapaiaíébk árak mellett fiivétetnek. NyHttér garmond sora 2D fillér. Hirdetések Aljjal előre fizetendők. Főispáni beiktatás. F. hó 10-én d. u. 4 órakor történt meg városunkban dr. Falussy Árpád főispán beiktatása. A közgyűlési terem zsuffolva volt közönséggel, mely mindvégig lelkesen ünnepelte a nap hősét, a ki beköszöntő beszédjével csak növelte a rokonszenvet, a melyet már megjelenése előidézett. Férfias fellépése, gyakorlott szónoki volta és az a körülmény, hogy mint 48-as ember lépett magas állásába, egyaránt közrehatott abban, hogy a hangulat lelkes legyen és a lelkesedés fokozódjék, s hogy a beiktatási ünnepél)r lezajlása után konstatálhassuk, miszerint a közönség a város első polgárának elfogadta- és most rajta áll, hogy az igy alakult viszony ne csak állandó máradjon, de bensőségében még erősödjék. Ehhez pedig első sorban szükséges, hogy az uj főispán alapos tanulmány tárgyává tegye a különbséget, mely az általa kormányzandó két törvényhatóság természete között van. E különbség folytán mások, a teendői a megyénél és mások minálunk, s nagy hibát követne el, ha ugyanazt a módszert alkalmazná mind a két helyen. A megyénél a közigazgatás ellen sók a panasz, ott tehát sok lesz a dolga is, ha javítani akar. Lesz kellemetlensége is bőven személyekkel és családokkal, de ha nem az lesz a célja, hogy nyugalmas életet biztosítson maTÁHCZA.- • 40HQOOM»»-«Önagysága a főispán beiktatásáról. Én. Kezeit csókolom nagyságos asz- szonyom. I, . ' u j , O. Jó napot. Én. Hogy tetszett a.,.? ő. Kérem, ne folytassa tovább. Én. De hiszen még azt sem tudja mire nézve akartam mindenkor nagyra- becsült véleményét kikérni. ő. Már ugyan hogy ne tudnám. Én. Nos? ö. A főispán beiktatásáról. Én. Valóban erről akartam ... Ő. Mondja, jó barátom akar maradni? Én. Milyen kérdés, ez? Természet lesen.' ' v 0. Nos hát akkor né említse előttem ezt a napot. Én. (Csodálkozva nézek reá.) Ő. Ne kívánja, hogy elmondjam. (Szánalomra méltó' lemondó hangon): Azon a napon két vesztes volt csupán... Én. (Szólni akarok, de a szó; megfagy ajkamon.) O. Én és Hollósy mester. En. (A lehető legnagyobb csodálkozással.) Nem értem az összefüggést. Ő. Mind a ketten bőrig áztunk. Ő- a rögtönzött — sokak által diadalkapunak gának, hanem hogy jó közigazgatást teremtsen, akkor szembe kell néznie a nepotizmus hétfejü sárkányával és le kell vágni .mind a hét fejét irgalmat- ! fanul. Nálunk ilyen bajai nem lesznek, mert itt még a romlott korszakban sem virágzott a nepotizmus. A város dolgait eddig is a polgárság ellenőrizte és irányította, a helyi sajtó epedig mindig ügyelt arra,, hogy a közkérdések a nagy nyilvánosság előtt tárgyaltassanak és a megfelelő kritikában részesüljenek, öntudatos polgárság és független sajtó, ez a két tényező volt az, a mely az elmúlt két évtized alatt a város fejlődésére a legnagyobb befolyást gyakorolta, s ezt a szerepét a jövőben is gyako- rólni fogja. Itten tehát könnyű a főispán helyzete, s a legszebb feladat, a mi reá várakozik, hogy a társadalmi élet irányításában részt vegyen és érezze magát otthon városunkban. Üdvözöljük őt beiktatása alkalmából, s kitartást és sikert kívánunk működéséhez ! A közgyűlésen, miután az esküt letette, dr. Farkas Antal üdvözölte, kinek tartalmas beszédére következőleg válaszolt: Mélyen tisztelt közgyűlés! Az eskü után, amit e teremben letettem, a legelső szó, ami elhangzik ajkamról, a mélyen érzett hála és köszönet szava ; a hála és köszönet szava ama szívélyes fogadtatásért, amelyben engem Sza'márvélt — állványon, én jukker kocsinkon. Neki drága masinája, nekem gyönyörű kalapom és még gyönyörűbb ruhám ment tönkre. Én. Miért nem ült fedeles kocsiba? ö. Miért, miért?... Mert blzva-biz- tatn valamely rendkívüli csodában —^ miként Hollósy mester — hogy mire a menet a Deák-térre ér, hirtelen lekaphat a többivel együtt engemet is, ördöugős masinájával. (Igaz fájdalommal) Sajnos azonban akkor zuhogott a legjobban, a mikor masinája előtt elrobogtunk. Én. (Részvéttel.) Igazán kár, hogy szakadó esőben nem lehet legalább a hölgyekről felvételeket készíteni. ő. (Hirtelen jó kedvvel.) Mond valamit- Pikáns kis képek látnának napvilágot. Én. Az elmaradt pillanatnyi felvételért azonban az nap későbbi folyamán mégis csak kárpótolta magát nagyságos asszonyom, ő. Hogy érti ezt? Én. Határozottan tüntetett mesés toil- lettjével és még mesésebb szépségével. ő. (Azúrkék gyönyörű szemeivel éder sen tekint reám.) Ne bókoljon, tudhatja azt nem szeretem. Én. Dehogy is hőkölök, csak a szin- igazat mondom. Különben nagyságos asz- szonyom maga is észrevehette, • hogy az ünnepélyen minden hozzája férhető férfi szempár egész idő alatt reája volt szegezve; Ő, Nem figyeltem reájuk. Németi város közönsége részesített. Legszebb emlékeim között marad .mindig az a nap, amelyen átléptem Szatmár város határát s látom itt azt a szeretetet, azt a barátságot és jóindulatot, amelylyel engem e város közönsége fogad. Megérkezésem alkalmával már mondtam az üdvözlő polgármester urnák, hogy én Szatmár-Németibe nem mint idegen jöttem. Hiszen húsz évvel ezelőtt ifjúságom legszebb napjait itt töltöttem el rokonaim és barátaim környezetében s e város falai között tanultam meg e várost szeretni s ezt a szeretetet mint emléket vittem magammal ifjú korban egy küzdelmes életbe, amely küzdelmes élet ugyan a távolban folyt le, de amelyből én most visszajöttem ide,‘ÍSzatmárvárosába — haza. Haza jöttem,1 hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket szereztem, igénytelen tudásomat és hozzá teszem: errös akaratomat, ennek a nemes városnak az érdekében érvényesítsem, enoek a nemes városnak rendelke zésére bocsássam. ‘ Mélyen t. közgyűlés! Nem a véletlen az, hogy engem a koalíciós kormány Szatmárvármegye és Szatmár-Némeii vá ros főispánjává kinevezett. Olyan időben történt ez, amidőn Magyarország számára uj alapokat kell megteremteni, mert a régi korhadt alapokon Magyarország már többé nem állhat, s engem, aki ifjú koromtól kezdve rendületlen híve voltam a függetlenségi eszmének, választott ki a kormány arra, hogy az uj Magyarországnak az alapjait ebben a vármegyében és ebben a nemes városban lerakjam. Politikai elveimről nem kell beszélnem önöknek ; mert hiszen bármily csekély is volt az én működésem az életben, — hiszen nem volt más, mint a függetlenség nagy épületének egyszerű talicska-hordó napszámosa, — de mindenesetre ismerik a Én. (Nyomatékkal.) Vagy úgy?... Ö. Milyen különös hangsúlyozással mondta ezt a két szót. Én. Okom volt reá. ő. S az? Én. Tudom miért nem vette éBzre a körülötte álló férfiak epesztő tekintetét. ő. Kiváncsivá tesz. Én. Nem tudja, mire célzok? Ó. Valóban nem. Én. Nagyságos asszonyomat is meg- büvölte egy delejes, igéző szempár. O. (Zavarban, keresi a szavakat, miket mondjon.) Engem?... Téved barátom ... igen, nagyon téved. Én. Ne tagadja, hiszen nincs benne semmi szégyelni, titkolni való. Deli főispánunkba nem egy szép asszony és leány lett hirtelen, váratlanul szerelmes. ő. Ön kedves barátom alaposan csalódik. Én. Barátnői tehát őszintébbek. Ők ezt minden teketória nélkül bevallották. Ő. Valóban? Az én figyelmemet higyje el, csakis á beszédek kötötték le. Én. Szeretném megexaminálni. Fogadom, egyetlen mondatot sem tudna elmondani abból a sok beszédből, ó. Mag,a. kezd kiállhatatlan lenni. Én. Világért sem. Én csak ajkáról szeretném hallani, mit azúrkék, ragyogó szemeiből kiolvastam. Vagy bűn az, ha egy szép asszony szerelmes lesz egy deli férfiba ? Ő. Nem is tudtam, hogy már gondolatolvasással is foglalkozik. politikai elveimet, s ha most azokról hosz- szasabban beszélni nem óhajtok, engedje meg nekem a szónokló bizottsági tag ur, hogy egy megjegyzést tegyek a beszédére. Nevezetesen, nem mindig azt figyeljük a politikában, hogy talán mi a praktikus és mi az oportunus és vájjon a 67 vagy a 48-e az, ami ez idő szerint megvalósítható, hanem azt nézzük, mi a nemzet akarata. A nemzet akarata pedig m. t. közgyűlés, most megnyilatkozik. Egy erkölcsiben megromlott korszakot rombolt szét a nemzet; egy olyan korszakot, amely már-már vég veszedelemmel fenyegette magyar alkotmányunkat, állami, létünket, mindent, amit ezer esztendő óta a magyar megteremtett. A nemzet szívós kitartással ellenállt s jól eső érzés az nekem, hogy éppen e vármegye és e város törvény- hatóságának élére állítottak, ahol ez a nemzeti eszme magasan lobogtatta zászlaját és ahol ez a nemzeti eszme szívós kitartásra bátorította a polgárokat és ahol az a romlott korszak nem tud győzedelmeskedni. En m. t. közgyűlés, elveket hoztam ide önök közzé: ezeket az elveket ' 1 én rendületlenül megtartom. Hoztam közigazgatási elveket is, ezek pedig: munka, szorgalom és becsületesség. Végtelenül jól esett a törvényhatóság szónokától hallani, aki gyermekkori barátom s aki az én életem tanúja volt, hogy én az íróasztal mellől, a munka mellől jöttem önök közzé. Végtelenül jól esett hallanom, hogy bizalommal viseltetik irántam s tudja, hogy az az ember, aki a munka mellől jön ide, azt a munkásságot itt e város érdekében tovább fogja folytatni. Jól esett az a kijelentése, amiről beszélni akartam és amelyet ő mondott el, — hogy én egy államnak és közelebbről egy törvényhatóságnak alapjait csak demokratikus értelemben tudom elképzelni. Én. Igen is. S mint ilyen, határozottan állítom, hogy nagyságos asszonyom szerelmes lett főispánunkba. Megfigyeltem s jót láttam, hogy úgy a közgyűlésen, mint a küldöttségek fogadásánál egy percre se vette le bájos szemeit a főispánról, (Erős hangsúlyozással.) Való igaz, hogy ő is igen gyakran feledte szemeit városunk legszebb asszonyán. ó. (Jóleső örömmel): Valóban? Én. A leghatározottabban. ö. Ezt jól esik... (Zavarban, félre.) Ah, most elszóltam magam. (Fenn.) On téved kedves barátom. Én. Ugyan vallja már be, akkor nyíltabban pletykázhatunk. ő. (Mélyen elgondolkozik, de nem felel.) En. Vagy megmondjam azt is, hogy a banketten is láttam, a mint a karzaton egy oszlop mögé húzódva — hogy ban- kettező férje-ura s az a sok száz kiváncsi szem észre ne vegye —- egész estén távcsövezte Falussyt. Ö. ön nagyon rossz gondolatolvasó kedves barátom, mert én ott is csak a toasztokra voltam kiváncsi. Én. (Hangosan felkacagok.) No hiszen azokból nem hogy ott fönn, de még lennt is alig lehetett valamit hallani. Ö. Igaz, nagyon rossz a terem akusztikája, hanem ön tudhatja, hogy nekünk asszonyoknak igen jó hallásunk van. En. S még. veszedelmesebb látásuk. Ugyan vallja már be, hogy az instaláción nemcsak a ruhája, hanem a szive is"... AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMESEID TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
