Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-21 / 12. szám
Huszonkettedik évfolyam. 12-ik szám. Szatmár, 1905. márczius 21. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== gisz évre ... 6 kor. | Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János kfinyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fülvétetneK. Nyilttér garmond sora 20 fillér.- - Hirdetések díjjal előre fizetendők. -i. f Meszlényi Gyula szatmári püspök — 1832—1905. ..........A. hatalmasokról, a nagyokról pedig ne akkor keresd az emberek ítéletét, mikor még élnek. Hallgasd meg, mint ítélkeznek holta után. Ez a fö. íg y szól a bölcs. És mily igaza van. Mi is csak most láttuk igazán, hogy Meszlényi Gyula, a mi püspökünk sohasem volt népszerűbb, soha apostolibb, nagylelkübb, jótékonyabb, szelidebb, békésebb és püspöki trónra termettebb... mint mikor öreg, elviselt teste, mindig friss, üde lelkétöl megszabadult földi maradványa ott feküdt virágos ravatalán. Ekkor és csak igazán ekkor hallhattuk igazán „mint Ítélkeznek holta után“. Mert ez a fő. Oda, az ö kegyeletes ravatalához hullámzott a nagy emberáradat Akik ismerték, akik szivéhez közel voltak. Es azok is, akik csak látták hatalmas alakját és hallottak valamit nagy szivének jóságáról. És megnyíltak az aj- -kak az Ítéletre. Ezer és ezer gondolatra. Száz és száz irányú emlékezésre. És meg kell vallanunk nyíltan, lepTÁHCZA. Bodnár Virgil dr. f 1870—1905.*) 34 éves volt. Tele tervvel, munka- kedvvel, kötelességtudással, az ifjúság s az iskola szent ügyének szeretetével, a papi s a rendi hivatás büszke öntudatával, minden szépet és jót átölelő lelkesedéssel s elföldelik. A temető melancholiája megilleti lelkünket akkor is, ha ismeretleneket rejtenek néma hantjai. Nemcsak az szolgáltathat okot az élborUlásra, a kit temetnek, a ki a földbe vegyült, hanem az is, a ki temet, a ki él. Azok a könycseppek, a melyek a gyászének hangjaira szemünkből kiperegnek, nem pusztán a halottak, hanem saját sorsunk felett is hullanak, Om- □es eodem cogimur, a természet kényszere egy helyre terel mindannyiunkat; ez a gondolat éled fel ellenállhatatlan erővel bensőnkben s a véget, a magunk végét nem engedik elfelejteni a sírok. Sokat jár*) Bodnár Yirgil dr. úgyszólván városunk fia. Itt tanult, idejött a nagyszünidókben testvéreit látogatni. Szívesen áldozunk tehát emlékezetének, mikor a kassai lapok összhangzó magasztaló cikkei közül a Felső Magyarországnak e tárcáját közöljük._____________________________Szerk. le zetlenül, hogy ezek az ítélkezések, ezek a gondolatok, ezek a megemlé- - kezések mind... de mind egy harmonikus, egy felemelöen szép összhangban egyesültek. Hogy Meszlényi Gyula jó harcot harcolt, hogy nyugodtan, végtelen boldogsággal hunyhatta be jóságos szemeit, mert pályáját úgy futotta be, mint kevesen a legjobbak közt. Jólesik konstatálni, hogy még azok előtt is megtisztulva, sőt megdic3Öiilve tűnt fel a virágos ravatalán, kik éle- tében méregelui kivánták az ö látszólagos árnyoldalait is. És minden áron azt a hitet akarták általánossá tenni, hogy ö is csak amolyan mindennapi ember gyermeke. Most tudják, most. látják, hogy — nem. Meszlényi püspök valósággal gond- viselésszerü föpásztor volt, kit a mindent tudó Isten küldött hozzánk, ide ebbe a szegény egyházmegyébe — hosszú, terméketlen aszályos idők után. — Nem vihetek nagy hírnevet Szat- márra — mondá a boldogult püspök a hozzá üdvözlésre siető küldöttségnek, — de elviszem szivemet, mély Istenért, az egyházért és az én szeretett megyémért fog dobogni. ügy volt-e? Bátran kérdezzük, hogy meghallhassuk, mint Ítélkeznek holta után. — Emlité nagyságod — válaszolt tam már temetőkben, a melyeknek elporladt lakói közül senkit sem ismertem, élete nemessége miatt seukit meg nem gyászoltam és mégis lehajtott fővel, szomorúan andalogtam az emlékek között. A magam sorsa, az emberek sorsa volt az, a mi levert. Az égető fájdalomnak hatványozott mértéke gyötri azonban szivünket akkor, ha közelállókat: szülőket, testvéreket, gyermekeket, rokonokat, barátokat nyelt el kérlelhetlenül a sirgödör. Ilyenkor már nemcsak az elmúlás komor gondolata tér jeszti ki sötét szárnyait lelkünk feleit, hanem érezzük azt is, hogy szegényebbek, gyengébbek, elhagyatottabbak lettünk, mert olyasvalakit vesztettünk, a kit szerettünk, a ki bennünket szeretett. A temetőben domborodó hantok ebben az esetben már nem csupán a kialudt éleinek jelzői, hanem a kedves emlékek egész rajának felidézői, felszivói azoknak a jóakaró, szeretette méltó, áldott sziveknek, a melyek érettünk annyit dobogtak, a melyek dobogását olyan jól esett nekünk vonzalommal viszonoznunk. Különösen kínossá gyötrődésünk mégis úgy lesz, ha közelállóink közül arra sújtott le a halál kaszája, a ki az élet végének korától igen messze esett, a kinél a távozást legkevésbé vártuk, a kinél a kifejlett érzelmi s erkölcsi erők egész tömege a nagyarányú alkotások hosszú sorával kecsegtetett, a ki már gyümölcsbe hajtott. Ilyen volt Bodnár Virgil dr. is. A kicsi gyermek értéke jövőjében van, a tisztes öregé múltjában, az övé az érkező föpásztor a polgármesternek, — hogy itt több vallásfelekezet békességben él. Ne féljenek tőlem. Én a szeretet és béke apostola vagyok. Elveimet megváltoztatni sohasem fogom, de talizmánom lesz a Szeretet. ügy volt-e? — szatmáriak. Nyíltan kérdezzük, hogy meghallgathassuk, miként ítélkeznek holta után. Azért is gondviselésszerü ember volt a mi jó föpásztorunk, mert azon az alapokon alakult ki egyénisége, mely alapok a nagy, hatalmas nriisz- siókra hivatott férfiak sajátsága. Nagy célokra hivatott emberek csak lassan, küzdve és sok sebet kapva jutnak a teljes sikerhez, a közvélemény általános osztatlan elismeréséhez. De el kell jönnie okvetlenül a legtisztább diadalnak, a legnagyobb örömnek, amit csak ember érhet a földön. És ez a fő. Meszlényi püspök egyszerre meghódította az embereket. De nagy szót mondott ki! Mérhetlen zálogot tett, le. Azt mondotta, hogy ö a nagy Hám püspök nyomdokait fogj'i követni! Az emberek egymásra néztek. Sok arcon kicsinyes mosoly kelt! Hallottuk u szúró megjegyzéseket. Nem elég oda a testi nagyság. Nagy lélek, szív és akarat is kell oda .......... — S okáig szegény püspök voltam — panaszkodott ő — aztán. És csendesen tűrte a feléje hajított nyilakat. Nélkülözött, imádkozott megvolt a jelenben épen úgy, mint a jogosult reményben s a megnyugtató emlékezetben. Mélységes fájdalommal tekintenek ravatalára mindazok, a kik ismerték, a kik közelében éltek. — Törődött, özvegy édes anyjához most érkezett először szomorú hir Kassáról: kétségbe esve sietett hát betegéhez s álmodni se tudta volna, hogy legkisebb fiának koporsóját ő követi majd sirdogálva s nem megfordítva. Testvérei között ott van az országos nevű iró, Bodnár Gáspár is, ösezeszorult szívvel, elhomályosult szemmel néznek a fagyos sirgödörbe, a mely forró szivü, gyengéd öcscsüket ragadja el tőlük. Halála gyász rendjére, tanítványaira, barátaira s a társadalomra is. Az élet java korától nagyon távol állott, tehetsége, tudása, alkotó kedve alig érvényesülhetett s a főgimnázium tanárainak megritkult soraiból akkor dőlt ki, a mikor még a régi hézagok pótlása sem sikerült. Az élteseb- bek irányában tanúsított tisztelete, figyelme, a fiatalabbak istápolása, a kortársak megbecsülése, kedélyes természete, őszintesége, szelleme, ízlése, ragaszkodása sokáig őrzik meg emlékét rendtársai és barátai lelkében. Végső óráiban is tanítványai s az iskola ügyei foglalkoztatták. Kedvvel, épületes ambícióval végezte teendőit a kat- hedrán a középiskolában úgy, mint a jogakadémián. A magyar művelődéstörténetemből s az újabb európai történelemből hirdetett kollégiumait élvezettel hallgatták a kassai jogászok néhány éven át. Vágyainak netovábbja teljesült he, mikor a főgimnázium. uj palotájának díszes termelés bízott jövőjében, ő is mosolygott, mikor hallott az emberek türelmetlenségéről. — A jó Isten és a szent emlékű Hám szelleme megsegített 'engem — mondotta aztán, mikor a nagy malomkő gurulni kezdett hatalmas vállairól. És megsegítette! Hallgassuk meg, mint Ítélkeznek halála után. Mert ez a fő. Mint a szegények, kiket mindvégig szeretett. A családi — tűzhelyek, kiknek vigasztalója, támasza volt. Mint a községek, hol templomainak aranyozott keresztjeiben játszado<- zik a tavaszi napsugár. Mint az iskolák, melyekben a hit és hazaszeretetet ápolta. Mint az irodalom, melynek bőkezű mecenasa vala. Mint a társadalmi és sociális intézmények, melyekért dobogott nemes szive. Mint a székesegyház, a megifjodott püspöki trón, melyben egyetlen egyszer ült, hogy megláthassa és elbúcsúzzék alkotásától. Mint ez a száz éves, elárvult Egyházmegye, kinek oda adta mindenét, amit nagy lelkének gondolatával, lelkiismeretének nagy nyugalmával és önfeláldozásával hangyaként összegyűjtött... Mint? Hogy nagy lélek, nagy szív és hatalmas akarat embere volt ö. ben magyarázhatta kedvelt klasszikusait, a régieket úgy, mint az újakat, az idegeneket akkép, mint a hazaiakat. Az idegenek közül legjobban vonzódott Ovidius- hoz, Daniéhoz s Heinéhez, a szenvedések, a gyötrődések halhatatlan költőihez. Olasz- országi ui ázásaiban összevásárolt minden képet, könyvet, a melyek Dantéra vonatkoztak s bár nem volt szertelen erős, a múlt nyáron elzarándokolt a „divino poéta“ hálátlan hazájába, Firenzébe, az Allig- hieri-ek igénytelen házához, hogy igy is áldozzon kedves költője emlékének, hogy itt szerezzen ihletet az Isteni Szinjáték teljesebb megértéséhez. Mintha csak Dante ravennai sírjának feliratát követte volna. Tu ne cede matis, séd contra audentior ito. Ne riadj vissza a bajoktól, hanem annál vakmerőbben hatolj előre. Nem vette eléggé testi gyöngeségét tekintetbe, hanem tört előre önfeledten, nemes céljai felé. Ez okozta megrendítő halálát is, mert a sokáig lábon hordott betegség rombolását emberi hatalom többé meg nem akadályozhatta. Novellái, idegen költőktől való fordításai, tudományos értekezései, felolvasásai, egyéb tartalmú s irányú cikkei nevet szereztek neki Szatmárt, Kassán, budapesti tanárainál s a kedves beregi nyelven, zajtalanul folyó, tiszta, vonzó stílusban éles esze micsoda kiválóságokat teremthetett volna, ha útjában nem áll oly korán a halál. A hangok ritmikus lebegését, a zenét, még a költészetnél is forróbban szerette. Már mint kis tanuló a szatmári kath. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. Ferenoz József keserüvizet 111
