Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-28 / 48. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: =7 Egész évre . . ■. 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvijs-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZAm : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. Intelem. Még nem volt alkalmam megszem­lélni, azért csak hírből tudom, el is hiszem, hogy nagyon szép a székes- egyház márvány-főoltára, a mit drága pénzen hozattak —. Laibachból. Viszont azonban láttam a templom uj festését, amelyet müncheni ember készített, és állítom (igen sokadmagam- mal), hogy ez minden, csak nem szép. Illő tisztelet annak, vagy azoknak, akik gyönyörűségüket találják benne, hogy a szabad rendelkezésökre álló anyagi javakból másoknak, ezreknek, sok nemzedéknek művészeti élvezetet szerezni, az Isten házában pedig e segéd­eszközzel a lélek áhítatát fokozni, a földi lényt az éghez közelebb hozni igye­keznek. Meleg hálát és elismerést érdemei tehát egyházmegyénk főembereinek az a nemes eljárása is, a mivel pompás székesegyházunk belsejét a közelmúlt­ban tetemes áldozat árán felújítva, hosszú időre fenséges hivatásának meg­felelővé tenni iparkodtak. Ámde ez érzelmek sem képesek elfojtani az önként előtörő panaszt, hogy miért kell amúgy is kevés pénzünknek az országból kivándorolnia olyasmiért, amit idehaza csak olyan jól, talán még jobban, és mindenesetre olcsóbban lehet elvégeztetni, mint külföldivel? Valami megfoghatatlan végzetes­ségnek kell lennie, hogy olyan emberek T ÁB, CZ A. Úti jegyzetek.*) Irta: Tanódy Endre. V. (Folytatás.) A liége-i kiállítás. — Utazás Brüsselbe. A liégei kiállításnak szédelgő alap­modora mellett, voltak különösen kiemel kedö silány csoportjai. így a keleti — és általában exotikus országok néprajzi osztályai valami selejt áruk zsibvásárjához hasonlítottak. Mon tenegro egy külön kis épületben kiállított három kaftánt, négy tálat, egy szőnyeget és tíz doboz cigerettát — vagy nem sok­kal többet. ,Csak az északamerikai pavillouok ca nadai csoportja volt igen figyelemre méltó. Különösen az állatvilág kitömött, száz számra menő példányai és a tájszépségek- röl felvett számtalan fotográfia. Még tüzetes leírásból sem ismerem Canadát, de amerikai ismerősöktől hallot­tam, hogy náluk a legszebb országnak tartják. De szeretik, is á canadaiak a ha­zájukat nagyon. *) Az előző közlemények :i „Szatmár és Vi­déke'* 39., 40., 41. és 43. számaiban jelentek meg. is az idegent istápolják a saját testvé­reik rovására, akiket sem a hazafiság- ban való lanyhaság vádjával illetni nem szabad, sem a külföldieskedés gyanú­jába keverni nem lehet. Meszlényi püspök maga is szín­tiszta magyar vér, szerény, életmódjá­ban egyszerű, szinte minden földi igény nélkül való ember volt. Érthetetlen azért, mi indíthatta arra, hogy a viszo­nyaink közt nagy pénzbe került festő­munkára idegen mesterembert hivott meg, akit különleges templomfestönek neveztek el, holott idevaló ügyes ipa­rosaink, akik bizony nincsenek tulhal- mozva munkával, és igy ugyancsak rászorulnak a keresményre, az ő felada­tát kifogástalanul megoldhatták volna. Hiszen még akkor is, ha valami kiváló képességet igénylő művészi munka végzéséről van szó, amihez, hogy az igényeinknek teljesen megfeleljen’, a saját embereink tudása látszólag nem elegendő, az elemi belátás hangosan parancsolja, hogy inkább az igényeink­ből engedjünk valamicskét, semmint a magunk embereitől elvont keresetet idegen országba engedjük kifolyni. Hát még ott, ahol minden jogos kívánalmunk bő kielégítést nyerhet, és ahol (legyünk egy kissé őszinték) az elköltött pénz közvagyon természetű alapnak a jövedelméből került 1 Bizony, az a nagyon is egyszerű, elég gyönge Ízléssel készült és monu­mentális székesegyházunkhoz egyáltalán nem méltó festés derekasan kitelt volna A hol külföldön csak idegenek közt valaha megfordultam, soha nem láttam a honvágynak azt a sorvasztó fokát, mint a milyen a canadaikai gyötri. Eleinte — mikor Európába jönnek — beteges mélabu vesz rajtuk erőt és férfia­kat is láttam közülök könyezni, mikor a földiekkel egy-egy hazai melódiát idéztek fel. A canadai lakosság angol-francia ke­verék. És a keveredés a nőknél kitünően ütött ki. Az angol nőnek — ha szép — van a világon legszebb feje és arca, talán egyedüli, a melynek nemességét semmi kicsinyes, kacér, kellemkedő vonás nem zavarja. Ezt a szép, nemes fejet ültette az-al­kotó a canadai nőknek egészen franciás tökélyü termetére. Ismertem egész coloni- áját a cunadai leányoknak, a kik részint zenei, részint egyetemi tanulmányok foly­tatása végett jöttek át Németországba. Most — hogy a kiállításon fényképekben visszaadva láttam szülőföldjük mesés szép ségeit — most már értem, hogy miért nem akartak azok a tüudérek végleg ki­költözni abból a tündérországból. Pedig váltig capacitáltuk őket... A kiállitások szakszerű csoportjait népies mulatóhelyek gyűrűje-fogta körül. A külföldi ember szórakozás dolgában mind naivabb a magyárnál. Akármilyen gyermekségen el tud szórakozni. Úgy lát­szik az életviszonyok fejletlen voltával a blazirtság és szenvtelenség egyenes arány­ban áll. A közkeletű felfogás az ellenke­bármelyik idevaló szobapiktor ecsetje, illetve patronja alól is. Folylatásképen nemrég előkerült a főoltár is — külföldről. Határozottan bosszantó helyte­lenség. ; Magyarország bővelkedik a szebb- nél-szebb kőzetekben, természetesen márványban is. Rengeteg milliókba került országházunk tán kivétel nélkül hazulról kapta tündérszép márvány: díszét. És bizonyára alig alkalmaztak ilyenféle külföldi anyagot a közel na­pokban fölszentelt Szent-István bazilika építésénél is. Hogy ezeknél a nagy­szerű építkezéseknél a szobrászmunka hazai kézből telt ki, mondani is fö­lösleges. | Ki érti meg ezek mellett, hogy a szatmári székesegyháznak az említet­tekhez képest föltétlenül egyszerű fő­oltárát külföldön kellett készíttetni. Lai- bachban, amely város a művészet tör­ténetében nincs felvéve a szobrászat­ról; hírneves helyek lajstromába. , Néhai püspökünk ezeknél a ren­deléseknél súlyos betegsége miatt már dröseri befolyásolva lehetett Ítélő és elhatározó képességében. Ezért az itt elhangzó bírálat Öt, vagy emlékét leg- kevésbbé sem érintheti. Ám kötelessége lett volna a kör­nyezetének őt a helyes belátásra te­relni. Ennek a környezetnek már szi­gorú feladata volt szem előtt tartani, hogy a püspöki javadalom magyar föld jövedelme, magyar emberek mun­zöt tartja, pedig az előbbi megfigyelés lé­lektanilag inkább indokolható. i A kevésbé szövevényes életmód, a mely sok energiát hagy foglalkozás nél­kül, rendesen a szenvedélyek mértéktelen­kedéséhez vezet. Az olyan szervezetek pedig, a me­lyek rendszeresen a túlzásokban merülnek ki — elvesztik rugékonyságukat és ap róbb behatások iránt nem fogékonyak. Egy cigányos, ferblis, orfeumos éj­szaka után mindenkin levertség és indo- lentia vesz erőt, holott a szellemi és testi erők arányos foglalkoztatása az életked­vet fokozza — és innen lehet látni, hogy tudós professorok, a világot bejárt utasok, a kiknek a világ minden elméleti és ta­pasztalati rejtélye megnyílt — jobban ér­deklődnek és jobban elmulatnak naiv dol­gokkal, mint. sok kis gavallér, a ki ha­vonta ötven forint árát vett ki a világ él­vezeteiből, de nem tudja, hogy hol fekszik Portugália. Ezért nem csodáltam, hogy a nagy körhintán („ Aeronaute“-on) a földalatti útvesztőkben, nyílt cirkuszokban és más „Hököm Jankó“ szerű müintézetekben müveit osztályhoz tartozó öreg urakat és hölgyeket is láttam tolongani. Különösen zsuffolva volt mindig a vízisikló. Egy kö- rülbelől 30 méter magas lejtőn, sínpáron csúszott le egy c-iolnak, a lejtő alja egy tóba nyúlt, a melybe a csolnak a lejtő törvényeinél fogva - rendkívüli energiá­val zuhant belé és őrült gyorsasággal, kájának a gyümölcse, méltó arra, hogy ismét magyar kézbe térjen vissza, mint becsületes munkának a jól megérde­melt bére. A történtekre nézve ez a felszóla­lás persze elkésett. De a jövőre talán nem vész egé­szen kárba. Az intéző körök részéről mala fidest föltételezni semmi okunk, semmi jogunk. Tőlök hihetőleg csak egy kis figyelmetlenség volt, ami a kihatásá­ban aztán elég nagy dolog Jett. A sok nemzeti színű és hazafias izü kiszólások idejében, mikor vörös- fehér-zöld hangtól zug a levegő és zeng az ég, a tele torokkal vívott nemzeti küzdelmek napjaiban (úgy látszik) még mindig szükséges hazafias tettekre is figyelmeztetni. A hazát úgyis csak ezek éltetik és növesztik, nem pedig a han­gos szólamok. És van-é cselekedet hazafiasabb annál, hogy hétköznapi munkánkat a saját véreinkkel végeztetjük, akik ve­lünk élnek, sokszor mellettünk — éheznek... Omega. Színház. Egy hete immár, hogy Krémer Sán­dor színtársulata városunkban előadásait megkezdette és véleményünket a társulat­ról még ma sem alkothatjuk meg teljes bizonyossággal. Oly különböző niveun ál­lanak az egyes előadások, hogy referá­— hánykódva mint egy viharos tenge ren — jutott ál a másik partra. Gyakran élvezettel néztem, hogy jó családból való, rózsás arcú úri leányok milyen gyönyörrel repültek a meredek, magas lejtőn alá és hogy ujongtak, mikor a vizen lavíroztak a magas hullámok há­tán. Roppant tetszett nekik ez a szerke­zet. (Tessék nekem a „fiatal emberen“ kí­vül még egy szerkezetet mutatni, a mely a mi hajadonjainkat mulattatni tudná.) Honfitársainktól elbúcsúztunk Liége- ben. Mindenki megfejelte a congressusi utat valami kis kéjutazással. Ki erre — ki arra. Az utitársam és én Brüsselbe men­tünk először. Egy délután indultunk és estebéd táján már meg is szálltunk, közel az állomáshoz. Az északi pályaudvarnál érkeztünk. Gyakran megfigyeltem, hogy egyébként egészen elütő, egymástól távoleső váro­sokban vannak teljesen azonos hangulatú elhelyezkedések. Például a brüsseli északi pályaudvar kijáratánál az ember úgy érzi magát, mintha a keleti pályaudvarról jönne ki Budapesten. Egy nagy tér van előtte (Place Charles Rojier), a melyből kiindul egy nagy kereskedelmi forgalmú utca — a „Boulevard du Nord“. Ez felel meg a Kerepesi útnak. Ha azonban az ember megszólít valakit, rögtön látja, hogy nem Budapesten van. Az illető ugyanis köszön és udvariasan válaszol. Az estét színházra szántuk. Az Ope- 1 rába mentünk, a melyei Brüsselben „The­t s Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a. t. vévé kfiafimégnakadná a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási fcwfáaá. s = szálloda, mellett! ssálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. HEGEBKEZTEKü! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.

Next

/
Thumbnails
Contents