Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-28 / 48. szám
SZATMÁR és vidéke d&ink a nagyfokú következetlenség vádját méltán megérdemlik. Vannak kifogástalan, jó, gyenge és rósz előadások és mint ez idöszerinti conclusióra csak arra juthattunk el, hogy az operette személyzet még sokkal inkább beválik, . mint a vígjáték .’és drámai. Különben az alábbiak erről részletesebben beszélnek. Kedden a vigszinházi repertoir egyik nagysikerű darabja Bizzon és Turique 4 felvonásos bohózata „A három Ajax“ került színre, ügy férj, ki megcsalja feleségét és e miatt a vádlottak padjára kerül, noha az ügyész megígéri neki elnézését, annak dacára a tárgyaláson jelen levő neje kérésére annak barátnője az ügyész felesége reáveszi férjét az ügyészt, hogy a vádlott szigorú megbüntetését kérje, a mit ez meg is tesz. A vádlott azonban védekezése folyamán feltárja az ügyész viszonyait is, a mit annak jelenlevő felesége is végig hallgat. A darab aztán a két házaspár kibékülése története. A vádlott, Robert Lepailleur (Rajz) 2 régi barátját Guillemard (Tihanyi) és Gílbert-et (Csáki) hívja segítségül, ők ifjú kori elnevezésük szerint „A három Ajax.“ A darab természetesen a házas felek kibékülésével végződik. Rajz nagyon jól megállotta helyét discrét és ügyes volt és kifogástalan volt Tihanyi is a másik Ajax szerepében. Csáki a 3-ik Ajaxot akarta személyesíteni tőle telhetöleg igyekezett is. Borsodi a védő és Szöreghy az ügyész szerepében igen jók voltak. A nők Jászai és Radnai a két feleség szerepében mint mindig nagyon ügyesen játszottak, Rónai egy válóperekben specialista nő-ügyvéd szerepében nyílt színen is sok megérdemelt tapsot kapott. Kállay is jó volt Pauline Janiin a férj vadász özvegy asszony szerepében. Az egész előadás igen jó volt és főérdeme, hogy elkerülték a vidéki színpadok azon rossz szokását, hogy a finom pikantériát durvává, trágárrá domborítják ki. A/, előadás finom és discrét volt. A társulat ennek előadásával elismerésre méltó munkát végzett. Szerdán „János vitéz“ került színre gondolom e színpadon tó-szor. „János vitézi* Van-e ki e nevet nem ismeri? Az előadás eléggé jó volt. Harkányi nagyon csinos és ügyes Kukoricza Jancsi volt, Kállay is igyekezett Iluska szerepében, Kerényi is szépen énekelt mint királykisasszony. Várady a Bagó szerepében jó volt, csak azt hibáztatjuk, hogy sokszor oly helyeken is olyan nagyon erősen éne kel, a hol nagyon is finom, lágy és megható énekre volna szükség. Tisztainak is eléggé jó estéje volt a francia király szerepében, csak partnerével Réthyvel ki az udvari tudóst játszotta igen sokszor túlzásba mentek át. A többi szerepek is elég jó kezekbe voltak letéve, a rendezés kielégítő, a kar igen jó volt. A csütörtöki előadásról lapunk más helyén számolunk be. Pénteken este óriási közönség előtt sírta el panaszát a „Drótos tót“-ban Pfeiferkorn Farkas Lipót hazánk hagymakereskedésének szomorú, pangó állapotaiátre de la Monnaie“-nak hívnak. Roppant régi, reconstruált épület, a mely onnan vette a nevét, hogy valamikor régen pénzverde volt benne. Németországon túl nyugat felé, a színház egy negyed kilenckor kezdődik. Ez összefügg az okos nyugati életmóddal. Hétkor van a diner, utána az ember még kiszívhat egy szivart, szieztázhat — és azután néz a szórakozás után. A színház mellett van egy kis étkező, ott fogyasztottuk el a diner-nkat. Két nagy jóltevője volt az emberiségnek. Az egyik, a ki a török divánt — a másik, a ki a fradcia dinert találta és tálalta fel embertársai számára. (Folyt, köv.) Ifjúságunk. Alfred Capus színmüve. -Előadatott' Szatmáron 1906. november 23-án. Van egy szegény kis leány, a tiltott szerelem tiltott gyümölcse. Egy szegény kis leány, ki anyjának sírásából tudta meg azt, hogy az atyja él, de nem az ő számára, ki anyja könnyei között jutott arra a tudatra, hogy van szülő, ki nem az és hogy van nagyobb szégyen is, mint törvénytelennek születni. Ez a kis virág, mikor először jön ki anyja védőszárnyai alul, egészen véletlenül találkozik apjával és találkozik apjának feleségével. Találkozik apjával, ki nem akar tudni róla, és annak feleségével, ki nem hisztériából, nem különcködésből, de igazi szeretettől áthatva psychikai szempontokból magához akarja őt venni és tervét, bár apja eleinte ellenzi, ki is viszi. — Ez a darab meséje. Alfréd Capus világszerte ismert elmés, finom író. Azon Írók közül való ö, ról. Sokat nem hallottunk az előadásból, mert a karzat oly zajt csinált, mely túl- harsogta a színészek hangját. Kérjük az igazgatót, ne adjon ki 3-szor annyi jegyet, mint a mennyinek a karzaton helye van, mert a közönség bár féláru előadás is volt, az egész darabra kiváncsi lett volna. Pfefferkorn szerepében Tihanyi a modern zsidót mutatta be, a kinek beszédéből nem volt a zsidó hagymaházaló be- szedmodora kivhető, nem az volt e tekintetben, mint a minő alakot a szerző megtestesíteni akart. Játéka és tánca azonban nagyon jó, szinte kifogástalan volt. Gyakrabban óhajtjuk is őt a komikus szerepkörben, mint a komoly szerepekben, mert ezekhez nem igen ért. Harkányi nagyon ügyes Zsuzska, Kállay eléggé jó Mici volt. Csáki Jankó szerepében nem állotta meg helyét, énekelni nem tud, szinte sajnáltuk torkának és tüdejének nagy megerőltetése miatt. Szöreghy ügyes Günther, Váradi megfelelő Milos volt és igen szépen énekelt. Jáno>i és Tihanyi cake-valke-ja igen ügyes volt és sok megérdemelt tapsot is kaptak fárasztó munkájukért. A kar egy kissé gyenge, a zenekar kifogástalan volt. Milos szerepében az előjátékban Kolozsvári Blanka csinosan énekelt és jóllehet hangja kicsiny, de kellemes és szívesen hallgattuk és alkalmasnak találjuk kisebb énekes szerepekre. A 2-ik felvonásbeli laktanya mindennek nézett ki, csak laktanyának nem. Szombaton Dr. Fényes Samu és Marton Géza énekes vigjátéka a „Csöppség“ került színre. Mintha az egész színházban végig lengett volna azaz üdítő szellő, a mi ebből az igazi magyaros zamattal megirt darabból a hallgatóságra árad. Egy igazi genre-kép a régi magyar középnemes család éleiéből. Dengelegi, ki zálogképen leköti gyermekét Ambrónak, hogy majd visza- veszi, ez azonban később megszereti a kis zálogot és örökre magánál tartja, a ki aztán átformálja Ambró egész házi rendjét és életmódját. Röviden ez a darab meséje. A címszerepet, a „Csöppség“-et Rád iái Zsuzska játszotta, a ki iguzán mintaszerű alakítást nyújtott. Oly meglepő közvetlenséggel, természetességgel, jókedvvel és pajzánsággal játszott, hogy a közönség állandóan kénytelen volt játékát a nyílt színen is tapsaival jutalmazni. Igen jó volt Rónai, Sára a zsémbes, de később meghunyászkodó gazdasszony szerepében. Váradi mint Dengelegi, Szöreghy mint Ambró, Jászai, Tihanyi és a többi szereplő mind megfelelő alakítást nyújtott, úgy hogy az előadás egyike volt az idei saison eddigi darabjai, illetve előadásai közül a legjobbaknak. Vasárnap d. u. „Ripp van Vinkle“ került szinre, este pedig a „Csöppség“-et ismételték meg ugyancsak jó előadásban. Hétfőn este a „Hajdúk hadnagya“ Rajna Ferenc és Czobor Károly 3 felvonásos operettje került szinre zónaelőadás- ban, telt ház előtt. Az előddás lassú, vontatott volt. A legjob erők sem voltak disponálva, holott az operette személyzet két napi pihenő után játszott. Csáki az kik nem tekintik pályájukat egy lépcsőnek a megélhetéshez, kik azt nemes ambitióval, céltudatosan, irányt tűzve ki maguk elé, socialis és psychikai szempontoktól vezérelve folytatják. Darabja „iránydurab.“ Feladatát, kimutatni a törvénytelen születés socialis és psychikai oldalát fényesen megoldotta és bár a darab kissé túltengő, fölösleges jelenetektől impregnált, mindamellett darabjával igen értékes alkotással gyarapitotta az újabb kor szinmüirodalmát. Csodálta a kis számú közönség a darab Írójának genialitását és az előadás slendrianságát, mely előadás után egy társaságban, melyben e sorok Írója is jelen j volt vitatkozás folyt a darabról, de főké- I pen az előadásról. A társaság egy része, mentegette a színészeket, a másik része korholta őket és főképen a helyi színikritikusokat tette felelőssé azért, hogy ily előadást követnek el a s/.inészek. A kritikusok az okai mondják, mert nem mernek igaz őszinte véleményt mondani, nem merik nézeteiket nyíltan kifejteni.- Bár a a vádnak alapja nincs, kötelességünknek tartjuk a felhívásnak megfelelni és a sablontól eltérőleg e helyen mondjuk el véleményünket a csütörtöki előadásról. A darab főszerepét Lucian Briant a törvénytelen apa szerepét Tihanyi creálta. Hogy a darabnak nem volt a kivánt sikere első sorban az ő érdeme.' Már a megjelenése sem volt megfelelő. A maszkja után ítélve, nem lehetett idősebb 25 -28 évesnél és játszott egy szerepet, mely szerint neki egy 17 éves leánya volt. Ez már magában visszatetsző volt. De az egész játéka unott, vontatott, színtelen és kedvtelen volt. Sétált a színpadon és lábát lóbálta. Ezzel pedig egy szerepet megjátszani nem lehet. Nem igénylünk mi sem tőle, sem a többi szereplőtől művészetet, hiszen ez ezredes szerepeiben gyenge volt. Kerényi ez este igen szépen énekelt és sok megérdemelt tapsot kapott, _____ Alfa. He ti műsor. Ma kedden „Boszorkány“, szinmü. Szerdán „Kornevillei harangok“, operette. Csütörtökön „Ideges nők“, vígjáték. Pénteken „Koldus diák“, operette, félhely árakkal. Szombaton „Kukorica Jónás“, paródia. Vasárnap d. u. „Peleskei Nótárius“, bohózat, félhelyárakkal, este „Kukorica Jónás“, paródia. Hétfőn „Ócskái brigadéros“, színmű, félhelyárakkal. Apróságok. Élénken tárgyalják a legújabb eseményekéi. s mindenki a törvény nyel támogatja felfogását. — No halljátok — mondja Bögre ur — nem szeretnék mostanában törvény lenni. Ez is, uz is, csűri, csavarja, kiszorítanák a lelket belőlem. * Akárki mit mond is, minden azt mutatja, hogy mi inkább szeretjük a szenzációt, mint az alkotmányt. Mikor a pestmegyei dolgok történtek* lázas mohósággul rohantuk meg az újságokat, s másnap hasonló mohósággal kaptuk kézbe, remélve, Hogy valami újabb eseményhez jutunk, de tnikor azt tapasztaltuk, hogy újabb semmi nincsen, szinte csalódottan tettük le n kezünkből, s ha egy hétig igy lesz, ezért úgy titokban több szidást fog kapni Kristóffy, mint minden egyébért, a mit eddig csinált. * Egyetlen képviselő, a kiuek nincs vesztessége abból, hogy az országgyűlést elnapolták, Pozegay Miklós. O ugyanis a parlamentben sem csinált egyebet, mint köpdösött, s ugyanezt csinálja most a parlamenten kívül. Mondják, hogy a rendőrt, a ki a megyeházáról kilökdöste, úgy képen köpte, hogy megtántorodott. — Ez már köpést volt! — szólt oda a rendőrnek egyik társa — lásd, ha igy tudnál köpni, te is képviselő lehetnél! * Különben most köpésből áll ki az egész ország. A kormány is köpi a markát, a koálició is, sőt ez utóbbi azonkívül még tü zet is köpköd. Nem csoda, ha azok, a kik komolyan aggódnak az alkotmányért és mélyen el vannak keseredve a dolgok menetén, a jelen helyzetre csak annyit mondanak, hogy — köpedelem. * — No te ős mameluk, mit szólsz ahhoz, a mi Pestmegyénél történt ? Helyesled a kormány eljárását? — Nem helyeslem, s különösen nem helyeslem, hogy a jóléti bizottsági tagokat az emeletről a lépcsőkön taszigálták lefelé. — Ugy-e, hogy ez helytelen volt? — De mennyire 1 A helyes eljárás az lett volna, ha kidobálják őket az ablakon. * nevetséges volna, de egy kis természetes játékot joggal elvárhatunk. Mikor ő leánya létezéséről, leánya ottlétéről értesül azt megjátszani nem kell művészet, csak egy nagyon kis természetesség. 0 azt természetesnek találta, hogy ő akkor fejéhez kap, a azakállát megigazítja, kitárja a karjait — sétál, leül és a lábát lógázza, vigyázva, hogy kabátját összenegyürje. Ez volt a játéka. Holott volt jelenete, mikor jól játszott és láttuk már másdarabban, mikor nagyon jól játszott. Képzelje egy kissé maga elé az életet, szokjon le a sok gesztusról és sétáról ez az első a mit kívánunk, a többi magától megjön. Legszebb a természetesség. Partnere, Jászai Olga, a feleség szerepében már sokkal jobb volt. Általában a női szereplők jobban beleélték magukat a darab szellemébe. Játékában volt élet, hol szerepe kivánta kedv és pajzánság és a mi fő, természetesség. Csak ő is sokat sétál ott és akkor is, mikor semmi értelme sincs. Föhibája a helytelen fejtartás. Igazán úgy sajnáljuk sokszor, úgy hátraveti a fejét, hogy más magunkfajta civil-fej olyan lökéstől legalább is leesnék. Saját érdekében ajánljuk, szokjék le erről. A leány Lucien szerepét Radnay Zsuzska játszotta és’ játékával meg voltunk elégedve. A többi szereplő, az egy Rónait kivéve, legalább a tegnapi felleplsök u'án ítélve, nem színpadra való, nem hogy rosszul játszottak, de nevetségessé tet'ék a darabot s a legjobb jeleneteket. Szerepükéi egyáltalában nem tudták. Akadoztak és olyan nyelvbotlásokat, olyan mozdulatokat pro- ducáltak, a melyek e darab keretébe egyáltalában nem illő nevetésre fakasztották a publicumot, már pedig nincs lesujtóbb kritika egy színészre, mintha a közönség a komoly szerepet játszó színészen neve.t Arra a hírre, hogy Kristóffy a „Rodostó“ asztaltársaság egyik tagjával tárgyalásokat folytat városunk főispáni állásának elfgadása végett, az „Ezres“ nagy tanácsa sürgönyileg tiltakozott a kinevezés ollen, a mit a miniszter megmutatván az illetőnek az nyomban visszalépett. — Kegyelmes uram! szólt, a sürgöny elolvasása után. — ha az „Ezres“ ellenein vun, nincs annyi ezres,, hogy vállalkozzam. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen sxámáhox egy fél iv melléklet van csatolva. — Személyi hír. Hegedűs Sándor, volt kereskedelmi miniszter, a szatmári ev. ref. főgyimimsium fentartó testületének elnöke, e hó 27-én este a gyorsvonattal váró sunkba érkezett és másnap elnökölt az intézet ülésén. — A honvédség köréből. Ö felsége a király, Schvent József szatmári 12. honvédgyalogezredbeli alezredesnek nyugállományába való helyezését elrendelte és megparancsolta, hogy ez alkalomból Schvent József alezredesnek a legfelső megelégedés tud- tul adassék. — Lenz Győző létszám felett a szatmári 12. honvéd gyalogezrednél, a 45. honvéd gyalog dandár puruncsnokság ideiglenes vezetésével megbizatott. — Népkonyha. Mint inár múlt számunkban említettük, a népkonyha — megnyitása nupján f. hó 19-én — a kereskedelmi csarnok helyiségeiben saját jótékony céljára ozsonnát rendezett. Még tgyszer visszatérünk erre, hogy kiemeljük, mennyi jó Ízlés, mennyi szín jegyében folyt le az est; mennyi önfeláldozás, fáradság és anyagi áldozat utján szerzettek a hölgyek, élükön az egyesület vezetőségével, — sok kenyeret, ételt a szegényeknek; sok kellemes emléket, a megjelent vendégeknek. Megemlítjük ezt azért, mert n nemescélu egylet jóleikii hölgy- tagjai, most vannak utón, hogy ajtóról-aj- tóra járva, bekopogtassanak egy-egy kis adományért. Adjon mindenki minél többet, Iliinél jobb szívvel. Mert ha nincs is sokja valakinek, azoknak mégis adhat, a kiknek semmijük sincs. — Matiné. A Szatmárnémeti Kölcsey - kör e hó 26-án tartotta ez idényben az első matin íját, a városháza dísztermében. A Ita- ' talmas terem nem volt képes befogadni a nagyszámú intelligens közönséget, u melv u remekül összeállított műsor minden egyes részét nagy élvezettel hallgatta végig. Bu- gossy Bertalan kir. kulh. főgymná.-iumi tanár felolvasása vezette be a matinét, melynek tárgya nagy tanulmányra való készültséget árult el. Tárgya különben az erdélyi régi népszokások, viteletekről szól lolt, a melyet a felolvasó vonzó színekkel ecsetelt. A hálás közönség szívesen tapsolta meg a tudós tanárt. Ezután egy vonós quintette volt, melyet művészi játékkal adott elő Nyary József, Saja Viktor, Veress Lajos, Gaál Ferenc és Ferenc Ágoston. A matiné leg- kiemelőbb pontját bizonyára Fereucz Anua IC* Folytatás a mellékleten. Rajz, a ki pedig ügyes jó színész az öreg és gőgös Briant szerepét nevetségessé tette, Szöreghy rokonszenves szerepében inkább intrikushoz illő játékot produkált. Egyáltalában színészeink a csütörtök esti előadáson nem voltak disponálva, csak úgy lógtak a színpadon. Jászai Olga midőn az első felvonásban a férfiak férje viselkedésének okáról beszélgettek, arról beszélgetett, hogy mi az oka annak, hogy oly kevesen vannak a színházban. Ezt látni roppant hatást- rontó. Főhibája színészeinknek az is, hogy a nagyhangú declamálástól várják a hatást és minden mozdulatuk mesterkélt, hatás- hajhászó. Az eddigi előadások után mi sokkal jobb előadást vártunk és e várakozásunkban föképen a férfiak gyenge játéka miatt nagyon csalódtunk. Megjegyezni óhajtjuk, még a Kállay Kornélia érdekében azt, hogy a szinlapon feltüntetett szerepet nem ő, hanem Dévai Boriska játszotta. Végül még egyet akarunk megjegyezni. Az, hogy véleményünket őszintén megmondottuk, csak jóakarat. Elismertük eddig is az érdemeket, elfogjuk ismerni ezután is. Azt azonban már muH heti színi relerádánkban kijelentettük, hogy épen azért, mert tudjuk, hogy a társulat tud jó előadást is nyújtani, f-lfogjuk tárni mindenkor azt. a mi nem megfelelő. Egyedül ez vezet bennünket. Jóakarutu figyelmeztetés akar ez lenni, nem ledorongolás. A jókkal szemben elismerés, a gyengékre nézve biztatás. Az igazga'ó meghívott bennünket u szinház látogatására, tisztelet- jegyet küldött. Megakarunk szolgálni érte és mással nem tudjuk ezt megtenni, mint jóakaratu útbaigazítással, őszinte kritikával, mert ez úgy a közönség mint az ö és színészei érdeke, Dr. A. J.
