Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-05 / 36. szám

Huszonkettedik évfolyam. 36-ik szám. Szatmár, 1905. szeptember 5, TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP: Egy fontos kongresszusról. Az 1903. év április havában Bré­mában tartott nemzetközi alkoholizmus elleni IX. kongresszus elhatározta, hogy a nemzetközi - X. kongresszus 1905 évben Budapesten fog ülésezni. A szer­vező bizottság megállapította, hogy a kongresszust szeptember 11 -tői 16-ig bezárólag tartja meg. Az alkoholizmus elleni ezen nem­zetközi kongresszus ezúttal oly ország­ban fogja tárgyalásait tartani, amelyben eddigelé az alkoholizmus veszedelmé­nek elhárítására úgy szólván semmi sem történt. Az a csekély társadalmi mozgalom, mely a bécsi hasonló tár­gyú kongresszus hatása folytán hazánk­ban megindult, még alig mutat fel va­lamelyes eredményt s küzd a kezdet nehézségeivel. Pedig az alkoholizmus kérdése immár régen kinőtt azon szűk keretből, melyben az ellene való vé­dekezés kezdetén mozgott és nagyfon- tosságu társadalmi kérdéssé fejlődött. Köztudomású, hogy az alkoholiz­mus minden társadalmi osztálynak vég­zetes csapása és sújt szegényt, gazda­got, műveltet, műveletlent egyaránt. Nem is egyesekhez, se nem egyes osz­tályokhoz, hanem mindenkihez, osztály­különbség nélkül intézi hivó szózatát a kongresszus szervező és végrehajtó bizottsága, vegyen részt a kongresszus­ban, igyekezzék a fontos kérdést mi­nél alaposabban megismerni, s vele együtt arra törekedni, hogy az embe­riség ezen pusztító járványát közös erő­vel leküzdhessük. Társadalmi beteg­ségtől csak öntudatos társadalmi küz­delem válthat meg bennünket. Ezen kongresszus nem egy irány szolgálatában áll. Működésükben egye­sül minden törekvés, mely az alkoho­lizmus leküzdését célozza, akár a mér­tékletesség, akár a teljes abstinentia' utján Tárgyalásai nem őlelik föl az alkoholizmus összes kérdéseit; az anyag immár oly nagy, hogy lehetetlen min­den részletre egy- kongresszus keretén belül kiterjeszkedni. A brémai kong­resszus fényesen bevált mintájára itt is csak a főbb pontokat, a leginkább aktuális tárgyakat szemelték ki megvi­tatás céljából, melyekben képviselve van a kérdés szociális, paedagogiai, hygienikus, jogi és orvostudományi ré­sze, s igy minden résztvevő megtalál­hatja az Őt leginkább érdeklő fejezeteket. A kongresszus ijánt az egész kon­tinens művelt társadalma érdeklődik, mert ma már az orvosi tudomány meggyőző érvekkel bizonyítgatja, hogy az emberiség legalatomossabb ellensége ellen, az alkohol ellen síkra kell szál- lanunk. A szeszes italokkal való élés, megbénítja, megfojtja az ideg sejteket, az okos embert butává, a becsületest becstelenné teszi, előidézi az idegek­nek, az agynak, a léleknek és elmének sujos, legnagyobb részt gyógyíthatatlan betegségeit. És ezzel pusztításainak borzasztó sorozatát nem fejezi be, meg­támadja a szervezet legfontosabb sejt­jeit s az utódok ebben lelik testi és lelki nyomorúságainak forrását. Emiatt lett az emberiség legkegyetlenebb ellen­ségévé, mert itt nem az egyén, hanem az egész faj állandó, biztos romlásá­ról és elfajulásáról van szó. A kórházak és bonctermek sta­tisztikai s az orvosi gyakorlat tapasz­talataiból tudjuk, hogy az alkoholiz­mussal csak egyetlen egy betegség a tuberkulózis veheti fel a versenyt. S az emberiség e két öldöklő csapása között, szoros összefüggés is bizonyult be, mert az alkohollal mérgezett szer­vezet jóval csekélyebb ellentállást ké pes kifejteni a tüdővész és egyébb fer­tőző betegségek csiráival szemben. Hülyék, elmegyengék, nyavalya- törősek, vízfejűek, törpék túlnyomó nagyszámban alkoholista szülőktől szár­maznak. Az igazságszolgáltatás még más elrettentő képét mutatja az alkoholnak. A bűntényeknek átlagvéve 42 százalék­ben kimutatható az alkohol végzetes szereplése, amint a szerencsétlen há­zas élet, az elválások, az öngyilkossá­gok egyrésze is alkohol rovására Írandó. Látni való, hogy a kongresszus az érdeklődést méltán megérdemli, ha tekintetbe vesszük, hogy a kongresszu­son meg fogják állapítani, mint kell felvenni a célra vezető küzdelmet a nép körében, társadalmi és állami jó akaratú pártolása mellett. Hogy az alkohol ellen Magyaror­szágon is legnagyobb küzdelmet kell vennünk, a következő számok is e mellett szólanak. Lássuk csak: Mondjuk, hogy Magyarországon átlag minden munkás legalább évi 500 korona jövedelmet szerez. Mond­juk azt, hogy a munkás osztály 18 százalékát alkoholra adja, akkor is hat­szor többet ád ki alkoholra, mint gaz­dasági felemelésére, huszonötször töb­bet költ italra, mint politikai emanci­pációjára s közvetlen kulturális előre­haladására. Kanada, Norvég és Finn ország, a melyek az abstinentiáért a szociális harcot oly lankadatlan erélylyel vet­ték fel, küzdelmüket diadallal fejezték be, mert azóta ezen országok gazda­godnak s gyarapodnak. Magyarországra is ráférne nagyon a gyarapodás. TAUCZA. A székeiység társasélete. A székeiység mai társadalmi állapota általában egyezik a magyar társadalmi élettel, de vannak külcn sajátságai is. A székely nép általában szorgalmas és ta­karékos. Az ősi földhöz szivósan ragasz­kodik, ezért oly eldarabolt a földbirtoka is. Életmódja egyszerű, s ezért mégis su- lyqs körülmények között is képes anyagi­lag gytttapodni. Kisebb vállalatokban van üzleti szelleme s apróbb dolgokban okosan kiiudja számitani hasznát. Viszont kocká­zatos vállalatokba semmi szin alatt sem bocsátkozik. A székely hazaszeretetének igaz alapja a haza földje, a melyhez egész a végletekig ragaszkodik. E ragaszkodásá­ból származik szegénysége, de legfőbb erénye is. Hogy csekély birtokán s nem épen termékeny földjén kezdetleges gazdasági rendszere mellett megtud élni, azt részben a székely nő ügyességének és munkasze­retetének köszönheti. A székely asszony követi férjét a mezőre s együtt dolgozik vele kora tavasztól késő őszig minden gazdasági munkát. Családi élete általában bensőséges és tiszta. A családapa háza- népét „cselédeimnek“ mondja, rendesen nevökön szólítja és tegezi. A nő a férjét „uram“-nak nevezi'és „kijed“-nek (kegyel­med) szólítja. Az ifjabbak az idősebbeket mindig „kijed“-nek szólítják, s még test­vérek közt is magázza az ifjabb az időseb­bet. A gyermek szüléit „apám uram“-nak vagy „éd’s (édes) apám“-nak „ányámasz- szony“-nak éd’s (édes) anyám“-nak mondja. Tisztelő megszólalása „bátyám uram,“ „néném asszony,“ melyhez gyakran az „ő kijemé“-t is hozzá teszik. így tisztelik az apát is : „apám uram ő -kijeme.“ Az egy­másnak nyújtani szokott kölcsönös segítség vonzó színezetet ád a székely népéletnek. Egyik szép példája ennek a kaláka. Ez abban áll, hogy az egy utca, — vagy az egész falubeliek valamely sürgős munka esetén segítségre meghivatnak. Minthogy ez kölcsönbe megy, senki sem szokta ki­vonni magát ulóla. A gazda munka köz­ben csak ^kenyérrel és pálinkával kínálja meg á kalákásokat, de a munkát nagy lakoma és rendszerint tánc követi. Az arató kalákát zeneszó élénkiti. Szép jelen­ség egymás sorsa iránti érdeklődésnek a radina vagy paszita is, ami abból áll, hogy a gyermekágyból üdülő asszonynak isme­rősei annyi jóféle ételt hordanak össze, hogy lakodalmi ebéd is kitelnék belőlük. Lakomával ünnepelik a keresztelést is. A keresztszülők egymást egész életökön át kölcsönösen komám uramnak és komám asszonynak szólítják a megkülönböztetett szeretet és barátság jeléül. Meglett korúak temetése után lakomát, úgy nevezett toro­zást szoktak tartani. Lakoma közben soha sem hiányzik a pohárköszöntés. A kö­szöntésnek, ha alkalmi tárgya nincs, leg­közönségesebb alakja ez: „Adjon Isten erőt, egészséget s békességet 1“ A székely fiatalságnak legkedvesebb időtöltése a vasárnapi tánc és téli estéken a fonó vagy guzsalyos. A székely humor oly áradattal, az élcelő kedv oly szikrázva sehol sem nyilatkozik, mint ilyen helyeken. Az ifjúság szórakozásához tartozik a húsvéti öntözés is. Husvét-hétfő reggelén fiuk, legények rózsavízzel szokták megön­tözni a leányokat, kik ezt piros tojással viszonozzák. Előfordul azonban az öntö­zésnek, régi, kissé erősebb formája is, hogy a legények a leányokat a kúthoz viszik és ott bőrig áztatják. „Hadd legyenek frissek, egészségesek!“ A serdülő ifjúság nyári mulatsága vasárnaponkéut a ciszefutás, labdázás, kótyázás, hintázás, lipinkázás, karikadobás, ördögkerék, „künn a bárány, ben a farkas.“ Legérdekesebb és legszebb társas Ünnepe a székelynek a lakodalom. Sze­replői a vőlegényen, mennyasszonyon s az örömszüléken kívül a násznagy, nász­nagyasszony, a vőfély és a nyoszolyó leá­nyok. Több mozzanatai: a kikérés, a jegy­váltás, az esküvő, a lakodalmas menet (melyben a hozományt zeneszó mellett négy-ökrös szekér viszi,) a kontyozás, a lakoma, tánc és pár nap múlva az uj asszonynál" a házlátás (első látogatás,) Külső megjelenése a székelynek ál­talában szerény, noha főként az aranyos­széki és háromszéki székely külsején első tekintetre is meglátszik a férfias önérzet. A csíkiak s általában a hegyesebb vidé­keken lakók szőkék és szállasabbak. A többiek barnábbak és középtermetüek. Csontrendszerök ép és jól kifejlett. Inkább soványak. Kövérebb termetű csak ritkán fordul elő köztük. Ugyan ez mondható a munkában edzett nőkről is, kik közül ki­válóan szépek Udvarhelymegyében a Nyikó mentén találhatók. A székelynek szellemi és erkölcsi világa is egyezik külsejével. Bátor, eszes I és gyors fölfogásu, sőt furfangos is, ki 1 könnyebben szed rá másokat, mint a hogy magát rászedetni engedi. Nem ok nélkül tartják, hogy a székelynek két esze van. ö maga mondja, hogy: „Egyik eszemmel azt gondŐtam, hogy émegyek, a másikvá mégis azt gondÖtam, nem megyek.“ Sze­ret kitérően, föltételesen, kétértelműen, sőt rejtvényszerüen válaszolni : „Honnan jön atyafi?“ — Hazulról. „Itthon van-e a tiszteletes ur ?* — Tegnap itthon láttam. — Nagyon szeret okoskodni, sőt porié- kedni is. Általában a becsületre sokat adó, tisziességtudó, rendszereid, józan és vallá­sos nép, A veszekedést és verekedést nem keresi, de ha megsértik, sérelmét nem hagyja megtorlás nélkül. Ez erkölcsi tulajdonságai mellett romlatlan életereje és szaporasága teszi e népet a magyar nemzet egyik legbecsesebb alkotórészévé. Az erdélyrészi magyar nyelvszigetek és a városok magyarsága a százados viszontagságok között bizonyára nem tarthatta volna fönn magát, ha az erőstömegü székelységre nem támaszkod­hatott volna s ha a Székely földről foly­ton tartó kitelepülés nem erősítette volna értelmiségi, iparos, sőt gazdálkodó rétegeit is. Életerejét nyelvének épségben való megtartása is igazolja. Nem mutatható ki a Székelyföld egyetlen pontján sem, hogy ott a magyar nyelvhatár összébb húzódott volna. Ellen­kezően, ő olvasztotta be közéje, vagy földjének széleire letelepedett idegen kisebb­séget, sőt egyes helyeken, mint például Brassóban, többé kevésbbé hóditólag lé­pett föl. Rőth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia I -- szálloda mellett! ajánljuk a t. vető közönségnek legolcsóbb bevásárlási ÜHrást Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők.

Next

/
Thumbnails
Contents