Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-24 / 4. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.-------AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:^= Egé sz évre . ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 5® fill. Pél évre .... 3 » | Egyes szám álra 16 » i Közaégík, községi jegyzők é8 néptanítók részéTe egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eotvös-otcza &ik sz. alatt = TELEFON-SZÁM: 73. A Szerkesztő lakása : .„Eö^s-utcza 19-ik szám. ==i= HIRDETÉSEK ------e l ap kiadóhivatalában a legolcsóbb áMK mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.--------Hirdetések díjjal előre fizetendők.-------A város érdeke. Választás idején rendesen aktuális thérna a helyi sajtóban, hogy a város érdekét is tartsuk szem előtt. Az első szószólója ebnek az eszmének néhai Hérmán Mihály polgármester volt, mikor dr. Chorin Ferenez felléptetése került szóba, a ki mellett épen az volt a legerősebb argumentum, hogy mint befolyásos ember sokat tehet az eddigi kormányok által teljesen elhanyagolt város érdekében. És abban tényleg mindenki egyetértett, hogy csakugyan el voltunk hanyagolva, nem törődött velünk senki, s e miatt rósz néven se lehetett venni, hogy tí( város vezető férfiai ezt az utat is megakarták próbálni. Sok szép beszéd hangzott el akkor, a melynek az volt a tenorja, hogyha egy város boldogulni akar, rá van utalva a kormány jóakaratára, s ezt a jóakaratot nem lehet megnyerni másképen, mintha politikai érdemeket igyekszünk felmutatni. És a sok szép beszéd közül nem egyet, de többet is- a Chorin párt akkori diszszónoka, a függetlenségi párt mostani jelöltje, dr. Kelemen Samu mondott el. Nem azért hozzuk fel, hogy ezzel talán ellene korteskedjünk, hanem igenis csak azért, hogyha e tekintetben az ö nézete időközben váiTÁHCZA. ■n—qp—fi» -»Holdvilág és Piroska Irta: Kóbor Tamás. Jettike napokon keresztül ült az ablak mellett, setétes ábrándokba merülve. Azt mondta: a feje fáj s ilyenkor nincs földi hatalom, mely ői borongásából feltudná rázni. Az éd«s anyja rá-ránézett, szóit is néha hozzá s aztán felindulva hagyta magára. Jettike könnyes szemekkel nézett utána s midőn &2 ajtó bezáródott, ráfeküdt a karjára, úgy zokogott. Végre is — tenni kellett érte valamit. A szegény kis lány arcza fehér volt, mint a liliom s halántékán látszottak a kék erek. Nem evett, nem aludt, egyre csak a feje fájt s ha szóltak hozzá, sírásra fakadt. Az édes anyja elébe állt s rászólt: — Hallod-e Jetti, vége legyen már. Azt mondom, verd ki a fejedből azt az embert, azt a ... gazembert. Jetti kővé meredt az ijedtségtől, majd édes anyja felé nyújtva, karjait,, ■szólt: De édes anyám én nem tudom kiről beszélsz I —Hagyd el, nagyon jól tudod, valamint én is nagyon jól tudom, mitől fáj a fejed’*Gazember az s ha tudni akarod miért nem jön: hát megmondom, kiutasítottam. tozáson ment is keresztül, ne vegye rósz néven, ha mások az eszmének továbbra is hívei maradtak annál is inkább, mert a tapasztalat tényleg megmutatta, hogy azokban a beszédekben, beleértve az ő szép beszédeit is, nagyon sok igazság volt. Ha azon időtől kezdve végig tekintünk a város életében történteken, akármilyen szemüvegen nézzük is a dolgokat, bizony el kell ismerni, hogy sok olyanhoz jutottunk hozzá, a miket az előtt remélni se mertünk volna. S ha összehasonlítjuk az uzelőtti idő szakkal, első pillantásra feltűnik a szembeszökő nagy/ különbség.’ Igaz, hogy rá lehet mondani, miszerint valamennyi előnyhöz áldozatok árán jutottunk, de ezzel szemben el kell ismerni azt is, hogy a mikért áldoztunk, azokért más városok szívesen még nagyobb áldozatot hoztak volna, mint a minőket mi hoztunk. Mert hát elég szomorú biz az, hogy áldozatok nélkül, csakúgy ingyen, semmit, sem kaphatunk, de mégis jobb a helyzet, ha áldozattal kapunk, mintha' amúgy sem kaphatnánk. Volt képviselőnk e tekintetben a megkezdett utón haladt, s nagyobb dicséretet nein kell mondani reá, mint rámutatni a városunkban megjelenő egyetlen ellenzéki lap, a „Heti Szemle** múlt. heti számára, a mely a bikszádi vasútról hozván közleményt., lelkes Jettike nem ismételte, hogy nem tudja kiről van szó. Némán, csüggedten maradt ülőhelyében s lehorgasztotta karjait. Édes anyja odament hozzá s megsi- mitotta a haját. — Rossz anyád yoltam? Mért nem vagy őszinte hozzám ? Jetti küzdött magával, fehér arczát elfutotta a vér, arczát zokogva rejtette anyja keblére, — Hidd el mama a fejem fáj! Csak a fejem fáj. — Nincs bizalmad, nincs bizalmad, szólt anyja fájdalmasan, hát legyen úgy ahogy akarod. Voltaképen igen egyszerű volt az egész história, sőt nem is volt história. Doctorandus uram udvarolt és szerelmes volt, amíg doctor lett belőle. Ekkor hirtelen nagyon sok dolga akadt s nem ért rá eljönni. Amikor eljött, ideges volt, sokszor durva is. Jettike sirva szólt hozzá: — Ernő, Ernő. maga nem szeret már. — Hát ha úgy akarja, legyen úgy. Ezzel odahagyta. Egy hét múlva jött s akkor a mama megkérdezte, mi járatban van. A doctor ur kissé pikirozottan felelt, hogy ezt a kérdést nem érti. Amire a mama hátat fordított neki s azt mondta : — Reményiem, hogy azért mégis csak eleget mondtam. — Tökéletesen, szólt a doktor ur, meghajtotta magát és ment. Az utczán kissé felindult volt, de mégis azt mondta magában: — Hála Istennek csakhogy szabadultam. S Jetiikének azóta fáj a feje. ________ sz avakban úgy emlékezik meg a miniszterről, mint a ki megérdemli, hogy mi szatmáriak kalapot emeljünk előtte. Nem kenyerünk a politika, ilyen szempontból nem is szólhatunk a mostani választáshoz, de mint a kik folytonosan a város érdekének vagyunk szószólói, ilyenkor is kötelességünk rámutatni arra, hogy azokról az érdekekről még a választás idején sem szabad megfeledkezni. Üres' jelszavakból meg nem élünk, s a ki a város érdekét soha sem téveszti szem elöl, az a választáskor is, ha ezt cselekszi, ideálisabb alapon áll és jobban szolgálja az országos érdekeket is, mint a kit elhatározásában más rugók irányítanak. A választás harczi zajában ez az egyetlen érdek, a melynek jogos szava van, s a mélyet lehet ugyan, de nem szabad figyelmen kiviil hagyni, s bizony, bizony, ha a többi érdek elhallgatna és csak ez az egy vinné a szerepet, sokkal szebb képe volna az egész mostani mozgalomnak. Még ugyan nem alakult meg, de •tsz eszme fel van vetve, hogy miután nagyon sok olyan ember akad közöttünk, * kit egyik politikai irány sem elégít ki, valamint nagyon sok van olyan, a ki minden körülmények között legfontosabbnak á város érdekét tekinti, hogy az ilyenek egy u. n. városi párttá tömörüljenek, a mely párt aztán úgy a közgyűlési tereraNenrf kívánt a szegény gyermek semmit csak nyugalmat. Félve őrizte sajgó sebét, melyben lassan elvérzett, ahogy őrizte a szive titkát. A szive titkáról ugyan tudott mindenki, talán még mielőtt ö tudott róla, de mégsem birt róla szólani; inkább meghalt volna, semmint szóval megtudta volna vallani, hogy szeret. Zárkózottságát konoksá^nak kvalifikálták s ez bizonyos elkeseredést szült ellene. Hát hogy segítsenek rajta, ha nem szól, pláne tagad. Pedig segíteni kell! Könyörgő tekintete néha kérlelte őket : — Igaz, igaz, csak ne kívánjátok, hogy szóval mondjam meg. Hát lehet ezt szóval megmondani, anélkül, hogy szégyenében elsüljedjen az ember? Hát ti beszélnétek róla ? Van-é lány a világon, a ki beszélne arról, hogy ö szerelmes. Hát miért kínoztok ? Nem volt ki megértse könyörgö szembeszédjét, csak boszankodtak megá- talkodottságán s nyugtalankodtak rohamos fonnyadásán. — Vérszegénység, deklarálta az orvos és levegőváltozást ajánlott. Ettől meg jön az étvágya. Jettike végtelenül hálás volt az orvosnak, hogy vérszegénységet konstatált és nem szívbajt. Hát látjátok, hogy csak a fejem fáj? mondta a tekintetével s vidámabbá lett. Úgy érezte, hogy ő most rehabilitálva van és senkisem tartja őt boldogtalan szerelmesnek. Aztán felültették a hajóra s hajnalban megérkezett. Az. állomáson egy diben, mint a képviselőválasztáskor, tnellőzve a politikát, cselekvésében egyedül és kizárólag a város érdekét tartaná szem előtt. Hogy ezt az eszmét helyesnek tartjuk, mondanunk sem kell, s hogy ebből kifolyólag következetességet látnánk abban, ha azok, kik ez eszmének már eddigelé is közismert hirdetői, annak már a jelenlegi alkalommal is érvényt szerezni igyekeznének, szintén természetes. Az a haladási folyamat, melyben városunk ez idő szerint van, örvendetes jelenség, s annak további zavartalan menete mindnyájunknak közös érdeke. Vessük el tehát a százféle más érdek istápolását, s mikor a felett határozunk, hogy melyik irányba induljunk el, első sorban a város jelen és jövő boldogulása legyen szemeink előtt, és annyi bizonyos, hogy a ki igy fog cselekedni, az sem maga nem fog tehetni magának, sem pedig más nem fog tehetni neki szemrehá- hányást, mert. az megtalálta azt a szilárd alapot, a melyhez a választási rnőzgaloüi SSŐflnyéá tfiStlámai fel ’Jrlem érnek. Az tnegfalálta a vélemények khaoszában a biztos iránytűt, a mely neki a helyes irányt megmutatja, s bármiként végződjék is a harcz, nyugodt lélekkel tekinthet reá vissza, o mert kötelességét hiven teljesítette ! dergő fiatal ember, egy álmos öreg ur s egy piros arczu leány várta. Mikor kiszáll), a didergő fiatal ember elébe állt, lekapta a kalapját és azt mondta: — Én a Gyula vagyok. Kezet nyújtott neki, az gyengéden megszorította és nézett a podgy ász után. Az álmos öreg megveregette az arczát, hatalmasat czuppantott a száján és azt mondta: — Csakhogy itt vagy. Nem huzol egyet a kulacsból A pirosarczu leány pedig magához ölelte, össze-vissza csókolta>ésazt mondta: — Nini Holdvilág; majd együtt lovagolunk s aztán olyan piros leszel mint én. — Piroskai szólt Jettike fáradt hangon, de mosolygott. A másik lány erre úgy kacagott, hogy Jettinek vele kellett kaczagnia. — Visszaadtad a kölcsönt! Hát nem bánom, leszek én Piroska, te meg maradsz Holdvilágnak. > Ül Jó. — Tudsz lovagolni? — Nem. — Majd megtanitlak. Azaz Gyula majd megtanít, azaz még jobb lesz, ha . . . Itt megakadt, megzavarodott, aztán újból kaczagva csókolta meg a Holdvilágot. — Majd csak megtanulsz! — De Holdvilág nem hagyta any- nyiban. — Mi lesz még jobb ? — Semmi, semmi — ejnye, de különös vacry. AZ’EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. .. Kérjünk határozottan .. - Ferenoz József keserüvizetllt
