Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-24 / 4. szám

S ZA TM AR ES VXDEKE. Választási rend. Választási elnök a politikai pártok vezetőségét s a rendőr főkapitányt meg­hallgatván, a választás napjára a következő intézkedést teszi s további eljárás végett a pártok elnökségét és rendőr főkapitányt az alábbiakban értesíti. Határozat 1. A szabadéivüpárt gyülekezési he­lyéül a Károlyi-ház, a 48-as és függet­lenségipárt részére pedig a Csizmadia ipar­társulat árucsarnoka jelöltetik ki. 2. A Deák-tér a nagy közönségtől teljesen elzáratik s ide csakis a szavazók bocsáttatnak be a központi választmány által kiállított igazolójegyek felmritatásá- val, megjegyezvén, hogy a szavazás és az igazoló jegyelszedése után a Deák­tér körölvont területérül a választók is kizáratnak s itt csak a pártelnökök, bi­zalmi férfiak és hatósági jelvénynyel el­látott rendíentartók és megbízottak jár­hatnak, kelhetnek szabadon. 3. A pártok felvonulása a független- lenségipárt részéről a csizmadi árucsar­nokból a városházához a Deák-tér déli oldalán a székes egyház előtt, a II ik vá­lasztási helyhez a Deák-tér déli oldalán és Eötvös-utczán történik: a szabadelvű- párt a Károlyi-házból a választáshoz a Pannónia előtti útvonalon, a Il ik válasz­tási helyhez ugyanitt, valamint a Széchényi és Iskola közön vonul fel. Kötelességében áll mindkét párt rend fentartóinak gondoskodni arról, hogy a leszavazottak a legközelebbi helyen a kor­dont elhagyják s arról, hogy a gyüleke­zési helyeket senki addig el ne hagyja, mig a pártok a szavazásra fel nem hivatnak. 4. Fölkérem a pártok vezetőségét hogy a zenével való gyülekezést, felvonu lást, zászló összegyűjtést, a közrend érdeké ben mellőzni szíveskedjenek. 5. Felkérem továbbá a pártok vezető­ségét arra is, szíveskedjenek felhívás u'ján gondoskodni arról, hogy a szavazók tömö­ren kocsik igénybe vétele nélkül szavazza­nak le, hogy a választás a kora délutáni órákban befejezhető legyen. 6. Tudomására adom a pártoknak hogy az eddigi szokásoktól eltérőleg úgy a választás megkezdésének, mint az ered­ménynek kihirdetése törvény szerint nyil­vánosan ugyan, de csak is a választási helyiségben, a kiküldöttek és bizalmi fér­fiak előtt fog megtörténni. 7. Végül felkérem a pártok elnök­ségét, hogy a pártok részéről kiküldendö a rendfentartása céljából 25—25 rendfen- tartó nevét szabályszerű s ezek által is aláirott nyilatkozatokban kedd délig a fő­kapitánynak jelentsék b», ezek közé szá­mítandók azon megbíz >ttak is, kik a vá­lasztási helyiségből a pártoknak tudósitá sokat visznek. Szatmár-Németi, 1905. január hó 21 Dr. Feje» István vál. elnök. Színház. Ezzel átkarolta, vitte a kocsihoz és fogta a gyeplőt. — Hát a bácsi, meg a Gyula ? — Azok a másik kocsin jönnek. Szép búzaföldeken mentek keresztül, majd széles levelű, sötétzöld veteményeken — Ez kalarábé? Piroska kaczagottt. — Kis szamár. Ezek dohány földek. Még azt se tudod? Félóra múlva hatalmas kutyaugatás­tól fogadva, megérkeztek a tanyára. Osz­lopos fatornáczos szép ház ajtójában egy abnormálisán kövér asszony állt és mosoly­gott az érkezők elé. Holdvilág leszállt és a néni elé ment. Nem szólt az egyebet, csak: — Isten hozott, vár a reggeli. Bementek az ebédlőbe. Hosszú, ala­csony terem volt, berendezése egy hosszú diófaasztalból, világos sárga székekből, egy pohárszékből és egy kopott fekete bőr- kerevetből állott. A reggeli azonban annál gazdagabb volt. Csokoládé, sonka, vaj, tojás, méz és mindenféle pálinka. — Nem vagyok éhes, szólt Holdvi­lág, midőn asztalhoz ültették. A kövér néni vele szemben ült s nem szólt semmit, csak mosolyogva tette elébe a csokoládét, szelt melléje egy hatalmas karaj tejes tésztát. Piroska rögtön hozzá­látott, a bácsi és a fiatal ember megitták a cognacjukat s egy szempillantás alatt végeztek a csokoládéval. Holdvilág ismét azt mondta, hogy nem éhes és a kövér néni ismét szó nélkül, mosolyogva szedte el tőle az üres csészét s rakott helyébe egy kis tojástartót. — Egészen friss, szólt? csak, és Hold­világ ámulva tapasztalta, hogy ő még Az elmúlt hét a Garai Húsé volt. A .társulatnak ez a fiatal, tehetséges tagja igazán dicséretre méltóan tölti-be a naiva j szerepkörét. Egy-egy neki való szerepben könnyed, természetes játékával, valóságos gyönyörűségére szolgál a publikumnak. Hét színházi est közül, — melyekről mai számunkban szó esik, — négy estén ; játszott Garai kiemelkedőbb képen, három- ! szór fő-, egyszer egy kisebb szerepet, s ezek mindegyikében csak ügyességéről, alakitó képességéről te> t bizonyságot. Kedden az „Egyenlőség“ ben az egjt- ügyü kis szolgáló leány szerepét alakította annyi természetes egyszerűséggel és báj­jal, amennyit csak az ügyes kezű szerző erre az üde alakra pazarolt. — A darab többi szereplőiről már részletesen megem­lékeztünk. Csütörtökön Gárdonyi „Annuská“-ja került másodszor színre. Keztyüs kézzel szedte ki az életből minden egyes alakját az egri poéta s azon módon tette bele da­rabja keretébe, rajta hagyva alakjain a falu porát, az élet zománczát, úgy, hogy egy bájos szellő, a falusi magyar-nemesi élet levegője leng felénk a színpadról. Fi noman cizellált alakjai mini ha régi isme-1 rőseink volnának, keretbe illő tipus-képek elevenednek meg előttünk. Ahányszor lát juk ezt az édes, tösgxökeres magyar hu­morral megirt darabot, elmosolyodik a lelkünk, mint kajtár gyermek arcza, ha édes mézet kínálnak felé. Hiába: hadd lelkesedjen a német a Heide)bergi Diák­élet „Gaudeamus“-án, mi az ilyenért tu­dunk lelkesedni, az ilyen aranyozni való magyar vígjátékért! — Igen az előadás! Garai játszotta a czimszerepet kedvesen, mint először is. Benne élt szerepében tel­jesen s csak méltó partnerének, Szőke Sándornak köszönhetjük, hogy nem lett apáczává, sót ellenkezőleg. Kendi Boriska pompás élénkséggel játszotta meg a má­sik szerelmes ftuska szerepét. A többi szereplők is egytől-egyig jól játszottak. Hát hogy a Garai szerepeivel végez­zünk : szóljunk a „Heidelbergi Diákélet“ előadásától, mely szombaton és vasárnap vonzott teli házat. Magáról a darabról, — nem lévén elég terünk, — csak röviden szólunk. A főúri és uralkodói gyerrüek-nevelés egyol­dalúságát Állítja, elénk u szerző a speciális német diákélet háttere mellett, keresztül szőve az egészet egy poétikus szerelem minden szépségével. Lehetne a darab fo­gyatékosságairól, félig megrajzolt embe­reiről, dikcziója vontatottságáról is szóla nunk, de nem foglalkozhatunk bővebben vele. Nekünk kissé limonádé izü darab, noha a megható szerelmi jelenetek gya­kori zsebkendő használatra indították a gyöngébb nemet. (Rossz Nyelvek azt mondják, hogy a divatos nátha is közre­játszott a hatás ilynemű megnyilatkozásá­ban.) Az előadás nagy részben jó volt, amennyiben a főszereplők teljes tudással vitték a darabot. Katicza szerepében Garai Ilus nemcsak szimpatikus, hanem élethü, részleteiben is igen finom alakítást muta­tott be. Teljesen szerepe magaslatán állott, ahonnan egy grádussal sem szállott soha lejjebb. Tökéletesen átérezte szerepének minden érzelem hullámzását; őszinte, ne­mes játéka, megfelelő káresetien arcjátéka tökéletes dicséretet érdemel. Épp ez az utolsó, a kellő arczjáték, hiányzott a Szőke Sándor különben kifogástalan alakításá­ban. Fess megjelenésű herczeg-ifju volt, jól beszélt, szépen játszott, csak épen arcz- játéka nem volt megfelelő, azaz hogy semmilyen se volt, noha szerepének több olyan néma része van, ahol éppen igy kellett volna „játszani.“ Peterdi úgy pom­pás maszkjával, mint az ö fesztelen, ter­mészetes és éppen evvel imponáló játéká­val karakterisztikus professzor alak volt. Tisztái csak lendített a sikeren. Papir élethűen affektált. És most jönnek az operettek: Szerdán a „Boszorkány vár “-at adták Solti Vilmával a „czimszerepben“ (— írná a „Mucsai Harsona“ kritikusa). Solti Co- rajie szerepében teljesen érvényre juttatta hangjának szépségét, hatalmas terjedelmét és iskolázottságát. Tisztelet, becsület a mi énekesnőinknek is, de az ilyen hangot és énektudást nem léhet csak úgy ki kolora- turni a színpadról. Az azonnal való sze­mélyváltoztatást feltétlenül elitélnők, azon­ban a jövőben szívesen látnók és hallgat­nék színpadunkon Soltit, akinek ez este is zajos és önzetlen tapsokban volt része gyönyörű énekszámaién. „Sulamith-ot, a kutat és a vadmacs­kát láttuk pénteken. Hugonnai énekelte a bánatos leány szerepét kellő precizitással és tisztán. Bay kitett magáért, mint Abso- lon olyan szépen kieresztette „kellemes bariton“-ját, hogy csak úgy csengett-bon- gott a színház. Kőszeghy igen megfelelő volt az egyik izraelita szűz alakításában. Tegnap a „Tavasz“ ment. Révész Ilonka hozott tavaszt a színpadra kedves mindig nem éhes, de azért két üres tojás­héj van már előtte. S midőn a reggelinek vége volt, Holdvilág összeölel között az öregnénivel, átkarolta Piroskát, aki azt mondta: Most pihenjünk. Fölmentek az emeletre, barátságos két szobácskába nyitottak. Ez az enyim, amaz meg a tied. De átv hordatom az ágyamat a te szobádba s egygyütt leszünk. Jó ? Jó — hagyta helyben Holdvilág és nevetett, — hogy az ember nevessen, an­nak nem keli ok. Megmosakodott s átöltözködött. — Most aludj, mert napközben nem szabad aludni. Holdvilág úgy érezte, hogy ő egé­szen friss és nem tudna aludni. De Pi­roska kényszeritette, hogy feküdjék le és későbben majd ő is lefekszik. Engedett, bár tudta, hogy nem fogja lehunyni a szemét és két perc múlva aludt mind a tej. Kaczagásra ébredt. Piroska költögette. . — Kelj föl már, vár az uzsonna. Elszégyelie magát, hogy aludt, holott teljesen frissnek hitte magát. Hirtelen föl­kelt s ment ozsonálni. Az a rejtett szívbaja egészen kiesett j emlékéből. Homályosan, mikor egy egy j pillanatra magára eszmélt, keresett magá­ban valamit, az okot a melyért ő nem tu­dott enni, nem tudott aludni s melyért ide küldötték. De mielőtt az emlék teljes tisz- taságábau megjelenhetett előtte, megcsen­dült a Piroska kaczagá«a s a jó kövér néni szótlan mosolygással rakta teli a tányér­ját. Minden elmúlt, mint a futó felhő. Még asztalnál ültek, midőn a ku­tyák haragosan ugatni kezdtek, lódobogás hallatszott a kövicses utón, majd egy vi­dám férfihang hangos kiáltása : — Hé Büszke, hé Tisza, kuss külön­ben közétek csörditek! S benyitott egy fiatal ember zöld vadász kalappal, kamás- liban sarkantyusan. — Jónapot jó napot 1 kiáltotta, de meglátva Holdvilágot, hirtelen meghajolt s udvariasan elébe járult. Demjén István. Aztán ismét vidá­man, vidékies hanyagsággal és bizalmas­sággal kopogtatja meg a Piroska keze fejét. Mit csinálunk ma ? Piroska elkapta a kezét s elfordult tőle. Kiki a maga dolgát, szólt durczá- san. Gyere Holdvilág, mi ketten kiko- csizunk. Tudsz-e hajtani ? Megtanitlak hajtani. Én majd lóháton kisérem Önöket. — Köszönjük szépen, de épen ellen­kező irányba megyünk, szólt Piroska csí­pősen. — De mi lelte magát ? — Nem találja kissé tulbizalmasnak ezt a hangot tisztelt Demjén ur ? — Nem találja nagyon is gyerekes­nek viselkedését, tisztelt kisasszony ? Pi­roska szeme itt már megnedvesedett. — Maga goromba, szólt s elkapta Holdvilág karját magával vonta. t Fönt a szobájukban Piroska leült a kerevetre s a karjára fektette arczát. Jettike egy székre ült vele szemben s elfogultan nézegette. — Milyen szeszélyes, gondolta ma­gában, nagyon elkényeztették. Majd meg­unta a várakozást és halkan szólt: — Nem kocsizunk ki ? Nagyon so­kára kapott feleletet: — A fejem fáj. Megint hallgattak. megjelenésével és elegányos, pajzán játé­kával. Papír oly pompásul rángatózott, mint békaczotnbok a dróton. N. V. Apróságok. Két 48-as atyafi beszélget a Választás­ról, s bizonyos pénzbeli dolgok is szóba kerülnek. — Hát komám, mit szól ahhoz, u mit a „Heti Szemle“ ír, hogy a mi jelöltünk 20—25 ezer foriútot szánt arra, hogy a zsidó szavazókat megvásárolja. — Mit szólok ? A mondó vagyok, hogy unnak 11 pénznek legalább fele igazság sze­rint minket illet. Találkozom egy pártombelivel, a ki aggodalmas képpel kérdezi tőlem, hogy állunk ? — A legújabb értesülések szerint — válaszolom neki — még mindig a mi pár­tunk erősebb. Hieronyminak eddig vun 1097, s Kelemennek 951 biztos szavazata. — Hogy lehet az, mikor összesen csak 1825 válusztó van ? — Hogy lehet? Óh te naiv lélek, hát nem olvastad a „Magyarország“ tudósítá­sát, hogy a program beszédet több, mint 2O00 választó hallgatta meg, s miután még ugyanannyi kün rekedt, mert nem fért a terembe, ezek számára egy másik beszédet kell tartani. * Annyi bizonyos, hogy nekem csináltak dolgot, mert a nagy lárma hatása alatt kény­telen voltam két beszédet készíteni, hogy rendben legyek a mandátum átadásukul', akármelyik jelölt kúpja is meg a többséget. Igaz, hogy ilyen formán nekem is lesz egy el nem mondott beszédem, mint gróf Károlyi Istvánnak szokott lenni. A Kelemen programm-beszédje, el kell ismerni, nagyon szép volt, de a fénypontját a vigadóbeli aktusnak mégis a Csomay fel szólulása képezte, a ki felhívta őt, hogy legye le az esküt, miszerint nem fogja a függetlenségi zászlót is elhagyni. Hogy mit mondott erre a jelölt, azt ballottuk, de bi­zonyosan ilyenformát gondolhatott: — Furcsák ezek az emberek 1 Voltam nemzeti párti, váltam korinánypá. ti, de ilyet tőlem egyik helyen sem kívántuk. * — No ezt nem értein, hogy valakikét., programbeszédet tarti-on. Folytatás a mellékleten. Megint csak a Holdvilág kezdte a be­szédet : — Csináljak hideg borogatást? — Nem. — Tán sokat ettél? Tagadólag rázta a fejét. :— S oly hirtelen szokott rád jönni ? — If?en. — Gyakran? — Gyarkan. Vérszegénység, az orvos levegő vál­toztatást ajánlana. Piroska akkor felkapta a f jét mosólygóraváló szájjal nézett rá. Majd hirtelen fölugorva, átnyalábolta Hold­világot. !— Menjünk, befogatok. — De hiszen fejed fáj! — Már el rnult. — Ily gyorsan ? — Nem is fájt, csak tréfáltam. Gye­rünk. A nagy szobában nem volt senki, a tornáczon ült a kövér néni s paszulyt há­mozott. Piroska nyugtalanul járiatta kö­rül a tekintetét, kiált a tornácz elé, né­zett ki az útra, kémlelte a kert sötét luga­sait. Mikor a kocsi előállt, oda szaladt édes anyjához, megcsókolta a kezét, az arczát s már menő félben vissza szólt neki: — Hát Pista hol bujkált? A kövér­asszony rendes jóságos mosolygással, egy­kedvűen felelt : — Haza ment. Pá, mama, szólt Piroska s a könnyű sandlaferre szökött. Holdvilág melléje ült, aztán a lovak közé cserditett, hogy azok riadtan vágtatni kezdtek. Jaj! sikoltott Holdvilág. — Ne félj, te nem halsz meg, felelt Piroska keserű­séggel. Bejárták a földeket keresztül kasul. A Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a *•! Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. —■ szálloda mellett I W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ,wt JFí©YELMEZTETÉSU! A.z előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők

Next

/
Thumbnails
Contents