Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-13 / 24. szám

I 1 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Pünköst ünnepén. A Pünköst a vidámság, a kedé- i lyesség, a derült öröm ünnepe. Erdő, mező zöldbe öltözött. A szabad termé­szet hívja csalogatja az embert, hogy feledve a but, bánatot, a mindenapi robotot, menjen a szép természet ölére, üdüljön fel teste, üdüljön tel lelke, mert immár nemcsak a rügyező virágok hir­detik a tél elmúltát, hanem megujho- dott az egész természet, -mért a ma­gasból jövő világitó és melegítő sugarak hatása alatt megújult a föld színe és erőt nyert, hogy bőséges termést adjon. A természet ezen ünnepének tel­jesen azonos hasonmását jelenti a pün­köst a szellemi világban. Jelenti az Is­ten kegyelmének kiárasztását, a fölülről való melegítő és fölvilágosító szellemi sugarakat, melyek az ember lelki vilá­gát életerőssé, gyümölcstermővé teszik és rendeltetésének elérésére képesítik. Az isteni gondviselés igazságánál nincs megnyugtatóbb, semmi feleme- lőbb a mi anyagi életünket illfitőleg. Az az erőtől duzzadó emberi akarat, mely neki vág az élet tengerének, ké­szen dacolni ezer viharral, készen le­győzni minden akadályt, mily hamar belátja, hogy merész dologra vállalko­zott, hogy túlbecsülte erejét, hogy ná- gyobb volt önbizalma, mint erejének tartóssága és mialatt csalódásainak tör­ténetét átfutja, küzdelmeinek sorozatán T ÁR CZ A. Japáni levelek. — Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól. — IX. Tek. Szerkesztő Ur! Tokióból kül­döm e tudósítást. Itt irom a mikádó asz­talán, míg ö egy nagy csibukkal fel s alá sétálva a szobában, meg-megáll a hátam megett és belepislant az írásomba, hogy mennyire is haladtam. Tegnap reggel ér­keztem ide, hogy a csuzimai szorosban végbement nagy tengeri ütközetről rész­letes jelentést tegyek a mikádónak, mert úgy áll a dolog, a mit tek. szerkesztő ur hosszas hallgatásomból bizonyosan sejthe­tett is, hogy bár a Togo neve alatt ment minden, az ütközet terve és igy a fényes siker is tulajdonképen az én müvem volt. Mikor a sahói nagy csata után be­vonultunk Mindenbe, a mikádó hadi ta­nácsba hívta össze a fővezéreket, hogy a további teendőket megbeszéljük. Az álta­lános hangulat az ellenség üldözésére és végleges megsemmisítésére irány ul t. Oyama, sőt maga a .mikádó is e mellett lelkese­dett,^ már már majd kimondták a döntést, mikor szérényen megszólaltam: — Felséges mikádó! Kedves barátom! Nekem más a nézetem, Én a szárazföldi harcban most pihenőt tartanék.| Nem lá­tom semmi szükségét a tovább menetel­nek, mert Jhiszen azT|ellenség meg van egy általa addig figyelmen kivül ha­gyott, de most már erősen előtűnő fo­nalat lát végighúzódni, mely igaz, nem engedte sokszor felemelkedni oly ma­gasra, mint szerette volna, de viszont nem engedte oly mélyre bukni sem, mint e nélkül kétségnélkül bukott volna. Vagyis aki csak rövid ideig is élt és életét nyugodt szemmel megfigyeli, meggyőződik róla, hogy földi életünket egy magasabb kéz vezeti, hogy van isteni gondviselés. A földi élet ezer töprelme, gond­jainál nagyobb, erősebb, sokkal 'több vihartól felkorbácsolt élettengert alkot az ember szive, értelme, egyszóval lelki világa. A földi élet, életünknek anyagi része, csak a földdel és annak elemeivel harcol, a lélek magasabb régiókba tör. Keresi az erkölcsi töké­letességet, az igazságot, keresi az Istent. Szép, nemes, magasztos életcél, mely az emberiség közös vonása és éppen úgy tulajdona a legképzettebb, mint a legelmaradottabb emberi léleknek, mely­nek intensivitása mindeniknél egyen­lően erős, hA terjedelme nagyobb vagy korlátoltabb is. E küzdelemben is sok csalódás éri az embert, és minden csalódásnál fájdalmasabb az, midőn kénytelen elis­merni, hogy csalódott önmagában. Az ember lelke egy fennségesnek alkotott, de rombadőlt templom, mely minden egyes részében visszatükrözi a szépet, verve, ahhoz kétség nem férhet, de ha még százszor jobban fogjuk is megverni, mindez semmi hasznot nem fog reánk hozni, ha a közeledő balti flotta hajóhadunkat esetleg tönkre teszi. Azért most itt tartsunk pihe­nőt, s minden gondunk az legyen, hogy a tengeren is döntő csatát nyerjünk, a mi­kor aztán ismét felvehetjük az elejtett fonalat. — Igazad van édes Rippl — szólt a mikádő, s vezértársaim valamennyien helyeslőleg bólintottak. így történt aztán, hogy azóta Mandzsúriában csendesség van. Oyama, Oku, Nodzu és Harangicsi pihe­nőt tartanak, s ütik a szecesziós kalábert, a melyre őket megtanítottam és kacagnak nagyokat, mikor Nodzu, a kinek a legfőbb ambíciója az uhu-csinálás, a bemondott uhut elveszíti. Én az I. hadsereg vezérletét távol­létem idejére átadtam Harangicsi tábor­noknak, s a mikádóval Tokióba mentem. Hasztalan volt részemről minden próbál­gatás, hogy hiszen én a tengeri dolgok­hoz nem értek, maradjak hát Mandzsúriá­ban továbbra is, a mikádó makacsul ra­gaszkodott hozzá, hogy vele menjek, egyre hangoztatván, hogy neki spuriusza van, miszerint egy jó gondolattal, a mi nálam soha sem szokott hiányozni, a tengeri ügyekben is sokat segíthetek. És igaza volt. Heteken keresztül folyt a tanácsko­zás, miközben a kiterített mappákon ál­landóan jeleztük, merre halad a balti flotta, de egyetértő megállapodáshoz nem juthattunk. Togo mindenáron elébe akart menni az ellenséges hajórajnak és megüt­a fenségest, az igazat, de a részeknek nincs erős foglalata, nincs kellő har­móniája és épp azért a templom oltá­rán nem csak tiszta áldozat van benne bemutatva, de gyakran annak az el­lenkezője is. Nem hiszem, hogy őszinte, gon­dolkozó elme magát megfigyelni sze­rető lélek, ne érezte volna már magán e jelenséget és ne kérdezte volna meg lelkében: hol az erő, mely célomhoz segít, mely az igazságot kezembe adja, a fölségest elérhetővé teszi, lelkembe nyugalmat, öszhangot, békét ültet? A lélek e töprengő helyzete a ta­vasz, a rügyfakadás, midőn a termé­szet érzi, sejti a közeledő életet. Hogy valóban életre keljen, hogy beköszönt- sön hozzá a lélek-pünköstje, szüksége van az Isten felülről jövő kegyelmére, az ég láthatatlan, de erőteljes felvilá­gosító és melegítő segítségére, a Szent­lélek Isten malasztjára, a lélekre, a lelki életre vonatkozó isteni gondvi­selésre. ídivé lenne a föld a Nap nélkül ? Mivé lenne az ember lelke Isten nélkül? A társadalom kutatói le- tud­ják írni, mert sajnos vannak jelenségek, melyeknek rettenetes volta általános .borzalmat kelt a társadalomban. És mégsem igyekeznek megbecsülni azt a kapcsot, mely a lelkek világát a szel­lemi Naphoz, az Istenhez köti, hogy onnan világosságot, meleget nyerjen. közni vele, mielőtt az komoly ütközetre gondolhatna. Kamimuraa mellett volt, hogy a japán hajóhad fele messze kerülővel igye­kezzék az orosz háta mögé, s akkor élűi­ről és hátulról támadva könnyen tönkre teheti. Uriu tengernagy minél több akna lerakását javasolta abban az irányban, a merre az orosz hajóhad haladni fog. A mi­kádó várakozásteljesen leste, hogy meg­hallja az én véleményemet is, de én ál­landóan hallgattam. Végre a harmadik hét végén, kezemmel rábökve a koreai öbölre, határozott hangon kijelentettem, hogy á döntő ütközetnek ott kell megtörténni. — Az első tehát — folytattam to­vább — arra törekedni, hogy a balti flotta útját ne a csöndes óceánon át, ha­nem a japán tengeren keresztül vegye, mi végből szükséges lesz azt a hirt terjesz­teni, hogy a japán hajóhad a csöndes óceán felől várja az oroszokat, s a döntő találkozás Japán északkeleti részén fog végbemenni. Azalatt pedig mi Csuzimánál elhelyezkedünk oly formán, hogy Kami- mura tengernagy az egyik és Uriu ten­gernagy a másik oldalon foglal helyet ha­jóival, mig Togo szembe fogja várni, s a mint beeveznek a kínai tengerből az öbölbe, egyszerre három oldalról fogják megtá­madni. A győzelem olyan biztos, hogy ah­hoz a kétségnek még árnyéka sem férhet. A három tengernagy bámulva nézett reám és látszott arcukon, hogy a tervet nagyszerűnek találják. Togo pedig mély meghajlással közeledett a mikádó felé és elfogódott hangon igy szólt: — Felség 1 én leteszem a vezéri bo­A Szentlélek kegyelmének ajándé­kozását midőn a Szentiratok elmond­ják, azt is megemlítik, hogy a kik e csodálatos megerősítést elvették: Ezek mindnyájan állhatatosak valának egyaka- rattal az imádságban. íme, itt az erő, mely minket képes a szellemi Naphoz úgy odacsatolni, hogy soha ne legyen lelkűnknek tele, de mindig zöldelő vi­rágok tegyék vidámmá szivünket, ér­telmünket. Az ima magábaszállásra vezeti a lelket, világosság kezd derengeni az em­ber lelkében, a lélek szemei megnyíl­nak és látják az Istent, látja a lélek önmagát, mire addig képes nem volt. Az ilyen lélekben aztán nem lesz tél soha, még a tavasz szeszélye is el­távozik onnan, pünköst-napja lesz ot­tan állandóan, megújul a föld színe, üde virágos lesz folytonosan, mert a lélek Napja, a jó Isten, sugarainak vi­lágosságával és melegével, megismerése és szeretetének erejével örökzölddé va­rázsolja a lelket, hogy teremjen sok és jó gyümölcsöt a szív megnyugtatására és -az-ösök életre.—Úgy legyen mind­nyájunkra nézve. M. JE. A magyar nők szive. — Fővárosi levél. — A gyorsan dolgozó napisajtó repor- terei korántsem írtak előlünk el mindent, a mi most vasárnap Bndapesten történt. tot, mert elismerem, hogy ilyen kitűnő tervet én nem tudtam volna kieszelni. De mielőtt a mikádó szólhatott volna, oda ugrottam Togóhoz és addig kérleltem, hogy hiszen mégis csak ő ért a tengeri harcászathoz még ha a terv tőlem szárma­zik is, hogy végre is engedett és azon fel­tétel alatt, ha az admirális hajón vele együtt leszek, akkor nem bánja, eliogadja a vezetést. — Nagyon helyes 1 — hagyta hely­ben a mikádó, s a vége csakugyan az lett, hogy magam is ráállottam, s a következő napon már a tenger hullamain táncoltam a Mikasza admirális hajóval. Hogy az ütközet minő eredménynyel végződött, azt körülbelől már tudni fog­ják, azért a hosszas leírást kerülöm, csakis egyes epizódokat említek meg. Mondanom sem kell, hogy a siker tisztán a hármas támadásnak köszönhető, mert ez az oroszo­kat teljesen megzavarta. Rozdesztvenszky annyira elvesztette fejét, hogy elárulta magát, s a mikor igy megtudtuk, hogy melyik hajón van, én magam irányoztam az ágyút a Szuvarov csatahajóra, s mond­hatom oly kitünően, hogy ez egyetlen lö­vés után a hajó azonnal sülyedni kezdett és az admirális ijedten menekült róla egy közelben lévő torpedó zuzóra. Még három lövést irányítottam, a melyekre egymás­után merültek a viz alá a Borodino, Veli- kij és Navaril nevű csatahajók, úgy hogy rövid i5 perc alatt végeztem a balti flotta 4 leghatalmasabb alkotmányával. Togó- nak ezek láttára valósággal elállott a szava és csuklani kezdett és csak nagy Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen, a Pannónia = szálloda melletti ajánljuk a t. vevő közönségnek mist a legolcsóbb bevásárlási fsrrást. r ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEC1EBKEZTEK1!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes mi-, női- és gyermek valódi sehewrö és box bőrből készült czipdk a legjobb és legdivatosabb kivitelben. n

Next

/
Thumbnails
Contents