Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-13 / 24. szám

SZATMAR ÉS VIDÉKÉ. Megmozdult az ország lelkes hölgygárdája. Pedig mennyi fáradsággal járt az. A hir­telen előtörő nap teljes melegével olvasztja az aszfaltot, a kupék tele, jelszó volt jú­nius harmadikán a mávon a szanatórium és. beszéd azóta is sokfelé az országban. A turulmadaras kongresszus emblemért so­kan tűzték föl, az emberszeretet lelkes harczosai. De tartsunk rendet. Az Akadémia impozáns épülete, a tudománynak ez a csöndes csarnoka ugyan­csak zajos volt. A legszebb virágos kert vonult be oda és a székesfőváros egy ele­gáns megjelenésű, fáradhatatlan agilitásu úrasszonya, Boyer Béláné volt ennek a vi­rágos kertnek a szép kertésznője. A leg szebb száz rózsával ő rendelkezett vasár­nap Budapesten. Ez a száz rózsa az ő szavára elfoglalta az Akadémia följáróját és jázminkoszoru veszett el kezükben ki- gyóvonalban, a legpoetikusabb diszitö- munka : száz édes fehérbe öltözött úri kis­asszony, egyik szebb mint a másik. Auguszta herczegasszony útját díszítették ők és egy áldott ügynek fenséges véd­asszonyával együtt egy szent ügyet. Kö­zönség pedig mindenünnen jött, Magyar- ország úri női társadalma öregje, fiatalja. Az édes jó lelkű matrónái, Ungvár női társadalmának vezérasszonyát Nehrebeczky Györgynél, az Erzsébet rend keresztesét megéljenezték, a Bácska Birkássné, Szu- chich Andrienné (Szabadka), Hegedűs Ala- dárné, Koller Imréné, Dr. Altöldy Lajosné (Baja) küldötteivel mutatta meg, hogy a magyar nagyasszonyoknak klasszikus föld­jét képviselik, a felsövidékről Thuróczy Vilmosné főispánná vett maga kőre na­gyobb, lelkesebb gárdát, Brassóból Je­szenszky Károlyné mutatta meg, hogy nem jött üres kézzel, valami száz tagot verbu­vált maga a táborba, Dr. Szerelemhegyi Ti vadamé a kunfélegyházi polgármesterné pompásan összetartotta a maga híveit, mintha csak az urától tanult volna köz­igazgatni, igaza volt Verner Lászlónak, az egyesület irodaigazgatójának, a ki midőn beszámolt arról, hogy az Akadémia dísz­termében Magyarország százhuszonnégy városa és községéből háromszázhetvenné­gyen vannak jelen, mikor jelentésében a következőket ' mondotta: Ha valamire büszkék lesznek azok, a kik a mai gyű­lést összehívták és a kik a tüdőbetegsé­gért küzdő társadalmi munkát ebben a gyülekezetben szélesebb területben megin­dították — az a rokonszenv, az a lelkes sorakozás, szinte mondhatnánk: fanatikus szeretet, melyet a magyar nőkben a nép­mentés feladatai iránt ébreszteni szeren esések voltunk. A magyar úrasszonyok nem elégedtek meg azokkal a tervekkel, olykor szegényes ötletekkel, melyeket az alap növelésére terveltünk és ajánlottunk, hanem az ügyért szeretettel fáradó lelke­sedés, a nő csodálatos ötletgazdagsága, gyakorlati érzéke és nagy tapintata egész uj téren indult munkára. Csak most is közgyűlésünkhöz egész seregét az uj ötle­teknek nyújtják be hölgyeink indítvány­ként. özv. Debreczeni Endréné (Gyoma) szeptember havában a gazdag alföldi köz­ségekben általános termény adományok gyüjiését ajánlja. Dr. Westelyné Balajthy Ilona (Szabadka) az összes tanitónőiképez- dékben együttesen létesítendő ágyalapit- vány iránt. Dr. Bignió Béláné (Maroshi­das) a házi összejövetelek, nagyobb ün­sokára tudott annyit mondani: „Ha ezt magam nem látom, el nem hittem volna még a mikádónak sem.“ De csak akkor bámult igazán, mikor célba vettem az Őreit, s majd az Imperátor Nikolájt, lőni azonban nem lőttem egyikre sem, mert felhúzták a fehér zászlót és megudták ma­gukat, miáltal két csatahajóval gazdagod­tunk. Másnap a Fumi szigetnél elfogtam azt a torpedó zuzót, a melyre az orosz admirális menekült és igy természetes, hogy ő is a fogságomba esett. Mikor szembe került velem és megtudta, ki va­gyok, nagy fájdalmai dacára öröm látszott az arcán és melegen szorította meg a ke­zemet mondván, hogy most már bele nyugszik a legyőzetésbe, de azt restelte volna, ha egyedül Togótól kapott volna ki. Mikor megtettem jelentésemet a mi­kádónak, sírva borult a nyakamba és újra ismételte, a mit már annyiszor mondott, hogy ha én nem vágyok, aligha lett volna része ekkora dicsőségben. El kellett neki apróra beszélni a 3 napos csata minden részletét, s bizony már éjfélután 3 óra volt, mikor a szent János áldását beszed­tük, mert vacsora után kvaterka mellett folyt a referálás. . Tek. Szerkesztő Ur! Befejezem tudósí­tásomat azzal, hogy legközelebb már egy újabb szárazföldi győzelemről fogom ér­tesíteni, miután holnap reggel indulunk a mikádóval Mukdenbe. A tüdővész az irodalomban is sürü rendet vágott. Különösen a lírikusok közt volt bő aratása. Tüdővészben halt meg Csokonay, Ányos Pál, Faludy Ferencz, Borzai és a kikre én emlékezem: Dr. Kovács Gyula, „Zilahy .Imre, Sarmay Viktor, Irányi Ödön, Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, — többnyire fiatalon, vagy pályájuk derekán. Kiss József. Apróságok. Ég vele és gyöngyharmat! I hive: Kipp. Mikor gróf Zichy Jenő indult ki a múlt vasárnapi népgyülésre, oda . megy az egyik négyes fogathoz, a melybe 4 holló- fekete paripa volt fogva és ielülésre készülve kérdi a kocsistól, hogy esznek-e sok zabot a paripák. Minek ennének — mondja a kocsis — hiszen ezekkel csak temetni járunk. No Samu, akkor üljünk a másikra I népségek, névnap- születésnapokon stb. az j egyesület perselyeit akarja körülhordozni. | özv. Artner Jenőné úrnő (Sopron) az orosz emberbaráti mozgalmak legfőbb jövedelmi tényezőjét ajánlja: az egyleti emlékérmet, melyet csak meghatározott gyűjtő mun­káságért kaphat az illető, előbb ezüst­ben, majd munkáját folytatván, aranyban. A kivitel módjára is a fenkölt lelkű nő a tapintatával sok megszivlelésre méltót mond. Bizonynyal az igazgatótanács, fog velük érdemileg foglalkozni. Ilyen a svéd jótékonysági bélyegrendszer is, melyért illetékes helyen elintézésre váró kérvé­nyünk már föl is ment és nyilván a po­litikai viszonyokban Isii magyarázatát, hogy ma többet nem jelenthetünk róla. A magyar nőnek szerepe lesz a nem­zet pusztító kór enyhítésében és egyesüle­tünk tántorithatatlanul meg van győződve, hogy nélküle célunkat nem érhetjük el. (Kuthy Dezső tanár és igazgató ur szé­pen fejtegette a nőre néző feladatokat ezen a téren.) A hadviselésnek legnagyobb esz­közét: pénzt is az ö nemes lelkű fárado­zásuk fogja megszerezni. És mi lesz a hála ? Az, hogy ha a halál halavány rózsájával megföstött, lesorvadt, az életkedvben ki­száradt, a halállal eljegyzett beteg, kinek homlokán a fácies hippokratika borong; — ott azokban a gyógyitóházakban, me­lyeknek minden egyes tégláját a magyar nő lelkesedése hozta össze, a beteg kigyó­gyulván, s ha onnét kijön az, aki előbb a halálnak volt eljegyezve, mikor gyó­gyultan kijővén az áldott épület küszöbén, bucsuzásában kigördül szeméből a hálá­nak, a megigazulásnak a serkedő remé­nyeknek, a felpezsdült életkedvnek hála- könyje: ez lesz a legszebb jutalom höl­gyeim. Ez a hálaadó imádság, mely Égbe száll s mi gyarló emberekről lekönyörgi gyarlóságunk botlását, Ilyen oklevelet iga­zán nem adhat a József Kir. Herceg Sza­natórium Egyesület. Helyesen mondja az egyesület és fő­leg helyesen utalt arra az egyesület ékes- szavu elnöke, Lukács György dr., a kinek agilitása, fáradhatatlan lelkesedése, rokon­szenves egyénisége hozta össze az ünne­pet. A ki midőn a margitszigeti fehérasz­talnál aposztrofálták, a falevél meséjével felelt. Rózsák közé került a falevél. Sok jó időt töltött körükben, mikor társait meg­látogatta a többi falevelek megkérdezték : — Hát falevél vagy te? honnét il­latod ? — Igen, falevél vagyok, de illato­mat a rózsák kölcsönözték. Ha neki, vagy annak az eszmének, melyet képvisel, ma népszerűsége van, azt a rózsák, a nők ad­ták és ő szive közepes közepéből köszöni. Es hogyan lelkesedtek az igaz, a szé­pen átérzett beszéden. És aztán Erzsébet királyasszony bá­jos unokája, Augusta főhercegnő. Mily édes, vonzó volt megjelenése, mily meg­indító hangja I Hogyan tapadt reá minden figyelem és mily mélyen voltak átoltva a fenkölt szavak. És a szép beszéd a magyar nők ligájának védőjévé avatták a király- sarjat és a hogy fenséges férje József Ágost örült a feleségének nagy diadalán, olyan nagy igaz öröme volt benne az Aka­démia nagy, fényes, illusztris hallgatósá­gának. Igazán szép, fönséges volt az ember­szeretetnek múlt vasárnapi ünnepe, hatása nem lehet messze, a társadalmi közönynek ingoványai közé nem engedjük azt a han­gulatot eltemetkezni, ápolni fogjuk a fen­költ fejedelmi ajk apotheozis számba ve­hető szép szavait, nem engedjük feledésbe, minden erőből jelszóvá fogja tenni a sajtó az eszmék irányitó küzdelmében azt a röpke, de nagy jelentőségű programmot: mentsük meg a tüdőbetegeket! Kopogtatunk, s belép 1» templomra gyűjtögető két felvidéki atyafi. Olyan isme­rős az arcuk, mintha csak teguap találkoz­tunk volna utoljára, a mi külőmben lehet­séges, mert. alig múlik el nup, hogy ne volna szerencsénk hozzájuk. Úgy látszik, a fel­vidéken csak két dolgot művelnek. Az em­berek egyik része kimegy Amerikába, a másik pedig elindul templomra gyűjtögetni, s valószínűleg mindkét foglalkozás kifizeti magát. Medárd az esőt csakugyan meghozta, hanem úgy kezdi, mint a ki most már 40 napig nem is fog vele felhagyni. — Bizonyos — mondja Bögre ur — hogy esni fog, mert a mikor én az uszo­dában abonálom magamat, akkor az idő egész nyáron esős szokott lenni. Az idén pedig megint abonáltam. A helyi lapok kiadói a Krausz Áron nagy nyílt terozése után értekezletre gyűltek össze, u luelyon megtárgyalták, miként le­hetne a nyihterozéat állandóvá tenni és ezáltal a nyomdász ipar érdekeit előmozdí­tani. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy amaz „ismeretlen gazembert“ előkeritik a föld alól is. hogy válaszoljon. * — Mi lesz az ünnepi programra ? — Ha szép idő 'lesz, kirándulás a hegyre borászati tanulmányok céljából, ha pedig esni fog, ugyanaz idehaza. * Egy szórakozottságáról ismert úri em­ber találkozik a napokban egy viruló kis leány nyal s leemelve kalapját köszön neki jó reggelt. — Este van már, nem reggel, bácsika! — Nem úgy van az kis búgom. Ha az ember a rózsás hajnalt látja, okvetlenül a reggel jut az eszébe. Demeter. HÍREINK. — T. munkatársainknak és olva­sóinknak boldog ünneplést kívánunk! — Lapunk jelen számát a közbe­eső ünnep miatt két nappal előbb bo­csátottuk ki. — Lapunk jelen számához egy egész iv melléklet van csatolva. — Személyi hír. Pajanott Sándor vezérőrnagy, a m. kir. csendőrség országos főfelügyelője e hó 6-án városunkba érkezett s itten két napig tartózkodva, tüzetesen megvizsgálta a helybeli csendőrség ügyke­zelését, nemkülönben a legénység felett szemlét tartott. A vezérőrnagy a tapasztalt mintaszerű rend s a legénység kiképzése fe­lett teljes megelégedésének adott kifejezést. Elutazása előtt a vezérőrnagy megtekintette az újonnan építendő csendőr laktanya tel­két, nemkülönben annak összes terveit. — Arany lakodalom. Péchy Antal nyug. tb. főkapitány és neje Cseh Karolina úrnő e hó 17-én tartja aranylakodalmát. A közbecsülés és tiszteletben megőszült házas­párnak ezen szép ünnepélye még azzal is érdekesebbé válik, hogy mindkettő ugyan ezen napon tartja születés napját. A jubi­lánsok a nevezett nap reggelén a helybeli székesegyházban szentmisét hallgatnak, a melyen a nagy kiterjedésű család tagjai is mind megjelennek. A jubiláns házaspárnak aranylakodalma alkalmából a legszivélyesebb szerencse kivánatunkat tolmácsoljuk. — Harmincz éves jubileum. Pa- ládi Lajos és neje Joó Emma helybeli álla mi iskolai tanitók ez iskolai évvel töltik be 30 évi tanitói működésüket. Örömmel kons­tatáljuk, hogy e hosszú idő daczára mind­ketten a legjobb erőben teljesitik feladatu­kat, s meg van hozzá a remény, hogy még sokáig hasznos szolgálatot fognak tenni a tanügynek, a melynek annyi időn keresztül kiváló munkásai voltak. Üdvözöljük őket o szép alkalomból és kiváuunk mindkettőnek erőt és egészséget a további munkához. — Vasz&ry Kolos, ötven éve szol­gálja az Urat az oltárnál és künn az élet ben egyaránt hiven. Kötelesség teljesitésben nem kisebb ma, a 74 éves aggastyán, mint volt a 24 éves fiatal clericus. S a berczeg- érsek, a bíboros prímás őeminentiája, époly csöndesen szerény, mint a fiatal szerzetes- tanár, akit ép szerénységéért szeretett meg mindenki. Yaszary Kolosnak úgynevezett ősei nincsenek. Apja egyszerű iparos vala. Curriérje hasonlít magának a katholicismus legfőbb papjának, a ma uralkodó pápának őarriérjéhez. És e hatalmas emelkedése köz­ben, ha voltak versenytársai, Yaszarynak ellenségei és irigyei nem voltak és nincse­nek. Ö maga a megtestesült béke, a Fax. E jelszóval csillapította le 10 évvel ezelőtt a magyar államnak és a katholikus egyház­nak már-már szenvedélyessé vált harczát. Pázmányhoz hasonlítják tudományáért, nagy . magyarságáért. De szerintünk sokkal külöű- böző Pázmánynál is, mert ő ogyulienegyi'c felekezetet sem sértette meg ugressziv tá­madással. Yaszury Kolost egyaránt tiszteli minden müveit magyar ember ez országban, vallás különbség nélkül. — Jogügyi és gazdasági szak­bizottsági ülés. Városunk jogügyi és gazdasági szakbizottsága e hó 8-án délután 3 órakor Kőrösmezei Antal h. polgármes­ter, főjegyző, elnökletével illést tartott, a me­lyen a következő ügyek kerültek tárgyalás alá. Róbert Lipót helybeli fakereskedő aján­latot tett a városnak, hogy faraktár létesí­tésére bérbeveszi a nagy gőzmalom melletti összes szabad területet. A bizottság nem volt hajlandó az ajánlatot elfogadni és vissza­adta az ügyet a tanácsnak, hogy a nevezett terület hasznosítása szempontjából dolgoz­zon ki egy uj tervezetet. — A főkapitány a kávéházak, fogadók és vendéglőkre nézve újabb szabályrendeletet dolgozott és azt be­terjesztette a városi hatósághoz. A jogügyi szakosztály alapos tárgyalás után elfogadta a javaslatot és jóváhagyás végett beterjesz­tetni rendelte a közgyűléshez. A felső-kört- vélyesi tagbirtokon a régi bérlő, Schwarcz Mór, köteles lett volna átadni az uj bérlő, Weisz Sándornak 18 holdon termesztett ló­herét, amely az átadáskor azonban nem volt meg. Ennek következtében a jogügyi bizott­ság elrendelte, hogy a régi bérlő ellen a kártalanítás esetleg per utján érvényesíttes­sék. — A bizottság végül Hubán Gyula gör. katb. lelkész azon kérelmét, hogy ré szél-e a személyes pótlék évi 1200 koroná­ban utaltassák, — elfogadta és pártolólag rendelte beterjeszteni a közgyűléshez. — Ezzel a bizottság ülése más tárgy hiányá­ban d. u. fél 5 órakor bezárult. — Városi közgyűlés lesz folyó hó. 13-án u következő tárgysorozattal : Hitele- - sitő küldöttség kirendelése, a hitelesítés be- 1 lyének és idejének meghatározása. Polgár- mester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. A városi levél­tárból a Kölcsey-kör múzeumában való őr­zés végett elhelyezett tárgyak átadása. A hegyközség 1904 évi számadása. A hegy­község 1905. . évi költségvetése. Március havi adó elő- és leírás. Április havi adó- és leirás. Halász Ferenc köszöneté dis/polgárrá történt megválasztásáért. A 7 éven felüli gyermekek gondozási költségének a gyám- - pénztári tartalékalapból való átutalása. Né­mely városi készpénzalapok állampapírok- • ban való elhelyezése. A csendőr, rendőr-lak­tanya és tűzoltó őrtanya építési tervei és költségvetése. Abauj Torna vármegye átirata a választói jog törvényhozási szabályozása tárgyában. Baja város átirata március - I 15-ikének nemzeti ünneppé avatása tár­gyában. IQ. Dr. Fekete Samu kérelme or­vosi oklevelének kihirdetése tárgyában. Sziics Kálmán díjnak 4 heti szabadság iránti ké- reime. Békéssy Géza árvaszéki ülnök 6- heti szabadság iránti kérelme. — Nász a Chorin családban. Dr. Heinrich Antal f. é. junius hó 19-én d. e. fé! 11 órakor tartja esküvőjét dr. Chorin Ferencz és neje Russ Amália kedves leányá­val — Irén kisasszonynyal. Az esküvő a. budapesti deák-téri ág. evang. templomban lesz megturtva. — A vidéki hírlapírók országos szövetsége Miskolcoon ünnep másodnap­ján testületileg vonul Kossuth Lajos szobrá­hoz és talapzatára koszorút helyez; beszédet 1 tart Sa« Ede ig. tag. Később Szemere Bér- í tálán síremlékét koszorúzzák meg; beszédet I mond S/.ávay Gyula alelnök. Délután pedig, í Déryné sírjához vonul ki testületileg és cn- nek síremlékére szintén koszorút helyez ; it.ti Putnoky Béla ez. t. erre az alkalomra irt ódáját adja elő. — Gyászosét. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége mélyen lesújtva jelen'ti a szeretett szövetségi társnak, gondos és fáradhatatlan elnökének Kulinyi Zsignt'ond- nak a mai napon bekövetkezett elhur.ytát. Hűséges vezérünket, atyai jóságu, ör.zetlen mesterünket, a vidéki újságírói kar egyete­mének lángbuzgalmu védelmezőjét vesztet­tük el és gyászoljuk benne. Emlék ét ember­öltőkön túl tettei őrzik meg. Szép,ed, 1905. junius 6. — Iskolai Ünnepély. A király ko­ronázás és a millenium évfordu lójának em­lékére a róm. katb. fiu-népj skola tanító­testülete 1905. junius hó 8 án iskolai ünne­pélyt rendezett, melynek sörre ndje igen szép és változatos volt. Az ünnep' élyt szent mise követte a székesegyházban, f — A szatmári v adásztársulat csütörtökön délután ülést t ártott, a melyen egyhangúlag megválasztott a elnökké Foga- rassy Sándor mérnököt és pénztárnokká Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents