Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-17 / 3. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

== A Z ELŐFIZETÉS ÁRA: =

Egész évre ... 6 kor. | Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára lé »

Község-rk, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. p

SZERKESZTŐ ÉS KIAQÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

= Morvái János kfinyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TEXiEFON-SZÁM : TO.

A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám.-------HIRDETÉSEK -------e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett ftlvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.------- Hirdetések díjjal előre fizetendők. -------Hiéronymi Károly programbeszédje.

A helybeli szabadelvű párt újból felajánlotta a jelöltséget Hiéronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek, a ki azt elfogadván, szerdán este a gyorsvonattal érkezett városunkba, s másnap délelőtt 11 órakor tartotta meg minden pontjában érdekes programbeszédjét a nagy számban összegyűlt választó polgárok előtt.

Részletesen nyilatkozott a katonai kérdésekről,, a - tisztviselők fizetésemeléséről, az utak, csatornák és vasutak építéséről, a posta- és távírdáról, az iparügyről és a vámterületről, az ob- strukczióról és a házszabály módosításról. Szavai nem az érzelmekre, de az értelemre igyekeztek hatni, és e czél- jukat el is érték. Világos és logikus beszédjét mindvégig nagy élvezettel hallgatták és gyakran szakította félbe a tetszés és az éljenzés.

Lapunk szűk kerete nem engedi, hogy egész terjedelmében hozhassuk, azért“ csakis azt a Vészét közöljük, a mely minket első sorban érdekel, a mely az iparügyet és a vámterületet fejtegeti.

Egy másik nagy ága a közgazdaságnak, a mely szintén ,rám van bizva : az iparügy.

Tisztelt uraim ! Én azt tartottam, hogy az iparfejlesztésnél, mint mindennél a viTÁECZA.

mTtfpntu

Egyszer egy évben.

Irta: CSEHOV ANTAL.

A hérczeguő három ablakos házikója ünnepi szint öltött. Egészen megifjodott. Köfnyéke gondosan ki van söpörve, kapuja szélesre kinyitva, az ablakokról le vannak szedve a rácsos zsaluk. A frissen megmosott ablaktáblák vidáman csillognak a napfényben.

A főbejáratnál ott áll az öreg, töpörödött Márk kapus, molyette bérruhába öltözve. Ránczos álla, melynek megborotvá- lásával remegő kezei egész délelőtt bajlódtak, frissen kifényesített csizmái és czime- res gombjai szintén édelegnek a napfényben.

Márk nem hiában bujt ki az ő szobájából. Ma a herczegnő nevenapja van s neki kötelessége a látogatóknak ajtót nyi- togatni és azok neveit bekiáltani. Az előszobából most nem kávé-alj illatozik, mint rendesen, sem bojtos leves, hanem valami illatszer, a mi igen hasoniit a tojás-szappan szagához.

A szobák gondosan ki vannak takarítva, fel vannak rakva a függönyök, a képekről le vannak szedve a tüll takarók, a padló ki van csinosítva. A helytelen Zsulka, a kandúr macska és a tyúkok, csirkék már be vannak zárva a konyhába.

Maga a herczegnő a három ablakos házikó úrnője, egv előre hajlott, ránczos

, lágon, nem szabad kapkodni, nem szabad szeszély szerint, ötletszerűen eljárni, hanem át kell gondolni a dolgot, meg kell gon- j. dőlni azokat az eszközöket, a melyek rendelkezésünkre állanak és azután ezeket czéltudaiosan és köveikezetesen kell alkalmaznunk. És azért én az 1904. évi költségveiés„ benyújtása alkalmával terjedelmes emlékiratot terjesztettem elő az országgyűlésen, a mely az iparfejlesztés kérdésével foglalkozik és elmondja annak történetét, elmondja az eszközöket.

Ebben az emlékiratban annak a nézetemnek adtam kifejezést, a melyet most is vallók, hogy nekünk az iparpártolás szempontjából azt a két főutat kell legelőször is szemügyre vennünk, a mely min den iparnak az egész világon mértékét képezi. Ha az urak meg akarják Ítélni, hogy valamelyik ország mennyire iparos és mennyire nem iparos, ezt ugyan úgy is meg lehet ítélni, hogy annak az országnak összes ipari tevékenységét vészük statisz- tficze számításba, de ez nehéz dolog és nem is vezet biztosan czélhoz. Ellenben tapasz talható tény az. hogy egy ország iparos voltának két fő jellemzője van: először a textilipar és másodszor a vasipar, mert a hol textilipar és va.-dpar van, Ott minden más iparág is virágzik, mert vele szoros összefüggésben van. És ha a többi iparág mind meg van is, de ez a kettő nincs, ez az ország iparra szempontjából csonka. Mért hiszen ha a statisztikát tekintik, mi a legtöbb pénzt külföldre a ruházati czikkekért adjuk. A vászonért, a melyet hordunk, a posztóra, a kabátra, a kalapra adjuk a legtöbb pénzt külföldre. Tudják azt az urak, hogy ez körülbelül kétszázmillió koronát tesz ki évenként és hogy ebből körülbelül a fele munkabér. Ezt a tuunkabért juttatjuk az idegen munkásoknak, a saját emarczu öreg asszonyka, ott ül egy nagy karos székben, s minduntalan igazitgarja olcsó fehér ruhája redőit. Csak egy szál rózsa, a mely összeesett mellére van tűzve, mutatja, hogy van még ezen a világon fiatalság.

A herczegnő gratuláló látogatókat vár. El kell hogy jöjjenek : Tramb báró a fiával, Halahadze herczeg, 33 urlasztov kamarás, a herczegnő cousinja, 33 itkov tábornok és sok más... mintegy húsz ember. Azok eljőnek -t mindjárt megtöltik az egész házat beszédökkel. Halahadze herczeg majd énekelni fog, 33 itkov tábornok pedig két óra hosszáig fogja tőle — a her- czegnőtől — a rózsát kunyorálni, azonban tudja miként kell magát ezekkel az urakkal viselni. Minden mozdulatában megközelíthetetlenséget, méltóságot és jó nevelést fog elárulni. Eljönnek majd Htulkin és Perczelkov kereskedők is, de ezek csak az előszobáig'fognak bejuthatni: ott lesz a

számokra egy asztalon egy iv papiros és toll. írják oda a nevöket, aztán mehetnek vissza...

Tizenkét óra. A herczegnő megigazgatja ruháját és a rózsát. Hallgatódzik: nem csengetnek-e ? Zajjal közeledik egy fogat; megáll. Elmúlik öt perez.

„Nem ide jött“ — gondolja a herczegnő.

Bizony nem ide, herczegnő. Ismétlődik a tavalyi eset. Sajnálatos eseti Két órakor a herczegnő épugy, mint tavaly, bemegy a hálószobájába, valami erősítő szeszt szagol és sir.

Senki sem jött ell a barbárok!

A herczegnő körül a vén Márk forgolódik. Ez is el van keseredve, hogy

béreink pedig kénytelenek Amerikába kivándorolni.

Hát, tisztelt uraim, nekünk mindenekelőtt a textil-ipart és a másik nagy ipart, a vasipart, kell felkarolnunk. Igaz, hogy szükségleteinknek még csak egy csekély részét vagyunk képesek fedezni. És itt rá kell térnem arra a sokat vitatott kérdésre, hogy lehei-e nekünk ipart csinálni önálló vámterület nélkül?

Tisztelt uraim 1 Nem akarom ismételni, a mit Tisza István gróf miniszterelnök (Élénk éljenzés.) az ő fővárosi választóinak elmondott (Felkiáltások : Igaza van 1), a hol elmondta, hogy az egyik ok, a miért úgy terjed nálunk az önálló vámterület eszméje : az az örökös provrzórium, á melyben 5 vagy 6 esztendeje a legfontosabb kereskedelmi viszonyaink tekintetében élünk Micsoda állapot az, hogy legfontosabb külkereskedelmi viszonyaink a viszonosság alapján prolongáltatnak folyton, holott, ha valami vaii a világon, a mi biztosságot követel, az a kereskedelem, az az üzletvilág ! Annak az első feltétele, hogy biztos alapokon nyugodjék, hogy ne legyen semmiféle meglepetéseknek kitéve.

Tehát nálunk a dolgot ezen legfontosabb iparug, tudniillik a textil-ipar szempontjából kell vizsgálnunk. Nálunk az a szerencsétlenség, hogy a sajtó ezeket a dolgokat páratlan könnyelműséggel kezeli. AzÁlrVk olvashatnak czikkeket százszámra, de hogy ezen czikkek Íróinak egyetlenegye megnézte volna a dolgot úgy, a hogy én kötelességemnek tartottam, azt nem fogják találni.

Én mit csináltam ? Én magam elmentem .cseh és morva gyárakba, nem is men tem nagy kisérettel, hanem egyedül mentem, mert tanulni és látni akartam. És megnéztem, hogy ott hogyan dolgoznak. Azmerfnyire megromlottak az emberek. Régebben úgy dűltek be a vendéglátó terembe, mint a legyek, most pedig...

— Senki sem jött ell sir a herczegnő, se a báró, se Halahadze herczeg, se Bu- viczky Ksorzs . . . elfeledtek. Pedig én nélkülem mi lett volna belőlük? Nekem köszönhetik szerencséjüket, előmenetelöket, — egyesegyedül nekem. Ha én nem vagyok, semmire se mentek voln..

— Bizony nem! — erősiti Márk.

— Én nem várok hálát. .. kell is nekem 1 Én csak jó érzést várok. Istenem, milyen sértő ezl Oh, milyen sértői Még csak az unokaöcscse, Zsán se jött el. Miért nem jött el? Mit vétettem én nekik? kifizetteti minden váltóját, jóravaló férjet kerítettem a Tánya húgának. Sok pénzembe került nekem a Zsán. Megtartottam szavamat, melyet a testvéremnek, az ő anyjának adtam . .. Mennyit költöttem rá . . . hiszen te is tudod ...

— Sőt el lehet mondani, kegyelmes asszonyom, szülői helyett, szülő anya volt.

— S hát ez a hála I Oh emberek 1

Hátom órakor, épugy mint tavaly, a

herczegnőt ájulás környékezi. A megijedt Márk felteszi szalagos kalapját, sokáig alkudozik egy bérkocsissal s elhajtat Zsánhoz, az unokaöcscséhez. Szerencsére az a bútorozott szoba, a melyben Zsán herczeg lakik, nincs messszire. Mikor Márk belép, a herczeg még az ágyban henyél. Csak az imént jött haza valami mulatságból. Arcza vörös, homlokán izzadság cseppek látszanak. Feje zug,. gyomrában fáradalmat érez. Szeretne elaludni, de nem tud, csak kínlódik.

tán elmentem a mi saját gyárainkba, a melyek közül legnagyobb a rózsahegyi, és összehasonlítottam a dolgot. S mit láttam ? Azt láttam, hogy a cseh gyárakban először az épületek maguk többnyire egészen rendszertelenül vannak építve, mert azok a gyárak kicsiben kezdték, lassan-lassan nagyobbodtak, ennélfogva nincsenek tervsze- rüleg megópitve, hogy azoknak, a gyáraknak sok gépe régi gép s ezek a gépek még mindig nagyon jól használhatók; hogy nekik nagy munkáslétszárnuk van, a mely be van teljesen tanulva, a menyiben az illetőknek már a nagyapja is ott dolgozott, az apja is ott dolgozott, a gyerekek is ott dolgoznak, s a mely munkásoknak jólétéért azok a gyárosok egészen hihetetlen dolgokat csinálnak. Én voltam egy‘gyárban, Bömisch-Trabauban, ott egy óriási kétemeletes ház. Ez semmi egyébnek. Itten van előszór kisdedóvó, másodszor van beteg gyermekek ápoldája, azután van szoptatós gyermekeknek ellátása, egy créche-szerü dolog, azután vau kórház, van kaszinó, van a munkásoknak ebédlő-helyiségük, van egy kis könyvtár, szóval a legmesszebbmenő gondoskodás történik a munkásokról.

Aztán elmentem Rózsahegyre. Rózsahegyen egészen uj a gyár, ezelőtt öt

I

vagy hat évvel épült, és szisztematicze van építve, mellesleg megjegyzem, hogy három és fél kilométer hosszú a gyár parkja, körülbelül 28oo — 3000 embert foglalkoztat. Nemcsak az épületek vannak azonban egészen rendszeresen épülve, hanem a gépek is a legeslegújabb és legtökéletesebb gépek. Mind a két gyár is, a rózsahegyi gyár is, egyformán gyapotot dolgoz fel, azt mind a kettő Amerikából kapja, részben Indiából is.

Már most kérdem, mi a külömbség a Héttő között? Megmondom, mi a küMárk bemegy a piszkos rendetlen szobába és összehuzódva, bátortalanul lép az ágyhoz.

— Nem szép dolog Miholyes Iván — szólal meg Márk, fejét csóválva, — nem szép dolog.

— Mi nem szép ?

— Miért nem szíveskedett ma eljönni a nénjéhez, gratulálni neki a nevenapjára? Hát szép ez?

— Takarodj a pokolba! — szól Zsán.

— Hát nem sértés ez a herczegnőre nézvést? Mi? Eh, Miholyes Iván kegyelmes uram I Nincs önben jó érzés I Ugyan miért keseríti el a kegyelmes asszonyt ?

— Én nem szoktam látogatóba járni . . . mond meg ezt neki ... Ez már kiment a divatból. Nem érünk most rá, olyanokra. Menjetek ti vizitelni, ha egyebet nem tudtok cselekedni, nekem pedig hagyjatok békét, most pedig lódulj 1 Aludni akarok.

— Aludni akarok ... (Még a szemét is elfordítja . . . Bizonyosan szégyel rám nézni . ■ . No csitt vén szamár I

Márk gyorsan hunyorgatja a szemét. Hosszú csend.

— Pedig már csak jöjjön el gratulálni, bátyuskáml — szól Márk beczéző hangon, — a kegyelmes asszony sir, csak úgy kínlódik az ágyacskáján. Már csak legyen olyan jó, mutassa ki előtte a tiszteletét . .. Jöjjön, bátyuska.

— Nem megyek. Nem érek rá . . . meg minek is? Ugyan mit csinálnék én egy vén leánynál ?

— Jöjjön el kegyelmes uram! Legyen olyan jó! szörnyűség látni, hogy mennyire elkeseríti szegénykét az őn — ugymondjam

AZ*EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

.. .. Kérjünk határozottan .. .. Ferenoz József keserüvizetlll