Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-17 / 3. szám
ömbség, az, hogy mig annak a bömisch- trübaui gyárnak van begyakorlott munkásanyaga, egész ezrede, addig a rózsahegyi gyárnál a tapasztalás az volt, hogy most ebból az ö összes munkás létszámából 3—4oo ember nem állandó, vagyis elmegy tavaszkor vagy aratáskor, a többi már állandó; de négy esztendővel ezelőtt i5o sem volt' állandó, a többi mind elfutott : tehát ez alatt a négy esztendő alatt sikerült a munkáslétszámnak nagyobb részét állandóvá tenni. Ismétlem tehát még egyszer: hol van itt a külömbség? Az épületek berendezése tekintetében jobb helyzetben van az az uj gyár, a mely Magyarországon van, a gépek fekintetében szintén jobb helyzetben van a magyarországi gyér, a munkások dolgában ellenben jobb helyzetben van a cseh gyár, mint a magyar gyár, nem azért, mintha a magyar ember a munkára alkalmas nem volna, mert azt mondják, hogy sokkal in- teligensebb ez a magyar ember, mint az a cseh ember, hanem mert nem volt még ideje adoptálnia magát és begyakoaolnia - magát a gyári munkában. Lássák, t. uraim, itt van az önálló vámterület és közös vámterület egész teóriája. Nem ott rejlik a mi bajunk, hogy nincs iparunk, hogy nincs önáló vámterületünk, hanem ott hogy a mi embereink nincsenek begyakorolva. És itt az önáló vámterület semmit sem használ. Éppen annyi idő kell a munkások begyakorlására önálló vámterület mellett, mint a közős vámterület mellett. Én, tisztelt uraim, most nem könyvből beszéltem ; én most nem teoretizáltam, hanem elébük állítottam a kérdést úgy, a hogy bárki meggyőződhetik arról, ha ugyanazt az utat megteszi amit én tettem. Ha tehát, tisztelt uraim, az önálló vámterületet megcsináltuk, egy mindenesetre baj lesz: az lesz a baj, hogg mi nyers- terményeinket nem fogjuk tudni éitéksiteni. És miért? Hiszen az urak tudják, hogy micsoda védvámokat szed Németország. Mikor Németország 4 márka vámot vet az árpára, mikor 18 márkát szed egy mtm. ökörért, — nem egy darabérrt hanem egy métermázsa ökörért — mikor még Németországgal a kereskedelmi szerződés nincs is meg; és mikor mi abban a veszélyben — hálátlanság és érzéketlenség. Márk a szemét törülgeti. Legyen olyan jó. — Hm! Hát aztán konyak lesz-e ? — kérdi Zsán. — Lesz! atyuskám, kegyelmes uram. — Úgy! . . . No-no! A herczeg hunyorít a szemével: — Hát száz rubel lesz-e ? — Az már semmikép sem lehetséges. Tönkre tettek bennünket a rokonok. Mig pénzünk volt, mindnyájan jártak hozzánk, most pedig . . . tán az Isten akarta igy. — Mennyit is kaptam én ma esztendeje a vizitért ? Kétszáz rubelt. S ma már száz se lenne? Tréfálsz, vén varjú! Kutass csak egy kicsit az öregnél, majd találsz . . . Egyébiránt takarodj innen, hadd alszom. — Legyen nagylelkű kegyelmes uram ! O már oly öreg . . . alig birja már a teste a lelkét. Szánja meg öt kegyelmes uram, Miholyes Iván. — Zsán kérlelhetetlen, Márk elkezd alkudni. Öt óra tájban Zsán megadja magát, frakkot ölt és megy a herczegnőhöz. — Ma tante, — szól, miközben a nén- jének kezet csókol. S leülvén egy szófára, élűiről kezdi a tavalyi beszélgetést. — Kryszkjna Marie, ma tante, levelet kapott Nizzából... Az is férfi! mi ? Nagyon érdekesen Írja le a párbajt, melyet a férje valami angollal vívott, valami énekesnő miatt... elfelejtettem hogy hívják ... — Csakugyan ? — Igen __ Párbajokat viv, énekesnők ut án futkos, itthon pedig ő miatta akár meg is halhat a felesége. Nem értem az ilyen embereket, matante. A boldog hercegnő közelebb ül Zsán- hoz s a beszélgetés tovább folyik. Feladják a teát és konyakot. S azalatt, mig a boldogtalan her- czegnő Zsánt mulattatva hahotázik, ször- nyülködik, bámul, az öreg Márk ládáiban kutat-keres és szedi össze a bankóit. Zsán herczeg nagy engedményt tett. Csak ötven rubelt kér ezért a látogatásért. De hogy ezt az ötven rubelt összelehessen hozni, az öreg Márknak nem elég egy ládát átkutatni. ,___ Fordította : SZABÓ ENDRE. SZ ATMÁR ES VIDÉKE. vagyunk, — és ne tessék e veszélyt kicsinyelni — hogy elvesztjük a német pi- aczot ? No már kérem az ilyen eszeveszett politikának a szószólója neun lehetek! Nem azon múlik, t. uraim, a mit rendesen hangoztatnak ; mert jól tessék megkülömböztetni a politikai kérdést a gazdasági kérdéstől. A 48-as politikai kérdés ; nekünk gazdasági kérdés és én azt hiszem, hogy a gazdasági kérdések ma előbbrevelók, mint a politikaiak. Tessék cssk saját polgártársaik körében kérdezősködni Ha az ember kérdezi az iparosokat, hogy miért nem boldogulnak, azt felelik, mert nincs vevő, mert azt, a mit készítenek, azt sem képesek eladni. És miért nem képesek eladni? Talán nincs magyar ember, akinek azokra szüksége volna? Dehogy nincs! Van akárhány, de nincs neki pénze, hogy a magyar iparosoknak ki a vevője? Csak a mezőgazdák. Hát ha a mezőgazdákat tönkreteszük, ja- vitunk-e ezzel az iparosok helyzetén, a kik ma sem tudják eladni czikkeiket, mert nincs vevőjük. V, És ezzel tiszteli uraim, benne vagyunk részben már a külkereskedelmi politikában. És azt hiszem, hogy a múlt év történetét nem vázolnám teljesen, ha meg nem emlékezném az olasz szerződésről. Milyen sok megtámadtatásnak voltunk kitéve 1 Mennyi gyanúsításnak voltunk kitéve I És kérem, hiszen az urak is szőlősgazdák : tapasztalhatták, hogy sikerült megkötni az Olaszországgal való kereskedelmi szerződésr úgy, hogy az az ominózus borvámklauzula a jövőre mindörökre el van törölve, hogy ennek fejében kon- czedáltuk Olaszországnak 45o,ooo métermázsa borbehozatalát, a melyből, megjegyzem, az esztendő végéig. — és csak az esztendő végéig volt megengedve — a fele se lett behozva; tehát Olaszország még azzal a fakultással sem volt képes élni, amit adunk neki 's hogy mindennek a közvetlen eredménye az volt, hogy a bor utáni kereslet megindult, a borárak emelkedlek és merem mondani, hogy I azt a kereskedelmi szerződést, a melyet rhin- den ok nélkül az ellenzék 18 napig feszegetett a képviselöházban, az ország közvéleménye régen ratifikálta, mikor mi még javában beszélgettünk róla a képviselöházban. Említettem, t. uraim, az ipar egyik részét, a textil-ipart és elmondottam, hogy nem akadályozza a közös vámterület azt, hogy textil-iparunkat fejleszthessük. A múlt évben ennek megfelelőleg 12 uj textil-ipari gyár létesült, a mely körülbelül 4ooo—5ooo munkást foglalkoztat, tehát egy munkáscsaládra 4—5 tagot számítva körülbelül 2o.ooo embernek ad keresetet. Az egyik fődolog, a melylyel ipart fejleszteni lehet, az iparfejlesztés tulajdon- képeni kritériuma, mozgató ereje, a megfelelő munkások képzésés lévén, a dolog természete szerint az iparoktatás. Én igyekeztem a meglévő ipariskolákat, a menynyiben csak lehet, gyakorlati alapra helyezni ; azt tapasztaltam tudniillik, hogy azok a fiatal emberek, a kik az ipariskolákból kijönnek, a legritkább esetben maradnak meg a mellett, hogy továbbra is munkások vagy előmunkások, vagy gyárvezetők legyenek, hanem beleesnek ők is abba a nyavalyába, a mely Magyarországon olyan általánosan el van terjedve, hivatalt szereznek, mivel tudniillik ott elméleti képzést is kapnak. Mikor az iskolát elhagyják, igyekeznek minden áron hivatalba, irodákba jutni; inkább dolgoznak irodákban, semhogy a maguk szakmája mellett maradnának és ezen nem is nagyon csodálkozom, mert azok a fiatal emberek, akik például a mi fém- és faiskoláinkban dolgoznak, naponként négy órát dolgoznak a műhelyben* de ez nem elég arra, hogy valaki jó munkás legyen. Annak, hogy valaki jó munkás legyen, legelső feltétele az, hogy hozzászokjék reggeltől estig dolgozni és a ki testileg ehhez , hozzá nem fejlődik, azt hiába tanitom én I akármilyen elméleti tudományokra, abból ! jó munkás nem lesz. Ennélfogva igyekez- I tem a mi ipariskoláinknak egész metódu- sát gyakorlatiasabbá tenni, nevezetesen az I által, hogy az utolsó esztendőben e fiatal I emberek tulnyomólag műhelyben dolgozzanak. Igyekszem, a mennyire csak a budget engedi, uj ipariskolát is állítani és azt tartom, hogy erre kiváló hely lesz Szat- már (Lelkes éljenzés.), nem azért, mert képviselőjelöltjük vagyok, hanem mert az országnak ezen a részén messze földön nincs sehol ipariskolája. A másik, a mi szintén az ipar körébe vág, az ipartörvény módosítása. Én azt hiszem, hogy ma az ipartörvénynék számos intézkedése rettenetesen hézagos. Látjuk ezt különösen, valahányszor sztrájkokról, bojkottokról és efféle kihágásokról van szó. De, t. uraim, egy ipartörvényt módosítani az én felfogásom szerint, csak úgy ötletszerüleg nem lehet és ezért én az összes anyagot, a mely erre vonatkozik, összegyűjtöttem és három vaskos kötetben kiadtam, hogy meg legyenek előre : maga a törvény, s legyenek összegyűjtve az erre vonatkozó végrehajtási rendeletek és az erre vonatkozó időnkénti elvi határozatok, mert csak ezeknek valamennyinek az illető érdekeit körök kérelmeivel való egybevetése alapján lehet azután hozzálátni a törvény módosításához. A minisztert úgy megérkezésekor, mint egész ittléte alatt lelkesen ünnepelték. A választó polgárság át van hatva a tudattól, hogy városunk sorsára minő döntő hatása van az ő személyének, a ki már eddig is oly sokszor megmutatta, hogy nemcsak ígérni szokott, de mindannyiszor tenni is, a mikor arra alkalom van.1A ki a város érdekét igazán szivén viseli, az nem kívánhat mást, minthogy az eddigi viszony közöttünk továbbra is fent maradjon, s mint a hangulat mutatkozik, az bizonyára be is fog következni! Színház. Az elmúlt héten két klasszikus estéje volt a színháznak, értve ez alatt a színre került darabok klasszicitását. Kedden Jókai „Milton“-ja, csütörtökön pedig a „Lear király“ elevenedett meg Peterdi játékában. „Milton“ előadásán szép számú intelligens publikum jelent meg a színházban, ami méltán a helyi sajtó érdemének tudandó be, mely e pompás előadásra fokozott mértékben felhívta a közönség figyelmét. Most is Peterdi játéka volt az, ami a közönség igaz tetszésével találkozott; természetes, finom alakítása meglelte az utat a szivek rejtekéhez a nagy erővel hatott. Meghalási jelenete amily mesterkéletlen, ép olyan igaz, egyszerű és tökéletes volt. Még Krasznai vált ki a társaságból. Pataki Riza ritka ambícióval dolgozott a siker elrontásán. Legnagyobb részvétünket fejezzük ki az ártatlanul szenvedett szerepnek. Szerdán a „Fecskefészek“ került színre harmadszor gyéren látogatott padok előtt. Pedig az előadás nem volt rossz. „Lear király“-t adták csütörtökön teljesen üres nézőtér előtt. Nem akarunk erkölcsöt prédikálni, nehogy a vizet prédikáló katholikus pap meséjével üssenek rajtunk. Csak konstatáljuk a tényt, hogy bizony nem kell ma már a közönségnek értékes komoly darab; már nem felülről, egy bizonyos nemesülni vágyó erkölcsi magaslatról nézik a színpadot, hanem ellenkezőleg alulról, legalulról szeretik nézni, annál inkább alulról, mennél magasabbra tudja rúgni a lábát a többé-kevésbbé Fedák-imi- tátor primadonna. Ezek felé a régiók felé fordulnak legnagyobb érdekkel a gukkerek. És szegény jó Lear király (Peterdi) ürességtől visszhangos teremben menydörgött a gyermekek hálátlanságáról, akik jó módban lévén, be se akarják ereszteni pompás palotáikba a becsületes, derék öreg atyjukat. Úgy voltunk vele, mintha Sekszpir sírból felzugó hangját hallottuk volna, mely a hálátlan utókornak fejére zúdítja az átkot, mert nem akarja visszafogadni pompás palotáiba a színmű irodalom becsületes, derék öreg apostolait. No de ne hajigáljuk a borsót a. falra, jobb lesz az csuzpájznak. — Peterdi játékában nem találtunk kifogásolni valót; játékának egyes részei pláne igen sikerültek voltak. Krasznai és Szőke az este nagyon jó formában voltak. Pénteken teljesen begombolkozott ház előtt a „Tavasz“-t láttuk. Révész Ilonka szobalánykodott benne sikkesen s Tisztái a végelgyengülni kezdő, de aztán megfiatalodó bácsit sok ügyességgel alakította. Sokan azt vélték felfedezni, hogy Hugonnai- nak „jó estélye“ volt; lehet, ezt ő tudja, mi azonban ma sem tudtuk felfedezni benne az isteni szikrát, egy szikrát sem. Szombaton este egy egész uj zsánerű darabnak, Barrie „Egyenlőségének volt a bemutató előadása. Fantáziának nevezi darabját a szerő, aki azonban az élet egyik fonákságát veszi gunyja tárgyául. A darab nemes intenciója, alakjainak finom jellemzése, a kitűnő szinszerüség, hatásos jelenetezés, olyan kiválóságok, melyek az egésznek szokatlanságával együtt a közönség előtt igen élvezetessé, érdekfeszitővé teszik a darabot. Pompás szerepek vannak ebben, melyek csak a méltó megjátszókra várnak. így Cricfon udvarmester mesteri szerepe olyan, amelyiknek eljátszása egy fiatal színésznek csak ambíciója lehet. Krasznai teljesen megfelelőt nyújtott e szerepben. Noha néki most az egyszer pózosabbnak, nyugodtabbnak kellett volna lennie. így is őszinte dicséretet érdemel. Lady Mary szerepe — dicsérjük a szereposztást — Kendi Boriskának jutott, aki kellőleg juttatta érvényre a hánykódó lelkületű arisztokrata hölgy vergődéseit. Szőke Sándor kedvesen alakította a dologkerülő, de jó kedélyű svihák angol urfit. Szentes az „Egyenlőség “-et megvalósítani akaró lord szerepében karakterisztikus játékával szíép sikert ért el. Vasárnap d. u. a „Postásfiu és a húga“ zónázott a gyermekek előtt. Este a „Vándorlegényé adták, a mikor is a tenorista szerepét, a herceget, egy szerződtetés czéljából vendégszereplő művésznő, Solti Vilma, énekelte s mondhatjuk, hogy első énekszáma mán tisztában voit a közönség azzal, hogy szerződtetése feltétlenül nyereség volna a színházunkra. Biztos ,és szimpatikus megjelenésén kívül meg van nála az a primadonnának szükséges hang, a melyet az idén általában sajnosán nélkülöztünk színpadunkon. Szépen csengő hangja kellő iskolázottsággal bír; roppant biztossággal kezeli a hangjegyeket, könnyedén és tisztán énekel. Örömmel láttuk őt a színpadon Áldori szerepében, a kinek a szerepeiről csak igy tudhatjuk meg, hogy milyen kedves melódiákat foglalnak magukban. Hétfőn az „Áldozati bárány“ ment telt ház előtt. Tisztái jó izü játékával állandó nevetésben tartotta a közönséget; furcsa, de bizony gyakran a szereplőket is megnevettette, ami azonban természetesen nem a Tisztái hibája. Garai Ilus és Papír igen bájosak voltak a naiv szerelmesek jelenetében. Oly élethűen játszottak: csaknem elhittük nekik, hogy most próbálják meg először a szerelmet. Pedig hát . . . . hm . . . hm .... ■ N. V. Heti műsor. Kedden; „Egyenlőség“, fantázia 4 felvonásban. Szerdán: Solti Vilma bucsu-ven- dégfelléptével: „Boszorkányvár“, operette. Csütörtökön: „Annuska“, vigjáték. Pénteken félárakkal: „Szulamith“. Szombaton itt először: „Heidelbergi diákélet“. Apróságok. A. szombati közgyűlésről, a melyen a királyi meghívó levél olvastatott fel, a függetlenségi párt tüntetőleg távol m.radt. — Beh okosan tették — jegyezte meg egy öreg inuiueluk — ezt bizony máskor is megcselekedhetnék, legalább sok felesleges beszéd elmaradna. * , — Van már nekünk is jelöltünk ! — dicsekszik egy 48 as. — Van ám — szól rá egy másik — csakhogy az egyszeri emberrel mi is elmondhatjuk : adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. - ’ , — Már ugyan miért ne volna ? 1 — No hát csak úgy szólásképen mondtam. * Most már kezdem hinni, hogy sok dologban tisztábban látok, mint politikus társaim. Ezelőtt egy héttel határozottan álli- tottam, hogy a nagy kavarodásból Kelemen fog mint jelölt kikerülni, és inae úgy történt.. Tegnap találkoztam azzal a függetlenségivel, a ki az ellenkezőt állitottu, s mikor eszébe juttattam, daczosan vágta ki, hogy de neki nem jelöltje. — Fogadjunk 100 virzeiniábu, hogy neked is uz lesz 1 — biztatom az illetőt, de bizony nem fogadott. Folytatás a mellékleten. Rőth Fiilöp kárisbáái cziporaktárát ajáiljiik a t. toií köiönso^nsk Mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. iözvetlen a Pannónia szálloda melletti Szatmár és vidéke llegnagyohb czipőraktára, 0 MGAz előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők llett I W nw-A
