Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-02 / 18. szám
Huszonkettedik évfolyam. 18-ik szám. Szatmár, 1905. május 2. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A nőnevelésről. Viszonválasz. Nagy köszönettel veszem Dr. Les- senyey Ferencz egyházmegyei tanfelügyelő urnák a „Heti Szemle“ legfrissebb számában megjelent „Válasz“-át a helybeli felsőbb leányiskolák tanítására vonatkozólag nemrég tett felszólalásomra. Nem azért, mert a sorai bevezetésében a szellemességemet dicséri, természetesen még kevésbbé azért, mert a cikke folyamán aztán könnyelműnek, elbizakodottan merésznek, hamisnak, valótlannak és komolyságomhoz nem illőnek mondja abbéli állításomat, hogy városunkban a leányoktatás fölötte gyenge lábon áll. Szeretem a válaszát egyedül azért, hogy alkalmat adott annak a révén tovább fűzni azt a nagyjelentőségű kérdést, amit a cikkemben, hosszas megfontolás után, megbolygatni jónak láttam. Mindenekelőtt kikapcsolom a szel lemességemet a vitából, ügy látom, a tanfelügyelő urnák nagy kifogása van az ellen, hogy a beszédem tárgyait (mint mondja) bepuderezem és bekré- mezem. Hát nem nyúlok e kendőző szerekhez. Hadd lássék, milyenek az igazságaim minden szépítő szer nélkül. Sőt egyetlen múzsától sem kérek csókot, minthogy úgyis a rideg próza terén fognak mozogni a gondolataim. * A „Válasz“ után is fenntartom azt az állításomat, hogy felsőbb leányiskoláinkban a tanítás nem felel meg a céljának. A tanfelügyelő ur cikkében közölt cáfolatának sorrendjét követve megemlítem, hogy ő első sorban hivatkozik úgy a zárdabeli, mint a protestáns leányiskolák nagy látogatottságára. Ez az állítása teljesen igaz. De itt én sem mondtam valótlant, mert nem írtam, hogy a leányintézeteinket nem látogatják sokan. Csakhogy azt hiszem én, és azt kell hinnie mindenkinek, hogy ebből az intézetek jóságára egyáltalán nem lehet következtetni, miután városunkban csak ezek az iskolák állanak fenn és igy másba nem küldhetjük a leányainkat, akiket mégis csak taníttatnunk kell valahol. Hogy a legközelebb múltig nékem is járt egy-egy SZ^P virágszálam a zár dai iskolába, szintén igaz. De az már nem egészen bizonyos, hogy ott „zománcot és routint kaptak arra, hogy a világ nagy parkettjén el ne sikoljanak.“ Ezt már tsak másutt keresném nekik, ha ugyan szükségét látnám, és ha nem volna az a nézetem, hogy az iskolának nem ilyen kellékek nyújtásában van a hivatása, hanem abban, hogy az élet göröngyös útjaira készítse elő a leányainkat a parkett helyett. Azt állítja továbbá a cikk, hogy Magyarországon nincs előkelőbb leány- nevelő intézet a helybeli zárdabeliek TAUCZA. Szomolnok és környéke. (Folytatás.) A következő képen bemutatom, amint kis társaságunk annak a csodálatos szépségű völgynek a bejárata felé halad. Valahol a görög hitregékben olvastam a szomorú alvilág bejáratának leírását s ez a leírás tökéletesén illik a Szádelö völgyének keskeny, mély hasadékszerü nyílására. Képünk hátterében emelkedik azon két sötétszürke szikla, amely annyi látni valót takar. De ime elértünk a bejárathoz! Jobb- ról-balról kicsipkézett tarajos sziklák fogadnak bennünket. Ha vissza tekintünk, még egy búcsúpillantást vethetünk a távol ködében elvesző, bájos fekvésű Udvar- nokra, mely képünk hátterében is látható. Egy kanyarodással beljebb a völgy mindjobban szükül, sürü bozót veri fel az út két oldalát, a mészkő tarkasága pedig sajátszerüen élén tiű a komor környezetet. A következő fordulónál a sziklák annyira közelednek, hogy a völgyön végig zúgó kristálytiszta patakot teljesen elfödik. Képünkön a bal oldalon levő sürü bozót alatt csörtet, haragosan túrva a tajtékot maga előtt. Egy újabb fordulónál a völgy szinte bezárul, a szakadozolt, égbetörö szikláknak csak a töve látszik, de képünk hátterében már feltűnik a völgynek fő ékesnél. Ennek az igazsága attól függ, mit tartunk előkelőségnek? És mivel a tan- felügyelő ur erre nem adott választ, úgy kell lenni, hogy az ő fogalma szerint (az előkelőségről) teljes igazsága van. A magam kendőzetlen eszejárása szerint azonban az iskolákat nem az előkelőség szerint kell klasszifikálni, hanem aszerint, amint jól vagy roszul tanítanak bennök. így okoskodva megvallom, hogy bizony nagyon sok, nagyon sokkal jobb leányiskola van hazánkban, mint a zárdabeli intézetek. Legfőbb érve a tanfelügyelő urnák a vezetése alatt álló iskolák jósága mellett az, hogy az összes iskolákra nézve a tanitás és nevelés módszerét és anyagát, az anyagnak terjedelmét, a tanítási órák számát a legfőbb tanhatóság írja elő: országos törvények, köz- oktatásügyi miniszterek, esetleg a felekezeti főhatóság. Azt tetszik kérdezni, tudom-é ezt? Igenis tudom. De egyebet is tudok ennél. Azt t. i., hogy a legfőbb tanható ság régi előírásai elavulhatnak, el is avultak. Hiszen a tanfelügyelő ur maga írja, hogy a Társadalomtudományi Társaság éppen most vitatja nagy tűzzel a középiskolai oktatás reformjának a kérdését. Hát, ha olyan jó volna az előirt oktatás, miért törik magukat a leghivatottabb emberek annak a megváltoztatásáért? Bizonyára azért, mert rossz. Itt még egy csekélyke észrevételem van. A tanfelügyelő ur szerint esetleg a felekezeti főhatóság is állapíthatja meg a tanitás rendjét az egész vonalon. Véletlenül Szatmáron ez az eset áll fenn. Felsőbb leányiskoláink tudvalevőleg felekezetiek, autonómiájoknál fogva tehát a saját főhatóságuk állapítja meg a tanításuk anyagát és rendszerét, az állítja be a tanerőket és ellenőrzi a tanitás menetét. Az államnak csak annyi beleszólása van, hogy a szellem hazafias legyen bennök, és mivel ez megvan, hát nem is szól bele semmibe. Hát elméletileg nincsen kizárva az, hogy a felekezeti iskolák olyan jók vagy jobbak is ne lehetnének, mint az államiak. A gyakorlat azonban csekély kivétellel azt mutatja, hogy nálunk, Magyarországon, az állami iskolák színvonala magasan felette áll azokénál, amiket mások vezetnek. És azoknál is, akik (mint én) egyáltalán nem kedvelik az állam prepotenciáját, rég leszü- rődött meggyőződés, hogy eddigelé mégis csak az a jobb^arüit az állam cselekszik. A 906 és 1013 lapból álló népoktatásügyi munkákat, törvényeket, rendeleteket stb. nem olvastam, nem is ösmerem. Elhiszem a tanfelügyelő urnák, hogy azokba csupa üdvös dolog van lerakva. De azok helyett ismerem és olvasom az élet könyvét, és ebből azt tanultam, hogy a felsőbb iskoláinksége, a nagy cukorsüveg. Ugyanitt felhasználjuk a kedvező alkalmat s lefotogra- fáljuk magát a pompás patakot ia. Kell-e ennél szebb látvány ? Sürü növényzet zárja el körös-körül. Nappal is sötét van itt, csak tajtékzó vizének hófehér habjai világítanak. Zugó moraja pedig füleinknek édesen hangzó mesét, regét mond arról az őskori tengerről, melynek hullámai hajdan ez áldott földet borították s melynek habjaiból e csodás völgy megszüleiett. Mesét, regét mond azokról a régen kihalt állat8zörnyetegekröl, amelyek itt az ös- hajdanban élet-halál harcot vívtak egymással. Elmondja azt is, hogy amikor « tenger szörnyetegeivel együtt mindörökre eltűnt, miként vette ő át e völgy fölött uralmát, miként volt e völgy kezdetben csak egy kis igénytelen repedés vagy egy barázda s évezredek folytán miként mosta, túrta-fúrta, ö a patak! ezen igénytelen barázdát mindaddig, mig az áldott magyarföldnek egyik csodájává nem vált. Mesél, regél Isten tudja még mit, talán a völgy bohókás manóiról, 'pajkos, játszi tündéreiről, de fájdalom ! mézes szavát nem hallgathatjuk, mert int az idő, tovább kell sietnünk a nagy cukorsüveg felé, melynek töve következő képünkön már tisztán látszik. E képen jobbról kavicslörmeléket vesszünk észre, mint a mindent összemorzsoló idő vasfogának munkáját. A háttérben pedig a völgy egy újabb kanyarulata torony magasságú sziklapárkányzatával tűnik fel. Végre itt vagyunk a völgy díszénél, ékességénél, a mindenkit bámulatra ragadó torony magasságú nagy cukorsüvegnél 1 Csodás látvány, amint ütött-kopott szürke köntösében a hasadékká keskenyedő völgyből mutató ujjként kiemelkedik, figyelmeztetve bámulóit a termékeiben munkálkodni soha meg nem szűnő erőkre! Mintha mondaná, hogy évezredek szültek engemet, megvoltam már akkor is, amikor a szomszédos áji völgyben az őskor embere verejtókes munkával öntötte bronz eszközeit, sőt megvoltam, teljes pompámban, mikor az ember a szomszédos nagyszámú barlangokat lakta s kőszerszámokkal dolgozott; láttam a honfoglaló magyarságot s látni fogom a jövendő évszázadok nemzedékét is! Következő képünk kitünően mutatja a háttérben még mindig látható cukorsüveg közvetlen komor szomszédságát. A balsarokban a patak is felcsillámlik, az út közepén három bárkái asszony siet hazafelé, a szemközt levő sziklák lombozata pedig szinte érintkezni látszik. Egy kanyarulattal beljebb a kis cukorsüveg halárába érünk, amely képünk hátterének közepéből emelkedik ki. A völgy falai itt függélyesen meredeznek ég felé, s a ki tanulmányozni kívánja, hogy miként keletkezett a nagy cukorsüveg, azt itt kitünően megteheti. A leendő nagy süvegnek még csak a teteje alakult ki s évezredek fognak elmúlni, mig az eső, a hó, a fagy, a szól, a villámcsapás, ezen egymással szövetkezett nagyhatalmasságok, befejezik mestermunkájukat s a késő utódoknak egy új nagy cukorsüveggel fognak szolgálni, amidőn a mostani nagy cukorsüveg már porba sújtva fog a völgyben fetrengeni, vagy hitvány kavicsokként fog a patak medrében tovább hömpölyögni! * A völgynek ezután még nagyszámú szépségei vannak, csak fel akarom említeni azt a kristálytiszta forrást, amely az egyik szikla tövében fakad s amelyet a nép „Királykutnak“ nevez, mert állítólag IV. Béla királyunk ivott vizéből egy vadászat alkalmával. Vagy két órai gyaloglás után a völgy végére érünk. Pompás, lombos erdő fogad itt bennünket, de egyszersmind egy nagy fűrész malom is. Ha van egy kis türelmünk, megláthatjuk, hogyan szállítják az erdőből a fát? Mint képünk mutatja, keskeny sínpárok fekszenek egymás mellett s a hatalmas szálfák kis kocsikra kötve saját súlyokkal szállítják magukat a lejtős hegyoldalon a fűrésztelepig. Kirándulásunk kényelmes része itt végződik, mert az útunkat elálló, hellyel- közzel rendkívül meredek, óriás hegyláncokon keresztül kell Szomolnokra sietnünk. Hegyi útunk körülbelül öt órai, erőltetett mászással vegyes gyaloglást követel. Könnyebbé csak akkor válik, ha feljutottunk a hegygerincre s újból bekerültünk a szomolnoki sötét fenyvesek birodalmába, ahol újból a hús, a balzsamos fenyőlevegő fogad bennünket. Otthon vagyunk, ha az erdő sötétjéből kilépve az úgynevezett máriahegyi kápolnához vagy templomhoz érünk. E kis templom két . ... _____________________________________________________ ..Kérjünk hat&rozottan .. .. AZ'E GYEDÖL ELISMERT KELLEMES* *IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTŐSZER. 11
