Szatmár és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-02 / 18. szám
ból kikerült nők nem hoznak onnan elég utravalót az életre. Nem akarok sem szellemeskedni, sem személyes- . kedni, de attól tartok, hogy ezt a könyvet meg a főtisztelendő tanfelügyelő ur nem forgatta eléggé, és igy neki nincsen olyan biztos tudomása, mint nekem, arról, hogy a vezetése alatt álló iskolákban éppen csak ama nyilvános vizsgálatok kiállítására tanulnak eleget, amelyekre a főhatóságok eljárnak, s ahová engem is meghívni szíveskedik. Voltam már néhányszor, de nem megyek többé, mert eleget okultam ......... Én a vizsgálatok után is találkozom a leányokkal, később mint anyákkal is. Akkor van csak igazán módomban látni, milyen csekély eredménnyel vezették az iskolákban a hányáinkat — a vizsgálatig. S mert ezt igen jól tudom, és mások is igy tudják, sajnálatomra nem vonhatom vissza az állításomat, hogy »nemes Szatmárnémeti városunkban a leányoktatás szerfölött gyarló.“ Nincs is semmi okom ezt tenni, hisz a tanfelügyelő ur egész cikkében, amellyel erre rábírhatna, csupán azt bizonyítgatta, hogy a szabályok helyes tanításról gondoskodnak, amiben semmi kétség nincs. De azt semmivel sem igazolja, hogy a leányaink eleget tanúinak az iskoláinkban. Nem is próbálta meg egyetlen szóval sem; pedig az én felszólalásom kizárólag arra vonatkozott, hogy akár hol van a hiba oka: a tanítás nem felel meg a céljának. Hogy ez a legjobbhiszemü észrevételem „méltatlan, sértő, igazságtalan és merész“, a tanfelügyelő ur hiheti, lehet, hogy hiszi is. De nékem meg van az a tudatom, hogy ebben vajmi kevesen osztozkodnak vele. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a cikkemért nem egy szülőtől helyeslő elismerést arattam már (legszebb babér gyanánt) eddig, de gáncsot még nem. Noha ezt is eltudnám viselni az igazságért, aminek szócsövéül adtam oda magamat. Mindenki előtt világos, hogy én nem valakit vagy valakiket támadni, hanem valamit védelmezni akartam a cikkemmel. És ez a csekély valami: nőnevelésünknek a nagy, magasztos, szent ügye. És bárha nem fütyülök a tanügyi főhatóságokra (amint ezt a tanfelügyelő megye t. i. Abaúj és Szepes határán fekszik. Költői szépségű hely ez! Kóröskörül a zúgó fenyves, az elhagyatott erdő széle, egészen hozzá illenek a kápolna ájtatos csendjéhez! Egy felirat szerint 1735-ben épült. Évente egyszer julius havában nagy búcsút tartanak itten s e búcsú alkalmával, itt az elhagyatott magános hegy tete jén nagy vásár van. A szomolnokiak ekkor szerzik be egy esztendőre való legszükségesebb holmijukat. Ha az úgynevezett régi országúton megyünk lefelé, akkor a kál-| vária egyes stációival találkozunk. E képünkön az elhagyatott, kikoptatott régi országútnak bozótos szélébül kiemelkedő kis stációt láthatjuk. De a legszebb fek- vésüek egyikét a következő képünkön mutatom be. Már környezeténél fogva képes az embert áhítatra buzdítani! De imel egy kanyarodásnál megpillantjuk a mélyen alattunk fekvő Szomolnokot, megérkeztünk négy napos utunkból! A házak, a karcsú tornyú templom, a kaszárnyaszerü dohánygyár mind-mind oly kicsinyek, mint a fából faragott gyermekjáték. Csak a környékező hatalmas hegy koszorú, a szűk völgy oldalát boritó mezők üde, friss zöldje figyelmeztetnek a valóságra. Szálljunk le hát bátran a büszke hegytetőről, a kis játékházak megint barátságos otthonunkká válnak, amelyekben útunk fáradalmait a következő kirándulásig kényelmesen kipihenhetjük I ____________ (V égé.) ur n ékem imputálná), mivel a zenének ezt a részét nem kedvelem: mégis azt tartom, hogy maga az oktatás ügye fölötte kell, hogy álljon a saját legfőbb hatóságának is. A tanfelügyelő ur válaszának egyetlen részéért igaz köszönettel adózom. Ez a legsikerültebb az egész cikkében. Tekintélyek idézésével bizonyítja ugyanis, hogy az iskolák tenyésztik a neurasthéniát. És abban az egyben egyet is értek a tanfelügyelő úrral, hogy az idegek pusztitásában-a helybeli leányiskolák kiállják a versenyt az államiakkal. Bár egyébben is ilyen sikeresen versenyeznének velők! Respicio finem. A lehordott felszólalásom következtében az összes illetékes körök az eddiginél is fokozottabb figyelemmel fordulnak majd a felsőbb leányképzés felé. Gondolkozni fognak afölött, vájjon csakugyan könnyelmű rágalom az, amit mondok, avagy van benne valami igazság? Esetleg rájönnek, hogy van javitni való a dolgon, és ezt megteszik Éppen a tanfelügyelő ur vezetése alatt álló nagy iskolának nemsokára kinevezendő legfőbb hatósága: a püspök, hihetőleg érdeklődvén a nemes ügy iránt, lényeges újításokat fog hozni az elavúlt leányoktatás ügyébe. Megeshetik, hogy másutt is felébred a mélyebben járó gondolkozás, és fölszántja újból az idők folyamán meg- zokúlt talajt frissebb kultúrák kedvéért. És ezáltal sokban megjavul, ami eddig rossz volt. Ha peddig ez nem történnék, akkor összevetik majd a vállukat azok, akiket illet, és gondoskodnak uj iskolákról. Bármint fog azonban végződni a dolog, az az egy bizonyos, hogy „szürkülő fejű családfő“ létemre sem szégyenlem a jószándéku lépésemet: igaz élekkel segédkezni egy nagy beteg gyógyításánál. Főtisztelendő tanfelügyelő ur, arra térem, ne forduljon ellenem a tollával, hanem felém a leikével. Tessék elhinni, sokkal többet fog használni a saját betegének, ha a baja ellen harcol, ahelyett, hogy püfiföli — az orvosát....... Dr . Tanódy Márton. Halász Ferencz. Városunk közművelődésében legfontosabb tényező az iskola. S ma már büszkén mondhatjuk el, hogy iskoláink úgy az elemi, valamint a középiskolai fokban elsőrendüek. Ez utóbbiak rég jó hírnek örvendettek ; mig az elemi iskoláink szegényes elhelyezésüknél, alkalmatlan voltuknál fogva már a mai kor igényeinek egyáltalán nem feleltek meg. A régi felekezeti iskolákat a város tartotta fenn; de a kor követelményeinek megfelelő átalakítás, fejlesztés már akkora terhet rótt volna a közönség amúgy is túlterhelt vállaira, hogy azt ha elbírtuk volna is előbb-utóbb még sem tudtuk volna a fejlesztést kellő arányban eszközölni s vagy a gyermekek, vagy a tanítás szenvedte volna a tehetetlenség ki nem számítható kárát. Talán a cselekvés 12-ik órája ütött, midőn a tanfelügyelőség segítségünkre sietett az iskolák államosításával. A tanfelügyelőség ambitioja azonban nem lett volna elegendő, ha nem áll felette a népoktatásnak egy hatalmas tényezője, ki minden tudását, minden tehetségét, teljes jóakaratát és igazi magyar eovinismusáí vetette latba s minden erejével támogatta városunk államosítási törekvéseit. E férfiú Halász Ferencz miniszteri tanácsos 1 Egy egyszerű, igénytelen név; mégis hazánk újabb közművelődésében ma már fogalom. Azok kedvéért, kik. olvasni szokták a helyi lapokat, de mégis kellő tájékozottsággal a tanügy terén nem bírnak elmondhatom, hogy Halász Ferenc» az isko • Iák államosításának, nemzetivé tételének törhetetlen bajnoka s hogy mily eredményeket ért el e téren azt részben czikkem folyamán, másrészt talán alkalmilag fogom elmondani. Legyen szabad előre bocsátanom, hogy azok közé tartozom, kik nem mindenben hívei az államosításnak s mindig félve gondo'nak az állami mindenhatóságra ; akik feltétlen előnyt adnak az autonómiának szemben a gyámsággal és atyáskodás sál, melynek rendszerint a gyámok kell, hogy az árát megadja — sokszor uzsora kamatokkal együtt. (Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az utóbbi választás alkalmával is némileg érezhető v«lt az erős kéz nyomása az állami tanerőkön!) De az állam elsőrendű kötelességének tartom azt, hogy nemzetiségi vidékeken, hol eddig tót, szerb, sváb, oláh, szász iskolák voltak, vagy ahol a nemzetiségek elhatalmasodása lenyűgözte a magyar fajt egyik-másik vidéken, a hol rohamosan vesztették el hazánkfiai a fajjelleggel a nyelvet is: ott kötelessége az államnak útját áilani az elnemzetietlenedésnek. Vagy ahol a község, vagy város a rémitő módon megszaporodott állami terhek mellett lépést tartó, vagy azt túlszárnyaló köz ségi adóterhet már-már meg sem bírja s még a polgárság vért izzad, hogy adóját fizethesse: szidja nemcsak a közigazgatást és végrehajtót, de a papot s tanítót egyaránt. Hát kérem, ha a közigazgatást s végrehajtót szidjuk, ha értelme nincs is, de magyarázata van, s ez az, hogy nem mindig kesztyűs kézzel bánnak el velünk. De ha a nép a papját szidja — nem vagyok klerikális! — a papját, ki arra van hivatva, hogy a krisztusi szeretetet hirdesse, terjessze, ápolja; vigasztaljon, reményt nyújtson, — ha a tanítóját szidja, ki a gyermekének szivét-lelkét van hivatva fogékonnyá tenni minden szép és nemes, minden szükséges és hasznos iránt: ez már veszedelem 1 Már pedig a hol a terhek a papi é* tanító fizetések miatt nagyok, ott megesik 1 A ki városunk viszonyait ismeri, jól tudja azt, hogy minő óriási volt az adóteher pár év előtt. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy pusztán a kulturális kiadások voltak azok, melyek csaknem elviselhetetlenné tették terhűnket; azt sem mondom, hogy tisztán az elemi iskolák államosításával vették le a tehertöbbletet meggörnyedt vállainkról. Hiszen azt a teher elvonást még alig érezhetjük; az egész csak annyi, hogy az államosítás alkalmával a város megfizette az akkori személyi kiadásokat s fizeti azóta is. Mindössze egy kis összehasonlítást kell tennünk a mostani iskolák és régiek közt külsőleg és belsőleg s tudnunk kell, hogy a tovább fejlesztés már nem minket terhel, de az államot s ma már az iskola államosítás harmadik évében 15 tanerővel több működik, mint az átvétel idején. Csak az utóbbit számítva az évi több kiadás 21.000 K, mig az állam által — a városi hozzájáruláson kívül — fizetett ősz szeg évenként ca. 90.000 korona. Ugy-e kérem tekintélyes kis összeg?! Városunkban nem is nemzetiségi, de teherviselési szempontból vol t fontos az államosítás ; eltekintve attól a nívótól a mi most van a régi felekezeti iskolákkal szemben.. Látták-e Önök az Istenben boldogult egyik-másik felekezeti iskolát? Alacsony, sötét, büzhödt levegőjű, tulzsúffolt termek ; hiányos taneszközök, egyik kevésbé népes jelekezet iskolájában 30—40 tanuló, a másik népesebb felekezet iskolájában egy osztályban 100-an felüli Én láttam és megborzadtam tőle! Most tessék megnézni az uj iskolákat, melyek a tanításon kívül a gyermekek i egészségével is törődnek, felszerelésükben jedig mintaszerűek I A régi jó időkben jók lehettek, megfelelők voltak az iskolák ; hiszen csak az járt iskolába, a kinek tetszett, illetve azok a szülők járatták gyerekeiket, a kiknek módjuk volt hozzá, vagy tudományos pályára szánták csemetéiket! Ma az általános tankötelezettség mellet még igy is százakra megy az iskolakerülők száma. A mig a kültelki területen eddig egyáltalán iskola nem volt, s az iskolakötelesek legfeljebb jó időben járhattak a város belterületén levő iskolákba, addig most a külterület alkalmas pontjain megfelelő iskolák emelkedtek, könnyebben hozzáférhetővé téve a tanulást a tanyai szegény nép gyermekeinek. A mig a hegyen a két templom környékén épült nyomorúságos iskolaszobákba voltak kényszerülve járni a vincellér gyermekek — most a területi viszonyokra tekintettel három alkalmas helyen megfelelő számú taniermű iskola épült; melynek fokozatos fejlesztése tervbe van véve oly formán, hogy állami szőlészeti telep fog letesittetni, hol a vincellér gyermekek az ismétlő iskolában alkalmas szaktanító által az okszerű szőlő- és borkezelésbe fognak bevezettetni. Itt a városban pedig az ismétlő iskolások a mintaszerűen berendezett gazdasági telepen fognak gazdasági szakoktatásban részesülni. Mikor az iskoláink államosítása szóba került sokat foglalkoztam — épen közérdekből — e kérdéssel s bizony nem restelem bevallani, hogy sokáig úgy voltám vele: „timeo Danaos et dona ferentesl* féltem az ajándékozó államtól; mert eddig csak azt tapasztaltam, hogy az állam nem ad nagy ellenérték nélkül semmit; de a bőrünket is elviszi, ha kell — az osztráknak 1 Szolgáljon mentségemül az, hogy nem egyedül álltam azok közt, kik idegenkedtek az államosítástól. Minden felekezet féltékenykedett s azt hitte, hogy ha államiak lesznek az iskolák a gyermekek mindjárt felekezei nélküliekké lesznek s romba dűl a világ! S mi történt? A világ sarkaiban nem rendült meg; a gyermekek hitoktatása nem rosszabb, s mig a papok eddig fizetés nélkül végezték a hitoktatást, ma, midőn fizetést kapnak — habár elismerem, hogy szerény dijjazást — miért tanítanának kevesebb buzgósággal, mint eddig ? 1 Egyéb tanítás is egyöntetűbb, rendszeresebb s az eredmény már is érezhető, mert az általános eredmény jobb. Ezeket saját tapasztalataimból állítom! A kik ismerik azokat a nehézségeket, a melyekbe az államosítás épen a felekezeti féltékenység miatt került, a kik tudják, hogy mennyi és minő huza-vonák halasztották, késleltették s már-már meghiúsítottak a megkezdett mű végrehajtását; azok fogják tudni becsülni azt az erős akaratot, szívós kitartást, ügybuzgó- ságot, mely czélt nem tévesztve minden akadályon győzelmeskedett s akinek szinte egyedül érdeme, hogy Magyarország északkeletének emporiumában, városunkban példájául a nagy vidéknek mintaszerű államiskoláink vannak. Halász Ferencz ministeri tanácsos érdeme, hogy iskoláink államosítása minden akadály, minden nehézség, minden ellenzés és féltékenykedés daczára sikerült! Halász Ferencz az, ki népoktatásunkat teljesen nemzeti alapokra fektette s állandóan hangsúlyozza; hogy az óvodától a katona sorig nem szabad szünetelnie a nemzeti nevelésnek (én még katona sorban is Halászra bíznám az oktatás vezetéséi és nem Pitreichra !) A népiskolák ismétlő osztályát — népünk gazdasági viszonyaira tekintettel — gazdasági irányúvá tette. Közegészségi szempontból a tüdő- vész terjedése elleni védekezésre s az alkoholizmus elleni harczra hadsorba állítja katonáit — a tanítókat. S mert „mindnyájunkat érhet baleset!“ s mert kivált falun orvos nem mindig van kéznél, az első segély nyújtásra szolgáló mentő-egyesületek szervezését is lelkére köti a tanítói karnak. A socziális kérdés megoldásával is sokat foglalkozik: igy hogy tovább ne menjek pl. a városunkban is ismert hajháló készítés mesterségét tanítani rendelte az állami ismétlő iskolákban. De ha mindezek kis dolgok volnának is, ott van a népoktatási törvény- javaslat, mely egészen az ő müve s melynek ő az előadója. Ez a javaslat sok évtizedes mulasztást pótol. Szentesített törvényeink közt ez is Írott mulaszt volt! Most következik egy uj renaissance, mely a törvénybe magyar szellemet s Folytatás a mellékleten. Róth Fülöp kárlsbádí czipőraktárát Közvetlen a Pannónia - =■■ szálloda melletti ajánljuk a t. tovö közönségnek legolcsóbb bevásárlási forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Q SEOEBfiJSZTJEKU! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi schwro és box bőrből készült ezipők a legjobb és legdivatosabb, kivitelben*
