Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-01 / 9. szám
A főispán beiktatása. Városunk főispánjának, Kristóífy Józsefnek, tegnap volt ünnepélyes beiktatása. S végig tekintve a lezajlott eseményeken, megelégedéssel > konstatálhatjuk, hogy a fogadtatás a város közönsége részéről barátságos volt, a mi első sorban az ő rokonszenves egyéniségének tulajdonitható. Annyi sok szépet és jót hallottunk róla, a mióta neve mint főispáné forgalomba jött, s megjelenése után úgy látjuk, hogy a miket hallottunk, alappal is bírnak, beköszöntő beszédje pedig azt mutatja, hogy az nem alkalomszerüleg szines bokrétába kötőit ígéretek gyűjteménye akar lenni, hanem komoly és ünnepélyes fogadás a város érdekeit minden irányban előmozdítani. A- feladat szép és igaz férfiúhoz méltó, s minthogy a cél eléréséhez szükséges együttérzés a főispán és a város. közönsége között már is megvan, nincs más hátra, mint a kedvező konstellációk felhasználása mellett a komoly munkát azonnal meg is kezdeni. Haladtunk, fejlődtünk, az bizonyos, a magunk erejéből is, de mennyit haladtunk és fejlődtünk volna, ha van egy emberünk,, a ki a város érdekét szívvel lélekkel magáévá téve ámbiciót csinált volna belőle, hogy magas összeköttetésénél fogva pártfogókat szerezzen részünkre ott is, a hol eddig bennünket csak mostoha gyermeknek tekintettek. Az uj főispán ez ámbiciót hangoztatta, s miután egyénisége bir azzal a súllyal, hogy a mit igér, azt be is válthatja, bizalommal és reménységgel tekinthetünk működése elé. És szebb feladatot elképzelni sem tudunk, mint egy város felvirágzásán dolgozni,- s nagyobb jutalom nem létezik a földön, mint a polgárok szeretete. Az uj főispán tegnap reggel a fél 9 órai vonattal érkezett meg városunkba, s az indóháznál a városi tisztikar és a törvényhatósági bizottság élén Pap Géza polgármester üdvözölte, kinek beszédjére röviden válaszolt, örömét fejezve ki, hogy a városba, mint uj otthonába eljöhetett. Ezután kocsira ült, s hosszú kocsisor által kisérve a Pannónia szállodába hajtatott, mire a menet szétoszlott Délelőtt io órakor volt a városi közgyűlés, a melyre küldöttség hívta meg, s a hova megérkezvén, zajos él jenzéstől kisérve foglalta el helyét. Majd letette a hivatalos esküt, mire dr. Ke- resztszeghy Lajos a törvényhatósági bizottság nevében a követkvző szép beszéddel üdvözölte: Méltóságos főispán ur ! Mély tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat, Szatmárváros törvényhatósági bizottsága nevében, a midőn Őfelsége, apostoli királyunk kegyelme és a magyar kir. kormány bizalma folytán Méltóságod vámosunk főispán i székét elfoglalja. Méltóságodnak a közigazgatási téren folytatott hosszabb, eredményekre és sikerekre hivatkozható működésében, ott szerzett gazdag tap iSztalataiban biztosítékát látjuk unnak, hogy törvényhatóságunk adminisztrációjának ellenőrzése hivatott és ezaktörö terveik voltak. A szülők, de különösen a család többi tagjai mindent elkövettek, hogy szivéből kibeszéljenek, eszéből kiverjenek... Azc mondták neki, hogy én nagyon kicsi pont vagyok és hogy az ő horgára olyan szépség, annyi báj és kecsesség mellett gazdag, nagyon gazdag ember is akadhat; szóval mindent elkövettek, hogy értékemet Magda előtt a minimumra reducálják ... Mindez végtelenül sértette ambitiomat, annyira, hogy ha nem szerettem volna Magdát úgy, ahogy szerettem, sohsem léptem volna át többé küszöbüket. Dehát szerettem, nem tudtam az eszemnek, a szivemnek parancsolni. Telt múlt az idő s én úgy szerettem volna sokszor az idő kerekén egyet lódítani, hogy még hamarabb teljen, tudnám meg mi lesz ennek a dolognak a vége; sokszor meg megszerettem volna állítani azt: úgy féltem, hogy a sok disputa hatni fog Magdára, úgy féltem a holnapiéi, hogy meghozza számomra a legszomorubb hirt, hogy Magda a másé lesz... S a mitől féltem fiuk, bekövetkezett.., Széltébeu, hosszában beszélték, hogy Réthy Magda menyasszony, menyasszonya egy nagyon gazdag embernek. Igaz ugyan, hogy vőlegénye szivét jobb oldalán hordja, de e hibáját feledteté a mindkét oldalán hordott teli pénztárcája. Elképzelhetitek, milyen lelkiállapotba jutottam. Közel voltam az őrüléshez. Egy őrült pillanatban elhatároztam, hogy .felkeresem a vőlegényt és megmondom neki, avatott kezekbe van letéve. Nyugodtan utal hatunk egyébként arra, hogy városunk adminisztrációja u vele szemben támasztható követelményeknek megfelelni mindeukor igyekezett és tisztikarunkban Méltóságod úgy a szakértelmet és kötelességtudást, mint a pártatlanságot bizonyára fel fogja találni. Teljes bizalommal vagyunk az iránt, hogy Méltóságod főispáni teendőit az admi iiisztráció helyes menetének ellenőrzésével kimerítettnek tartani nem fogjál, liunem egész erejévol támogatni fogja a törvényhatósági bizottságot | város folvirágoztutásáru irányzott törekvéseiben. Annál inkább reméljük ezt, mert Méltóságod ily irányú tevékenysége nem egy oldalú városi érdekek prote- gálása leend, hanem országos fontossággal is fog birni, és elvitázhatntlan előnyöket fog eredményezni a Méltóságod gondjaira bízott testvér törvényhatóságra is. Á közélet oly tapasztalt ismerője, s a parlamenti életben oly előkelő szerepet betöltött politikus előtt, I minő Méltóságod, nem kell fejtegetnem, hogy a városoknak mily jelentékeny hivatása van a nemzeti életben. A városok képezik a kulturális, a kereskedelmi és ipari gócpontokat, egyben pedig fogyasztói a vidék terményeinek; minél jobban képes valamely város eleget tenni hivatásának, annál inkább emelkedik a környező vidék jóléte is. S I mellett kiváló m »gyúr nemzeti ér- défer&ogy emu tgyuvságnak hazánk e részén erős vára álljon Ós magyar jelleget adjon e vegyes nemzetiségű vidéknek; joggal tartjuk, hogy városunknak e részben eminens jelentősége van. Tudjuk, hogy első sorban és főleg magának a polgárságnak feladata a város haladása és virágzásának feltételeit megszerezni és biztosítani. Nem is zárkóztunk e- sohu az áldozatok meghozatala elől és polgárságunk súlyos megterhelése árán isigyei keztünk | kultúra, aj kereskedelmi és iparforgalom emelésén munkálkodni. Az eredhogy mondjon le Magdáról, mert külöm- ben a halál vőlegénye ... Az elhatározást tett követte, felkerestem. Benyitok hozzá, tömzsi, lelógó baj- szu sápadt arcú emberke állt előttem... Bemutattam magam, ő Lautseheknek nevezte magát... Szemem tüze roppant vadul éghetett, mert olyan megrémült kifejezéssel kérdezte, mivel lehet szolgálatomra :-- Uram, ön a Réthy Magda vőlegénye ? Vagyok olyan szerencsés — mondá — — Ne kérdezze, hogy mi jogon szólok bele az ön ügyeibe, de vegye tudomásul, hogy önnek erről a szerencséjéről le kell mondania ; s ha pedig kérdi azt fogom felelni: mert önnek nem szabad egy olyan lányt, egy olyan gyermeket magához láncolnia egy egész életre, ki önt megveti és aki csak szülői unszolásnak engedve jöune ide eltemetkezni és nem élni maga mellé 1.. . —- Szülői unszolásra? Hisz én ezt nem tudtam ! .— Pedig lássa urám a verebek is azt csiripelik odakünn, Különben a miért jöttem megmodtam, a mondottakat még egyszer figyelmébe ajánlom 1 ........ Má snapra valami szörnyű hir verte fel a város csendjét. A Magda és Laut- sehek haláláról beszéltek ; közben-közben az én nevemet emlegették. Mindenki olyan ményeket, főként midőn majdnem mindenben saját erőnkre voltunk utalva, nem lehet kicsjuyelni, — büszkén mondhatjuk, hogy városunk nemcsak a megyében, de az egész északkeleti országrészen is a legjelentékenyebb kulturális és kereskedelmi emporium. Tudjuk azonban azt is, hogy még igen sok a teendőnk, újabb és újabb feladatok megoldása vár reánk, a melyek elől ki nem térhetünk, ha haladni és nem stagnálni akarunk, már pedig a haladás az élet, a stag- náció a halál. Törvényhatóságunk életében viharok nem szoktak dúlni, a zajtalan és kitartó munka otthonát fogja méltóságod abban feltalálni. Suhu ezen törvényhatósági bizottságot a város közügyeinek intézésénél pártpolitikai szempontok nem vezették, s ha foglalkozik is u törvényhatósági bizottság országos fontosságú politikai kérdésekkel és él törvényadtu felirati és kérvényezési jogával, a városi ügyekben való döntésnél bizottságunk miudeu tagja egyedül a közérdek szempontjából ítél. örvendeni fogunk, ha — a miben nem kételkedünk — Méltóságod a közjórá irányzott törekvéseinkben nemcsak buzgó munkatársunk, hanem széleskörű ismereteivel, gazdug tapasztalataival és kimagasló képességeivel vezérünk leend. Méltóságod bölcs vezetése s jóakaratu érdeklődése egyik leg- hathatósubb biztosítékát fogja képezni annak, hogy városunk a haza, a-'vidék és a polgárság érdekeit a jövőben is képes lesz szolgálni és kielégíteni. Biztosíthatjuk Méltóságodat, hogy a törvényhatósági bizottság egész erejével és a legnagyobb melegséggel fogja Méltóságodai városunk emelése és fejlesztését célzó működésében támogatni. Fogadja Méltóságod még egyszer szives Udvvözletünket. A beszéd elhangzása után a főispán emelkedett szólásra s megtartotta mindvégig nagy figyelemmel kisért szemrehányóan, olyan megvetőleg nézett rám, mintha azt kérdezték volna: „hát te még élsz?“... Nem tudtam, az emberek bolondultak e meg, vagy nekem ment el az eszem ?! Mint ilyen futottam a Réthyék háza felé... Valaminek csakugyan történni kellett, mert a ház előtt nagyon sok kiváncsi ember tolongott és hogy valami bor/asztó töitént, következtettem a házból kihallatszó sírásból, jajveszékelésből... Nem mertem bemenni; hallgattam hát, hogy mit beszél a tömeg ... És a tömeg beszélte, hogy az éjjel Lautsehek föbelőtte magát az ablak alatt, Réthy Magdát álmából riasztotta fel a lövés zaja... és Réthy Magda azt hitte, hogy Boros tett kárt magában.. • egyet , sikoltott: „Feri!“... aztán a szive hasadt meg szegénynek ... A szivem valahogy — hozzászokva a sok gyötrelemhez — úgy elzárult, hogy ennek a szörnyű hírnek hallatára egy konycsepp sem gyűlt szemembe.... Még- csak ki akartam kisérni Magdát utolsó útjára, aztán — gondoltam — majd leszámolok magammal is... Elérkezett a temetés napja... sirt mindenki szivettépően ... Kivánszorogtam a szegény koporsója után... Mikor letették a koporsót a sir mellé, előrébb támolyogtam s kértem a gyászoló . családot s közönséget, hogy engedjék meg, mielőtt Magda örökre eltávozik tőlünk, szólhassak még hozzá pár szót... Róth Fiilőp kárlsbádi czápöraktárát ajánljuk sl t. vevő közönsé^nok mint a KoZTOtlOU SL Pftnnomft legolcsóbb bevásárlási forrást. • ===== szálloda melletti W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. FIGYELMEZTETÉS!!! Előre haladt téli idény miatt, az összes raktáron levő téli áruk eredeti gyári árakon, sőt azon alól is eladatnak' f TÁRCZA. gíá »je jOODpitúi. " Diurnista szerelme. Irta: Borgida Sándor. (Folyt, és Vége.) Darabig hallgatott,' rámnézett, hosz- szan, mintha szivembe akart volna látni; aztán felelt szó nélkül; de ezt a feleletet nem adtam volna oda a világ minden betűjéért, minden szaváért sem! Megragadta kezemet s megszorította forrón, nagyon forrón... Mintha valami galvanikus erő kapcsolt volna bennünket össze: oly egynek éreztem magam e percben Magdával. Boldog voltam s láttam róla, hogy ő is az... Nem szóltunk aztán az nap egymáshoz, csak a sziveink, a szemeink beszéltek, mi értettük: édes, kedves dolgok voltak azok !... Hej, de boldogságomnak csak annyi volt élete, mint tiszavirágnak... Első sorban Magdában kételkedtem, hisz ő olyan fiatal, oly naiv volt! Ma igy, holnap már amúgy gondolkozhatik- egy másik pillanat, másféle hatása ajatt... Bár valahányszor találkoztunk, mindig jelét adta' irántami szerelmének. De jött egy másik, egy nagyobb baj. A szülők észrevették, hogy kezdek Magdára nézve veszedelmessé válni és ez — sajnos — nagyon nem tetszett nekik. Oh mert nekik Maordával ronnant maorasra
