Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-27 / 39. szám
Huszanegyedik évfolyam. 39-ik szám. Szatmár, 1904. szeptember SZATHAR VIDÉKÉ. Jü TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Kossuth-Unnepély. Szép és lélekemelő ünnepély ment végbe tegnap városunkban abból az alkalomból, hogy Kossuth Lajosnak a városi közgyűlés által a közgyűlési terem részére megfestetett arczképének leleplezését tartottuk. Politikai pártkü- lömbség nélkül ünnepe volt ez mindnyájunknak, de különösen emelte fényét, hogy megjelent azon Kossuth Ferencz is, a nagy embernek kiváló fia s a függetlenségi pártnak népszerű vezére. Az ünnepély lefolyásáról a következőkben számolunk be. Fogadtatás. Kossuth Ferencz és kíséretében Barta Ödön, Brázay Kálmán, dr. Molnár Ákos, Kacskovics Géza, Bencs László, Jékey Zsigmond, Szatmári Mór, dr. Nagy Sándor, Hentaller Lajos, dr. Benedek János országgyűlési Képviselők és Ambrozovits Béla nyug. miniszteri tanácsos vasárnap este a gyorsvonattal érkeztek városunkba. A megérkezésnél a város nevében Tankóczi Gyula főkapitány fogadta és üdvözölte őket, mint a város vendégeit, mire Kossuth Ferencz válaszolt és mondott köszönetét. Ezután hosszú kocsisorral nagy néptömeg által kisérve vonultak be a városba és szállottak meg Uray Géza házánál, a hol barátságos vacsora várta őket. Vacsora közben a helybeli férfi - dalegyesület a polgári dalárdával egyesülve szerenádot adott, majd Osváth Elemér tanár intézte Kossuth Ferencz- hez a következő szép beszédet: Nagyságos Képviselő Ur! Volt idő, nem is nagyon régen, mikor ritka volt az emlék ünnep a hazában ; nemzeti fájdalmainkat s gyászos érzelmeinket szivünkbe zárva, legfeljebb elmerengtünk a múlt idők eseményein, melyekből ha föl is ragyogott egy pillanatra régi dicsőségünk fénye, ha föl is csillant u jövendő kétes reményének egy-egy sugara, a keserves árvaság érzése nem engedett emlékezni s az emlékezésben hitet keresni, s a visszafojtott fájdalom nem akart tüntetni. Az árva, ha a mindenség elviharzott feje felett, alázza meg magát a földnek poráig, nincs joga panaszkodni, nincs joga remélni! így mondták a hatalom birtokosai. Ma az emlékezés, az elmúlt idők nagy tényétnek, vezéralakjainak ünneplése záloga egy nemzet jövőjének, biztosíték az élethez. így vallják a nemzetek jóltevői. Igen, az emlékezés, mely mindig újabb vonásokkal gazdagítva adja át a jövendőnek azt, a mi halhatatlanságra hivatott, a minek örök isteni rendeltetése, hogy esz- ménynyé legyen. íme Szatmárváros törvényhatósága s polgársága is lelkes emlékezésben kívánja kifejezni mély háláját, s őszinte tiszteletét történelmünk legkiválóbb alakja — Kossuth Lajos emléke iráni ; ime külső alakban is maga elibe kivánja állítani azt, ki szivében régen él, mint eszmény, mint nemzeti Géniusz, mint a nemzet édes atyja, ki azzal vigasztalta egykor nemzetét: „Ha majd eltemetnek, föltáuiadok síromból, s a Kossuth név nagyobb hatalom lesz, mint valaha I“ Hatalom lesz, mely fölviszi nemzetét a dicső- ség legmagasabb fokára; igazság lesz, mely a népszabadság, testvériség és egyenlőség oltárán áll, mint e szent háromság, megvalósítja e honban; kultusz lesz, mely e nemzetnek életszükség, az egyénnek ideál, a honfiúi törekvéseknek czél s a nemzeti aspirácziaknak a megtestesült Ige. Az emberi nagyság tüneményei között, melyeket a történelem felmutat, lehettek mások is az elismerés, a tisztelet, a csodálat fenséges tárgyai, de szeretve saját népétől úgy, mint ó volt, nem volt soha senki. Dicsőségünk, hogy beszélhetünk róla, reménységünk, kihez a honfiúi áhitat és kegyelet fordulhat, valahányszor hitre, erőre és bátor kitartásra leend szüksége, büszkeségünk, hogy mi is egy va-, gyünk abból a nemzetből, mely Tőle tanult élni, s törhetlen törekvésünk, hogy szivünk legszentebb érzetével forrjunk össze emlékezetével. Ezért ünnep nekünk mindig a Reá' való emlékezés, ezért ünnep a holnap is Szatmárváros életében, mert újabb emlékezésével adhat ismételten kifejezést iránta való tiszteletének, hálájának s szeretetének. És midőn ez ünnep fényének emeléséhez a Nagyságos Képviselő Ur is körünkben való megjelenésével hozzájárul, e város polgársága mélyen át van hatva a Nagyságod iránti tisztelet, elismerés és hála érzetétől. Annak a tiszteletnek és elismerésnek érzetétől, mely nemcsak Kossuth Lajos fiának szól, hanem a mely önmagáért is joggal megilleti azért az állandó és önzetlen törekvéseiért, melyet minden időben, minden körülmények között imádott hazánk érdekében, nemzetünk javáért erős szellemi erővel, s puritán jellemmel kifejt. ■Ha elismeréssül' adhatjuk tiszteletünket, hálánkat és szeretetünket, fogadja ezt el tőlünh. Nagyságod úgy, a mint adjuk, őszintén és önzetlenül. Hadd forrjon össze édes atyjára való magasztos emlékezésünkkel', hogy teremjen ez erős kapcsolat gyümölcsöket hazánk s nemzetünk boldogulására 1 Isten hozta városunkba! .........Isten élt esse soká 1 A beszédet követő zajos éljenzés lecsilapultával Kossuth Ferencz, utána Hentaller Lajos szólott az összegyűlt néphez, végül a dalárdák énekeltek még egy darabot, mire a szerenád véget ért. Vacsora után valamennyien elmentek a Pannóniába, a honnan aztán a házigazdájával mindegyik szállására tért pihenni. Díszközgyűlés. Tegnap délelőtt n órakor volt a díszközgyűlés, a melyen szép számú közönség volt jelen. A belépő Kossuth Ferenczet és társait zajosan éljenezték. A közgyűlést Kristóffy József főispán nyitotta meg a következő beszéddel: Mélyen tisztelt közgyűlés! Kossuth Lajos hagy hazánkfia születésének százados évfordulója alkalmából Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága is díszközgyűlést rendezett. Kovács Leó tagtársunk indítványára elhatározta; hogy nagy hazánkfiának urczképét megfesteti és örök emlékezet okáért közgyűlési termébe elhelyezi. A törvényhatósági bizottság ebbeli határozatának végrehajtásával a Tanács bízatott meg. Több pályázó közzül az arczkép megfestésével Keisz Károly festőművész bízatott meg, ki ebbeli feladatának megfelelt, az arcz- képet megfestette s a város közönségének átadta. Erre a törvényhatósági bizottság 1903. decz. 15-én tartott közgyűlésében, 254. sz. alatt hozott határozatában kimondotta, hogy az arczkép felavatását egy ünnepélyes közgyűlésen fogja eszközölni, s ezen ünnepélyes közgyűlés előmunkálatainak megtételével a városi Tanácsot bízta meg. A városi tanács e tisztében eljárt, a polgármester ur elnöklete alatt egy bizottságot alakított, amelynek tagjai voltak Uray Géza, dr. Keresztszeghy Lajos, Kovács Leó, dr. Fechtel János, dr. Kelemen Samu, CNomay Imre, dr. Tanódi Márton és Félegyházi Ferencz biz. tag urak. A rendezőbizoltság tisztében eljárt, a díszközgyűlés programmját megállapította és megkerestek engem, hogy ezen ünnepélyes közgyűlés határidejét állapítsam meg. Én a végre hajtóbizotlsággal egyetértőleg voltam bátor ez ünnepélyes közgyűlés idejét és lefolyásának kereteit . Meghatározni: Méltóztatnak ebből látni, hogy a mai napon nem a mi városunk közérdekű ügyeinek tárgyalásával fogunk foglalkozni, hanem egy ünnepélyes közgyűlést, egy ünnepélyes összejövetelt tartunk, hogy áldozzunk a nagy férfiú emlékének, aki a magyar nép felszabadítója vala, akit mi Kossuth apánknak nevezünk; hogy méltassuk, dicsőítsük az ő nagy és szent nevét, és az* által a mi városunk krónikájába beírván az ő nevét, városunk szerény történetének lapjait ékesítsük. (Tetszés.) M. t. közgyűlési Nem az én feladatom, hogy erről a helyről Kossuth Lajos hervadhatatlan nagy hazafiui érdemeit méltassam; a végrehajtó bizottság evvel a szereppel és megtisztelő feladattal dr. Kelemen Samu tagtársunkat bízta meg. De egyet erről a helyről én is kijelentek és ez az, hogy akkor, amidőn Kossuth Lajos emlékezetének fáklyát gyújtunk, a mi közéleti porondunkon is elnémult a politikai küzdelmek harczi zaja, mi köztünk is elsimulnak a nézet-eltérések és szivvel-lé- lekkel összeolvadunk és egybeforrva, közös érzéssehés közös egyetértéssel dicsőítjük és áldjuk annak nagy nevét, aki a magyar nemzetnek felszabadítója volt! — (Éljenzés és taps.) E mellett még egy nevezetes körülményt kell megemlítenem, m. t. törv. bizottság! — és ez az, hogy a mi ünnepélyes közgyűlésünket a mai napon megtisztelte és szerencséltette látogatásával Kossuth Lajosnak vérszerinti fia. (Élénk éljenzés.) Köszöntöm önt, (Kossuth Ferencz felé fordul) nemcsak a magam, hanem Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége nevében (éljenzés);^ köszöntőm önt nemcsak azért, mert Ön a nagy Kossuthnak fia, hanem azért is, mert a közéleti működésével és hazafias cselekedeteivel mindnyájunk tiszteletét és elismerését érdemelte ki. (Éljenzés és taps.) Köszöntőm az ő barátait is, akik szívesek voltak őt ide elkísérni és ezáltal a mi ünnepélyünk fényét emelni. (Éljenzés.) Ezután, m. t. közönség midőn önöknek hálás köszönetemet fejezem ki, hogy ezen ünnepélyes közgyűlésen megjelenésükkel a közgyűlés fényét emelni szívesek voltak, a mai napra összehívott rendkívüli közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. (Élénk éljenzés.) A tárgysorozat következő pontja: Ünnepi beszéd, tartja dr. Kelemen Samu. Felkérem öt, beszédét elmondani méltóz- tassék. Ezután dr. Kelemen Samu, az ünnepi szónok emelkedett szólásra, s tartotta meg remek szép előadásban, gondolatokban és költői képekben gazdag ünnepi beszédjét, melyet gyakran szakiiott meg a helyeslés és tetszés nyilvánítása, s melynek végeztével per- ezekig zúgott az éljen és a taps, a mit meg is érdemelt. A beszédet, mely dicséri magamagát, egész terjedelmében itt adjuk: Mélyen tisztelt közgyűlés! Egy évtized tűnt el azóta, hogy komor éjszakán óriás fény lobbant fel. Mintha a legdicsőbb életnek utolsó föllobbanásában, a föld golyónak valamennyi fáklyája összefogott volna, hogy örökre elűzze a sötétséget, mely halotti leplét ránk borítani készült. Azután minden csillag lehullott az égről, sötét lett. ’ És a földnek mind megannyi zugából mintha panaszos hangok törtek volna elő, egy nemzetnek jajszavát verve vissza egy világnak vesztesége fölött. És szállt a gyász a bánat szárnyain. Felhő tovább adta a felhőnek, bérez a völgynek, kis patak a folyónak, folyó belesirta a tengerbe — Kossuth Lajos meghalt, Kossuth Lajos nincs többé... És Országoknak mesgyéi összefolytak, birodalmaknak határkövei leomlottak a gyásznak egységében. Hazahoztuk. Kihűlt tetemeit leeresztettük a hideg földbe, ám soha ki nem hűlő leikéi, a nemzet lelke temette a magáéba. Esztendőnkint azóta sokszor megújulnak a mi sebeink . esztendőnkint sokszor, haj de nem elégszer föltárnád és megújul lelkűnkben a Te képed. Türelemre inted a türelmetlenkedőket, kitartásra buzdítod a lankadókat, harezra a csüggedőket. Harezra, amely nem szűnik meg, amig jogtalanság ül diadalt a jogon és ármány fojtogatja az igazságot. A tested meghalt és Te mégsem múltál el, nem is fogsz elmúlni soha. Csak velünk magyarokkal együtt! Ha majd népirtó csatában talán ki irtanak minket, az utolsó közülünk, a hírmondó is, ajkán a Te neveddel fog holtra váltan össze- roskadni. Akkor elmúltál, véged. Vágy tán ha elpuhultan, ömriágunk- ról megfeledkezve beolvadnánk majd idegen nemzetbe. Akkor is véged. De akkor I Róth Füiöp kárlsbádi czipőraktárát L ajánljak » t. vevő közönségének Bist a ‘•i KÖlTötl#® SL Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. -------- pp- ------ szálloda melletti W * o Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.-Figyelmeztetés!!! Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő szines nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők.
