Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-26 / 4. szám
Huszan-egyedik évfolyam. 4-ik szám. Szatmár, 1904. január 26. __ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: -----B& ész évre . . . 6 kor. j Negyedévre 1 kor. 50 flU. Fél évre . . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 * * Község:k, kőza-ígi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : é=á Morvái János könyvnyomdája Eütvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TEx.Eroasr-szA.avr: V3. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. . . ___ MM------HIRDETÉSEK ------- Aj • lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.-------- Hirdetések díjjal előre ftietndlk--------Mizériák. A helyi lapokból napról-napra megütközéssel olvassuk, hogy városunkban hol egy, hol más fajta járványos betegség szedi áldozatait, s ha néha-néha örömmel vesszük tudomásul, hogy a járvány megszűnt: ezen örömünk nagyon rövid életű, mert csakhamar arról kell értesülnünk, hogy a veszedelmes kór újból tanyát ütött már már állandóvá váló otthonában. Ily körülmények között főleg úri gyermekekkel megáldott szülők —- folytonos rettegésben élünk s egyrészről remegve várjuk a napot, midőn a veszély küszöbünket átlépi ; másrészről pedig óhajtva lessük azon időpontot, midőn ezen veszélyes egészségi viszonyokkal sújtott városból elszabadulhassunk. Feltétlenül elismerjük, hogy a városi hatóság a rendelkezésre álló szerény eszközökkel igyekszik a veszély elhárítására, ámde ezen eszközök, ezek az intézkedések oly kicsinyesek, hogy azokat az utca sarából és porából az első napsugárra . és első szellőcskére szárnyra kelő baktefiumok miriádjai megmosolyogva bújnak be ajtónk és ablakaink hasadékain. Mert ugyan kérem szépen mit használ az, ha a városi rendőrség 2—3 hónapban egyszer bejárja a várost, s a háztulajdonosokat figyelmezteti, hogy a szemetet ki kell hordani, az is táló és a disznóhizlalók levét nem szabad az utcára kibocsájtani. Az igy figyelmeztetettek egy része a szemetet ugyan kihordja, hordásközben lele- potyogtatván az utca kövezetét ismerős és ismeretlen alakú és szagu hulladékokkal, — de .mit csináljunk azokkal a fentemlitett, s a baktériumok melegágya gyanánt szolgáló folyadékokkal ? Az utcára nem szabad kiereszteni, tehát ereszti az udvarra és kertjébe, s ekkor már a rend, aminek lenni muszály — megvan; a városi ható ság nyugodt lehet, mert az igy zavartalanul tenyésző és szaporodó bacillu- sok feltétlenül respektálni fogják a kerítést, a mesgyét, s még a legnagyobb orkánban sem fognak merni az otthon határain túl repülni (??!) Azt mondhatja valaki, hogy hált faluhelyen, ahol a köztisztaságra még ennyi gond sincsen, miért nincs, vagy miért van kevesebb járvány ? Egyszerű a felelet: a falu rend szerint egy utcából áll, de ha több utcája van is, az ott levő telkek nagyok, a házak alacsonyak, úgy, hogy a levegője szoros Összefüggésben van a szabad mező vagy erdő levegőjével s bár az első szélfuvalamra a baktériumok ott is szárnyra kelnek, de az apró házakon s a nyílt nagy kerteken legnagyobb részük átrepülve a szabad természetbe jut,: melynek ózon dús le vegöjében megélhetésüknek feltételei hiányozván: csakhamar elpusztulnak. Városunk legnagyobb része sűrűn beépitett, nagyobbára keskeny utcákból áll s igy a fentebb vázolt Istenadta védekezésre mi nem számíthatunk, hanem magunknak kell mindent elkövetni, hogy a magunk és szeretteink egészségét és életét megvédelmezhessük. E célból nem szabad áldozatoktól sem visszariadni s erősen hiszem, hogy valamennyi polgártársam szívesen hozzájárulna oly intézkedéshez, mely csekély anyagi áldozat árán nem csak a minduntalan megújuló veszedelem lehetőségét hárítaná el, de emellett mindnyájunkra nézve számtalan előnyt és kényelmet biztosítana, ez az intézkedés pedig a város csatornázása és a városi vízvezeték megteremtése lehet csupán. Mert a városnak fentebb vázolt beépítettsége, az emberek egymáshozi közvetlen közelsége, az ipar, kereskedelem és közigazgatás érdekében feltétlenül szükséges érintkezés által teremtett viszonyok feltétlenül megkövetelik, hogy az itt lakó embertömeg egészségének megóvása szempontjából ne holmi apró faluban beváló szemét kihordást elrendelő, elemi iskolákat bezáró s más ehhez hasonló mit sem érő intézkedések történjenek, hanem oly radikális eljárás, mely nem az okozat, hanem az ok megszűnését fogja eredményezni, ezt a célt pedig csupán a csatornázás és ezzel kapcsolatban a vizveték megteremtése által fogjuk elérhetni. Városunkat közvetlenül .érinti a Szamos, oly természeti előny ez, melyet a fenti kettős célra eddig felhasználatlanul hagyni bizony nagy vétek volt. A Szamos közelében bármely kavicsos vagy homokos talajban ásott kutakból természetes utón szűrt jó izü egészséges vizet nyerhetünk; a városban most felhalmozódó szennyes és bűzös folyadékokat pedig a városon alól alig pár méternyire betorkoló csatornával akadálytalanul levezethetjük. Természetes dolog, hogy az a radikális operáció, mely városunkat valószín üleg az ország egyik legegészségesebb városává tenné, mert hiszen a hegyek közelsége, folyó viz és be- fásitott lankás területek által minden egyébb kellékünk meg van erre; mondom ez az operátió bizony pénzbe, még pedig sok pénzbe kerülne. Ügy vélem, hogy ez a sok pénz, ez a hozzávetőleges számítás szerint is horribilisnek látszó összeg volt akadálya annak, hogy ezen áldásos intézmények eddig is várattak magukra. Pedig egy kevés finánc spekulálóval ezt a sok kiadást , úgy meglehetne osztani, hogy abból egy-egy emberre — a viszont szolgálatiamat nyújtott kényelemhez képest nem is valami sok jutna. Állításom bebizonyításául megkisér- lek égy ilyen finánc spekulátiót itt ismertetni : a város lejtmérezése, a tervnek elkészítése s a csatornázás és vizvezeTÁHCZA.- - *>—•>-Valami a színházról. Néhány- n.-<p előtt egy feltűnően trágár darabot adtak a színházban. Csoda- gyernn-k a czime, és olyan borsos az ize, hoi>y a házat megtöltő közönség nagyré- .siébt-n ménbotránkozoti a darab fűlött. H lúlerős fűszer még azokat is m -g- köhögieite, akiknek a darab különben tetsz.ett volna. Csakhogy ezek az előadást vádolták, bogy a vígjátékot magát meg- v éde lm ez h essé k. Mindent összevéve a tapasztalat abban szűrődik le, hogy kivétel nélkül izilés télén dolognak tartják az agyoncsigázott párizsi idegek villamozására szánt ilynemű termékek szinrehozatalát nálunk, ahol még sok a nem kiélt'ember, nincs tönkrementve egészen az .irodalom nemesebb és tisztább fajgyümölcsei iránt való érzék, és eléggé érintetlen számos kebelben a szemérem. Igaz, hogy egy helyi lapban az lett Írva ez alkalomból, hogy a színházlátogató körökben (csekély kivétellel) olyan társalgás dívik, amely nem üt el lényegesen a Csodagyermek szellemétől. De hát köteles-é az ember «indent;,készpénznek venni, amit az újságban olvas? Nékem magamnak például a nem nagyon hízelgő vélemény tekintetében egészen más a tapasztalatom. Én ellenkezőleg úgy tartom, mert úgy tu dom, hogy a mi intelligens közönségünk túlnyomó ré-»zo nem szokott frivol dolgokat tárgyalni, és hogyha ' a társas érintkezés anyaga nem is tulmagasból van véve, a kis témák megbeszélésének modora illedelmes, nem Ízléstelen. Régebben azt mondották : tisztességes. Laptársunknak az ítéletében volt valami igaz. Csak az arányt kell megfordítani, amikor aztán kiderül, hogy csodagyermek ízlésű és modorú emberek is vannak már köztünk. De ezek képezik a kivételt, és a szemérmesek a szabályt. A Csodagyermek előadása egyébként élénkebb hullámzásba hozta eddig simán folyó színházi évadunk patakját. Egy kis hab is verődött a felszínére. Egyik másik színházlátogató ugyanis azt kívánta az illetékes tényezőktől, hogy szóljanak bele a dologba és — ha módjukban van — tiltsák el a darab további előadását. Két ilyen hivatott felügyelője van a színházunknak : a rendőrfőkapitány és a szinügyi bizottság. Az első, helyes tapintatossággal érezvén,, hogy a hivató - tabb fórum tulajdonképen a szinügyi bizottság, nem hivatalosan ugyan, de magán utón kieszközölte, hogy a szinügyi bizottság döntéséig az igazgató várjon a darab előadásával. Az eljárása föltétien dicséretet érdemel, mert ügyesen hozzá- illeszkedetl az előállott helyzethez. A szinügyi bizottság pedig összeült, tanácskozott, komolyan megvitatta a dolgot minden oldaláról, és — nem tiltotta be a Csodagyermek előadását. Rendes körülmények közt diszkrét természetüknél fogva az ilyen testületi határozatok a bizottság összes tagjait kötelezik, azokat ij, akik a fölvetett kérdés eldöntésénél kisebbségben maradnak. A jelen esetben azonban, tekintettel annak nagy fontosságára, én — mint a szinügyi bizottság tagja — az ülésben kijelentettem, hogy a többi égétől eltérő véleményemet fenntartom, és annak minden alakban kifejezést akarok és fogok adni. Es minthogy a bizottság ezt kifogás nélkül tudomásul vette, teljes szabadságommal élek, mikor, a kérdést itt a nyilvánosság elé hozom. Fölkérem azokat, akik velem egy nézeten vannak, támogassanak hozzászólásukkal. Es őszintén kérem az ellenkező véleményüeket is, szánjanak síkra az eszméim ellen, hogy alkalmunk legyen igy a helyest és igazságot kideríteni. Úgy hiszem, a.sok üres és unalmas munka közepette, amit a vidéki sajtó végezni kénytelen, ez a vállalkozásunk komoly és üdvös dolog lesz. * Mikor a nemi é'et bolygatásából élősködő színdarabok előadása ellen foly a harcz, tulajdonképen a veszni indult közelmúlt szelíd ízlése és jámborabb érzelemvilága ütközik meg a jelenkornak — hogy is mondjam csak ? — tághatáru erkölcseivel. A modern ember szánalmasan mosolyog az erkölcs szó hallatára, és tiszteletet szinlelő gunynyal erkölcsbirónak titulázza azt, akinek nem tetszik a csiklandozó irodalom, amelynek termékeit hajuknál fogva vonszolják be a mi ártatlan világunkba. Nékünk a korszellem rohanása daczára is még jó soká kell romlanunk, atnig csakugyan igaz lesz, hogy nem tudunk a szinházbah egyebet élvezni, mint az obszcén előadásokat. Abból, hogy a Csodagyermeknek meg számos édes- és mostohatestvérének elég nagy közönsége akad, nem jogosult a következtetés, hogy városunk lakossága csak uz ilyen dolgokat kedveli. Sőt többet mondok, a trágár darabok nézőinek nagy része nem is gyönyörködik az effaj a előadásokban. Mert, tetszik tudni, a divat is valami, és a divatnak igen sok hódolója van. Sokszor olyanok is, akik önmaguk vagy nem képesek ítélni, vagy — ha tudva tesznek helytelent — azt tartják, hogy a náluknál hivatottabbak után kell indulniok. Mutatni kell az embernek, hogy ismeri a sikket. Éppen a színházi élet köréből vehetünk példát. Alig néhány év óta bizonyos társadalmi csoportoknál meggyökeredzett a szokás, jelen lenni a premiéren. Sokan vannak, akik kizárólag csakis első előadásokra járnak. Kérdezzük komolyan e tünemény okát, és kétségtelen, hogy a felelet: a divat. Körbenforgó kérdés gyanánt a csömörig el van csépelve ,a színházlátogató közönségnek a színigazgatóhoz való viszonya. A direktor csak olyasmit hozhat színre, a mi a nézőknek tetszik, a közönE&ótli Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ '-rfe Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. FIGYELMEZTETÉS!!! Előre haladt téli idény miatt, az összes raktáron levő téli áruk eredeti gyári árakon, sőt azon alól is eladatnak.
