Szatmár és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-24 / 21. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Plinköst napján. A zsidó néppel kötött szövetség első husvétja után ötven napra, a Sinai hegy lábánál mennydörgés villámlás között hirdette ki Isten az ótörvényt. Az ószövetség 1500 évig tartott, és miután feladatának megfelelve az emberiséget a Megváltó elfogadására előkészitette, megszűnt, hogy helyet adjon az uj szövetségnek, melynek első husvétján az isteni Bárány, az Ur Jézus Krisztus vére tisztította meg a világot. Az újszövetség ezen első husvétjától szintén ötven napra hirdette ki Isten az uj törvényt, midőn az irás szavai szerint, lön mintegy sebesen rohanó szélnek zúgása, és a Szentlélek Isten tüzes nyelvek alakjában, szállott az első keresztény gyülekezet minden egyes tagjára. Ennek a nagy világeseménynek emlékét ünnepeli e napokban az egész világ. És miután szokássá vált, hogy az ily ünnepeken a közélet forgatagának visszatükrözői, a hirlapok is legalább, „jegy. percre az ember belső világára irányozzák az olvasók figyelmét, rövid vonásokban álljon itt e nagy világesemény legfontosabb kü vetkezményének, a keresztény hit becsének mérlegelése. Az első pünköstön alakult meg az anya szentegyház. E napon kelt életre a kereszténység, ettől kezdve lett betöltve az Ur Krisztus parancsa, melylyel tanítványait kiküldte, hogy elmenvén tanítsanak minden nemzeteket, mert a ki hiszen és megkereszteltetik, az üdvö- zül, a ki pedig nem hiszen, el- kárhozi k. Enn.ek az isteni parancsnak előhangja az ószövetség lapjain is számtalan helyütt megcsendül, hisz már a 'próféta is így énekelt: Az igaza hitből él, — azaz; az igaz ember élet-tevékenységének szabályozója, vezetője a h i t. Az emberiségnek hite mindig voh, de ez a hit sok nem idetartozó részlettel volt keverve. A hit a maga fönségében és magasztosságában csak az Ur Krisztus tanítási rendszerében tündöklőit elő, mert é rendszerben nincs semmi, a mi méltatlan lenne Istenhez, vagy emberhez, másrészt a legfenségesebb dicsfény sugarai között állítja elénk az Istent, a legmagasztosabb piedesztálra helyezi az embert. A kereszténység áldásait annyira megszoktuk, hogy nem akarjuk azt kellőleg méltányolni sem. Pedig ma a legegyszerűbb iskolás gyermek oly magasztos igazságokat ismer, a minők a legbölcsebb görög tudósok előtt is megfoghatatlanok voltak. Ismeretesek a pogány világ borzalmas elvei. Rideg szeretetlenség, fajtalan erkölcstelenség, babonás vakbuzgalom uralkodtak akkor a társadalomban. És miért? mert azokkal a kérdésekkel, melyeket életünk, létünk céljáról a kereszténység tanít, nem voltak tisztában. És mindeme borzalmas dolgok miért tűntek el csaknem varázsütésre a földszinéről ? Mert a keresztény hitnek az életet befolyásoló, vezető igazságait megtanulta, a kereszt vizében ujraszületett a világ. A sötétségben és a halál árnyékában ülőkre világosság áradt, mint a próféta mondja, midőn megtanult a világ hinni az Istennek az Ur Krisztus tanítása szerint, mert az embernek szebb, igazabb méltóságot még soha semmiféle tan nem adott, mint a keresztény hit. , És mégis ma az emberi méltóság nevében mond ellene a világ a hitnek, mintha a hit megalázná az embert Az egész világot a hit kormányozza; az ember hisz egész életében. Nézzetek szét az Isten ellenségeinek táborában. Üldözik az egyházat, fenn hangon kiáltják, hogy megalázza az embert, mert hitet követel. És ők maguk mit tesznek? Egy másik táborban, ahol más elvek uralkodnak, elfogadnak mindent, hisznek mindent, minden ellenmondás nélkül. Ezeknek ember ejőtt meghajolni, neki hinni, nem megalázó. Szerintük csak Isten előtt nem szabad meghajolni. A világ leg hangosabban hirdetett elveit nem tudja bizonyítani senki. Védeni védik, de nem az igazság szelíd, tárgyilagos érzésével, hanem a gyűlölet, a düh, a szenvedély, a rajongás hangján és elveiket ráerőszakolják az emberekre, mintsem elménkkel elfogadtatnák. Ezzel szemben a kereszténység igazságait tények bizonyítják. Nem rejti el az egyház a maga tanítását, sőt inkább a legnagyobb nyilvánossággal hirdetted, és igazolja azt a történelem, a mindennapi élet, az észelvek, a történelem által védett tekintély annyi bizonyítékával, a mennyivel más tudomány egy sem dicsekedhetik. Az emberre nézve valóban nincs semmi természetesebb a hitnél. A társadalmi élet a hit elvén nyugszik. A gyermek hisz a szülőknek. A mi tapasztalásuk, meggyőződésük, tudományuk volt, szent örökség gyanánt átveszi, hogy a magáéval gyarapítva adja át majd utódainak. Az iskola padjain, úgy a legkisebb falusi iskolában, mint az egyetemek termeiben ismét a hit szabályozza a növendéket. A tanítvány kisebb mesterénél, azért hisz neki, esküszik szavára. A mindennapi életben még nagyobb szerepe van a hitnek. Az emberiséget eszmék kormányozzák, melyek nem véletlenül vetődnek felszínre. Az újabbak a régieken épülnek fel, és mindegyik úgy szerepel, mint gyakorlati igazság, mely hitet követel és érvényesülni. akar. Azt vélitek, hogy az élet küzdelmeiben. lekötött ember ezen életelvek bírája lesz, az igazságot elfogadja, a többit visszautasítja? Erre általán véve a nagy többségnél nincs sem idő, sem kedv, sem képzettség. Meghódol tehát azoknak, követi azok irányítását, mert hisz bennük, mert ezt a hitet, ezt a meghódolást egész természetesnek találja, mert az ellen lénye, egész valója éppen nem tiltakozik. Pedig ezeknek az eszméknek követése hányszor dönti szerencsétlenségbe az emberiséget. Az áldozatok kisebb vagy nagyobb száma tekintetbe sem jön. TÁHCZA. Japáni levelek. — Saját külön kiküldött harctéri tudósitónktól. — IV. Tek. Szerkesztő Ur! Nagy győzelem mindenfelé, szárazon és vizen diadalmasan haladunk előre és porozzuk a muszkát alaposan. Én ugyan nem voltam mellette, hogy a Yalu vizét átlépjük, de vettem észre napokon át, hogy a mikádó nagyon levert és szomorú, mintha valami titkos bánata volna. A haditanácsban szórakozottan hallgatott, jó formán oda sem ügyelt a beszédeinkre* s ha vége volt, félre vonult és kerülte az embereket. Aggódva néztük a változást Oyama és Yamagata barátaimmal, de miután a szigorú udvari etikett szerint a mikádóhoz egészségi, vagy kedélyi állapotára vonatkozó kérdést intézni nem szabad, rábíztuk az időre és vártuk türelemmel, hogy majd csak kitudódik, mi lehet baja a felségnek. Végre a múlt héten kipattant a titok, a minek következménye aztán a Yalu folyó átlépése volt. A Korea herczege czimet megkapván, a mikádó nagy udvari ünnepet rendezett, a mikor a harczf»ui diplomát hivatalosan átadta és egyszersmind bevezetett a részemre adományozott domíniumba is. A kuroki uradalmakat kaptam, a melyek Japánnak legjobb rizstermő földjei, s a melyek a hűtlenségbe esett Kuroki család kiirtása után szállottak a mikádóra. Milliókat ér, a mint Oyama bizalmasan megsúgta. Egy szép kis vagyon az a gyémántokkal pazarul kirakott arany nyakláncz is, a mit ez alkalommal a mikádó nyakamba akasztott. A czeremóniákat nem írom le, mert nekem végig élni is unalmas volt, s annyira nem szeretem, hogy pl. Edwárd angol király egyszer s mindenkorra felmentett az efféléktől, pedig mikor a térdszalagrendet adta ugyancsak sokan kellett volna keresztül menni. — Barátom Demi! — szólt egyszer poharazás közben — úgy élj itt nálam, mintha nem is tudnád, hogy király vagyok. A felavatást nagy udvari lakoma követte, a hol én a mikádó jobbján ültem, aranyos Zulejkám pedig a bal oldalán foglalt helyet. Az ételek ugyan japániak voltak, de a pezsgő igazi franczia, s egy pár pohár után kezdett a felséges szomszédom kedve is megjönni, s mikor már a tizediknél voltunk, spiczczes emberek módjára kitárta, a mi a szivét nyomta. Hogy hát hiszen elismeri az én nagy katonai talentumomat, és tudja is, hogy sokkal hasznosabb volna a Yalu folyót át nem lépni, de neki ez nem elég, mert ő szeretné az orosz hadsereget semmivé tenni és annak a hatalmas muszka czárnak megmutatni, hogy a japánnal tréfálni nem lehet. — Csak ez a baj ?I —szóltam én jó kedvvel — édes mikádóm ezen könnyen segíthetünk. Holnap átlépjük a Yalut és holnapután úgy elverjÜK a muszkát, hogy Kuropátkin meg nem áll Szent-Pétervárig. Sirva borult a nyakamba s majd nem kezet csókolt örömében. Még azután is, hogy a lakomának vége lett, bevitt a dolgozó szobájába és apróra elmondatta velem a támadási terveimet. — Tudod barátom — nyögte a szót — nekem győzelem kell, a mit ne csak a jelenkor, de a késő századok is megemlegessenek. — Édes Czitóm, minden úgy lesz, a hogy a szived kívánja, — szóltam én, s ehhez képest még akkor este kiadtam a parancsot a másnapi indulásra. Reggeli 3 órakor tartottam meg a szemlét a felállított hadsorokon, s 12 órakor már átléptük a Yalut és alaposan elvertük Szaszulics tábornokot, a ki az átkelést megakarta akadályozni. Innen aztán egyenes irányban neki vágtunk Jöng-vang-csöngnek, a hol Kuropátkin állott too ezer emberrel és este 8 órakor már hire hamva sem volt a muszkának. A következő réggel Hara- gicsi tábornok az elŐhad parancsnoka jelentette, hogy Kuropátkin Föng-vang- csöngnél rendbe hózta hadseregét és ismét állást fogiáit. Rövid megbeszélésre magam köré gyűjtöttem a tábornoki kart és kiadtam a támadási tervet, a mely ezúttal nem a mindannyiszor sikeresnek bizonyult hármas oszlopban való felvonulásra, hanem a tüzérségi és lovassági kombinált operálásra volt fektetve. Az egész lovas hadosztály egy tömegben rohan előre, hasonló tempóban utána a tüzérség, s mikor az ellenséges lovasság szembejön, a lovas hadosztály hirtelen kétfelé válik, mire a közben felállított ütegek semmivé teszik az ellenséges lovasságot. Hajszálig úgy történt, a mint gondoltam. A japán lovasság rohant előre, a tüzérség utána, s mikor a szembe jövő muszka lovasság majdnem előtte volt, hirtelen kétfelé vált és a tüzet okádó ütegek megtették pusztító munkájukat. Kuropátkin tábornok ordított fájdalmában, mikor látta a legszebb kozák ezredeit a fűbe harapni, s irtózatos heves támadást intézett ellenünk, de katonái már annyira , megvoltak ijedve, j hogy az első sortüzünkre megfordult az 9 egész tábor és futva menekült Föng-vang- csöng felé. Mi persze utána, s csak akkor fuvattam pihenőt, mikor Föng-vang-esöng- bői az utolsó emberig kivertük. Azóta a főhadiszállás itt van, s a további hadműveleteket innen fogjuk vezetni. Mondanom sem kell, hogy a legRóth rülöp kárlsbáái czipőraktárát Közvetlen a Pannónia ----- szálloda melletti aj ánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlóéi forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek 11! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipók. Valódi Sohervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ■■JL
