Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-03 / 9. szám
Huszadik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, 1903. márczki^^ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Farsangi tréfa. (Reflexiók a füllencsés partjáról.) Fülünkbe cseng még a báli muzsika. Az illattól terhes levegő s a táncz mámora még elüli agyunkat. De már a szőke Carneval urfi tova- iramlott, s az egyház penitenziára hívja hívőit: itt a böjt! A muri után — a korhely leves 1 Hol volt, hol nem volt... Volt egy szeszélyes folyócska úgy hívták: hogy Szamos. Urunk születése után 1825-ben ugyanegy időben nemzetünk ujjáébredésével, Zalán futásának megjelenésével, a M. T. társaság megalapításával ez az ábrándos folyócska úgy körülölelte a régi Szatmári-várat, mint a szerelmes, ifjú kedvesét! Az egyik ölelő vízkárjával ott a Promenad környéken nyúlt a hóna alá a legénynek, a másik hamis karjával a vágóhíd dinyéskert táján okozott örömet a — kimondja, hogy öreg? hisz 78 évvel fiatalabb vala — Szatmárnak. A két ölelő kar ott kapcsolódott a Szatmár ringó csípőjén, a hol legkisebb a sluszböség. Sajnos nem éltem akkor én ! Sőt, ha élek vala: több, mint bizonyos, hogy távol innen bérezés, kies hazámban elmélkedem a lét örömeiről. Éppen azért nem tudnám okát adni annak, hogy hát miért is hivták azt TAUCZA. ■ iiEpOtUXMC»-* *— Farsangi zárlat. (Pletykázás.) — Irta és a Kölcsey-kör matinéján felolvasta: Dr. Komáromy Zoltán. — Szépséges szép leányok, fenséges asszonyok, kik lenge, karcsú termetetekkel benépesítettétek s vidám kaczajotok- kal hangossá tettétek birodalmamat: Isten veletek 1 Búcsúznom kell tőletek. A közeledő tavusz lágy fuvalma megérintette fürieimet s ez az én elmúlásomat jelenti. Mi másoknak öröm, mi másoknak élet: a zöldűlni kezdő mező, a madár dalától hangos erdő, a tavasz, a virágfakadás —, az én halálomat jelenti. Mert az én elemem, az én gyönyöröm a hideg tél, a jég, a hópehely s birodalmam nem az erdő, nem a mező, hanem a zajos táncz- termek, a fényes parkett, a pompa, a rózsaszínű illúziók világa. De nem az elmúlás fáj nekem, hiszen annak nyomában ott van a feltámadás reménye, de fáj itt hagynom titeket szép leányok, fenséges asszonyok. Mert ti voltatok nekem az üdv, az élet. Ha borús volt a kedvem egy szempillantástok, rózsás ajkatoknak egyetlen mosolya, egy álomszerű tour veletek, -— elfeledtetett velem minden bajt, el az elmúlás gondolatát s boldog voltam abban a jelenben, melyben titeket szerettelek. Ah a pontot — hol az ifjú szőke Szamos karjai legjobban megpihentek — Fül- lencsés tónak. Az újabb időkben nem sok vizet zavartam, most se tenném ; de idébb- odább a viz elnyeléssel fenyeget s igy védekeznem kell nem csak magamért, családomért; de rohamlépésekben fejlődő s a folyton ifjodó Szatinárért is. Egy nehány évfÍzzel ezelőtt a Szamos szabályozással a helyett, hogy az eleven vizet kellően korlátozták volna egyszerűen s nem sok bölcs előrelátással kivezették s csináltak az eleven vízből — holt vizet, vagyis posványt, a mi Dr. Schőber tudós tanárunk szerint költötelepe a baczillu- sok millió-tnilliardjainak. Ha a Mindenható véghetetlen bölcsessége baczillust teremtett — adott neki tanyát is bőven — városunkban De az emberi kutató fürkésző elme, nem állapodik meg a tudományokban s fokról-fokra leleplezi az eddigi rejtélyeket a mikroskop és analysis. Meg van tehát a fegyver a védekezésre csak használni kell erélylyel és kitartással s mikor egy város közegészségéről van szó: semmi áldozat sem sok az emberélet fentartásáért, megmentéséért. Emlékeznek-e még az arra hivatottak a körülbelül 10 évvel ezelőtt tartott parázs kis razziára, a mit Dr. Raisz és Dr. Pertik rendeztek miniszteri kiküldetéssel ? Volt lótás-futás, faszereim ! Éz volt az én foglalkozásom. Szeretni minden leányt, minden szép asz- szonyt, szeretni zenét, tánc/ot, a pezsgőt, a hajnalt, ebben telt el az én rövid életem. Boldog, verőfényes volt ez élet, a mesés ábrándok, rózsasziuü illúziók élete. Isten veletek báltermek — működésem birodalma, hol a valzer lágy zenéje, vagy a csárdás, heves, tüzes üteme mellett, annyi szép leány karcsú derekát tartottam átkarolva, ahol megittasulva a millieutől, annyi szerelmet vallottam, Isten veletek szép álmok, édes ábrándok, miket hajnalhasadáskor, még mindig fülembe csengve a zene utolsó akkordjai — szőttem. Én távozom. De elmúlásom nem lesz fájdalmas, hiszen ravatalomat ti álljatok körül, ti szép barnák és szőkék, kik nekem legkedvésebb voltatok: Megtörő szemeim utolsó sugarával is a ti tekintetek, a ti bájos mosolyotokat fogja fel, a ti édes kis kacsóitok fogják le rövid álomra szemeimét s én mosolyogva távozom a világból, álmodva rólatok, szépséges szép leányok, fenséges asszonyok. * * # „ Elbúcsúzik tőlünk a mulatságok, a bohókák és széptevés legnagyobb mestere, a szőke füriü Karneváli herczeg. Bejárta az egész világot diadalmasan s a merre ment, nyomában jókedv, táncz, szerelem fakadt. Igen, szép leányok nincs miért titkolni: szerelem. Hány leánynak szerzett édes örömet, mesés boldogságot az ő uralma, hánynak a szivét nyilazta meg a karitás, desinficiálás s egy csomó megnyúlt orrl Boldog idők voltak azok! Ha az akkori hivatalból meg- nyergelt erély őrült vágtatása a rohamból csak ügetésbe vagy lépésbe ment volna is át és meg is marad : ki a megmondhatója, hány emberrel és gyerekkel pusztul vala el kevesebb városunkban egy évtized alatt? Akkor újból felszínre került a „füllencsés“ ügye, hogy időnként újabb álomra szenderüljon. De ba a hivatalos hatóság sok mindent elöbbrevaló- nak tartott is ez ügynél, sőt azt mindég altató danákkal íartá s hagyta, hogy hol-ide hol-oda vándorolva a hivatalos akták „feledés fátylá“-ba a porba merüljön s néha egy-egy aktacsomónak lába keljen: voltak, akik ott lakván a tó partján s fizetvén ép úgy a város súlyos terheit, mint mások — nem tudtak eléggé fatálisták lenni mondván, hogy minden úgy van jól, a hogy van,—ébresztőket fújták a szendergő fülébe s mig egy alkalommal meg is fogták a frakját egy miniszteri biztosnak bemutatván neki: a „füllencsés“-t. Ezek közé tartozik az én Dr. Hancz Jenő barátom I Neki tulajdonítom azt, a mi ez ügyben a közegészség javára a fel töltéssel történt. Nélküle valószinüleg, még ez a hitványul sikerült munka sem lett volna meg, a mit egy akkori aranyórás fogadással is igazolni tudnék. o o herczeg főudvarmestere a kobold Ámor örök szerelemre, boldog házasságban s hánynak szivében fakasztott ábrándokat, illúziót és ott is, a hol karika gyűrűvel nem kedveskedett, hagyott ábrándokat, reményt a jövőre. És mi mindnyájan hálásak lehetünk á Fenséges ur iránt; mindnyájan szomor- kodva álljuk körül a ravatalát s behintjük rózsa-szirmokkal, hogy szép legyen álma, kellemes legyen ébredése. * * $ Csináljunk farsangi zárlatot. Afféle bilance lesz ez, hasonlít nagyjából a pénzintézetek évi zárószámadásához, azzal a különbséggel, hogy itt ............nos, hogy miről lesz szó: ime hallják. # * * Bánhidyék is t. i. a mama és két leánya nagyban és nagy titokban készültek az idei farsangra. Titokban mondom, mert a család nagy zsarnoka, mint őnagy- sága, — ki elég merész hasonlattal a rabszolgák sorsát a maga feleségi helyzeté- nél sokkal előbbre tartotta — bizalmas körben férjét nevezte, — a tavalyi farsang után kereken és hattározottan kijelentette, hogy az idén nem lesz farsang. 0 már tökéletesen megelégelte az öt farsangot, mit idősebb leányával Mimi kisasszonynyal — Miminek ugyancsak u báli tudósítások hivták, mert otthon a neve a Mari és Mariska között váltakozott, — végig kelleti csinálnia. Már több éve emlegeti, hogy rheumás a lába, fürdőre E fogadás felajánlója volt a magistrate szándékának hü kifejezője s a megnyert aranyóra épen oly szépen sikerült, tniat. a „füllencsés“ feltöltése. Most 6—7 év után tartozom annak a kijelentésével, hogy a fogadást nem Dr. H. J. vesztette el, hanem F. J. nyerte meg: a „füllencsés“ ma sincs feltöltve! Hosszú volna elbeszélnem a feltöltés históriáját úgy, hogy mindcuki előtt világosan álljon az ügy. Épen azért csak a főbb dolgokat emelem ki. A városi hatóság nem a maga jószántából, de ministeri parancsra ment bele a műszaki művelet vénreQ hajtásába. Hogy azonban mit müveit itt a műszak ? hogy hol itt a szak vagy hol a mii ? Azt ugyan addig ke- reshetnök, mint azt a bizonyos elté- velyedett kis zsidót 1 1897. nyarán jött a parancsolat a „füllencsés“ környéki tulajdonosoknak, hogy a kinek kerítése van haladéktalanul szedje ki, mert jön a hivatalos féltöltés, a mint befejezést nyernek a betakaritási munkálatok. Nemcsak „a virágok nyiltak még a völgyben,“ de javában érett a diny- nye, zsendült a máié s hajlott kékbe a penyigei szilva. A szabad területen, megindult a garázdálkodás; a hivatalos hatalom ki szedette a kerítést, de vagyonunk megőrzéséről nem gondoskodott. Más szedte kellene menni, de ez csak mindig halad, marad, mert Miminek kellett ruhára, a kedves feleségem Önagyságának ruhára s ö a rheumája gyógyítását mindig elhalasztotta a jövő esztendőre, abban a jó reménységben, hogy Mariska akkorára, a bostonnal s lágy pillantásaival, a mama pedig a- teákkal és szendvicsekkel megfog egy arany halat s reá fűzi hymen rózsa-lánczait. Mikor aztán a tavalyi farsang is meddő maradt, az öreg Bánhidy mondott valamit, a mire élete párja kijelentette, hogy „schocking“, a minek röviden az volt az éri elme, hogy ő többet vásárra nem megy, akta leányát el akarja venni, úgyis felkeresi. De hát látott-e már a világ olyan nőt, ki megnyugszik olyan helyzetekben, melyet nem maga teremtett, láttunk-e különösen olyan nőt, ki megnyugodna olyan helyzetben, melyet férfi teremtett, kivéve, ha e helyzet eljegyzéssel és csókkal kezdődik s anyakönyvi kivonattal és papiáldással végződik ; de láttunk e különösebben olyan feleséget, ki megnyugodna olyan határozatban, melyet a férje akar ? Bánhidy né pedig a feleségek azon példányához tartozott, a ki mindig tudta akaratát érvényesíteni. Igaz kifelé úgy látszott, jobban mondva Bánhidynak tetszett úgy, hogy a háznál minden az ő akarata szerint megy, de az objectiv szemlélő constatálta, hogy Bánhidy papa csak a beszélő automata, gondolkozni azonban őnagysága gondolkozik, őnagysága akar. Az öreg Bánhidy olyan volt a ház- ' nál, mint a tarokban a Skiz, — a legna Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. © • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
