Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-03 / 9. szám
SZATMÁR ES VIDÉKE le a termésünket. Még csak nem is zúgolódtunk, hiszen ez olyan természetes. így oldják meg a szocziálpoli- tikai kérdést Szatrnáron. Télre kelve az idő: lába kelt a kerítésünk egy jókora részének. Ez is csak természetes! Hiszen a szegény ember is csak megfázik télen, miért ne tüzelne hát az én kerítésemmel vagy a máséval ? De jól elmúlt már a lombhullató ősz s már a „Fülencsés* tavan javában iringáltak a párok — a katonabanda hangjai nélkül — a midőn megjött az első fecske, akarám mondani az első kocsi föld! Szerényen, zajtalanul jött, nem volt banda, fehérruhás leány, zászló- disz stb. gyanakodva nézegettük s vegyes érzelmekkel fogadtuk. Le voltak ütve a műszaki jelzi póznák a meddig a feltöltés mérvének történui kell. Első kérdés, hogy addig történt-e a feltöltés? Nem! Van-e hajdú, vagy harangöntő, a ki ne tudná, hogy mi a kölömbség a fagyos és nem fagyos rög köbtartalma között ? Nem hiszem, hogy lenn* ? Hát van-e olyan vályogvetö czi- gány, ki azt higye, hagy a i/a—1 méter magas tó jegére hordott föld a tavaszi olvadás után megtartja szintjét ? Nincs 1 Tehát jégre rakták a fagyos földet, de ezt sem az előre megái lapított magasságig 1 Ezt nevezem én műszaki műveletnek! Hát még az ellenőrzés ? A főjegyző, gazdasági tanácsos és főmérnök jelenlétében tartott deczem- beri tárgyaláskor nyíltan mondták az ott levők a főmérnök szemébe, hogy e munkálatnál Őt sem sűrűn, sem ritkán jelenlenni nem látták. Azt is elmondták, hogy a kocsi ellenőrzőnek, ha valaki egy-két pohár Moskovits cognacot adott a poharak arányában kevesbedett a telkére hordott kocsi földek száma 1 Senki sem czáfolta meg. S még az ily hitelességű adatok is elvesztek a feltöltés után, s azután újra előkerültek — a levegőből! Fellebbezésemben azt mondtam, hogy hajlandó vagyok műszakilag fúrások utján a magam költségén bebizonyítani, hogy a telkünkre hordott föld mennyisége kevesebb, mint a mennyit terhemre kiírtak. Azt. hiszi a gyobb kártya, de ha magában van, nem sokat lendit, a mama képviselte a Paga- tot. A Pagattal ultimot lehet csinálni, Bánhidyné pedig szentesítette a családi határozatokat. De mint ügyes asszony, ezt | helyzetet nem éreztette kedves élete párjával | hagyta a boldog hitben élni, hogy minden az ö akarata szerint történik. Tehát Bánhidyné egy perczig sem vette komolyan azt a fenyegetést, hogy az idén farsangolni nem fognak, | biztos volt a tervében, mint Napoleon a hadi- tervekben. Hogyisne 1 Ép most ne mennének farsangolni, mikor Miminek a legjobb kilátásai vannak. Kazy Pista, — az első fiatalember a megyében ; oly érthető módon udvarol Miminek, hogy a kínálkozó alkalmat bolondság volna elszalasztani. A történeti igazság kedvéért azonban tartozom Kazy Pistának azon kijelentéssel, hogy ő szegény egészen ártatlan volt ebben a combinatióban. Nyugodtan fogadták a családban a drákói kijelentést, — mert a leányok minden különösebb összebeszélés nélkül is, csendes társai a mamáknak s igazán, még nem láttam leányt, ki az anyjával szemben, az apjának fogná pártját. Ja, ez a közös vér s a leendő közös sors hatása! Megjött aztán az első fecske, kibocsátották a meghívókat az ifjúsági bálra. Az öreg Bánhidy egy nap hazajövet,- hozta magával a meghívót s bejelentette : íme egy báli meghívó. Várta a támadást a menetelre s Mefisztó módra készült visszaverni azokat. De az asszony népség a meghívót oly egyszerűen fogadta, mint a ház feje rendes napi zsöriőlődését, hogy hideg a leves. Várta egy nap, két nap a támadást s mikor látta, hogy semmi czélzást nem tesznek a báli menetelre, _ pe dig már közben megnézték, — alaposan megvitatták a Monasterly-féle „Divatszalon“, „Wiener-Mode“ divat lapok legújabb számait s áttanulmányozták a jöműszaki tanácsos ur, hogy ez, annál a kötött talajnál, melynek termőképessége egyenlő az üvegcseréppel . ez még ma is meg nem állapítható ? 1 Hogy mint a város polgárai ne pereljünk a várossal, 50 százalék fizetést ajánlottam, a mit szintén csak a város sanyarú anyagi helyzetére tekintettel tettem. Az összehivottak bele mentek ebbe; a polgármester urat szintén felkértük ajánlatunk pártolására, mit ő — szavatosság nélkül — meg is ígért. Elutasították ajánlatunkat, tehát vagy fizetünk, vagy jogaink védelméről fogunk gondoskodni. A magam részéről végtelenül örülnék e pernek, melynek folyamán sok mindenről lenne alkalmam szólni s mert tanuk bőségesen vannak: nincs okom kételkedni a per eredményében! Hajlandó vagyok azonban hinni, hogy a város mielőtt egy ránézve kétes kimenetelű perbe menne nem folytatja tovább a farsangi tréfát. Ugyanis nem képzelek olyan korlátolt elméjű bírót a ki megitélné a megfizetését egy félig kész munkának. Ha pl. én egy pár csizmát rendelek s hazahozzák sarok nélkül, talp nélkül: vájjon elfogadóm é? Ha egy faragott, fényezett bútordarabot rendelek s azt hazahozzák fehéren és simán: váljon kötelezhet engem valaki az átvételre? A műszaki jelentés szerint onnan a honnan kihoztak annyi-amennyi köbméter földet s ezt a város ki ,is fizette. De ki kiváncsi erre? A rni a tulajdonosokat érdekli az a következő: 1. úgy hajtatott-e végre a műszaki munkálat, mint az a jóváhagyott tervben volt s tényleg meg is felel-e czéljának e munka? 2. az egyes tulajdonosok telkére íordott föld valósággal annyi-e, mint a mennyit a terhűnkre kiróttak? Ha a főmérnök nyugodt lelkiis- merettel mindkét kérdésre igennel fe- elhet: én még akkor is állom a pert. Ha pedig nem érzi magát biztosnak : a farsangi tréfás alakok már csak az apró gyerekek rémitgetésére jók, de minket csak mosolyra indítanak. Nem fizetünk, én legalább nem ! Várom a végrehajtót, mint a ki városunkban kötelességét oly buzgalommal és sok ahhozértéssel teljesiti. Jöjjön, a minek jönni kell I Szatmár, 1903. inárczius 1-én.{ Thurner Albert.\ vendő farsang legdivatosabb szabásait, *— hát maga az öreg ment bele a csapdíb» s először példálózva, majd egészen nyíltan kijelentette, hogy nem lehet a leányokat, hiszen már Nusi is, — bizalmas családi körben csak közönségesen Annuska, — nagy leány lett, — elzárni a világtól, óp azért a fiatalság báljára el kell őket vinni, mert ha el nem mennének, az apprehenziót vonna maga után, egyszóval addig dicsérte a fényes mulatságot az öreg, míg az asszony-népség nagy kegyesen, áldozatkészen a menetelbe beleegyezett. — Mesés okos asszony ez a Bánhidyné. Ha az ura majd farsang végén szemrehányást merne neki tenni, hogy mennyit farsangoltak, mennyit költöttek újra, egyszerűen letromfolja azzal: te akartad. És mikor apai beleegyezés mellett véglegesen elhatározták, hogy részt vesznek az idei farsangban, sőt Nusit is, az „uj termést“ — bocsánat a kifejezésért, mely az első bálba menő leányokat illeti s közhasználatú a fiatalemberek között, de talán mindig szebb azt mondani: „nézzük meg az uj termést“, mint az „uj felhajtást“, a mely két kifejezés különben egyet jelent; — tehát mondom, mikor a családi nagy tanács a menetelt el határozta, Bánhidyné őnagysága is megnyitotta szalonja ajtaját a zsúroknak, mert a mint szomorúan jegyzé meg, ma már nem élünk olyan boldog kort, mint régen, ma előre kell a leányoknak a tánczosokról gondoskodni! Tehát zsurok! Álljunk csak meg egy szóra! Van-e ennek a modern kornak valami üresebb intézménye, mint ezek a zsúrok ? A zsúrok, hol szép ruhába öltözött leányok, kivasalt, kifésült, mindenképen kikent fipsurok, kiknek gondolko- j zása, felfogása, Ízlése egészen különböző, untatni kénytelenek hivatalosan egymást délután 5 órától este nyolczig. A mély idő alatt elfogyaszt az ember mosolyogva _____ Színház. Baróti Irma vendégszereplése. A múlt hét folyamán érdekes vendégszereplés volt színházunkban. Mint vendég lépett föl Baróti Irma urhölgy, a pozso lyi színház művésznője, Baróti Rezsőnek, színtársulatunk agilis titkárának jutalomjátéka alkalmából. Az érdeklődés kétszeres volt, első sorban mindenesetre a vendégszereplö művésznő fellépése, másrészt a szinrekerült, itt még nem adott „Dada“ ez. sensatiós színmű, Bródy Sándornak a naturalisztikus irány képviselőjének hírneves darabja miatt. Hogy mily nagy volt az érdeklődés, ama körülmény is mutatta, hogy a színház zsúfolásig megtelt előkelő, díszes közönséggel. Bródy a valódi életet tárja föl a „Dadá“-ban, minden nyomorúságával, hitványságával. A czim- szerepben a művésznő játékáról valóban a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk könnyed játéka, s kitűnő alakitó képessége szép sikert hozott számára, a lelkes közönség nem csak felvonások után; de nyílt színen is mégtapsolta. A szereplők közül Szentes, Ferenczi, Egri, Étsy jó alakításukkal egyaránt kitűntek. Egri Kálmánt, veterán színészünket, ki ez estén lépett föl ez idényben utójára színpadunkon, a közönség lelkesen megéljenezte. A vendégmüvésznö az előadást megelőzőleg a „Bál után“ ez. monológot szavalta el bájjal, kedvességgel s sok természetességgel. Szombaton este a művésznő második vendégjátékául „Váljunk el“ ez. kedvelt vígjátékot, Sardou e szellemes alkotását adiák, melynek elmés humora még a félhollat is megtudná nevettetni. A közönség, mely a nézőteret megtöltötte, örömmel adózott sűrű tapsaival a temperamentumos művésznőnek. Felvonásról- felvonásra fokozódott sikere s tetőpontját érte el abban a jelenetben, midőn a bájos, vig Cypriennc boldog férje karjai közt, végkép csúffá nem teszi a bamba Adhemárt. A többi szereplők tőlük telhe- tőleg igyekeztek az előadást élvezetessé tenni. A darab külömben is jó szerep- osztásban került szinre s különösen Baróti Irmának nyílt pompás alkalma egyénisége és művészete teljes erejét bemutatni. Vasárnap két előadás is volt. Délután a „Kis szökevényét, este rendes helyárakkal Jókai Mórnak „Kőszívű ember fiai“ ez. regénye után irt „Keresd a szived“ ez. színmüvét adták. A közönség a nézőteret szinültig megtöltötte. A hazafias jelenetekben bővelkedő darab nem tévesztő el hatását. A művésznő ez estén újból ragyogtatta szép tehetségét, bár szerepe nem volt olyan, hogy tudását, művészetét a maga tökéletességében élvezhettük volna, Baróti Irmának ez volt utolsó vendégjátéka s a hálás s lelkes közönség a többi szereplőkkel együtt gyakran hívta a lámpák elé. A hét többi estéjén San Toy, Nebánts virág s a Cornevillei harangok adattak. két, három csésze úgynevezett teát s megeszik háromszor annyi szendvicset s hall két Chopiu valzert, két Czerny Etűdöt, egy Mendelsohnt, a kik sírjukban bizony- nyára megfordulnak, ha ugyan műveikre ráismernek; a hol kénytelen gyönyörködve hallgatni a localis poétát, kinek véletlenül ép a zsebében van legújabb lyrai ömlengése, melyet „ő-hozzá“ irt s megdicsérni a házikisasszonyt, a ki dicséretre méltó buzgalommal tollat ragadott, hogy egy novellácskával boldogítsa a hel> i lapot s fölidézni hantjaikból Kantot, Schoppenhuueri, Hegelt s mindezt végig csinálni hetenként ötször s erre azt kell mondani: nagyszerűen mulattunk. De hát nem vitázom, okos ember úszik az árral. Bánhidyné őnagysága tehát megnyitotta szalonját. Zsur minden héten, zsur itt, zsur ott, eltogyott a házánál hivatalos adatok szerint 420 csésze tea és töméntelen szendvics, de megvolt az eredmény, a leányok nagyszerűen mulattak u farsangon. Három nagy bál, négy táncz- estély, két piknik és hat házimulatság s mire a végére jutottak, szegény Bánhidy papa átkozta azt a percet, melyben eszébe jutott farsangolást ajánlani. S most már lezajlott a farsang, Mimi és Nusi zárlatot csinál. $ * * A helyzet ez: Esti félhomály. A meleg kályha mellett ül a két leány. Mindketten el vannak gondolataikban mélyedve. Mimi keservesen gondol vissza a farsangra. Az ö zárlata olyan, mint a pénzintézeté, melynek pénztárnoka ötvenezer koronával Amerikába lépett. Osztalék nélküli. Hej pedig de szívesen osztaná meg a szivét valakivel. Mit hozott neki a farsang ? Csalódást, egy hiú remény megsemmisülését. Mert Mimi, ki már hat farsangot végig tánczolt, huszonhárom évével többé nem hisz az álmokban, nem az ábrándokban s a tarka Apróságok. A napokban egy mulató társasághoz odavetődik egy fiatal ember és elkezd kötekedni — Üsd pofon Antii — kiáltja valaki a társaságnak azon tagjához, a kivel épen szóváltásban volt — neked úgy sem kell párbajozni. — És miért nem? — kérdi az illetőt a szomszédja. — Mert belépett a párbajellenes ligába. * Az irodalomtörténetből felel a diák s Katona Józsefről beszélvén, a többi közt azt is felemlíti, hogy „Bánk bánijával a kolozsvári nemzeti színház megnyitására hirdetett pályázaton részt vett, de a pályadijat nem ő nyerte. — Még mindig jobban járt — szól közbe a tanár — mintha megnyeri és azután visszakérték volna. * A megyebeli képviselők közül eddig ketten beszéltek a katonai javaslatok mellett. Hogy melyik volt a sikerültebb szónok, arra nézve külömbözök a vélemények. A szélsőbaloldal pl. Böszörményi Sándort magasztalja, mert beszédje alatt Fehérváry miniszter rosszul lett, holott a kormánypárton épen ezt rójják fel hibájául. * — Nagyon istenes nép lakhatik azon a felvidéken. — Honnan gondolja ? — Nincs olyan nap, hogy két felvidéki atyafi templomra kéregetni ne jönne. Bögre úrral találkozván, szóba hozta a Mátrai panaszát, mire elmondom neki, hogy milyen álmom volt az elmúlt éjjel. A bíróság arra Ítélt, hogy 30 napon át mindennap köteles leszek elolvasni ama bizonyos pályamunkát. — No öcsém — szólt rá az öreg — az már csakugyan iszonyú büntetés volna. Demeter. HÍREINK. Lapunk jelen számához egy fél- iv melléklet van csatolva. — Márczius tizenötödike. Városunk közönsége a szabadság hajnal hasadásának évfordulóját ez évben is méltó féuyr. nyel és lelkesedéssel fogja megünnepelni. Az ünnepély rendezését ez évben is a Köl- csey-kör vállalta cl. A részletes programra még nincs összeállítva, annyit azonban jelezhető-k, hogy F. Lányi Irma úrnő rzava- lattal, Lóuyai Piroska színtársulatuuk tagja, s a dalegyesület énekkel fog közreműködni. Azonkívül a színtársulat tagjai Beőthy- Rákosi hazafias darabjának az Aranylakodalomnak egy felvonását is előadják. Az ünnepi szónok személyére vonatkozólag még nem történt megállapodás. A részletes Folytatás a mellékleten. illúziókban. O nem a zenéért, nem a táncz- ért, nem a mulatságért megy a bálokba, hiszen tánczolt már annyit életében, hogy ha azt kilométerekben összetennék Magyarország kerülete jönne ki belőle; — hanem reális czéllal. Ű már nagyon jól tudja, hogy azok a bizonyos gyöngéd vallomások, melyek a hevesebb vérü fiatalemberek ajkáról a báli soupék alkalmával, legtöbbször a millieu hatása alatt elröppennek, nem komolyak, azokra nincs mit építeni. Ö már nem várja u lovagot, ki eljön, hogy megváltsa szive hölgyét vérével, hanem várja azt a bizonyos komoly reális férfit, a ki bevezeti őt a házasélet révébe. Újra semmi! Annyi tea, annyi szendvics és éj.zakázás mind kárba veszett s Mimi őnagysága gazembernek tart minden férfit a 24 és 35 év között s most már utolsó reménységét a komoly 35—4o éves férfiakba helyezi. Igen, gazember minden férfi s a legnagyobb gazember Kazy Pista, ki a farsang végén szépen megugrott s jegyet váltott más valakivel, pedig a teák és szendvicsek nagy részét ö fogyasztotta el a Bánhidyék úri házánál. Mosolyogva nézi Nusi nővérét s eszébe jut az ő tizenhét éve, a mikor még ő is meséket, ábrándokat szőtt a szerelemről, a mikor mindent szépnek, jónak, ideálisnak tartott. De telt egyik farsang a másik után s vesztett mindég többet és többet illúzióiból s ma igazán a legjobban szeretne telefonos kisasszonynak menni, hogy e minőségben megbosszanthassa a férfiakat. Nusi nagysám fényesen zár I Az ő farsangja olyan volt, a milyennek elképzelte. Csodálatosan is megy az a leányoknál. E perezben bemennek a gyermek szobába, rövid ruhásán, bábbal a kezükben s kilépnek onnét sleppes toilettekben, ártalmára a közegészségügynek, elfoglalják helyüket a szalonokban, ábrándoznak, titokban elolvassák ép azt s talán csakis azt, a mit elolvasniok nem volna szabad,
