Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-17 / 46. szám
Melléklet az 1908. évi 46. számhoz. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Duna partján laknak, mint a mily kedvező helyzetben vannak azok, akik a Duna partján laknak. Azt hiszem uraim, hogy ez egy égető kérdés, a melyet mentül hamarább meg kell oldani. (Helyeslés.) Én ezekről a dolgokról napokig beszélhetnék, mert hiszen velük együtt nőttem úgyszólván össze, második természetemmé váltak. Nem akarom ezekkel az urak figyelmét fárasztani, hanem áttérek a vám- és kereskedelmi ügyre. (Halljuk I Halljuk I) X. uraim, itt, természetesen előtérben lesz a mi vámpolitikánk. S kétségtelen, hogy egy magas vámügyi politika egy országot gazdaggá tehet, ha megvannak hozzá a feltételek; mig ro.->z vámpolitika az ország anyagi érdekének nagy károkat okozhat. S itt természetesen elsősorban előtolul az a kérdés, hogy vájjon vámszövetséget kössünk Ausztriával, vagy külön vámterület legyen Magyarország. (Halljuk 1) Hát t. uraim, én abban a meggyőződésben vagyok s a gazdasági életnek megfigyelése arra tanított, hogy az a kérdés, hogy vájjon micsoda vámügyi politikát kövessen egy ország: sohasem függ sem pártoknak, sem egyes embereknek nézetétől, meggyőződésétől, hanem azt az országnak a visszonyai diktálják parancsolószóval. Kérem, azt mondják, hogy Bismarck csinálta a német védváinokat. Hát tessék nekem elhinni, hogy nem Bismarck csinálta. Bár én a legnagyobb tisztelettel vagyok az ő óriási, kiemelkedő tehetségei iránt. Addig, ameddig a német mezőgazdáknak Angliában, Hollandiában s Belgiumban kedvező s lucrativ kiviteli cik volt a gabona, vagyis addig, a meddig Németország több gabbonát termelt, mint a mennyit képes volt elfogyasztani, addig Németország szabad kereskedő-állam volt. Abban az órában pedig, a mint megezünt az a lehetőség, hogy az amerikai verseny folytán Németország Angliában, Belgiumban a Hollandiában a maga feles gabonáját eladhassa, — Németország véd vámos állam leit. (Úgy van {^Bismarck oly zseniális ember volt, hogy hamarább látta abban az időben ezt a jelenséget s felkarolta ezt a természetes mozgalmat. T. uraim addig, amíg mi zoo ezer mm. gabonát szállítunk ki, mint a múlt évben s azért 260 millió kor. értéket veszünk be; ameddig mi 367 ezer db. szarvasmarhát viszünk ki s ezért 179 millió korona illetéket veszünk be; ameddig mi 48 ezer db. lovat viszünk ki s ezért 23 millió koronát veszünk be: addig mi védvámos politikát nem követelhetünk. Mert hogy hát mi fel fogunk állítani vámsorompókat a mi határainkon, akkor, tessék elhinni, azok is fel fognak állítani vámsorompókat s vámokat fognak szedni határaikon s mi akkor a mezőgazdákból, akik a mostani viszonyok közt amidőn kivihetik a búzát Ausztriába vámmentesen, ott vámolni fogják; ami ma a leglukrauvebb ága a mezőgazdaságnak a marha hizlalást, amely az ő javukra szolgált nein lesznek képesek folytatni, mert nem lesznek képesek kivinni. — Én nem tagadom, hogy igenis a védvámok- nak az iparra s kézmüvekre igen nagy, szerencsés befolyása van, csakhogy Ma gyarország lakosságának £5 százaléka ez idő szerint mezőgazdákból áll, azokat nem tehetjük tönkre az által, hogy mi védvámos politikát kövessünk s retorzióval élve, megnehezítsük a mi nyers terményeinknek kivitelét. Da továbbá az a hit általánosan, hogy önálló vámterület már annyit lesz, mint az iparnak a fejlődése. Hát engedjék t. uraim, hogy egy pár igen tanúságos példát hozzak föl. (Halljuk 1) Én nem tagadom, — hiszen botor tagadás lenne, — hogy a védvámoknak az ipar fejlesztésre semmiféle hatása ne lenne; ezt^nem lehet mondani. De csak akkor van a védvámoknak kedvező hatása, ha megvannak a kedvező feltételek,., hogy a véd vámok ipart fejleszszenek. Mert Spanyolországban kellene a legfényesebb ipari viszonyoknak lenni, mert! semmiféle más országban, mint Spanyol- országban, olyan magas védvámok nincsenek. Már pedig Spanyolország az az ország, amely a maga. gazdag érceit mind kiviszi s az utolsó rongyos szeget sem képes otthon csinálni, hanem idegenből hozza be. Spanyolország az az ország, amely duc/ára a védvámoknak, tökéletesen szegény. — Felhoztam egy példát. Des kérem, vannak arra is példák, hogy mit léhet elérni a védvámokkal prosperáld országokban is s azokhoz tartozik kétségtelenül É^ak.Amerika. Mert hiszen Észak- Amerika oly bámulatos haladást tett néhány évtized ala<t, hogy ez a legtanúsá- gosabb péM» mindenesé re, mert ott rövid évek s évtizedek alatt bonyolódik le as ami Európában évszázadokig tart. Tanuljunk A merikától. Hát legelőször is, kérem, méllÁztaunk azt tudni, hogy Észak- Amerika kürüibelüt 1825 óta mindig védvámos s hogy az utolsó 10 esztendő előtt az úgynevezett Mac Kioley-billel még a védvámokat nyugaton emelték. Mióta csak I vámpolitika van Amerikában, minden kormánynak az volt a törekvése, hogy a kender termelést s a kender-kötelek gyártását a maga yéd vám-pofi Ilkájával elősegítse. Irióztató vám, talán 3oo percentes vám van a kender-kötelekre s mégis Észak-Amerika egy mm. kender-kötéllel sem termel többet, mint 1825-ben. Méltóz- tatnak látni, hogy védvámokkal nem lehet ipart fejleszteni, ha az előfeltételek nincsenek. Van kérem egy másik példj, Amerika, mindig a legnagyobb súlyt helyezte arra, hogy a gyapjú ipart s a gyapjúszövést, a posztó ipart elősegítse. S arra rendkivül magas vámokat vetett. Ellenben a gyapot-jparban a vászon-ipar a relative, el volt hanyagolva, az arra vetett vámok nagyon csekélyek voltak. De minden áron akarta gyapju-ipirát elősegíteni. S mi történt! Az, hogy a gyapju-ipar, amelyet nagyon magas vámokkal védtek, alig tett valami haladást. Hosszú 5o. esztendő kellett arra, hogy Amerika népessége egy részének a szükségleteit az ottani gyapjuipar fedezze. Ellenben a gyapot ipar, 11 mely absolute nem részesült ilyen protekcióban, óriási lendületet vett s óriási exportot mutat fel. Méltóztatnak látni, hogy egyedül a magas vám nem nagy áldás. — Azt is mondják, hogy addig, ameddig mi Ausztriával vámszövetségben vagyunk, lehetetlen, hogy a mi iparunk fejlődjék. Hát kérem, aki ezt így általánosságban áüiija, az nem foglalkozott részletesen az ipar ügyeivel. Mert igenis van nekünk egy iparunk, amely a vám-zövétség daczára sokkal nagyobb mértékben fejlődött, mint fejlődött Ausztriában s ez a vasipar. A vasip.mak a fejlődése Magyarországon a vámszövetség daczára sokkal nagyobb, mint a velünk vámszövetségben lévő Ausztriában. De kérem, méltóztatnak azt is tudni, hogy valamely ország ipari fejlődésére nézve rendesen a legfőbb kritériumok azok, hogy a textil-ipar vagyis a szövőipar tekintetében egy ország micsoda haladást tesz. Hát kérem, olyan ipari termelési statisztikát egyébb ipari czikkekre nagyon nehéz felállítani, hanem az olyan iparra, kérem, mint pl. éppen a gyapotipar, amely tisztán csak külföldről behozott czikkekből dolgozhat, — mert hiszen gyapotot itt az országban - termelni nem lehet, — az tanúságot szolgáltat a mellet, hogy igenis, az ipari fejlődés jelentékeny; mert mig 1891-ben a pamut behozatala egy esztendőben ig ezer mm. ' tett, addig 1902-ben ugyancsak e2 a pamutbehozatal 75 ezer mm.-t tett. Tehát több mint meghárornszorosodotf. csaknem megnégyszeresedett. S ez még nem is mutatja, kérem, ennek az iparnak a teljes fejlődését. Mert még az 1902-iki eredményekben nincsennek benne azok a gyárak, amelyek most legújabban fel lettek állítva s ha valaki megnézi Budapesten vagy Sz.-Lőrinczen azt a pamutszövőgyárt, ahol egy kétszer-háromszor nagyobb teremben ennél lát automatice működő Norden féle szövőszéket, ahol 12 szövőszéket képes egy leány kiszolgálni s megnézi azt, amely arra van hivatva, hogy mesterséges mechanikus szövőszékeket készítsen, az meg fog győződni, hogy lehetséges, daczára a vámszövetségnek,* jóakarattal, utánjárással, támogatással Magyarországon is az ipart tetemesen fejleszteni. S én egyik fő feladatomnak fogom tartani, erre nézve mindent meg-* tenni. (Tetszés. Helyeslés.) De egy volna kívánatos. (Halljuk I) Másutt mindenütt, mikor iparpártolásról, uj ipar teremtéséről van szó, az országnak nagy birtokosai, mágnásai előljárnak. (Úgy van !) így keletkezett a cseh par. Tessék megnézni a gazdag cseh mágnásokat, alig van egy. kinek ne volna ipar- vállalata. Az volna kívánatos, hogy a mi! mágnásaink is abban leljék ambíciójukat,, hogy uj iparágakut teremtsenek, támogassanak. (Helyeslés.) Hát, t. uraim, — nem akarom fárasztani az urakat (Halljuk!) rendkivül fontos az, hogy Magyarország újra részt vegyen azokban a tárgyalásokban, amelyek a vámszerződéseknek megkötésére s megújítására vonatkoznak. Én a tavasz- szal Angliában voltam s május végén ott voltam az angol képviselőházban, mikor Chamberlain a maga nagy uj vámügyi politikáját kifejtette. Én nekem akkor is az volt, most is az a meggyőződésem, lehetséges, hogy Chamberlain abban a nagy programmjában v.*gy politikai evolúciójában, amelynek célja az, hogy Angliát és az összes angol gyarmatokat egy nagy vámszövetséggé egyesítse; hogy Chamberlain ebbe belebukhat. De az is a meggyőződésem, hogy az ő poiiiikája, habár az ő személye elbukik, okvetlenül érvényesülni fogi Látjuk, hogy Németország egy uj nagy protekciós vámtarifát 'csinált s mondhatjuk, hogy a németországi szövetségnek köszönhetjük csak, hogy azt a I vámszerződést, amelyben ma állunk Németországgal s amely nekünk az ő autonóm vámtorifájával szemben igen nagy -olönyt biztosit, különösen árpi, gabona, hízott marha tekintetében, amelyben nekünk van nagy kivitelünk, hogy ő a szerződést fel nem mondta. Kühn voltam ugyanez időben Némeorsz.lgban s a/ ottani kancellártól, miniszterektől azt a biz tositást vettem, hogy Németország néni is fogja felmondani ezeket a szerződéseket, addig, amig reménye és hite vjn, hogy velünk tárgyalhat. Ez á hit és remény a mi belső zavarainkra vonatkozik, amely megakadályoz bennünket abban, hogy az uj vámtarifát életbeléptessük. Vég- jelenségig Németország’ sem várhat. S bi köve kezhetik az, ami reánk, magyarokra nézve káros Hatással fog végződni, hogy ‘Németország megkezdte a kereskedelmi tárgyalásokat Oroszországgal. Eddig min dig úgy volt, hogy Németország elsősorban velünk tárgyalt s azokat a vámtételt eredményeket, amelyek a mi viszonyaink és az ő viszonyaiknak összeegyeztetésével közösen megállapittaitak, alkalmazta a ’többi szerződéses államokkal szémben, — akikkel később kötött szerződéséket. Hí már most amL belviszályaüik folytán abban a helyzetben lesz Németoi- szág, hogy előbb fogja megkötni Oroszországgal a szerződést, akkor az orosz érdeket fogja Németország kiegyeztetni a /német érdekkel s ránk applikál. Hát ki- • vánatoj-e ez ? A kereskedelmi szerződések to—12 évre köttetnek s nem tudunk ezek megkötésére mielőbb eljutni. Az rögg-tki 30. t.-c> zárj» el, hogy addig tárgyalásokat megkezdeni nem szabad, mig az autonom vámtarifa létre nem jött. S ennek létrejövését megakadályozza áz ellenzék, amely obsttüálja a katonai javaslatokat. Hát kérem, ez politika? A magyar nem- •zet politikai érettségének belátásának olyan fényes tanujeleit adta, hogy én lehetetlennek tartom, hogy a mai viszonyokban, mikor mindenki meggyőződhetik, hogy az ezután következő harc csak meddő már, most a megváltozhatatlan körülményeket akarja megtörni, — légjobb erejét megkösse ezen harcz mellett s elhanyagolja a jövőre való minden egyéb érdekét. (Úgy van!) T. Uraim! Hogy ennek a kormánynak, amely működését csak rhost kezdi meg, minden irányban jelentkezzen, arra az idő rövid. De azt hiszem, akar írott, akár elmondott programtanokban nincs is ■ sok köszönet. Egy nagyon okos ember, I aki Magyarországot nagyon jól ismerte, / azt mondta, hogy mikor a magyar ember 1 valami dologhoz kezd s nem tudja, melyik végét fogja meg, akkor szervezni kezd s ebben a szervezetben aztán elvész az ut. Az angol, aki nagyon praktikus ember, azt mondja: Nem intézményeke’, nem szervezeteket kérünk, hanem férfiakat! — Hát kérem t. uraim, programotokat elmondani, akár Írásban, akár nyomtatásban előterjeszteni, ez nem nehéz. De t. uraim én nem is hivatkozómba programúira, amit most elmondok. Én arra kérem önöket, ítéljenek meg engem az én múltam alapján; ítéljenek meg annak alapján, ami csekélységet eddig a közügy érdekében tehettem ; ami az én működésemnek eddig vezérfonala volt. S ha t. uraim, az önök ítéletében megütöm a mértéket s ha önök meg vannak arról győződve, , hogy meg van bennem a becsületes jóakarat legjobb tehetségem sze rint tenni minden melléktekintet nélkül azt, amit az ország érdekében jónak látok, akkor kérem, szavazzanak rám. (Éljenzés.) Ha pedig nem tartanak engem eléggé méltó embernek; ha nem hiszik, hogy az az ügy ; amely rám van bízva, jó kezekbe van letéve ejtsenek el. (Éljenzés.) Ismételve kérem, bízzanak abban, hogy ez a kormány, amelynek egyik tagja vagyok, komoly férfiakból alakult s én legkevésbé sem kerestem a hivatalnak a díszét, mert bocsánatot kérek, ez a hivatal már nekem nem sok díszt adhat, életem végső éveit pedig igazán keservessé teszi, mert irtóztató nagy munka áll előttem. Hát engedjenek meg kérem, hogy még egyszer apelláljak arra, hogy legyenek kegyesek, amennyiben engem arra való embernek tartanak, szavazataikkal megtisztelni, (Hosszas éljenzés és taps. Föl- kiáltások : Halljuk Kubinyit!) A beszéd végeztével felhangzó zajos éljenzések lecsillapultával Kubinyi Géza és Gajári Géza országgyűlési képviselők tartottak lelkes beszédet nagy tetszés és éljenzéstől kisérve. Déli 1 órakor fényes ebéd volt a Pannónia külön éttermében, a melyet Pap Géza polgármester adott s a melyre á miniszter, a vele jött képviselők és újságírók, a főispán, alispán és a különböző hivatalok főnöket és1 a választási elnökök voltak hivatalosak. DéfűtÁn a miniszter látogatásokat tett és este 7 órakor visszautazott Budapestre. Hangverseny. Nov. 14. Emlékezel«** 'fordulópont gyanánt rögzítsük meg ezt. a napot városunk művészet- 'történetébsn. Csekélyke esemény ugynn ön- ’nm-gúban -vgv szépen sikerült hangverseny.- De nálunk eliliez fog fűződni annak nz ein- Vk-. 'liögy Szimnár lerázta magáról a szé- gyenlctes szemrehányást, hogy semmi érzéke nincs a szép zene 'iránt. Olyan áhítattal é* gyönyör őséggel élvozle a színházat ! majdnem egészen- megtöltött előkelő gyülekezet nz előadás mindenik számát, akárcsak B ícsnek Zi-néihűveltSég dóigában világhírű közönsége. Fényes bizonyságot tett amellett, hogy lelke.mélységében néki is ott sznny- nyndt (mint tenger- fenekén a drága keleti gyöngy) a zene iránt való érzék; a vágy, elmerülni a hangok harmóniájának meny- nyei hatásában. ^ Igaz, a hangverseny színvonala magas volt, és az előadók mintha csak erezték volna, hogy misszionárius külön feladatuk t is van, annyira lélekből játszottak ftz Önmagukat újra megtalált lelkűknek. Füredi Sándor -volt az est hőse. He- godüjiltékával valósű 'os Fásba éj tétto a hallgatóságot. Magánszámuivai, különösen a Berlinben nemrég eljátszott Wieninwsky- féle polonaisezel szűnni nem akaró tapsvihart váltott ki, amit Hubay caárdnjélenc- ténck felülmúlhatatlan elődásdval köszönt meg. , , . . Örömmel és büszkeséggel lehelünk eltelve, hogy ez a nagy művész a miénk lett, és zeneiskolánkban ilyen mester vezeti ifjúságunkat a hegedütunitas nehéz, de szép utjain. Bár édes testvére, de azért erős versenytársa a gordonkán Füredi Samu, a d-breeeni zenede tanára, Poppernek két remek darabjával ragadtatta el a közönséget. Az országszerte ismert művész föl tétlen ura hangszerének, amelynek bajosan éneklő hangjai mélyen lopództnk beié a hálás közönség szivébe. i , . , Klemens, manuheimi operaénekes, két számban is aratott lelkes tapsokat. Szép csengésű magas tenorján (rival nagy érdeme, az i-', hogy közel ltusz évi távoliéle dúcára nem csak a magyar nyelvét nem felejtette el, hanem | magyar nótát seui, amiből ráadásul ketőtt énekelt el kifógástálnnnl. Utoljára emlitcm az elsőt, z*néi életünknek hatalmas központját: Benkőt. Oi nem dicsérem, mért úgyis i-uueri mindenkijéé tudja róla, hogy éppolyan nagy játéko», mint amilyen páratlau mester a tanításból. A tuíUgr. yftls.ipe^nyi. számiban* szerep.ír, és szerénységből a végére maradt » magú szóló számával, két hatalmas Liszt- darabbal, amit kimerültsége dacára is elragadóan adott elő. Á dalegyesület zeneiskolája szerencsés, hogy ilyen jegy alatt kezdte meg a hangversenyeket, amiket évenkint ogyszer-két- szz:r fog rendezni, hogy úgy a leiserdült, mint különösen -a zenét tanuló ifjú közönség a klasszikus zenével teljésen megismerkedjék. Első kísérletnek a szombati hangverseny fényesen vált be. Ha nékem, mert az újságba irom, nem hiszi el tán egészen az olvasó, majd meghallja, vagy már hallotta is azoktól, akik v -lem együtt élvezték az előadást, hogy Szalmái* közönsége egy eddig nem ismert élvezetforrást fakasztott fel magának, amiért (ne feledje el) nagy halával tartozik a rendező — zenei-kólának. _Dr. Tanódy Márton. Apróságok. Erősen készülnek a pártok a mérkőzésre, s mint rendesen történni szokott, mindakét helyen hangzik a buzdító jelszó, bogy a győzelem több, mint bizonyos. Az egyik iroda ■ bulletinje szerint a miniszter többsége eddig 300, a másik iroda szerint Uray Gézának van 150 többsége. És ez körülbelül igy is lesz. Az egyik bizottságnál 300 többsége Hirohytmnak, s' a ■ ma-iknál 150 Urayn,uk. * * Egy lelkes kormánypárti polgártárssal beszélgetve kérdem tőle, mit gondol, hogy a választás miként fog végződni. — Győzelemmel — mondja ő — a múltkor kettővel verekedtünk, mégis győztünk, most csuk . egy gyei még inkább meg fogunk birni. 4 Nagy a remény a baloldalon, hogy Kossu’h Ferenc is lejön és az ő javukra fogja billenteni a mérleget. — És aztán itt lesznek a Zoltánok Is — dicsekszik az egyik magyar — kíifömb legények azok, mint a Gézák voltak. J V; ' jv * w " ! A helyi érdek ie sokszor szóba jön, s hmg/ik a kontra, hogy első az ország és c>.«k uzulu 11 lehet szó a városról.. — B:szólj, beszélj, jó vitéz —* dör- j luögi. u^y ultim elük — megmondta piűr azt bölcs Suliimon, hogy üres kamarának bolond a gazdája.1 1
