Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-03 / 44. szám

SZATMÁB ES YIDEKE kus állapotokhoz. (Úgy van ! Úgy van!) Aki ezeket a viszonyokat nem látja, aki ezeknek megszüntetésére nem akar min­dent elkövetni, annál, megvallom őszintén, nem értem, honnan szerzi politikai tájéko­zását. Ha most, a midőn kijelentette előt­tünk gróf Tisza István, hogy ő abban a helyzetben van, hogy ezen programm alapján, amely «— ismétlem — béltarta­lomra nézve gazdag intézményeket tartal­maz, amelyeknek messzeható erkölcsi hatása lesz a jövőre, kormányt alakíthat, ha most megvonjuk tőle ezt a lehetőséget, akkor nem teszünk egyebet, 'mint a mos­tani káros és az országot minden tekintet­ben sújtó állapotot meghosszabbítjuk. (Úgy van I) És én nem tudom eléggé méltá­nyolni azokat a t. képviselőtársaimat, akik egyik-másik pontban talán tőlünk eltérő felfogásban vannak, hogy ezeket az aggá­lyaikat, ezeket a kételyeiket a közügy érdekeiben legyőzni igyekeztek. Én tehát azt a kifejezést, a melyet előttem szólott képviselőtársam annyira kontrovertált, hogy lángba borítjuk az országot, úgy értem, hogy ha most újra megakadályoz­zuk az által, hogy nem fogadjuk el az előttünk fekvő prógrammot, egy rendes alkotmányos kormánynak megalakítását, akkor csakugyan nagyot vétünk az ország elieu, (Úgy van!) mert én azt hiszem, hogy ezzel azon akadályok elébe, a melyek miatt eddig nem lehetett kormányt alakí­tani, egy még sokkal nehezebben elhárít­ható akadályt gördítünk (Úgy vanl) és egyáltalában nem vagyunk biztosítva az iránt, hogy ha most meg nem adjuk t. képviselő társunknak, gróf Tisza Istvánnak, hogy kormányt alakítson, hogy akkor mikor és micsoda viszonyok közt lesz ez újra lehetséges. (Úgy van 1) Én tehát szivem egész melegével azt ajánlom a t. pártnak, méltóztassék ezt a programmot úgy, a hogy ezt gróf Tisza István nekünk ajánlotta, egyhangúlag elfogadni (Élénk helyeslés), mert azok után a nyilatkozatok után, amelyeket gróf Apponyi Albert itt tett és a deszignált miniszterelnök arra adott válasza után úgy látom, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a párt a maga egységét most fenntartsa (Úgy van) és az által, hogy gróf Aponyi Albert bizonyos eshe­tőségekre fentartotta magának az akczió szabadságát azzal a hozzáadással, hogy akkor annak konzekvencziáit is le fogj» vonni, azt hiszem a pártegység mostani fentartásának minden akadálya el van hárítva. (Élénk helyeslés,) Én tehát kérem a t. pártot, méltóz­tassék a progammot elfogadni és méltóz­tassék ezt a diskussziót, amely most már gyümölcsöket nem teremhet, csak ellentéteket ébreszthet újra, berekeszteni. I (Helyeslés.) Szobrot Dankó Pistának! A magyar nóta poétájának, Dankó Pistának dicsőségét jelentette az a magyar zenei ünnep, mely nemrégiben általános si­kert aratva, lezajlott a fővárosban, a Nép­színház falai között. Ez az ünnep feleleve­nítette a dalköltő emlékét, érdekes és a mű­vészettörténetben kiváló helyet kérő uluk­az, amelyik egyenesen a lélekből fakad, hanem hát az csak olyan beszéd, a mit a szomszéd maga sem hisz, vagy legalább is olyan formán gondolja, hogy nem ártana biz az, ha a sok ékes dikezió mellett más­sal is traktálnák a hazafiakat. Onnan sej­tem, hogy | szomszéd ezt maga is megen­gedi, mert mikor mondtam neki, hogy bi­zony okosan cselekednének ők is, ha pén­zes jelöltről gondoskodnának, nem szólott ugyan semmit, de a fejével úgy bólintott, mint aki a véleményi kijelentést helyes beszédnek tartja. Kurta koma az este, a mint. a teme­tőből haza kerültünk, eljött hozzám egy kis beszélgetésre. Szerelem hallgatni, mert azt meg kell adni, még az irigyei sem tagadhatják, hogy nagyon okos ember, a ki érti nem csuk a város dolgát, de azt is tudja, mi történik a világban. De nem is csodálkozom rajta, mert sokat van az urakkal. Mindig nagy megtiszteltetésnek veszem, mikor szegény házamat felkeresi. Rögtön 8zalajtottam az este is a gyereket egy kis jó itókáért, s bizony éjfél felé járt már az idő, mikor a koma elbúcsúzott. Sok okos dolgot beszélt, a melyet én mind nem is értettem, de az az egy tisztán és világosan megmaradt a fejemben, hogy nem sokára választani fogunk. A koma azt hiszi, hogy a választás egyhangú lesz, mert illik, hogy a kegyelmes urat, a ki miniszter lett, a mi tehát azt mutatja, hogy a király megbecsülte, mi is megbecsüljük. Kezet adtam neki reá, hogy én rászava­zok, magyar ember pedig megtartja a sza­vát, de nem is volna tanácsos a köntörfala­zás, mert a komává milyen ember, letörné a derekamat. jára irányította a közfigyelmet és ma szé­lesebb hullámokban indul meg a mozgalom, melynek nemes-eszméjéből kicsirázott a mi- nupi Dunkó-ün’nep. Szobrot Dankó Pistá­nak ! Ezzel a felhívással fordulnak most a magyar szivekhez a következőképen : Bérezek havas ormán az ő dalát zúgja a szél. Pásztortüzek mellett az ő dalát eirja a tilinleó az alföldi szép nagy rónu- stigon. Fakadó szerelmet az ő dalával nyit a szerelmes legény kedvese szivében, i Megtört szivek vérző sebére is az ő mé- labus danája hull harmatos levélként. Áldott legyen a haló porában is, aki annyi gyönyörűséget szerzett nemzetének, hogy ez a gyönyörűség el nem múlik, inig rézsű terem az ágon, inig könny reszket a szembeni Méltó rája, hogy szobor hir­desse dicső emlékét. Hegedűn pengette ki örök időkre szóló halhatatlanságát: hegedűs szobrot a nagy dulköltőnek I Áll­jon ott bűvös-bájos duluinak glóriájában, u mormoló Tisza partján, hol porladó szive tovább álmodja zengő költészetét. Kinek lelkét csak egyszer is megrt-szkel- tette az ő lelkes dala: küldje be filléreit nó'ás Dankó Pista hegedűs szobrára. Budapest, 1903. október havában. Báró SplényiDÓ B1 a Ír a Lujza, Gróf Apponyi Albert, Wlassics Gyűli, Rákosi Jenő, Pálffy Ferencz, Szeged főpolgár­mestere. Ezt a felhívást a magyar irodalom és művészetnek csaknem minden kitűnősége aláírta. A Dankószobor-bizottság elnöke: P ó s a Lajos, lúgjai : Rákosi Jenő, Beöthy Zsolt, F e s z t y Árpád, és B | z e- rédi Gyula. Ádoinányokat elfogad minden lap, így a mi szerkesztőségünk is és a „Bel­városi Takarékpénztár Részvénytársaság’1 Budapesten, (IV., Kigyó-tér 1. szám.) mely a szoborra begyülő pénz kezelését elfogadta. Apróságok. Bögre ur olvassa a Gazdák Lapjában, hogy a jó pincze három főtulujdonsága: a hőmérséklet, u kellő nedvesség és a szellőz­tet hetőség. — No ez sem úgy van — mondja az öreg — mert én mindig úgy tudtam, hogy | jó pinezének egyetlen főtulujdonsága az, hogy bor legyen benne! * János kocsis, a ki vasárnaponként ren­desen a kocsmában szokta az időt eltölteni, az elmúlt vusárnap kivételesen a templomba kérezkedett a gazdájától. — De hát mi ütött kendhez, hogy egyszerre olyan nagy kedvet kapott az imád­kozáshoz. — Hát instálom, úgy hallom, hogy uz uj papot nem akarják a templomba beeresz- teni, s aztán verekedésre is van kilátás, nem szeretnék onnan elmaradni. * Most, hogy a Szatmári Hirlap-khidó részvénytársaság megszűnt, R. polgártárs imigyen monologizál magában: — Hogy Uray Géza fizetett, azt meg­tudom érteni, mert hiszen ő egy jó ideig lupvezér volt, de hogy ón miért fizettem 400 K-t, azt szeretném, ha valuki nekem alaposan megmagyarázná. B i * , I J* Nagy uz öröm mindenfelé, hogy vá­lasztásra van kilátás, mert hiába csűrjük ( csavarjuk a dolgot, a képviselőválasztás ked­velt szórakozása a választó polgároknak. — Ebből az esetből okulhatunk — jj jegyezte meg egy választó — hogy ezután f mindig olyan etnhert küldjünk fel köveinek, I u kiből miniszter lehet, mert akkor még- * egyszer választhatunk. < * t Óriási közönség tolongott tegnap a ^ temetőben, mely ragyogott a gyertyák ezrei- J tői. Egy öreg anyóka is ott tipegett a sírok között s mog-inegállv.i mondogatta magában : 1 — Istenem, istenem, milyen szép most J a t< mető, igazán boldog, a ki láthatju. Demeter. , HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — A temető ünnepe. Héifőn volt halottak napja. Egy napra elcsendesedtek uz ádáz küzdelmek, egy napra beborított mindent fátyolával a borongó emlékezet, a holtukra való szomorú visszaemlékezés. Egy napra itt hagytuk a jelent minden sivársá­gával, otthagytuk a jövőt minden bizony­talanságával, rózsás reményeivel, mert meg­dönti minden hitünket, megdönti reményein­ket a megváltozhatatlan múlandóság der­mesztő tudata. Büszke sírkeresztek, bedőlt fejfák intenek bennünket a memento mori-ra s mi félelemmel borulunk le a halál nugy­ságu előtt, semmiségünk lesújtó tudutában. Memento móri! — te vagy örök pointje az ember tragédiájának. Annak a fenséges tra­gédiának, melynek neve: élet i melynek örökké küzdő hőse uz ember; annak u .tra­gédiának, melynek hőse csak küzd, de min­dig elbukik, ki nem juthat győzelemre soha, mert pályája kezdetén, élete delén, dicsősége teljében, vugy gyászos bukásában egyaránt ott függ feje felett Damokles kardjaként a memento móri!... Nem a Damokles kardja, nem a 'kicsinyes félelemnek mottója az, hogy: emlékezzünk meg a halálról, hanem uz enyhülésé, a vigasztalásé. Felemel, vi­gasztal benuünket az a tudat, hogy hata­lomnak, gazdagságnak, dicsőségnek, fénynek csak úgy vége lesz egykoron, mint a nyo­morunk, kínnak és szenvedésnek. Hiába igaz­ságtalan az élet, hiába oszt kegyeket ennek, terheket amannak, hiába czáfolju meg lép­ten nyomon, hogy porból lettünk, porrá le­szünk megintlen: megjön az egyenlőség a halálban. Legyen áldott a Teremtő neve, aki úgy alkotta uz emberi szivet, hogy uz képtelen hinni az örök elmúlásban. Nem hisz a sziv örök enyészetben : érzi, sejti, hogy múló csupán maga az anyag. Az emberi szem, bár látja a halál pusztító hatalmát, a lélek felujong diadalmasan, mert érzi, hogy feltámad, érzi, hogy feltámad uz ige, az eszme. És halottak napján, mikor min­dent beborított, fátyolával a borongó emlé­kezet, u holtakra való szomorú visszaemlé­kezés, mikor lelkünk ott hagyta a jelent minden sivárságával, ott hagyta u jövőt minden bizonytulanságával, rózsás reményei­vel — nem dönti meg hitünket, nem rom­bolja le reményeinket a mcgváltozhntatlun mulundóság deimesztő tudata. Kedveseinkért hulló könnyeinken át beragyog lelkűnkbe a vigasztaló szivárvány, hogy van élet még a síron túl is, uj virág fakad a romokon : uz eszme újjászületésének, a lélek feltámadásá­nak örökzöld virága... * Városunk lakossága kegyelettel ünne­pelt. A temetőkert terein ezrekre menő tö­meg hullámzott. A hidontuli r. kuth. teme­tőben 5 órakor Juhász János s. lelkész in­tézet megható gyászbeszédet a hívőkhöz. Mindenszentek napján d. e. 9 órakor volt káptalani ünnepi mise, utána Dr. Kovács Gyula képző intézeti tanár mondott sz. be­szédet, este 6 órakor pedig Tóth József se­gédlelkész tartott sz. beszédet. — A reformácziö emlékünnepe Szombaton, október 31-én ünnepelték váró sunkban a reformáczió emlékünnepét. A szatmári ev. ref. templomban az istenitiszte­let 10 órakor vette kezdetét. Alkalmi imát Biki Károly esperes tartott. - A női énekkar egyházi éneket adott elő. Az istenitisztele­ten jelenvoltak: a városi törvényhatóság tisztikara, a kir. törvényszék, mindkét tisz­tikar s a város összes iskoláiban járó ref. vuilásu növendékek. — Az ev. ref. főgymna- siuin tornacsarnokában tartott ünnepély mű­sora a következő volt: Karének, előadta az ifjúsági énekkar. Emlékbeszéd, tartotta Ba- gotbay Sámuel tanár, Hajdú Árpád VII. o. t. Kiss Endre VIII. o. t. „Emlékezés“ ez. ódáját szavalta. Az ünnepélyt az ifjúsági énekkar éneke zárta be. — Az ev. ref. fel­sőbb leányiskola s ezzel kapcsolatos tanítónő - képző intézetben a növendékek énekkara nyi­totta meg az ünnepélyt, Váry Juliska polg. IV. o. t. Imát mondott, emlékbeszédet tur- tott Lovas Aladár s. lelkész — vallástunár; Tóth Gyula „Október 31.“ ez. ódáját Ku- tona Margit tan. képz. I. o. t. szavalta el. Az emlékünnepélyt az énekkar által elő­adott kurének fejezte be. — Lorántffy estély. A LorántfFy Zsuzsámul egyesület megnyitó ünnepélyét szombaton este 6 órukor tartotta az ev. ref. főgymnásium tornacsarnokában nagy és dí­szes közönség jelenlétében. Az estélyt a női énekkar énekszáma vezette be 8 azután Do- mahidy István elnök akadályoztatása miatt Biki Károly esperes tartott megnyitó b i- szédet, melyet a közönség mind végig nagy figyelemmel hallgatott. Osváth Elemér a reformáczió jelentőségét fejtegette érdeklő­déssel kisért felolvasásában Hérmáu Margit k. a. sikerült szavalatát élénk tapssal jutal­mazta a közönség. A szépen sikerült ünne­pélyt a női énekkur szép éneke zárta be. — Ujonczok esküje. Az ujonezok eskütétele, mely eddig a Ferencz József luktnnyu udvarán szokott végbe me'>ni, dí­szes ünnep keretében, vasárnap délelőtt 9 órakor a Deák-téren tartatott rreg. A hon­védséghez s a közös hadsereghez önként be- vonultak s a póttur'alíkosk a honvédzene kar vidám zenéje mellett vonultak fel az ünnepély színhelyére | ünnepi misét hallga- tak, melyet Tóth József s. lelkész mondott a székes gyház előtt felállított oltárnál. — Mise végeztével Tóth József s. lelkész ma­gyar, Hozás János g. k. hittanár román nyelven iutézett beszédet a katonákhoz, figyelmeztetve őket az eskü szentségére, a király iránti hűségre és hazaszeretetre. Azután a regruták u szokásos esküt tették le. — Végül a legénység a zenekar hangja mellett ellépett a tisztiknr előtt. — Katonai előléptetések. Őfelsége a király 1003. uovember 1-től számítandó ranggal előléptette vezérőrnagyokká Nagy. váradi Baranyay Imre s Pávai Vájná Albert ezredeseket. A közös hadseregben az 5. gy. ezred helybeli zászlóaljánál Carmine Gusz­táv s Pány Lajos kadét tiszthelyettesek hadnagyokká lettek előléptetve s utóbbi a Csehországban Jozefát idrban állomásozó 94. gyalogezredhez helyeztetett át.— Általában mint már jelezték is, az előléptetés eznttnl a közepesnél is gyöngébb volt. — Kitüntetés. Borbély Ferencz mi- lotai gazdasági cselédnek az 1898. évi au­gusztus 18 án kelt legfelsőbb kézirattal ala­pított negyven évi hű szolgálatért járó disz- ó re m ró való igéuy jogosultsága megdllapit- tattván a diszérem kézbesítés czéljából n főispánhoz megküldetett. — A diszérem vö­rös szalagon függ, egyik oldalán a Felség urczképe, — másik oldalán u következő felirat van: Signum laboris fideliter peracti XXXX. unnorum. — Hivatalvizsgálat. Gr. Hugonnui Béla főispán a héten Nagybánya, Felsőbá­nyái s nagysomkuti főszolgabirónak ügyvi­telét s pénzkezelését és u felsőbányái aggá- poldát megvizsgálta. — Áthelyezett körorvosi szék­hely. A nagybányai főszolgabírói hivutul nemrégiben javaslatot terjesztett be Nagy László alispánnak, bogy a felső bányai kör­orvos székhelyét Kapnikbányára helyezze át. Nagy László alispán tekintettel arra, hogy Kapuik bánya a tizenegy községből alakított és 11.008 lakossal biró Icörorvosi járás központján van, helyt adott a javas­latnak s a körorvosi székhelyt Kapnikbá- nyára helyezte át. — Egyházmegyei hir. Lédeczy Adorján tövisfalvai ró in. kath. lelkész Csapra helyeztetett át. Dralius István szerednyei s. lelkész káplán Tövisfnlvára neveztetett ki lelkésznek. — Áthelyezés. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Bodor Jenő sárosmagyar- berkeszi állami elemi iskolai tanitót a ma­gyarremetei állami elemi iskolához jelen mi­nőségben áthelyezte. — Áthelyezett lelkész. Firczák Gyula ungvári g. k. püspök Maxim Ágos­ton sárközujlaki gör. kalh. lelkészt Herin- cséro (Márumuros m.) helyezte át. — Szerződtetés. Kré m er Sándor színházunk igazgatója Széli Gizella szende- színésznőt társulatához szerződtette. — Ujvárossy Albert balesete. Ujvaro98y Albert, a ki már 30 év óta a vi­déken mint színész s legutóbb mint színházi szertáros Szatiuáron is működött, súlyos be­tegségen ment keresztül, úgy, hogy jobb. szeme világát teljesen elvesztette. Az érde­mes színész beadta nyugdíjaztatás iránti kér­vényét. — Kinevezés. A kir. pénzügyminisz­ter Husovszky János nagybányai kir. állam­pénztári gyakornokot a nagyszöllősi állam- pénztári hivatalhoz tisztté nevezte ki. — Áthelyezés. A nagy károlyi kir. pénzügy igazgatóság Nutz Ágoston ingy- somkuti kir. áliompénztári gyakornokot Nagy­bányára hasonló minő^cgb ni áthelyezte. — Kinevezés. A nagy károlyi pérrz- ügyigazgatóság Jakab Viktor főgyimnasi- umot végzett ifjút a fehérgyarmati adóhiva­talhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. — Eljegyzés. Hiripi és ivácskói dr. Böszörményi Emil helybeli ügyvéd eljegyez10 Temesvárról Mcskó Mária kis­asszonyt felsőkubinyi Mesltó Béla bájos leá­nyát. — Fényes esküvő volt szombaton délután városunkban. Kishalmi Irén kis- asssonynval, özv. Kishalmi Lajosáé úrnő leányával turtottu esküvőjét Cső hány An tál hajdúnánási földbirtokos. A polgári há­zasság kötést a városháza dísztermében Kő~ rÖ9mezey Antal főjegyző végezte. Mint ta­nuk a házasság kötésnél Dr. László Elek békésvármegyei főorvos s Dr. Nagy Lajos hajdúnánási városi főoi vos szerepeltek. A násznép u polgári házasság kötés mán az ev. ref. templomba vonult, hol Biki Károly esperes mondott gyönyörű beszédet s adta az egyház áldását az ifjú párra nagy és dí­szes közönség jelenlétében. Esküvő után az örömanya házánál fényes diszlakomu volt,. Boldogság kisérje az ifjú pár igaz szerelem­ből kötött frigyét I — Pályázat rendőrfogalmazőü állásra. A városi tanács D mkő Sándornak Il-od aljegyzívé történt megválasztatása foly­tán a rendőrfogalmnzói állásru pályázatéit hirdetett. A pályázati kérvények f. rv no­vember hó ő-ik napjának d. 11 óráig adandók be a polgármesteri iktatóba. Ez ál­lásra eddig Szont.iványi Sándor, Gönczy Béla, Horváth Géza, Né- metbjózsefs Tar Béla adták ba pá­lyázati kérvényüket. A válasilás* mely a f. hó 9-én tartandó közgyűlésen fog megtör­ténni, előreláthatólag igen küzdelmesnek Ígérkezik, a mennyiben minden egyes pályázó­nak nagy pártja van. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents