Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-15 / 37. szám
37-ik szám. Huszadik évfolyam. Szatmár, 1903. szeptember 15. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre ... 6 kor. . I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 * Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vopatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: ==5 Morvái János könyvnyomdája Eötvds-utcza 6-ik sz. alatt. = TF.TjKFOU-BZAM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19-ik szám. = hirdetések= ^ o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak ■•llett Hl«ilf,atk. Nyilttér garmond sora 20 fillér. = '■ ■ ■ Hirdetések díjjal elére fizetendők, rsst.-25 év. Épen ma 25 éve annak, hogy Pap Géza polgármester Szatmár-Né- meti sz. kir. város szolgálatába lépett. 1878. szeptember 15-én mint joggyakornok kezdte meg működését, s ma mint a város feje vezeti annak ügyeit. Közben volt aljegyző, közigazgatási tanácsos és főjegyző, tehát fokról-fokra emelkedett mai állásába. Régi és szép szokás a közszolgálatban működő egyéneket ilyen nevezetesebb évfordulók alkalmával ünnepelni és megszólaltatni az elismerést, a melyből rendszerint kevés szokott kijutni részükre. Mert az élet úgy van berendezve, hogy a százszemü közvélemény mind a száz szemével keresi és kutatja a hibákat és jobban is látja, mint kellene, ellenben az érdem meglátására csak egy szeme van, és azt is behunyva szokta tartani, nem csuda aztán, hogy gáncs van mindig bőven, de elismerés minél kevesebb. Az a 25 év, a mely ma befejeződött, egy változatokban gazdag pályafutásnak képét tárja szemeink elé, a melyen, ha végig tekintünk, mig egyrészt azt látjuk, hogy az ő működése gyakran részesült szigorú kritikában, addig másrészt azt is konstatálhatjuk, hogy elismerésben is bővelkedett. Volt idő, mikor a közvélemény mind a száz szeme csak az ő érdemeit látta, mikor működéséért a közélet vezető emberei gratuláltak s egyéniségét nagy nyereségnek tekintették a városra nézve. Ez az idő akkor ért véget, a mikor Böszörményi. Károly polTÁRCZA.-o— A kipattant titok. A minapában történt, hogy egy régi jó barátommal találkoztam. A viszontlátás öröme mindegyikünket annyira meghatott, hogy alig bírtunk szóhoz jutni, de különösen ő, a kinek amúgy sem volt valami nagy hajlandósága a beszédre, (ismerem gimnazista korából). Eleinte nehezen is ment, de végre mégis csak összeszoktunk valahogy s a kölcsönös hogylétefelől kikérdezve egymást, később csak úgy ömlött a szó mindkettőnkből. Elővettünk mi mindent, a mi csak eszünkbe jutott; hiszen annyi minden adta elő magát legutolsó találkozásunk óta, hogy mesterség volt azt még össze is szedni. A fő fő kérdező mégis én voltam. Egymásután adtam neki a kérdéseket, elannyira, hogy szegény most már alig győzte felelettel; de azért kitartott rendületlenül, akár csak hajdan az iskolá- ben a leczkéket (ha tudta), úgy darálta el a mondókáját. Mint mindennek, úgy ennek is én adtam meg az árát épugy, mint a padok között a súgásnak. Szóból szó került s igy történt, hogy, mint különben magunk fajta emberek között rendes szokás, hogy gármester leköszönt, s a helyét be kellett tölteni. Mellőzöttnek érezte magát, úgy vélte, hogy nagy igazságtalanságot követtek el rajta, mikor a polgármester választásnál kihagyták, elvesztette kedvét, ambiczióját, s mint egy duzzogó Achilles hátat fordított a fórumnak, a hol addig legszebb diadalait aratta, s nagy kárára a közügynek nem törődött a város dolgaival úgy, mint azelőtt tette. Ennek a nem törődésnek volt a következménye az a kemény harcz, mely a legutóbbi polgármesterválasztásnál ellene megindult. Tévedésben vannak tehát azok, a kik az ő egyéniségének nem rokonszenves voltában keresik okát az akkori heves támadásoknak, a mit különben eléggé bizonyít az is, hogy a mióta mint polgármester működik és ez a működés ismét a régi nyomokon kezd haladni, megszűntek a támadások, s vele karöltve dolgoznak volt ellenfelei is a város felvirágzásán. A személyes érintkezésnek szeretetreméltó sajátságai emelhetik valakinek népszerűségét, más szóval népszerűvé tehetnek olyan embert is, a kiben a megfelelő erkölcsi tartalom hiányzik, de az igazi közbecsülés nem a szerint formálódik. Ahoz nem egyéni szeretetreméltóság, hanem érdemek kellenek, a miket a közérdekben kifejtett tartós és önzetlen munkássággal lehet csak megszerezni. Ilyen munkássággal kezdte és ilyen munkássággal folytatja Pap Géza polgármester 25 éves szolgálatát, s ha a munkásság a jövőben is ilyen malányok is belekerültek a beszélgetésbe. Na perszel Két ilyen jó pipar, hogy lehetett volna meg nélkülök! Hej pedig sokat kaptunk értök annak idején. Éreztem is én mindjárt, hogy baj van a kréta körül most is, mint hajdan. De nem volt mit tennem; de indulnom kellett az árral, a mely magával ragadott. — A koczka fordult, kérdés kérdést ért, de már az ő részéröl — különben is neki való tárgy volt szóban — s én kénytelen kelletlen felelgettem rá, és egyszer csak azon veszem magam észre, hogy benne vagyok a hínárban. Mentül jobban kapálóztam, hogy meneküljek, annál inkább bele fontam magam. Kifaggatott az tövirŐI-hegyire; most pedig szentül tudom, hogy nem marad a hegyiben, sőt bizonyosan told is hozzá egy keveset, hát inkább kikürtölöm én magam, had tudjon róla más is. Száz szónak is egy a vége és igy az, hogy megtudta, hogy — szerelmes vagyok. — Ez még magában nem olyan veszedelmes dolog, megesett ez már mással is, csakhogy ő nem érte be ezzel, az fúrta főkép az oldalát, hogy megtudja, ki hát az a szerencsés személy? De ez már nem ment olyan könnyen. Kérdezett az mindenről, hogy valamit mégis kihúzzon belőlem, de mikor látta, hogy hasztalan minden fáradsága, hát csak arra kért, hogy írjam le hát neki tetőtől talpig. — Már engedj meg barátom, szóltam -végre, ezt sem tehetem, mert szavakkal nem tudok rad, a miben nem kételkedünk, nagy haszna lesz belőle városunknak, s viszont ő is tapasztalni fogja, hogy osztatlan elismerés fogja kisérni mindenkor, működését. Üdvözöljük 25 éves jubileuma alkalmából, s erőt és kitartást kívánunk neki a jövőben 1 Városi közgyűlés. Nem valami tartalmas volt a tárgy- sorozat, de azért a viszonyok úgy alakultak, hogy mégis egy élénk közgyűlést eredményezett. Volt felszólalás, több is mint kellett volna sőt egy érzelmes jelenet is lejátszódott, a mire a polgármester 25 éves jubileuma szolgáltatott alkamat. Mindjárt a polgármesteri jelentés felolvasása után szólásra; emelkedett dr. Keresztszeghy Lajos és aí következő beszéddel üdvözölte a polgármestert : Tisztelt Közyyülés ! Azt hiszem, az egész törvényhatósági bizottság érzelmeivel találkozom, a midőn városunk polgármesterét azon alkalomból, hogy törvényhatóságunknál, mint annak tisztviselője egy negyed százada munkálkodik, szívből üdvözlöm. Huszonöt éves évfordulója annak t. közgyűlés, midőn az ifjú önálló pályára lépett, nagy jelentőségű az emberi életben; jelenti az a 25 év a fiatalságot s az azzal járó tetterőt és munkakedvet, jelenti az ambicziót, az érvényesülés vágyát, az előretörést; az aki a rövid életnek ezt a legszebb korszakát egy város érdekeinek szentelte, megérdemli, hogy megmondjuk, hogy elismeréssel vagyunk iránta, méltányoljuk működését. Alkalmas t. közgyűlés az ily évforduló mindkétrészről az elmékedésre; a polgárság felvetheti azt a kérdést, hogy mit nyújtott a tisztviselő a benne kelyezett bizalomért, de bizonyára foglalkozhat a teremteni, s nem akarok holmi költőcskék módjára rózsát, eget, éjt s más ezekhez hasonló szépségeket összekeverni, mindez pedig végeredményben úgy állana előtted, mint a festő palette-je, a melyen minden szin össze van keverve, a melyből a dicső mü alakult Elvégre is megelégedett azzal, hogy az általános kérdésekre feleltem neki. Persze ezt sem jókedvemből tettem, de hát muszáj volt s olyan szépen is kért, hogy a szivem is megesett rajta, gondolván, legyen legalább ő boldog, ha én már nem lehetek. Legelőször is a nevét kérdezte, de én nagy bölcsen elhallgattam s vigyáztam is magamra, hogy később véletlenül valahogy ki ne ejtsem. Nem is kutatta tovább. — Hát aztán milyen a haja ? — Jaj, az remek! mesébe illő szép szőke. Hetedhét országon sem találod párját. Nem is láttam én hozzá hasonlót csak álmomban, de azt is csak egyszer .... — Hát a termete, hogy fest? — Termete vékony, mint a lengő nádszál; szinte fél az ember, hogy ketté törik. Járása könnyed, mint a mesebeli tündéré. Hangja kellemesen csengő, tiszta. Szeme .... — Na nézd! Biz’ a szemét még megsem néztem. Hogy is lehettem olyan ügyetlen, hony ezt emulasztottam! Na de bizonyosan szép kék szemének kell lenni, hiszen nem is lehet más. Itt van ni! Én is szőke, vékony, lenge termetű vagyok s a'szemem is kék s igy az övének is egyezni kell már ebben az egy pontban is. tisztviselő is azon gondolattal, hogy más pályára lépése nem lett volna-e jutalmazóbb ? Távol áll tőllem, hogy dicshimnuszokat zengjek a polgármesternek és rajzoljam, hogy a tisztviselői pálya legalsóbb fokán kezdve mind küzdte fel magát minden rokonai összeköttetés és egyéb protekezió nélkül fokozatosan a város első tisztviselőjévé, rövidesen magának a t. közgyűlésnek lesz módja ítélni a feleit, méltó volt-e a polgármester a bizalomra. Ha pedig a polgármester ur kivánna feleletet, élete és pályája e jelentőségteljes évfordulóján arra, hogy más pálya nem lett volna-e reá háládatosabb, — nem tudnám azt felelni, hogy tehetsége és szorgalmával más pályán nem vitte volna-e sokkal többre és ezt a sokkal többet nem érte volna-e el sokkal kevesebb küzdelemmel és sokkal nagyobb nyugalommal. Mert szerintem a közigazgatási tisztviselő pályája honunkban a legrögösebb; kitéve folytonosan a világ szemének s igy provokálva az állandó bírálatot támadtatva sokszor — nagymunkát kell teljesíteni s anyagiakban csekély a jutalom, az előhaladás nehéz, annak feltételei súlyosak. Úgy de kétségtelen, hogy midőn az ember munkája jutalmát mérlegeli, nem szabad csak az anyagi eredményt vennie figyelembe; mert jutalma a munkának a polgártársait bizalma- és szeretet« is és altruistikus jellemeknél, minőnek a polgár- I mester urat ismerem, bizonyára nagyobb I az anyagiaknál. Fogadja ennélfogva t. Polgármester ur a törvényhatósági bizottság köszönetét azon negyed századért, melyen át érdekeinket annyi buzgósággal, jóakarattal és tehetséggel szolgálta és találja jutalmát azon elismerésben, mely iránta egész működése alatt nyilvánult. Lelkes éljenzés hangzott fel a beszéd végeztével, a mely után az ünnepelt állott fel és mondott köszönetét a szives szavakért, kifejtve beszédében, hogy az ünnepeltetést soha sem kereste és ezután Különben legelső dolgom lesz, legközelebb ha találom, hogy a szemébe nézek. Göböt is kötöttem már a zsebkendőmre, hogy valahogy el ne felejtsem. Hát aztán mióta ismeritek egymást? Vagy csak olyan titkos imádó vagy? kérdezte a barátom, óh igen; van m£r egy két, kilencz hónapja, hogy ismerem, vagy helyesebben, ismerjük egymást s mondhatom, valahányszor összekerülünk, mindig kellemesen töltjük az időt. Elcsevegünk mi mindenről, (az időjárást sem kiméivé), de amolyan rejtettebb titkokról s érzelmekről hallgatott Ő is én is. — Na hát csak rajta, mondta a barátom, s vigyázz magadra ; különben eddig is ügyes embernek tudtalak s remélem most sem fogsz ráczá- folni. Forgolódj körülötte s csak arra vigyázz, hogy el ne szalaszd. Forgolódnék én szívesen, mondom, de én tervezek s mások végeznek. Nekem kell szaladozni s lehet, sőt bizonyos, hogy addig más forgolódik helyettem körülötte s talán még az eszét is elforgatja. Mi lesz velem, mi lesz velem, gondoltam magamban s egyszerre annyira elszomorodtam, hogy jól esett a vigasztalást hallanom. Azt mondta ugyanis a barátom, hogy rukkolj ki kívánságoddal egyenesen, de csak a leány előtt, ne félj, biztosan jót fog mondani s akkor nyakadba veheted akár az egész világot is, csak — ansichts kártyát el ne feledj neki küldeni, s rendben lesz az egész dolog. — Jaj, nem megy az olyan könnyen, mondAz őszi és téli idényre érkezett angol gyapjúszöveteknek újdonságaira felhívja a m. t. úri közönség ======== b. figyelmét ========= yvám posztó és gyapjúszövet kereskedő (8zatmár, Deák-tér Fehér-ház mellett.) Ugyanott van az egész kontinens elismert nagynevű Martin Sons & C. L-tól angol gyapjúszövet gyárosnak ===== egyedüli raktára. (1—6) =--■ =-:
