Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-11 / 32. szám
Huszadik évfolyam. 32-ik szám.-------------s-------------------------Sz atmár, 1903. augusztus SZATHAR VIDÉKÉ. ‘ TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. Rövid tárgysorozat, kevés városatya és semmi különös érdeklődés, ilyenformán nézett ki a tegnapi közgyűlés. Még a főispán is hiányzott. Ha véletlenül nem kerül egy interpel- láczió, s nincs az őrtorony, egy fél óra alatt vége lett volna. A hitelesítő küldöttség kirendelése után olvastatott a polgármester jelentése, mely a konverzióról, a lovassági és tüzérségi laktanyáról, a mátészalkai vasútról és a vasúti internatusról mondott el részleteket. A konverziót ugyanis a miniszter jóváhagyta s ezáltal a város évi kiadása 19 ezer koronával kevesbül, a mi 10 százalék pótadónak felel meg. A hadügyi kormány a két kaszárnya építéséhez hozzájárul, kilátás van tehát reá, hogy nemsokára huszárságunk és tüzérségünk lesz. A mátészalkai vasútvonal nyomjelzését a vállalkozó czég f. hó 3-án megkezdette, a ki egyszersmind a törzsrészvények gyűjtését is teljesíti.. A vasúti inter- natusra nézve a kereskedelmi miniszter értesít, hogy az építés a jövő évben fog megkezdődni. Közgyűlés a jelentést dr. Törzseök Károly felszólalása után, a ki a konverzióra vonatkozó részszel egyáltalán nem tudott kibékülni, tudomásul vette. Kótai Lajos a városnak a Nagyberekben levő két földjére vonatkozólag intézett interpellácziót a polgármesT AH CZ A. Lement a nap... Lement a nap. Ismét este van. Elbolyongva járok egymagám. Az éj sötét, csendes, nesztelen, Gyászos, miként az én életem. Mint kisértet járok tétova, Azt se tudom, merre és hova. Ah! de utam bármerre vezet: Mindig kisér az — emlékezet. S mint mikor az eső megered, Szememből a könny csak úgy pereg, Ahányszor — ily késő északán — Rád gondolok meghalt, jó anyám 1 Rád gondolok ... és a képzelet Fölidézi kedves képedet. S látni véllek ... hallom hangodat... Pedig tőlem olyan messze vagy I... Isten veled 1 . . . Aludj csendesen. Ne zavarja nyugtod semmi sem. Ne tudj róla — h’sz fájna sejtened — Mennyit szenved érted gyermeked. Sallay Lajos. terhez, a ki részben nyomban felelt, részben pedig kijelentette, hogy vizsgálatot rendel s az eredményt annak idején tudomásra hozza. A választ úgy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette. A helybeli dalegyesület kérvényét, hogy a városi óvoda helyiségei a zenede részére, és Hatvani Péter kérvényét, hogy 1904. május i-ig a mostan használt lakás részére díjmentesen átengedtessék, közgyűlés teljesítette, menynyiben a helyiségeket a zenede czél- jaire átengedte oly kikötéssel, hogyha a városnak bármikor szüksége lenne reá, három havi felmondás mellett visszaveheti. A zenede azonban a Hatvani Péter óvós által lakott helyiségeket csak 1904. évi május 1 -tői kapja meg, mert azok nevezett részére ez ideig átengedtetnek. A tűzoltó őrtorony csinált egy kis vitát, de végezetül egyértelmüleg elfogadtatott, hogy közgyűlés hálás köszönetét mond Meszlényi Gyula [püspök ő nagyméltóságána k azon. nemes áldozatkészségért, hogy az Őrtorony építési költségét elvállalta, s egyben kimondja, hogy az őrtorony — a vita különben csakis e körül folyt — a mostani tűzoltói laktanya udvarának hátulsó részén fog építtetni. Elfogadta közgyűlés a mérnök azon javaslatát, hogy Udvari felé ne a tervezett kavicsos, hanem szilárd alzatu 3 méter széles kövezettel ut készittesLevél Ischlből. — Saját külön kiküldött tudósítónktól. — Tek. Szerkesztő Ur! Képzelem, minő csudálkozással olvashatja e sorokat, mikor most abban a hiszemben lehet, hogy én a pápaválasztás körüli megfigyelések czéljából Rómában időzöm. De hát ember tervez, asszony végez, s igy történt, hogy Róma helyett Ischlben vagyok. Épen ut- rakészen voltunk Belgrádban, hogy induljunk Róma felé, mikor feleségem kap egy levelet Bukarestből, a melyben egy régi barátnőjé, Pohareszku tábornok, királyi főhadsegéd felesége értesíti, hogy a királyi párral együtt indulnak Ischlbe és felszólítja, hogyha csak teheti, menjen ő is oda, oly régóta nem találkoztak már együtt, minő kellemes volna az alkalom, ha annyi év után végre egymást viszontláthatnák. Megjegyzem, hogy Pohareszku nekem is jó barátom, együtt harczoltunk Kréta szigetén és együtt házasodtunk meg ugyanott, két kebelbarátnőt véve el feleségül. Természetesen az asszonynak egyszerre nagy kedve jött az Ischlbe való menetelhez, s miután szemérmes pirulással megsúgta, hogy hiszen neki tavasz felé úgyis Rómába kell utaznia, megadtam magamat sorsomnak. De nincs is okom bánkódni e miatt, mert egy egészen uj világba kerültem, s olyan kellemes élethez jutottam, hogy soha sem fogom elfelejthetni, sőt, ki tudja, talán ez fordulópont is életemben. Pohareszku barátom révén megismersék. Ugyancsak hozzájárult ahoz is, hogy a közvágóhíd telke körülkerit- tessék. Kiss Gedeon emlékének felállítása tárgyában a gazdasági szakosztály javaslatához képest kimondta, hogy Herbai szobrász ajánlatát, a ki 2000 k.-ért kész a bemutatott terv szerint a szoborművet felállítani, elfogadja, s a mi a gyűjtés folytán begyült összeghez még szükséges, azt a közpénztárból fedezi. Három hatósági átirat is volt. Pozsony városé a tüdővész elleni védekezés, — Beregvármegyéé a korcsmák és pálinkaméréseknek vasár- és ünnepnapokon zárva tartása — és Debre- czen városáé II. Rákóczy Ferencz hamvainak hazaszállítása tárgyában. Közgyűlés mindháromhoz hozzájárult és 'hasonló szellemű felirat küldését határozta. Végül Árokháty Vilmos, Ferenczy János és Gönczy Béla részére 4—4 heti szabadságot engedélyezett, mire polgármester a közgyűlést egy negyed 4 órakor berekesztette. Szent István napjának ünneplése. Az O. N. Sz. múlt évi közgyűlése elfogadván azt az inditványomat, hogy Szent István napjának nemzeti irányban való megünneplése tárgyában társadalmi mozgalmat indítsunk, egyúttal azt is elhakedtem a román királyi párral, s ez idő- szerint én is, feleségem is úgy szerepelünk itt, mint a királyi udvar tagjai. Carmen Sylva a szó szoros értelmében beczézgeti Zulejkát, Károly román király pedig csak a napokban is karonfogva sétált velem végig azon a sétányon, a hol csak az uralkodók szoktak megfordulni. Épen akkor történt, hogy szembe jött velünk őfelsége a magyar király, lassú léptekkel és mélyen elgondolkozva közeledett, s mikor találkoztunk nyájasan szorított kezet a román királylyal, a kinek első dolga volt, hogy engem bemutasson. Őfelsége kegyesen fogadott, s mig ők ketten előre haladtak, addig én a kíséretében lévő báró Beck táboiszernagygyal és Goluc- hovszky külügyminiszterrel kellő távolságban mentünk utánuk. Ezektől az uraktól tudtam meg aztán, hogy a magyar királynak mi zavarta meg a nyugalmát. Nagy a báj Magyar- országon, kuruez lett az egész ország és mindenki azt akarja, hogy a magyar ez- redekben magyar legyen a tiszt, a zászló és a vezényleti nyelv, s minthogy a hadügyi kormány ezt ellenzi, a magyar miniszterek nem tudnak boldogulni a partementtel — Épen ma volt kihallgatáson — mondja báró Beck — Héderváry miniszterelnök, s referált a felségnek az ottani állapotokról. Nem tud semmire se menni az ellenzékkel. — De hát miért nem adják meg a magyaroknak, a mit kívánnak ? — kérdem én szerényen. tározta, hogy az indítvány végrehajtásával igazgató-választmányunk elnöksége bízandó meg. E megbízásból kifolyólag már történt némi intézkedés. Habár augusztus hó 20-ika ma még távol esik, ennek daczára vesztegetni való időnk nincsen, ha azt akarjuk, hogy mozgalmunknak már az idén valami sikere tegyen. Ezt a mozgalmat különben annak a tudatában kell folytonosan ébren tartanunk, hogy nehezen haladó, sok helyen közönynyel, némely esetben ellenzéssel találkozó munkára vállalkoztunk és több évi serény működésre lesz szükségünk, mire döntő eredményre mutathatunk. Oly munka ez, melynek végzésénél nemcsak saját erőnket kell latba vetnünk, hanem számos más tényező közremükésére is kell számítanunk, mely nélkül kitűzött nagy czélunkat nem érhetjük el. A teendők oly sokasága áll előttünk, ha végre akarjuk hajtani, a mit én egyéni nézetem szerint szükségesnek látok arra nézve, hogy Szent István napját akként ünnepeljük, a hogy ezt történelmünk e nagy alakjának emléke megkívánná, hogy nagy szükség van urra, miszerint az ügy iránt szeretettel viseltető több munkaerő egyesüljön a kivívandó siker érdekében. A kitartó munkán kivül a különféle nézetek fontolóra vételére, állandó tanácskozásra és határozatok hozatalára, több irányú összeköttetések szerzésére van szükség, hogy a kérdés tervszerű megoldása lehetővé váljék. Ettől a meggyőződéstől áthatva, legutóbbi igazgató-választmányi ülésünkön javaslatba hoztam tehát, hogy Szent István napja ünneplése ügyének elintézése czéljából bizottság küldessék ki, melynek feladata lesz I kérdéssel állandóan foglalkozni, mi határozatba is ment. — No még csak az kellene — vág vissza Beck — hiszen most sem bírunk velük, s ha még itt is engedünk, teljesen a nyakunkra nőnek. — Pedig kérem, — mondom én erre — az urak nagyon rosszul teszik, ha ezen kivánságok teljesítését ellenzik, mert lelkes hadsereg s háború esetén vitéz har- ezos e nélkül nem is képzelhető. És aztán elkezdtem nekik magyarázni a felvetett thémát hivatkozva e téren szerzett dús tapasztalataimra. Oly hévvel beszéltem és ők oly figyelemmel hallgatták, hogy észre se vettük, hogy a két uralkodó mellettünk áll és az egész beszédet végighallgatja. Csak arra eszméltünk fel, mikor a király igy szólott: — Tökéletesen igaza van I Mind a hárman összerezzentünk e kijelentésre; báró Beck elsápadt, Golu- chovszky, a ki pedig addig nem szólt egy szót sem, csak kibiczelt, alig birt a remegéstől a lábán állani, csak én tartottam meg hideg véremet, s a felség felé fordulva folytattam és fejeztem be fejtegetésemet. — Nagyon örvendek — szólt ö felsége megrázva kezemet^ — hogy e beszédet végig hallgattam. És nagyon örven- dek, hogy önt megismerhettem. Károly testvérem különben viselt dolgairól épen az előbb értesített. Majd bővebben is fogunk erről beszélgetni. Kegyesen intett és a román királylyal együtt eltávozott. A hátramaradt két ur hosszú képet csinált e jelenethez, s csak úgy féloldalt kémlelve néztek reám, Róth rülöp kárlsbádl czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Fannoiiia legolcsóbb bevásárlási forrást. 1 Q szálloda mellett! W Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
