Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-27 / 4. szám

SZATMÁR ÄS VIDÉKE szivatik az...“ — hát ez igaz, de tessék hozzá tenni, hogy ugyancsak példátlan a pályázatok történetében, hogy azon a gyű­lésen, | hol a pályázat sorsa felett dönte­nek, jelen legyen az érdekelt pályázó I Ő kardoskodjék legjobban u mellett, hogy a dijat a munkájának kiadják. Az ő tényke­dése pedig ilyen volt és n-mi mint ő mondja, hogy csak néhány felvilágosító jellegű meg­jegyzés tételére szoritko. * • azokkal szemben, a kik műrét nem ismerték Két bíráló igaz, hogy a pályáéij ki­adását javasolta, d- n harmadik erre csak úgy volt hajlandó, ha a szerző művét tel­jesen átdolgozza, miután unnak irálya nny- nyira rósz, hogy egy irodalmi kör csuk blamálná magát, ha ennek daczára a pályu- dijut kiadná, mert a körre nézve nem az az irányadó, hogy mennyi adat van összehul- mozva, hanem hogy az irodalmi köntösbe legyen öltöztetve, már pedig e tekintetben I műnek oly nagymérvű u fogyatékossága, hogy csak teljes átdolgozás Altul lehetne rajta segiteni. E kijelentésre az volt az általános hangulat, hogy a dijat nem kell kiadni, s ekkor szólalt fel u szerző, hogy a mikor két bíráló a kiadás mellett van, akkor a többség véleménye az irányadó és a kisebbségé nem vehető figyelembe, a mire az egyik választmányi tag még figyelmez­tette is, hogy hiszen ugyanezen pályázatnál, mikor ezelőtt két évvel szintén két bi rá ló a pályadij kiadását javasolta, épen ő, mint harmadik bíráló, volt az, a ki a dij kiadá­sát megakadályozta és kivitte, hogy újabb pályázat lett hirdetve. Erre felhugyott a felállított elv hangoztatásával s kezdte a pályamű irályát védeni, hogy az nem lehet olyan rósz, hogy hiszen a másik két bíráló ‘ jónak találta, s micsoda kivánság az, hogy a szerző átdolgozzu, s mikor a külömböző ellenvetésekre már nem tudott mit felelui, mint utolsó slágert vágta ki, hogy hiszen a szerző tudni fogja, mi a kötelessége, ha a dijat megkapja. Mindez nem történt egy pár perez alatt, hosszabb időt vett igénybe, s miután az idő már hét óra volt, holott az ülés 5 órakor kezdődött, a választmány tagjai megunták a vitát, s mikor az egyik indu­lásra készen azt mondta: „Hát adják ki I“ valamennyien ráhagyták. így kapta meg Mátray Lajos a pályadiját, s határozottun állithutni, hogyha ő fel nem szóiul és nem disputái, az lett volna a határozat, hogy a dijat | pályamű szerzőjének kiadni nem le­het. Nem néhány felvilágosító jellegű meg­jegyzés volt tehát az ő ténykedése, hanem valóságos harcz a pálmáért, s abba a harcz- bun az ő irodalmi szakosztályi elnöki állá­sának épen semmi szerep nem jutott. A választmány az előadottak után helyesen járt el, hogy a mikor nyilvánvalóvá lett szerzőnek ezen viselkedése, a pályázat ered­ményét sommisuek mondta ki. Hasonló kö­rülmények között a világ mindenféle testü­leté hasonlóan volna kénytelen eljárni. Es hozzá tehetjük, hogy az eljárásnak egyedüli indítója nem u Fodor György beadványa volt, mert ez ügyben u választmány a nél­kül is határozott volna, miután a közgyű­lés után nyomban az volt a vélemény, hogy a pályázat semmis, sőt a pénztárnokot figyelmeztették, hogy a dijut ez okból ki ne adja. A másik mentsége a szerzőnek, hogy ő nem ismerte a tárgysorozatot, szintén megmosolyogni való, bárha úgy volna is, ez nem mentené fentebbi magatartását. A meghívón a tárgysorozat közölve volt, tehát látnia kellett, de ha véletlenül csakugyan nem nézte volna meg, minden esetre, mint egyik vezető embernek tudnia kellett, hogy a közgyűlés előtti választmáuyi ülésen a pályázatokról is határoznak. Lehetetlen, hogy a mikor ő „tudatában van annak, hogy a választmánynak véle szemben tanúsí­tott eljárása müutakon szított személyeskedése­ken alapszik“, a mikor tehát olyanról is van tudomása, a miről rajta kivül senki sem tud, hogy akkor épen csak a tárgy- sorozatot nem ismerte, holott a választmány összehívásában is buzgólkodott. Nem akartunk foglalkozni ez ügygyei, de olvasva Mátrai Lajosnak a Kölesey-kör választmányához intézett válaszát, kényte­lenek voltunk, mint u kik a kérdést minden részében ismerjük, u fentiekben arra reflek­tálni addig is, mig e tekintetben a kör a maga részéről is megadja az érdemleges választ. Sajnos biz az, hogy ilyen eset tör­ténhetett, vigasztaló benne azonban, hogy épen ellenkezőleg, a mint Mátrai állítja, nem volt benne a személyes hercze-hurczá- nak, bosszúállóénak és szi-mélycs ellenszenv­nek semmi szerepe, | műn hogy ő u Köl- csey-körben vitt működjénél ilyet nem is tapasztalt. Akármiben buzgólkodott mindig támogatásban részesült, de uzt ő is belát­hatja, hogy az általa felsorolt nagy érde­mei daczára az elkövetett hibát büntetlenül hagyni épen a kör érdekében nem lehetett. J>. Apróságok. A múlt héten nem foglalkoztak más­sal, mint a „Kölcsey“-kör választmányá­nak példátlan határozatával. Nem csoda, hogy a kaszinóban is élénken tárgyalták az esetet, s egyik ezt, a másik azt mondta. ... Úgy kell neki — szólt közbe Bögre ur — minek totyog, lötyög, mo­tyog és fecseg ott is, ahol nem kellene. * Aggódva mondja egy a maga ár­nyékától is megijedő „Kölcsey “-köri tag a másiknak, hogy a Mátrai-eset miatt sokan fognak a körből kilépni. — Az meglehet, de arra gondol­tál-e, hogy ugyan e miatt hányán fognak majd belépni? — Biz’ istók, erre nem is gondoltam! £ Azt még értem, hogy Mátrai a pá- lyadijul kapott 200 koronát jogos tulaj­donának tartja, de azt már nem értem, hogy a Kölcsey-szobor kerítésére a ma­gáéból 200 koronát adományoz, miután az ő viszonyaihoz ez összeg soknak mondható. Hacsak úgy nincs, hogy mégis nem a magáéból adja. * Kíváncsian kérdi tőlem valaki, hogy váljon a Mátrai válaszára mit fog a „Köl­csey-kör“ felelni. — Biz ón nem tudom, de alig hiszem, hogy azt felelje: Lajos, gyere vissza, min­den meg van bocsátva I * Az óvoda ismét szőnyegre kerül. A szombati gyűlésen általános feltűnést kel­tett, hogy a nagyságos ur emberei vala­mennyien hiányoztak. — Váljon, mi lehet ennek az oka ? — kérdi egyik szomszédom. — Bizonyosan nagyon beebédeltek és mostan sziesztát tartanak, — mondja neki a másik szomszédom. Demeter. HÍREINK. Lapunk jelen számához egy fél- iv melléklet van csatolva. — Személyi hírek. Gróf Festetich Andor a vidéki színészet főfelügyelője s Mészáros Kálmán az orsz. szini-egyesűlet elnöke Budapestről, Gáthy Zsigmond polgár- mester, Arnold Sándor kir. törvény>zéfe.\i.el- nök, kúriai bíró s Benda Kálmán ügyvéd Beregszászból, Debreczeni István polgármes­ter Nagy Károlyból s Magyari József fő­jegyző Eperjesről f. hó 25-én városunkban időztek s részt vettek a szinikerület meg­alakítása czéljából a városházánál tartott értekezleten. — Előléptetés. Az igazságügy mi­niszter Jeney György debreczeni kir. ítélő­táblái bírót 1903. jan. 1-vel a VI. fiz. osz­tály l-ső fokozatába előléptette. — Szemle körút. Kiss Zsigmond ezredes, dandarparuncsnok szemle körútra utazott a dandár csapatai felett tartandó, katonai közigazgatási szemletartás s a téli tiszti foglalkozás megszemlélése véget. — Áthelyezés. A közoktatásügyi miniszter K a m a r á t h Ottilia rahói állami iskolai tanítónőt a rozálai állami elemi isko­lához jelen minőségben áthelyezte. — A honvédség; köréből. Eöt­vös Sándor honvéd főhadnagy bevonult 6 havi szabadságáról Vásárosnacnényból szol­gálattételre, 8 II. kiegészítő tiszttől a 12 honvédkiegészitő irodába osztatott be. Dobó Rémusz hadnagy hosszabb szabadságáról szintén bevonult ezredéhez e századtis/.ttül osztatott be a 3-ik századhoz. — Valter Miklós elhunyt honvéd törzsőrmester he­lyébe P lei ebner Mihály törzsőrmester helyeztetett át a kassai 9. honvédgyalog- ezrethől. — Távozó tisztviselő. Mukay Kál­mán az „Első magyar általános biztositó társaság“ tisztviselője hasonló minőségben Kolozsvárra helyeztetett át. Eltávozása al­kalmából tisztviselőtársai s jőburátui tiszte­letére búcsú lakomát rendeznek. Makuy uj állomáshelyét február 1-én foglalja el. — Áthelyezett tanárok. Á vallás­os közoktatásügyi miniszter G a á 1 Lajos aradi főgymnasiumi tanárt a nagybányai, Németh József nagybányai főgymnasiumi tanárt a szolnoki főgytnnaeiumhoz he­lyezte át. — Uj járásorvos. Gróf Hugónnai Béla főispán nagysomkuti járási orvossá dr. Olsavszky Viktor bozovicsi körorvost ne­vezte ki. — Kinevezés a postánál. A posta-, távírda- és távbeszélő elnök-igazgatóju L e u- gyel László 2-ik számú posta- s távirda hivatalhoz beosztott gyakornokot a X. fiz. osztályba posta- és távirdatisztté nevezte ki. — Államsegély. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter n szatmárnémeti volt egyesületi jelenleg városi kisdedovodu ez évi fentartási szükségleteinek részbeni fede­zésére 40U K államsegélyt engedélyezett. — Áthelyezések. Boyos Kristóf, az osztrák — magyarbank helybeli fiókintéze­tének tisztviselője, Budapestre, S z e 111 Rudolf Kecskemétről Szatmárra helyezte­tett át. — Kirendelés. Az igazságügy mi­niszter Görög Miklós, a helybeli ügyészség­hez beosztott bírósági aljegyzőt ezen ügyész­ség kerületébe ügyészi megbízottul ren­delte ki. — Főgondnok választás. A gyulai (Ugocsa m.) ref. egyház f. hó 11-én tartott közgyűlésén egyhangúlag örökös főgond­nokká választotta dr. Egry Károly szatmári járásorvost, ki mint gyulai közbirtokos, a gyulai egyház iránti ezeretetének több Íz­ben jelét udta. — Matiné. A Kölcsey-kör f. hó 25- én délelőtt fényes közönség jelenlétében tar­totta meg matinéját, melyről — ha össze­hasonlítást akarunk tenni — méltán elmond­hatjuk, hogy a kör által tartott matinék legkedvesebbjei között foglal helyet. A gon­dosan összeállított műsor Schik Elemér „Klapka induló* czimű felolvasásával kez­dődött, melyet a közönség osztatlan figye­lemmel hallgatott s végül zajosan megtap­solt. A műsor második pontjában Veréczy Margit k. a. a „Bakfis“ oz. monologot sza­valta 8 végtelenül aranyos jelenség volt; a közönség szűnni nem akaró tapssal jutal­mazta az általa szerzett kedves pirczeket. Végül Tanódy Endre játszotta el Moskovszky egyik Rotnuncát, Chopin utolsó keringőjét és Stavenhagen egyik Capricát jó ízléssel és brilliáns technikával. — Szabad Lyceum. F. hó 22-én dr. Fechte) János főgymn- tanár tartott fel­olvasást. Bemutatta Csák Mátét, történel­münknek e nevezetes alakját. A mély tanul­mányra valló s mindvégig figyelemmel hall­gatott előadásnak nagy számú közönsége veit s az előadót szép felolvasásáért zajo­san megtapsolta. — Lorántffy estély. Jan. 31 én szombaton d. u. 6 órakor a főgymn. torna- csarnokában fog megtartatni. Felolvas Do­o n mahidy István egyl. elnök, s előadása az egész estét, befogja tölteni. Közben szavalat és zene quartett lesz. Karéneket a női ének­kar ad elő. — Eljegyzés. Dr. V a s s Gyula ügyvédjelölt, nagybányai lakos a napokban váltott jegyet Mikó Pálmával, Mikó Béla kir. főmérnök leányával. — Élj egyzések. Vásárhelyi Imre felsővissói kir. járásbirósági albiró a napokban tartotta eljegyzését Makay Évike kisasszonynyal, Makay Elek batizi ev. ref. lelkész kedves bugával — Dr. Róth Sándor erdődi kórházi orvos f. hó 21-én váltott jegyet Weisz Etelka kis­asszonynyal Miskolczon. — Eljegyzés. Comensoli Ede Egerben állomásozó cs. s kir. 5 gyalogezred­beli főhadnagy, ki városunkban ív hosszabb időn át állomásozott eljegyezte bugaczi és szentkirályi Szentkirályi Irén kisasz- szonyt, Szentkirályi Ödön Hevesvármegye tb. főjegyzőjének bájos leányát. — Esküvő. N e u p 0 r László répeze- laki álluiuvasúti állomásfőnök f. hó 18-án tartotta esküvőjét Budapesten a Kálvin-téri ev. ref. templomban Somogyi Piroska kisasszonnyá 1, özv. Somogyi Albertné úrnő kedves leányával. — Elhunyt százados. Lapunk zárta után f. hó 20 án vettük a szomorú hirt, hogy Dienes Gyula cs. s kir. százados, ki váro­sunkban is hosszabb időn át állomásozott, 43 éves korában a Riviérán, hol üdülés czéljából időzött, elhalálozott. Dienes halálát régi vese és tüdő buju okozta. Elhunytát kesergő hitvesén kivül nagy kiterjedésű ro­konság siratja. Nyugodjék békében! — Halálozás. Csuc=ay István hely­beli polgár neje f. hó 23-án 76 éves korá­ban városunkban elhalálozott. Temetése a Czeczil egylet s nagyszámú közönség rész­vételével vasárnap ment végbe Józsika-ut- czai lakásáról. Csucsay Pál somogymegyei plébános édes anyját gyászolja a meg­boldogultban. — Színház. A ezinielőadások e hé­ten is szép számú közönséget vonzottak. A szinrekevült darabok mint a Bőregér, Tosca Hoffman meséi, Fulu rossza jó előadásban I adattak. A közönség rokonszenvével s elis­meréssel tüntette ki Juhász Ilonát jutalom­játéka alkalmából, mely nemcsak zajos tetszéssel fogadta őt, de virágcsokrokkal s egyéb ajándékokkal is kitüntette. A szom­baton azinrekerült Hoffman meséiben újból ragyogtattu szép ének tudását. Holéczy a Toscában nyújtott figyelemreméltó alakítást, Szigligetinek vasárnap szinrekerült népszín­művében a „Strike“ ben szintén szép siker­rel játszott. Itt dicsérettel kell megemlé­keznünk Egri Kálmán játékáról, ki az öreg kovács szerepét megrázó hatással alakította. Lányai Piroska a hét majd mindegyik esté­jén szerepelt színpadunkon s fürge, eleven játékával s kellemesen csengő hangjával nagy gyönyörűséget szerzett a publikumnak. Gyárfás az előzőhöz hasonló sikerrel ját­szott n;To;eában. A héten érdekes vendég- szereplésre.van kilátásunk. Szentiványi San- I dór városunk fia, ki eddig nálunk csak mű­kedvelői előadásokon szerepelt, csütörtökön Váradi Antal nagyhatású drámájában a „Rafael“-ben lép föl mint vendég. Ma Guti Soma „Házasodjunk“ ez. kaczagtató bohózata kerül színre Szentes Jánosnak, a társulat kitűnő komikusának jutalorajáté- kául. Az érdekekesnek ígérkező előadásokra ez utón is fölhívjuk a szinpártoló közönség figyelmét. — Szinikerület alakítás. A szat­mári szinikerületbe beosztandó városok meg­bízott képviselői a kerületté alakulás módo­zatainak és feltételeinek megállapítása vé­gett vasárnap délelőtt tartották tanácsko­zásukat a városháza kis tanácstermében. Jelenvoltak: Festetich Andor gróf, a vidéki színészet főfelügyelője, Mészáros Kálmán, az országos szinészegyesület igazgatója, Beregszászból Gáthy Zsigmond polgármes­ter, Arnold Sándor kúriai bíró, kir. tszéki elnök, mint a Beregmegyei irodalom és müpártoló egyesület elnöke, Benda Kálmán ügyvéd, Kosári (Krémer) István főgymn. tanár, Debreczeni István polgármester (Nagy-Károly), Magyari József v. főjegyző (Eperjes) s a szinügyi bizottság tagjai. Az értekezletet Pap Géza polgármester nyitotta meg s hosszas tanácskozás után megalakult a szinikerület. Munkács kihagyásával Szatmár, Eperjes, Nagykároly, Kisvárda, • Beregszász bevonásával. A színtársulat működésének ide­jére vonatkozólag a következőleg határoztak: Működni fog a szintáriulat decz. 1-től ápr. 15-ig Szatmáron, april 16. — Május 16-tól június 15-ig Beregszászban. — Junius 16- tól julius 15-ig szünet. Jul. 16-tói aug. 15- ig Kisvárdán. — Aug. 16-tól szeptember 30-ig Nagy-Károlyban s október 1-től no­vember végéig Eperjesen. Megalakították azután a 15 tagból álló kerületi választ­mányt, melyben Szatmár és Eperjes 4 tag­gal, a többi városok 2 — 2 taggal lesznek képviselve, Az egyesülés 3 évre köttetett, két év leteltével joga van bármely városnak a szövetséget felmondani s kilépni harmadik év után a kerületből. Munkácsot kihagy­ták a szövetségből, mivel a deczember-ja- nuár hónapokat kötötte ki a színtársulat részére. E kérést azonba’n teljesíteni nem lehetett s ezért Munkács nem is képvisel­tette magát. Az értekezlet után a megjelent tagokat, a szinügyi bizottság tagjait a pol­gármester társasebédre hivta meg a. Pannó­niába. A beregszászi kiküldöttek az esteli vonattal elutaztak, mig a többi tagok részt vettek uz esti szinielőadáson. — Fölhívás. Ez év február 10-én lesz 40 éve unnak, hogy Egry Kálmán pályatársunk pályafutását a színpad deszkáin megkezdte. Még urnák is nagy idő, ki a gondtalan kényelem puha párnáján heveri azt végig: hát még neki, ki a magyar kul­túra lelkes szolgálatában ette a színészet bolygó apostolainak nem egyszer könnyek­től áztatott keserű kenyerét! Neki pedig abból a kenyérből bőven kijutott a része! Fiatalon kezdette a szinipályát, mint hős szerelmes, majd erősebb drámai szerepeket játszott, — mig végre a hetvenes években az elementáris erővel kitörő tehetség a nép­színművek hősévé avatta, hogy a magyar paraszt legények tőrülmetszett, daliás alak­jait képviselje máig a színpadon. És e minő­ségben művészi tehetségét sok tüntető taps kisérte a budapesti Népszínházban és Ma­gyarország más nagy városaiban. A fent irt napon e derék pályatársunk pályafutása 40 éves jubileumát készülünk megünnepelni. Krémer Sándor igazgató és a társulat tagjai. Mi az alulirt bizottság teljes lélekből azon vagyunk, hogy e napot az érdemes jubiláns­nak koszorúnkkal és elismerő tapsainkkal minél kedvesebbé tegyük. A ki a nemzet önzetlen szolgálatában eltöltött 40 évi időt ünnepel meg, uzt méltán megilleti a taps és koszorú. Tisztelettel fordulunk tehát a színművészet pártolóihoz, minden intelligens polgárhoz, barátai, ismerőseihez, hogy nemes részvételével és áldozatkészségével támogas­son minket unnak ünneplésében, ki a ma­gyar nyelv és művelődés terjesztésében oly nagy időn keresztül nagy tényező szerepét játszotta. Mutassuk meg hajlandóságunkat, hogy a jóruvalo magyar színészt mi is meg­becsüljük, mint más müveit nemzetek, s nem tartozunk ma mar azok közé, kik régeb­ben a törpe gondolkozás előítéletének kicsiny- lésével tövisezték a színész mártir-ut ját. A tisztesség, mit e város szülötte ünnepednek adunk, gazdagon fog kamatozni azok becs­vágyában és lelkesülésében, kik az ö nyomdokain fognak u jövőben járni. Szat- már-Németi, 1903. január hó. A rendező bizottság. — Szerkesztő változás. Morvái János könyvnyoindatulujdonos kiadásában megjelenő „Szatmári Friss Újság“ szer­kesztésében változás állott be, amennyiben annak szerkesztését a lap kötelékéből meg­vált Majdik Árpádtól f. hó 25-től kezdődő­lég ifj. Csomuy Imre ügyvédjelölt vette át. — Pénzintézeti közgyűlések. Vasárnap három pénzintézet tartotta évi rendes közgyűlését. A szatmári termény és hitelbank d. e. 11 órakor saját üzleti helyi­Folytatás a melékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents