Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-21 / 29. szám
Huszadik évfolyam. 29-ik szám. Szatmár, 1903. Julius 21. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre Fél évre . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. . 3 » I Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is-küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM: 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK = (£! e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett filvéteUiek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. A Rákóczy-korból. 2oo-ik évfordulója van most annak, hogy Rákóczi — a Magyar- nemzet legnagyobb szabadsághőse fölkelt az elnyomó hatalom ellen. Ez az az úgynevezett: „Kurucz világ“! E felkelésnek legfőbb oka az volt, hogy az országgyűlés meghallgatása nélkül vetették ki az elviselhetlen adókat, hogy igy az országot anyagilag elbé- nitsák; s erőszakosan szedték a katonákat. Ezekhez még nagyon sok minden járult, mi a hazafiak lelkében az elkeseredést csak fokozta. 8 évig tartott az elszánt küzdelem ; sok dicsőséggel ... de szomorú véggel. Miután e nevezetes korszak minden nevezetesebb mozzanatát hivatott erők frissítik fel az emlékezet világában, nekem ezúttal nincs szándékom a főbb eseményekkel foglalkozni: hanem csak egy epizódot ragadok ki' belőle; olyat, a mit —• lehet hogy mellőzni fognak, vagy legalább is oly futólagosán említenek fel, hogy az a figyelmet érintetlenül hagyja, — pedig minket szatmáriakat nagyon közvetlenül érdekel, és azoknak a nagy eseményeknek keretébe méltán be fog illeni. Volt Szatmárvárosának a többek közt egy tőzsgyökeres családja : az Ajtay család. Nagyon sokan vagyunk még, a kik emlékszünk az öreg Ajtay Sámuelre, ki egy pár évtizeddel ezelőtt 107 éves korában hunyt el városunkban. Ennek volt elődje az* a két Ajtay Mihály — apa és fia — kiknek nevezetes szerep jutott osztályrészül városunk történetében a hires Rákóczy korszakban Ajtay Mihály alispánja volt Szatmár vármegyének, — s nagy háza volt a piaczon. Fia pedig gr. Károlyi Sándornak — a hires kurucz főgenerálisnak lön nagyon kegyelt emberévé. 1703-ban a német hadsereg nagy erővel nyomult Szatmárvárosa ellen, Heiszter tábornok vezetése alatt, hogy itt a lázadókkal szemben lábát megvethesse. Ennek tudomásul vétele rendkívül izgalomba, és nagy félelembe ejtette a várost. Károlyi Sándor futár utján felhívta az alispánt, hogy a la- bancz hadnak Szatmárvárosába bejutását minden áron akadályozza meg. Erre különben e figyelmeztetés nélkül is törekedtek, mert hiszen azt egy valóságos egiptomi csapásnak tekintették. Összeültek hát tanácskozásra. De a nagy zűrzavarban mindenki fejét vesztette, csak az alispán nem, ki a hosszú és eredménytelen tanácskozás után közölte azon tervét a tanácscsal, hogy a várost fel kell égetni, mert igy az ellenség sem élelmet,- sem hajlékot nem kap. Előzetesen pedig meg kell rendelni a város közönségének, hogy jószágaikat hajtsák ki a városból, értékesebb holmijokat pedig dugják el; s ha majd az ellenségtől megszabadulunk — a várost közös erővel újból felépítjük. A határozatot tett követte. Mert a mint az ellenség közeledett, a város azonnal lángbaborult több helyen. De az alispán — végrehajtott tervéért — életével lakolt meg. Mártír halált szenvedett e városért a nélkül, hogy másokat bajba kevert volna. A tűz kiütésekor Heiszter tábornok már épen ki akarta adni a parancsot az elvonulásra, mikor a dühöngő nép egy megkötözött embert vezetett a tábornok elé, kit rajta csíptek, mikor Csuzi Márton csizmadia mester házát felgyújtotta. Ez az ember bevallotta, hogy őt a gyújtogatásra Ajtay xMihály alispán utasította. E vallomás alapján Heiszter tábornok át látott a szitán, s menten meghozta a halálos ítéletet, — de nem a gyujtogatóra, hanem a gyújtogatást megrendelő alispánra. Hasztalan volt minden kérése, s könyörgése az alispán nejének, ki gyermekével a kis Mihálylyal jelent meg a tábornok előtt kegyelemért. Hajthatatlan maradt s csak annyit engedett meg, hogy egymástól elbúcsúzhassanak. így aztán Ajtay még egyszer szivéhez ölelte szerető nejét és kedves kis fiát, mondván nekik : „én most, mint a város mártírja halok meg ; úgy viseltem magamat, mint férfihoz illik, és úgy is akarok meghalni. Szomorú idők várnak rátok, de bízzatok az Istenben, ki soha sem hagyja el a benne bizó szenvedőket és árvákat. De tűrjétek a megaláztatást, mert el fog jönni, el kell jönnie azon időnek, a mikor a szatmáriak még fogják áldani emlékemet, s imádkozni fognak lelkem üdvösségéért!“ Ennek megtörténte után elválasztották őket egymástól, s a halálos Ítéletet nyomban végrehajtották a laban- czok. Ajtay alispán tehát kiszenvedett; de övéire csak ezután következtek a keserű megpróbáltatások még keservesebb perczei, mert megfosztattak és számkivettettek, mi a bánatos özvegyet ágyba, s onnan a halálba, fiát pedig általános megvetésnek, lelketlen üldözésnek martalékává és földönfutóvá tette. A 12 éves fiú teljes vagyontalan- ságra és árvaságra jutása után még mintegy három hónapon át házról- házra járással igyekezett magát a városban fenntartani. De a gyújtogató fiát mint a hogy mindenki nevezte — szívtelenül kergették el. Csuzi Márton meg megverte és meg is rugdosta, úgy hogy félholtan maradt a havon elterülve. El is pusztult volna, ha hóhérának fia — a szintén fiatal fiú — TÁECZA. Shakespeare magyar fordításban. Irta: Majos Jenő. Bár nem dicsekedhetik a magyar nemzet egy olyán Namairival mim az Angol, hanem született egy Petőfi, egy Arany drámai költészünk mezején, de tanultak a magyar költők is a nagy alkotótol, mert két dologból örök időig tanulhat a világ minden költője: a2 egyik a Biblia, a másik Shakespere. „Mert Shakesper-rŐl elmondhatni, mit a zsoltár zeng az Úrról: „Nagy vagy Uram a nagyokban és nagy vagy a kicsinyekben.“ (Arany) . Shakespere alkotásai örökre szólnak, mert müvei a későbbi kor olvasóiban is oly mély hatást fognak kelteni, mint ab- ban a romantikus, világban, amely müveinek már akkor az örök élet nimbusát jósolta. De Shakespere nemcsak egy nemzet költője, de mestere az egész világnak, mert nincs a müveit nemzetek közt egy sem, a melyik ne ismerné s ne bírná őt a maga nyelvén. Minekünk is van Shakespere-ünk a mi édes magyar nyelvünkön s elmondhatjuk a többi kuliur nemzetekkel együtt, hogy a mi Shakespere fordításunk is teljes. Mint a hogy a Biblia a maga egészében szentirás, Shakespeare sem marad Shakespere, ha csak szemelvényekből ismerhetnénk meg. De a magyar Shakespere is egész, mert a nagy költő valamennyi alkotása átvan ültetve a hazai nyelvre, mind a 37 drámai müve ott diszeleg a magyar nemzet literaturájában. Shakespere fordítások sorát Kun Szabó Sándor nyitja meg, aki lefordítja „Romeo és Júliát“ 1786 ban Pozsonyban. E fordítás nem eredeti, fordítás után készült, de mind a mellett figyelemre méltó, mert csak ez időtől fogva lehet szó minálunk Sakespere irodalmáról. Öt k övette Kazinczy Ferencz, aki „Hamlet“-et fordította le 1791-ben, majd Döbrentei Gábor indította meg Shakespere remekeinek fordítását, ő maga csak „Mach- beth“-et ültetvén át. Figyelemre méltó Nyáray Antal törekvése, aki egy fordítás- 1 sál Romeo és Júliával tűnt fel ezen a .téren. A Shakespeare fordításokban csak akkor áll be kedvezőbb és lendületes állapot, amikor Arany, Petőfi, Vorösmarthy kezdik átültetni Shakespere müveit. De eme vállalatot megelőzőleg tett kísérletet Lemauton Emilia, (Adorján Boldizsárné) czéljául tűzvén ki Shakespere összes müveinek magyarra fordítását. Vállalkozása azonban nem sok eredményre vezetett, az írónő az ötödik füzetnél felhagyott a fordításokkal. Az öt füzetben a következő darabok foglaltatnak: A szélvész, A két veronai nemes, Windsori vig nők, Viola, Szeget szeggel. Ezen kezdetleges próbálkozások után lép fel egy erővelteljes hivatott fordító gárda. A mely gárdának sorában ott találjuk az ősi dicsőségben reményt kereső Vörösmarthyt, — a nagy lantos költőt Petőfit s a szalontai kunyhó egyszerű lakóját Arany Jánost. De eme nagy költő szellemek közé még több irodalmi férfiú sorakozik : Szigligeti a Shakespeari Prosperó sem tagadja meg magát s Lévay József is kiveszi a fordításokból a maga részét s nem régiben a nyugati költészet hatásánál fogva az uj romantikus iskola a Shakespeare szellemét megerősítette, s e korszak nemcsak amnyiban érdekes, hogy Shakespeare lefordított müveinek száma gyarapodik, de íróinknak Shakespeare tanulmányai a magyar színpadot a magyar drámai életet uj irányban is előnyösen organizálták. De mindenek előtt Vorösmarthy, Petőfy és Arany fordítói pólyáját kísérjük figyelemmel, mert e három nagy alak egyedül vitte e téren is a vezér szerepet Ok tanítják és buzdítják az akkori Írókat, hogy ragadjanak tollat és gazdagít sák az irodalmat a jeles külföldi müveknek lefordításával is. Vorösmarthy Mihály az első a ki Shakespeare felé fordítja a költők s a közönség figyelmét. Szinibirálataiban nagy gondot fordít Shakespeare müveinek magyarázatára; serkenti a színészeket megküzdeni a legnagyobb drámai költő alakjaival s egyszersmint sürgeti főbb müveinek lefordítását. — Nem tartózkodunk kimondani — kiált f i — Hamletról irt bírálatában, — hogy Shakespeare jó fordítása a leggazdagabb szépliteráturának is felér legalább felével. S hogy jó példának menjen elől 1839-ben maga lefordítja Julius Caesart — a nagy költőnek a római történetből merített Tragédiáját, a mely alkotásában a monarchiának a republikánus érzelmekkel való küzdelméből a tiszta történeti igazság győzelmét fejezte ki. Ha Vorösmarthy fordítói pályáját vizsgáljuk, csak is nyelvezetét vehetjük tekintetbe. S ez maga elég mert Vorösmarthy a magyar küllői nyelv megalapítóija. Drámai fordításában is erőteljes, gazdag, magyaros. A szavakat a gondolatok kifejezésére hamar felleli, gazdag költői kincstárában. Hangzatos,, bájos a gondolat és érzés finomságát a szók és kifejezések ezernyi árnyalatával tudja megörökíteni. A nyelv' plasticitáaa nyelvezetének fő szépsége. A" nyelv erejét Vörösmarthynál senki tisztábban nem érezte s zengzetesebb jambuso- kat nem irt senki nálánál. Hisz nem is csoda, hogy fordítói pályája is üde borostyán kötése koszorújában, mert ő formálta költőivé a magyar színpad nyelvét is. — Vörösmarty fordítói pályájának második része, életének ama végső szakába esik, a mely reá nézve már csak lassú haldoklás volt. — Me- lancholiában és apathiában sülyedt, — Írja Gyulai, lelki s testi betegsége egymást táplálták, dolgozni akart, de nem volt képes reá. Csak a nemzet siralmát, Magyarország jajkiáltását tudta volna zengeni, amint nem lehetett egyebet semmit. Kedélye fel volt dúlva, mint a haza földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség : rom volt, mint Magyarország. Végre mégis Írni kezdett. Ily körülmények közt elővette Leár királyt a nagyköltő mélységes tragédiáját, a melyben az ö beteg Róth Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia 1 legolcsóbb bevásárlási forrást. cs szálloda melletti Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
