Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-21 / 29. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE

Csuzi János észre nem veszi, s aztán be nem viszi meleg házukba, hol meg- vendégeltetve egy éjszakát tölthetett, habár rettegések közt is, de legalább fedél alatt, miben már régen nem volt szerencséje.

Csuzi János védenczét korán felkeltvén, egy durva téli dolmányt adott rá, s annak zsebeit pogácsákkal rakta meg, s aztán kérve-kérte, hogy meneküljön Szatmárról, mert itt csak üldözik; mig másutt türhetőbbre fordul helyzete. Csakhogy ám a volt a nagy bökkenő, hogy igazolvány nélkül a városból ki se bocsátottak senkit sem. E bajon is segített a fiatal pártfogó. Ugyanis volt egy bizonyítványa, melyet az apja azért váltott részére a tanácstól, hogy azzal Szamosujvárra mehessen egy oda szakadt rokonához a szürszabóság megtanulása végett. Ezt a bizonyítványt is odaadta, csakhogy menekülhessen a városról. S hozzá azon jókívánsággal bocsátotta a hosszú útra: az Isten vezéreljen I Mit a sorsüldözött — védőjének nyakába borulva — emigyen köszönt meg: Az Isten fizesse meg jóságodat! S aztán elváltak egymástól — talán örökre. Nem I Csak nehány évre. Mert a sors ismét összehozta Őket 1710-ben. De már ekkor épen megfordított szerepben.

Csak igaz az, hogy ott van legközelebb az isteni segedelem, hol legnagyobb a veszély! — Ezt bizonyítja e két fiú élettörténete is; valamint azt is, hogy a jó tett, megtalálja a jutalmát.

A vándorbottal kezében bizonytalan útnak indult 12 éves Ajtay Mihályt az isteni Gondviselés bölcs intézkedése folytán bekövetkezett véletlen szerencse mentette meg az elpusztulástól; ki egyszersmind szép jövőjének alapját is megvetette — hogy a nagy hózivatarban, a kuruczok főgeneralisának nejével hozta össze útközben, ki szánjára felvette és miután megtudta kilétét — hatalmas pártfogásába vette — mondván: ne busulj, anyád helyett anyád leszek én.

E nyilatkozatát be is váltotta.

A szép tehetségű ifjút a főgenerális nagyon megkedvelte, emelte, s seregében főkapitánnyá tette, és nagyon kényes természetű megbízatásokkal halmozta el. És nem ok nélkül; mert a fiatal katona fényesen felelt meg a megbízatásoknak. Vén katonáit győze- lemről-győzelemre, dicsőségről-dicsőséglelke elgondolkodott, elmerült, de többé soha ki nem épült. Leárt is csak a Nemzeti könyvtár rábeszélésére fordította le s inkább kényszerűségből mint kedvből dolgozott. Leár lefordítása után „Rómeó és Júliába“ fogott, de csak egy pár jelenetet fordított le e szerelmi tragédiából, mert a halál megszabadította a sok földi szenvedéstől és leszorította az alkotás teréről, irodalmunknak eme nagy alakját, a kinek munkássága, minden téren kivenni kívánta a maga részét.

Mint már említettük Vörösmarthy, Petőfi, Arany 47-ben határozták magukat arra, hogy Shakespere müveit lefordítsák.

Petőfi Sándor mindössze egy müvet fordított le „Coriolanus“ tragédiát. Ez volt 47-ben, egy évvel később kitör a nagy forrongás, amely magával sodorja a nagy lantost is — és mint tudjuk a harcz téren Segesvárnál 4g nyomtalanul eltűnt. Fordítói pályája élete végső szakába esik a még legszebb férfikorban levő Petőfinek abba a megállapodott életfolyamatba, amely a családi élet csendjénél fogva a nagy lírikusnak a költészetért lángoló hevét kissé megpihentette, hogy később annál nagyobb erővel kitörve daloljon lelkesítsen a szabadságért. De nem sokáig pihent „Coriolanus“ mellett, mert egyrészt lelke érezte a közeledő veszélyt amely őt is magával sodorja, másrészt e lelkes tragédiában elszórt szenvedélynek szikrái Petőfi lelkében visszhangra találtak s a szenvedélyes római hitbe > a magyar szabadságért epedő hős képe lebegett s vetett lángol, ami annál inkább tartotta ébren tollát — s tette rezgőkké, érczesekké jambusait. Ez onnan is látszik, hogy „Coriolanus“ on mindössze két hónapig dolgoz )tt — mindamellett fordításának nagy erényei vannak, a viharzó szenvedély haragjánál t dmácso lására kevés költő lehetett annyira hivatva mint Petőfi, akinek lelke mondhatni rokon

re vezette. S az utólsóig hűségesen és dicsőségesen kitartott hatalmas pártfogója mellett, mígnem a szatmári békekötés az ő további karrierjének is teljesen útját vágta. De nem vágta útját annak, hogy a jövőben Szatmár városának és hazájának szentelje életét. A fegyverletétel után visszamaradt Szat- máron, hol ősei örökébe lépett. Minden vagyonát vissza nyerte, s ezzel honfitársainak tiszteletét, nagyrabecsülését és őszinte szeretetét.

De meg is érdemelte, mert a haza kiváló érdekei mellett egy szívvel s lélekkel munkálta városa javát. S a helyett, hogy boszűt állt volna a rajta méltatlanul véghezvitt üldöztetésért, megbocsátott nemes lelkű férfiúhoz illően, sőt megmentette a várost az elpusztítástól, melylyel épen ő bízatott meg a trencséni haditanács határozatával. Egykori pártfogóját pedig — Csuzi Jánost és annak apját — egykori hóhérát — megmentette a nép dühétől, mely életüket követelte. És igy Ajtay Mihály nemcsak egykori jótevőjének viszonozta a jótettét hálával: de nagy Ielküen megbocsátott hóhérának is. A várost pedig nemcsak megmentette az elpusztulástól, de hátralévő életét, munkásságát teljesen annak javára szentelte. így az Ajtay névnek egy fényes lapot nyitott Szatmár Németi sz. kir. város történetében.

Fodor Győryy.

Apróságok.

Mikor nagy a melegség, mint mostanában, Bögre ur tanácsa szerint legokosabb olyan emberek társaságát keresni, a kik ismertek arról, hogy a barátságos közeledéssel szemben hideg magatartást szoktuk tanúsítani.

*

— Iszonyú a forróság — sóhajt a bak fisch — nem tudom, mit csináljak.

— No hallod — szól rá a másik j— milyen pompás volna, ha most valaki bennünket jégre vinne.

Egy jelen volt beszéli a Papolczy kereskedő vízbe merülési esetét.

— Megfagyott bennem a vér! —■ szól ösezerázkódva — mikor kihu/.ták.

Oh te szerencsés ember — mondják a hallgatói — bár velünk is meg történt volna. *

A varrónő haza hozza az uj ruhát, de az úrnő rossznuk találja és nagy haraggal sorolja fel a hibákat.

— Csak hideg vér édesem — csittit- gatja u férj — minek hevíted úgy fel magadat, mikor anélkül is nagy meleg van.

A fiatal ember ábrándos szemekkel nézegeti szivének bálványát s hévvel kezdi nagy szerelmét magyarázni.

— Ugyan édes barátom — szól közbe a hölgy — nem volna szives várakozni, mig a kánikula véget ér?!

*

Az emberek mnjd eldőlnek a nagy forróságtól s nem lehet egyebet hallani, mint azt, hogy borzasztó meleg van! I szeretné mindenki, ha vége volna. Csak egv ember, Fink polgártárs dörzsöli megelégedetten a kezeit s mondogatja magában:

— Csak legalább vagy négy hétig igy tartana !

Ttemeter.

Felhívás adakozásra.

Szives örömmel adunk helyt a dalegyesület választmánya abbéli kérelmének, hogy az általa felállítandó zeneiskola fölszerelésére adományokat gyüjtsiink Annyira közismeretit már ez a nemes törekvés, hogy teljes bizalommal fordulunk lapunk olvasóihoz kérvén őket, hogy a mindnyájunk javára szolgáló czélra erejükhöz képest közrehatni szíveskedjenek. Az adományok lapunk szerkesztőségéhez czimzendök.

Eddigi gyűjtésűnk . . . 343 K

Újabban adakoztak:

Papolczy Gyula dr. kir. táblai biró 20 K Papolczy Andor . . . . . 10 K

összesen 373 K

HÍREINK.

— Lapunk jelen számához egy negyed iv melléklet van csatolva.

— Megsemmisített közgyűlési határozat. A városi kölcsönök konvi-rtálá- sát a m. kir. belügyminisztérium 61074. számú leirata szerint nem engedélyezte. Az erről szóló leirat a következő: „Folyó évi május hó 11-én tartott bizottsági közgyűlésen 132. sz. a. hozott határozatát, mely- szerint négy rendbeli városi kölcsön konvertálása czéljából a határozatban részletezett feltételek mellett 1.829,703 koroua 97 fil- lérnyi uj kölcsön felvétetni rendeltetett; az ezen határozat1 "ellen dr Törseök Károly bizottsági tag által beadott felebbezés folytán is felülvizsgálván, jóváhagyhatónak nem találtam, mert egyrészt u konverzió keretébe oly kölcsön is bevonatni terveztetett, mely már 14 év óta törlesztés alatt áll, már pedig ily régi kölcsön törlesztési határidejének konverziója folytán való kiuyujiását a város érdekében fekvőnek nem tekintem, másrészt pedig a tervezett műveletet egészben előnyösnek nem tartom, amennyiben a város közönsége a konvertálandó négy rendbeli kölcsön után, a még hátralékos törlesztési idő alatt összesen 3.884,936 koronát fizetne, az uj kölcsön után ellenben 4,437032 koronát és igy végeredményében | város 552096 korona több terhet vállalna magára, tehát a tervezett pénzügyi mivelet lényege tényleg csak az lenne, hogy a jelenben elérhető előnyök fejében az utónemzedék annál súlyosabban megterheltetnók, amihez u város jól felfogott érdekében hozzá uem járulhatok. Budapest, 1903. évi julius 14. Gullner államtitkár.“

— A dalegyesület zeneiskolájának szervező bizottsága julius 17-én, este 6 órakor ülést tartott, melyen dr. Vajay Imre elnök örömmel jelentette, hogy Meszlényi Gyula püspök v. b. t., a zeneiskola czél- jaira nemes áldozatkészéggel 1000 koronát adományozott. E/t az adományt a bizottság küldöttség által fogja hálásan megköszönni. A városi régi óvóintézetnek a zeneiskola ideiglenes helyiségéül leendő átengedése iránt a kérvényt a bizottság a Tanácshoz benyújtotta.

— Kitüntetett tűzoltók. A helybeli önkéntes tűzoltó ogyi :t működő tngjui eltöltött V. X. XV. XX. XXV. éves

szolgálatuk alapján érem viselésére jogosultak. Az országos tűzoltó szövetség központi igazgatósága a felterjesztett névjegyzék alapján st szép kivitelű emlék érmeket már mcgküldötte. A hivatalos kimutatás szerint XXV. évi tényleges szolgálat alapján arany érmet kaptak : Kádas József és Mónus József alparancsnokok. XX. évi tényleges szolgálat. alapjáu sisak dtsy.es ezüstérmet : Suba Sándor és Pinczés István tizedesek, XV. é /i tényleges szolgálat alapján ezüst érmet : Braunstein Ferenc/, őrparancsnok, X. éri tényleges szolgálat alapján sisak díszes bronzérmet : Reinelt Ágoston őrparancsnok, Kisújszállási Bálint és Máté Bálint tizedesek. V. évi tényleges szolgálat alapján bronzérmet: Kiss András és Erese István tizedesek. A parancsnokság szombaton tartott ülésén elhatározta, hogy az érmek kiosztása alkalmábál nngusztus hó folyamán tiépün- nepélylyel egybekötött tánczmulutságot rendez a Kossuth-kert b n.

— Kitüntetett esperes. O szentsége a római pápa Csechliczky József közép- ungi esperesnek, tibúi apát plébánosnak n pápai érdeinkeresztet, Lovász Győző alapítványi könyvelőnek, a római zarándokúiban történt részvétele miatt a lateráni érdemkeresztet adományozta.

— Honvédségi fegyvergyakorlat.

A Mátészalka környékén megtartandó harcz- szerü lövés főgyakorlatoknál Ivlobucsár Vilmos altábornagy, a m. kir. honvéd főpa- runcsnokság adíátusa is jelen fog lenni, és e c/.élból elrendelte, hogy a gyakorlatok, július hó 21 és 23 helyett 22 és 23 án tartassanak meg.

— A honvédség köréből. Zászlóaljunk f. hó 30-án délután érkezik vissza városunkba a mátészalkai hadgyakorlatokról. Augusztus 9-én bevonulnak a tartalékosok 35 napi fegyvergyakorlatra.

— Választás. Thanhoffer Pál oki. gazdászt, állatorvost, Nagy-Bánya város képviselőtestülete egyhangúlag állatorvosnak választotta.

Petőfivel, Aranynyal és Vörösmarthyval, Ezek buzdítására megtanult angolul, nagy körösi tanár korában megkezdte műfordítói pályáját, amelyhez hasonló termékenységre sokoldalúságra, költőiségre és általános értékre nézve koráig nem volt sőt ma sinss példa a magyar irodalomban. A lefordított müvek részint tragédiák, részint vígjátékok: „Téli rege“ vígjáték, „II.

Richard“ és „VIII Henrik“ történeti tragédiák, „Rómeó és Julia“ tragédia. „A vihar“ vígjáték, „Ottheló“ és „Machbet“ tragédiák.

Greguss Ágoston 1863-ban felügyelt Shakespere fordításokra, maga is közre- működvén két darabbal: „Szegget szeg-, gél“ és „Arhevi Timon“. Mindkettő vígjáték.

Fejes István a hetvenes évek körül fordította „Troilus és Cressidát.“ Jóval előbb Szigligeti németből „III. Richard“-t.

Jelentékeny tevékenységet fejtett ki a Shakespere fordítások terén Rákosi Jenő, aki három vegyes fajú müvet fordított magyarra: „Felsült szerelmesek“ vígjáték, „A hogy tetszik“ és „Gyubeline.“

Felemlitésre méltó Győri Vilmos „Minden jó ha jó a vége“ czimü vígjáték fordítása.

Lehr irói nevén Lórinczy, égy angol fordítás után, amelyet a Kisfaludy társaság jutalomdijban részesített ugyan e társaságtól meglett bízva, hogy Shakespere müveinek fordításában is részt vegyen, így fordította: „V. Henrik“ három részben. „Pericles“. Shakespere költői müvei- közöl „Venus és Adonis“-t és „Lucreciát.“

Legújabban a Shakespere fordításokat a Remekírók vállalata karolta fel, amely vállalat egyben hivatva van az e téren felmerülő hiányokat pótolni.

volt azzal a lélekkel, amely Shakespere tragédiájában „Coriolanus“-t sodorta végzetes útjára.

Cronolgiailag harmadik a fordítások számát és erényeit illetőleg első hely illeti Arany Jánost. Három müvét forditolta la Shakespeare-nek : „Hamlet“ et az önmagával meghasonlott dán királyfi szomorú tragédiáját, egy fantasztikus vigjátékot a „Szentiváni éji álom“ és „Jánós király“-t, a nagy alkotónak a saját nemzete történetéből merített szomorujátékát.

Elsőben („Hamletben“) a nyugodt a szenvedélyek viharát nem ismeri Arany János lelke Shakespere bűvkörében meg- aczélosodik és maga Arany is tragikus lett, érző, gondolkozó, fontoskodó, akár mint maga Shakespere. Ez a fordítás dísze a könnyed nyelvezet, a tragikus érő tekintetben. E fordítás 1867-ben készült el.

A nyáréji álomban Shakespere lett- Aranynyá. Ez a tündérjáték csendes álom világot tár fel előttünk, a hol megsemmisülnek a való világ szükségszerűen fenn álló viszonylatai, a hol a „merengő álmodozásaiban látnokká, müvészszé, varázslóvá magasztosul.“ Ez a világ az Arany János világa. Ez a légkör az Arany János költészetének légköre. S mi természetesebb, hogy ez a Shakespere fordítás a legsikerültebb és legközvetlenültebb. Rokon szellemek találkozása, rokon alkotások termője. E fordítás az előbbenit három évvel előzte meg. Ez volt Arany Jánosnak első Shakespere fordítása.

A harmadik fordítás „János király“ méltó társa az előbbi kettőnek. E fordítás 1867-ben készült.

Arany Jánosnak Shakespere szeretete még színész korába nyúlik vissza. Mikor mint debreczeni diák elhatározta, hogy Thalia zászlaja alá fog esküdni. Pártfogója Erdélyi János miután megszavaltatta és megénekehette, ajánlotta neki Shakespere

tanulmányozását — ebben neki alkalmat és módot nyújtva. A mig ifjú Arany János korán megbarátkozott az angol nyelvel s később aztán már meglelt férfikorában ebbeli tehetségének irodalmilag is jeles tanúbizonyságát adta.

Ugyan ezen időtájt a hatvanas évek körül fordított Shakespeare-től a nagy költő fii Arany László, aki mint fordító különösen a vígjátékok átültetése terén jeleskedett. A két veronai ifjú (1865) Tévedések játéka (1866) Sok hűhó semmiért. (1871) Valamenyi fordítás közös sajátsága az előadásbeli könnyedség, a báj, nyelvezettekintetében: gazdag köítőiség, gördülékeny jambusok. E fordítások egy nagy költői lélek öntudatos rnugkájának legszebb termékei.

Arany János buzdítására többeket elfogott a vágy a kedv, s tollat ragadtak, hogy átültessék a nagy tragikus költőnek a még hátralevő ismeretlen müveit.

Ács Zsigmond ritka nyelvismerete révén szívesen foglalkozott az 5o es évektől kezdve Angol és más irók müveinek magyarra fordításával.Shakespere-től nagy készültséggel fordította le a „Velenczei kalmárt“ és a „Sok hűhó semmiért“ vigjátékot. A „Velenczei kalmár“ mai napig is az Ács Zsigmond fordításában kerül a nagyközönség elé.

Lóvay József Petőfi s Arany buzdítására fordított, akikhez végtelen szeretettel ragaszkodott. Fordításai részint tragédiák, részint vígjátékok. E fordításokba Lévay belevitte gazdag költőiségét s maradandó alkotásokat nyújtott nemzetünk irodalmának. A következő müveket fordította „Makranczos hölgy“ vígjáték; „Viz- kereszt, vagy amit akartok“ vígjáték; „IV. Henrik“ mindkét részben „V. Henrik“ és „Titus és Andronicus“ tragédia.

Szász Károly i848 ban Pe3ten megismerkedett az irodalom különlegességeivel 1