Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-08 / 14. szám
st: ÄTMÁR ÉS VIDÉKE. vonásaiban sem ismer. A védekezés tehát szinte érthetetlen, részletei fárasztók, a helyet, hogy felvilágositók lennének. A tanú vallomások is, ha nincsenek csoportosítva, nem világítják meg megfelelően az ügyet, mert szétágazók, kuszák. Arról amit az első tanú igazol talán csak a hatodik tanú beszél. Ne hozzuk azt fel, hogy ez volt az ügy lefolása az első bíróságnál is és ott mégis megértették a dolgot. Mert ugyanezek a dolgok egészen másképen hatnak, ha a tárgyalás előszóval történt. A benyomás ily módon élén- kebb, a kérdések és feleletekben az ügy jobban visszatükröződik mint a comprimált szövegű jegözökönyvböl és e jegyzőkönyv tartalmának rorrend szerinti való elmondásából. Föltétlenül szükségesnek tartjuk tehát, hogy a kit*. Tábla büntető tanácsa a referálásnak eddigi rendszerével szakítson, az ügyet csoportosítva, az események bizonyos logikai rendjében ismertesse, nem pedig a főtárgyaláson történteknek pusztán kronologikus sorrendjében. Ez bizonynyal nagyobb feladatot ró az előadóra, aki kell, hogy az előadandó ügynek nyers anyagát eként föl is dolgozza, — de ennek a feladatnak teljesítését a kir. ítélőtáblától joggal il is lehet várni. Bonyolódottabb részletkérdéseket tartalmazó büntető perek ma a kir. Táblán divó előadás alapján csak úgy érthetők meg, ha a tábla a bizonyításnak legalább részletes reprodukczióját is elrendeli, mert ilyenkor a büntető perrendtartás rendelkezése folytán a tárgyalást a hozott ítélet felolvasásával kell megkezdeni, amelyből az ügy általános vonásaiban megismerhető és a tárgyalási jegyzőkönyv részletei azonnal megérthetők. Minden egyéb tekintetben a tárgyalások vezetését mintaszerűnek tartjuk, a tanácselnök a büntető perrendtartás szövevényében biztosan igaz-'dik el, a hozott határozatok kihirdetésének módja és indokolása pedig szinte klassikus szaba'osságu. A szatmárnémeti kir. törvényszéknél a lefolyt évben is dicséretre méltó munkásságot s ennek folyamányaként az ügyek intézésében kitűnő eredményt tapasztaltunk. A mi Törvényszékünknek működését illeti, az esküdtszéki bíráskodás vezetésében és alkalmazásában; arról is dicsérettel szólhatunk : az egyedüli a mit kívánatosnak tartanánk az, hogy az esküdteknek kitanitása lehető rövidséggel s a laikusnak hdzzáférhetően történjék; a fölösleges részletezés nem csak kifárasztja, .de;meg is zavarja az esküdteket, a kik a részletekben eligazodni nem tudnak. Az esküdt bíróságok működéséről most már, hogy az esküdtszék két évet meghaladó idő óta van behozva, határozottabb véleményt alkothatu.iK. Sajnos ez a vélemény az idők folyamán mindinkább kedvezőtlenebbé válik. Maguk az esküdtek kelletlen tehernek tekintik az esküdi bírói működést, melytől lehetőleg szabadulni akarnak. Minden esküdtszéki tárgyalás előtt megismétlődnek azok az épen nem épületes jelenetek, hogy a kisor.-olt esküdtek valósággal megostromolják az ügyészt és a védőt, hogy vesse őket vissza, nehogy esküdti szolgálatot kelljen teljesiteniök. A kötelesség tudásnak ilyen minimális mértéke és a polgárok ez irányú ambicziójának teljes hiánöa mellett az esküdtszék megfelelő működésének már elő feltételei is hiányoznak. Az esküdtek általános értelmi nívója sem megfelelő, jogérzetük fogyatékos és az u. n. szabadabb felfogás és a humánizmus elveinek érvényesülése csak ott mutatkozik, a hol az ügynek valamelyes romantikus színezete van. Itt ezután oly ócsón mérik az emberi életet, a mi szinte megdöbbentő. Ez az oka, hogy egyre-másra tapasztaljuk azt a törekvést az országban és a mi ügyészségünknél is, hogy inkább enyhébben minősítik a bűnös cselekményt, csakhogy elvonhassák azt az esküdbiróság elöl. Ha pedig ez az egyébként nem helyeselhető gyakorlat állandóvá válik, akkor ez az esküdt bíróságnak csődjét jelenti. A római zarándoklat. A magyar katholikus egyetemi ifjúság, mint a Szt. Imre egyesület kebeléből indult meg a mozgalom a római zarán- doklásra, hogy a pápa 25 éves jubileuma alkalmából az egyetemi és középiskolai kath. ifjúság Rómába zarándokoljon, s hogy ott az agg pápa előtt mély hódolatát fejezze ki. Az ügy élén Dr. Fieber Henrich és Dr. Pokornyi E. urak állottak, kik fáradságot nem kímélve, nagy kitartással s odaadással oldották meg feladatukat. Városunkból 39-én vettek részt a szép kirándulásban és pedig: főtiszt, Ratkovszky Pál fögymn. igazgató. Dr. Fechtel János, Haller Jenő, Ocsvár Rezső fögymn. tanárok, tovább l Pataki Lajos nő- képzőintézeti tanár, Nyisztor Endre, Bodnár Alajos helybeli és Szűcs Gyula szakaszi tanítók, Oszter Károly könyvkereskedő segéd, s ezen kívül 30 gymnasiumi tanuló. * , . A szatmáriak márcz. 25-én Budapesten a Szt. Imre internátusbán gyülfek össze. Az üli programm szerint az indulás d. u- 3 órakor történt a keleti pályaudvarról külön vonattal második oszt. kocsikban. Az egész zarándoklatban 380 személy vett részt. A szatmáriak egy külön kocsiban együtt foglaltak helyet, mi Rat- kovszky igazgató és Haller Jenő tanár, mint ügyes rendezőknek köszönhető. Ok folyvást nagy gondot fordítottak arra, hogy e nagy utón a csoport mindig együtt legyen, senki semmi szükséget és bajt ne szenvedjen. Az útirány Dombóvár s Zágrábon át Fiúméig tartott vasúton, hová a különvonat 26-án reggel 7 érakor érkezett meg. Itt c.z Európa szállóban rendezett reggeli után a zarándokok a ^Hungária“ hajóra szállottak s a „Hymnusz“ és egy Mária-ének éneklése közt a hajó 9 órakor elindult. Az idő borongós, d^a tenger eléggé csendes volt. 11 óra tájban aztán az eső megeredt, mely d. u. 5 óráig tartott. Tengeri betegségbe igen kevesen estek. A hajó pontban 7 órakor érkezett be az anconiai kikötőbe. Itt az egész társaság kiszállva a „Róma“ nevű szállóba vonult vacsorára. Az olaszizlésü vacsora azonban senkinek sem ízlett, s igy eléggé éhesen a társaság ismét külön vonatra ült s fél 12 órakor Róma felé elrobogott. A vonat 27-én reggel háromnegyed 8 órakor Rómába érkezett. Itt a a vasúti állomáson Gróf Zichy Gyula pápai kamarás várta a magyar zarándokokat, ki a római elszállásolás és bevonulás nehéz ügyeit rendezte. A zarándokok több csoportra osztva szállásoltalak el. A szatmáriak a Santa Marthá-ban, a Vatikán egy részében voltak elszállásolva. Rómában a zarándokok 5 egész napot töltöttek, s ez idő alatt a rendezőség gondoskodott, hogy az elszállásolás csoportjai szerint mindenki a legérdekesebb helyeket és szt. dolgokat meglátogathassa, valamint a zarándokláshoz illő gyónást és áldozást elvégezhesse. Az áldozáshoz a zarándokok Husvét első napján járultak a Szt. Péter templomban, hol Gróf Zichy Gyula pápai kamarás végezte a szt. misét s áldoziatta meg a magyar zarándokokat. A mise alatt a zarándokok Pataki Lajos szatmári tanár ügyes vezetése mellett, több s szép egyházi énekeket énekeltek. A misét egy megható szt. beszéd előzte meg. Főtiszt. RatkovszKy Pál főgymnáziumunk buzgó igazgatójának jutott ama meg isztelő s kitüntető szerep, hogy a Szt. Péter templomban a zarándokló kath. Ifjúság leikéhez szóljon. Feladatát buzgó nagy lelkesültséggel oldotta meg, mert a megható, s szebbnél- szebb hasonlatokkal fűszerezett szt. beszéd általános nagy élismerésben részesült s az ifjúságnak nagy lelki épülésére szolgált. Különben Ratkovszky igazgató ur a vezetőségnél is pótolhatatlan segédkező volt, ki tekintélyével s igazságsze- retetével mindenült imponált. Ő Szentsége 3t-én, hétfőn délben fogadta a magyar zarándokokat a Sixtina kápolnában, hol mintegy negyed óráig •tartó latin beszédben üdvözölte a zarándokokat, mit Gróf Zichy Gyula kamarás tolmácsolt magyar nyelven. A bemutatások alatt a magy r zarándokok a szt. atya kívánságára tölti) szép egyházi éneket s utóbb a „Hymnust“ énekelték meghatóan. Az énekeket itt is Pataki L. és Haller J. tanárok vezették. Ezután a zarándokok szétoszlottak a kápolnából s hazamenöre készültek s még az nap este 11 órakor Rómától búcsút véve, külön vonattal haza felé indultak. Másnap ápril 1 -én reggel 8 órakor pedig Anconában ismét hajóra ült az egész társaság Fiume felé elevezendő. Az idő szép I az ég derült volt, de-a tenger azonban erősen hullámzott, mert a nyílt tengeren sirocco volt. Ez volt az oka, hogy sokan tengeri betegségbe estek. Fiumébe érve a zarándokok ismét a reá- jok várakozó külön vonatra ültek, másnap reggel, ápril 2-án Budapestre értek. Innen aztán a zarándokok egymástól búcsút véve, a szélrózsa minden irányában szétoszlottak. A szatmáriak egy része az nap este a személy vonattal, nagyobb része pedig a gyorsvonattal érkeztek haza, magukkal hozva egy a szivekből soha el nem homályosuló szt emléket és egy a mindenkit lelkileg is boldogító nemes érzetet. Nyisztor Entire, résztvevő zarándok. — Most már Szatmár városáról is elmondhatjuk, hogy olyan, mint a krumpli, a java része a földben van. Mikor az esperes beszédjében azt mondta: „Nem hiszem, hogy akadjon csak egy ember is, a ki az ő érdemeit kétségbe — oda súgom a szomszédomnak : — Fájdalom, egy mégis akadt. — No hát az az egy — szólt rá mér- — nem is ember. vonna gesen * Olyan impozáns volt a temetés, hogyha idegen ember látta, az is mindjárt tisztában lehetett vele, hogy a kit temetnek, azt az egész város gyászolja. Szomorú dolog, de a valóságban tényleg úgy van, hogy az első igazi elismerés a koporsónál kezdődik. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy féliv melléklet van csatolva. — Személyi hir. H i e ro n y m i Károly jelenlegi s dr. Chor in Fevencz volt országgyűlési képviselőnk, Unger Gusztáv, Jenei György és V i s k i Károly debre- czeni kir. ítélő táblubirák az elmúlt vasárnap városunkban időztek s resztvettek Hármán polgármester temetésén. — Az áprilisi nemzeti ünnep. A törvényhozás Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején nemzeti ünneppé avatta április 11-ét az 1848-iki törvények szente- sitéséuek évfordulóját. Az ünnepet az idén is szokásos módon ülik meg. Az összes iskolákban szünetelnek e napon az előadások. Az ünnep reggelén 9 órakor a káptalan mond misét a székesegyházban, melyen úgy a zárdanövendékek, mint a r. k. főgymuu- siumi, tanítóképző, rk. finépiskola ifjúsága részt vesznek tanáraik v:zetése alatt. A r. k. figymti. ifjúsága sz. mise után emlék- ünnepélyt tart a tornacsarnokban, a nap jelentőségét itt Fásztusz Elek a r. k. fi népiskola ban Bodnár Alajos, a fitanitókép zőben Báthory Endre, a g. k. is Nyisztor Endre méltatja az ifjúság előtt. «kólában Hármán Mihály temetése. Apróságok. Ismét egy jeles emberünket kisértük ki a temetőbe. Hárman feküsznek most már egymás mellett. Tabujdy, Farkas és Hérmán. Temetésről jövet Bögre ur erre ezé- lozva ilyenformán nyilatkozott. Nem jött váratlanul, séjtette mindenki, hogy I sorvasztó betegsége jobbra nem fordulhat, mégis megdöbbentően hatott halála, melyet szombaton ] kora hajnalban harangok zúgása hirdetett. Városunk polgármestere, közéletünk kimagasló alakja Hérmán Mihály szombaton reggel fél 5 órakor visszaadta lelkét teremtőjének. Hérmán Mihály polgármestert régibb keletű betegsége döntötte ágyba, melylyel egy ízben sikerrel küzdött meg, újabb időben azonban ismét megtámadta és pedig oly erővel, hogy daczára az orvosi tudománynak, szerető hitves önfeláldozó ápolásának, az életnek már nem volt megmenthető. Napok óta aggódva lestük a beteg polgármester állapotáról szóló híreket, ezek azonbun mindig szomorúak s leverők voltak. Az agónia már pénteken este beállott s a halál kínos szenvedésének szombaton hajnalban vetett véget. A con doleálók egész serege kereste föl a szomorú napokban szombaton és vasárnap a vigasz - tulhatlan özvegyet, a székesegyházon, középületeken, iskolákon, magánházukon fekete j lobogók hirdették azt a nagy és mélységes 1 gyászt, mely városunkat érte. A vasárnap d. u. 4 órakor végbement temetésen impozáns módon nyilvánult meg a részvét. Az Árpád-utczát beláthatlan, mintegy 6000 lőre tehető néptömeg borította, a ravatalnál pedig társadalmunk kiváló alakjai jelentek meg. A résztvevők sorában láttuk Hieronyrni Károly jelenlegi, dr. Chorin Ferencz volt országgyűlési képviselőket, Unger Gusztáv, Visky Károly debreczeni kir. ítélőtáblái bírákat, Nagy- Károly város képviseletében Debreczeni István polgármestert s Demidor Ignácz főkapitányt, városunk törvényhatóságát s mindkét tisztikart, hivataloknak, testületeknek képviselőit. Midőn a gyászoló család a szebbnél-szebb koszorúkkal boritott ravatal körül elhelyezkedett, fölhangzott a dalegyesület megható éneke, . majd Biki Károly esperes mondott gyönyörű imát, melynél szebbet tőle még nem hallottunk. Méltatta az elhunyt érdemeit, majd újból megcsendült a dalárda éneke s azután a beláthatlan hosszú menet megindult az Atilla-utczán át a temető felé. Eredetileg úgy volt tervezve, hogy a templomban, előbb a városháza előtt búcsúztatják el a halottat, ez azonban a család óhajára elmaradt. A hosszú menetet a •tanintézetek növendékei nyitották meg, sorra következett azután a dalegylet, iparos dalárda, tűzoltóság, pinczér-egylet stb. gyászfátyollal bevont zászlók alatt s a résztvevők óriási sokasága. A sir körül a tűzoltóság s a rendőrség tartott példás rendet. Rácz István ev. ref. lelkész mondott szép búcsúztatót a sírnál, majd dr. Vajay Károly tiszti főügyész gyönyörű s megható szabikban vett búcsút a halottól, J I uzután az elhunyt kihűlt humvuit átadták az anyaföldnek. A temetőben újból a dal- [ egyesület énekelt megható szép gyász- I dalokat. Áldott legyen emlékezetei — Koszorúkat a ravatalra következők küldöttek: Felejthetlen jó férjemnek — Róza. A leg- hálásabb gyermeknek — Yigasztalhatlan édesatyju. Á jó testvérnek — Szerető bátyja és családja. Forrón szeretett testvér és nagy. bátyjának — Juliánná és Sándor. Berta és Péter - Isten veled. A feledhetlen jó rokonnak — Anti és családja. Jó rokonnak — ' Antal Kristóf és családja. Kedves sógoruknak — Jani és Erzsiké. Felejthetlen sógornak — Lftjos és Sándor. Hérmán Mihály emlékének — Hieronyrni Károly Felejthetlen barátjuknak — Dr. Chorin Ferencz és neje. Felejthetlen polgármesteremnek — Főispán. Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatósága — Érdemekben gazdag polgármesteré- , nek. Szeretett főnökének — Szatmárnémeti szab. kir. város tisztikara. A szatmárnémeti ügyvédi kamara — Hérmán Mihálynak. Szeretett elnökének — A dalegyesület. «Mindenkor nagylelkű pártfogójának — A jótékony nőegyesület. Alelnökének — A Szé-^ chenyi Társulat. Soha nem feledünk — Biki Károly és családja. Kegyelete jeléül — A szatmári m. kir. honvéd tisztikar. Az 5. éj gyalogezred szatmári tisztikara — szeretett polgármesterének. Hű burátomnak — Pup Géza. Nagyrabecsül' elnökének — A Szat- ; márnémeti Társaskör. Kegyeletének jeléül ■ — A városi vámhivatal személyzete. Szere-1 tett ulelnökének — A szatmári Kölcsey'' Kör. A szatmári ev. ref. egyház — Szere-"! tett főgondnokának. Az önkéntes tűzoltó egyesület — kiváló bajnokának. A szatmári ' gőzmalom társulat — Érdemes igazgatósági I tagjának. Nagyérdemű elnökének — Szat- j mari Kereskedelmi és iparbank r. t. A legnagyobb pártfogójának — A Szatmárnémeti Iparos Ifjak Köre. Dr. Papolczy Gyula és ^ családja. Ecsedi láp társulat választmányi í tagjának —| Részvét jeléül. Igazgatósági el- nőkének — A Szatmár—Erdődi h. é. vasul i részv. társaság. A Fonciere foügynökeége | — Szeretete jetiéül, A Neuschloss-féle részv. j társaság — Tisztviselői kara. Tisztelete je-;! I léül — A Szatmárnémeti Pinczéregy !• t. í I Mély részvéttel — a Szatmári Orthodox I izraelita hitközség. — A csuhid által kiadottI gyászjelentés u következőleg baugzik: Ozv. Hérmán Mihályné szül. Antal Róza, úgy a maga, mint férjének édes apja, testvérei és; az összes kiterjedt rokonság részéről is mély fájdalommal tudatja forrón szeretett férjé- . nek Hérmán Mihály Szatmár szab. kir. város polgármesterének, élete 54-ik— Hiűklpg házasságának 20-ik évében, 1902. április 5-én, reggeli 4 órukor hosszas szenvedésben történt gyászos elhunytat. A boldogultnak hűlt teteme vasárnap, folyó hó 6-án d. u. 4 órakor fog az ev. reform, egyház szerturtá-j 8ui szerint örök nyugalomra tétetni. Szat-j már, 1902. április 5. Béke lengjen porai felett! Gyászjelentéseket bocsátottak még ki: Szatmárnémeti sz. ||vir. város közönsége és tisztikara. A Szatmárnémeti Társasköi'J A „Szatmári Kölcsey-Kor." „Szatmári evJ ref. egyház.“ — Köszönetnyilvánítás. Felejtheti len férjem, Hérmán Mihály polgármester elhuny tu alkuiméból a vármegyei és a városi törvényhatóságok ; a vármegyéből való városi hatóságok ; közös hadseregbeli, honvéd e| állami tisztikaruk, egyesületek, intézetek, testületek, körök és társulatok, valamint egyesek a részvétnek oly számos nyilI vánitásával kereslek fel, hogy azok nősen most, a gyász első napjaiban it. k illői ..egyenkmt megköszönni lehetetlen. Mindazok tehát, akik engem a gyászosét alkalmából megvigasztaló részvétükkel bármily alakban felke resni, a temetésen résztvenni s ez által i fájdalmamat enyhíteni szívesek voltak : ez utón fogadják mélyen érzett, hálás köszöne- temet. Szatmár, 1902. évi április 7. Ozv. Hérmán Mihályné szül. Antal Róza. — A részvét. Gróf Hugonnui Béla vármegyénk főispánja a következő ré.-zv’t- taviratot intézte a- gyászoló özvegyhez! „Fogadja legmélyebb részvétünket férje halála alkalmából. Nagy fájdalmában én is osztozom, mert nemcsak egy páratlan jó férj, hanem városa érdekeit mindig szivén hordó derék polgármesteremet vesztettem cl be nne. Temetésén okvetlen jelen szeretnék lenni,, kérem azért ha lehet hétfő délután 3 órára tenni.“ Ezenkívül dr. Chorin s számos testület küldött részvéttáviratot. — Nagykároly város képviseletében a temetésen Debreczeni István polgármester s Demidor Ignácz rendőrfőkapitány jelentek meg s fej.-zték ki részvétöket a polgármester gyászoló özvegyének. A városi tisztikar tagjai kegyeletük jeléül 14 napon át kalapjaikon gyászszullugot viselnek, a gyászleplek pedig I városház épületén 8 napig fognak föntartatni. Főkapitányi intézkedés folytán a gyász napjaiban vendéglőkben a zenélés eltiltatott, valamint az előadások is szüneteltek. ;— A városi tanáCB mai napon túr- tott értekezletén ama kegyelet sértő, | minden jó ízlést nélkülöző közleménynyel szemFolytatás a mellékleten.
