Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-14 / 2. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Negyedévre Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 filL Fél évre . . . . 3 » ' | Egyes szám ára , 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = TÍE2CjEF03ST-S5!ÁJVr ; 73. A Szerkesztő lakása: Eöívö.r.itcza 19-ik szám. 7== HIRDETÉSEK ===== • ^ e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Egy kis észrevétel. ’ — Ajánlva egyleteink figyelmébe. — Szomorú tanujele a gazdasági élet inostohaságának, hogy évröl-évre szaporítani kell a tehetetlenek föLsegélé- sére szolgáló intézményeket. Az, hogy megteszik, önmagában dicséretes dolog a felebarátaikkal együttérző emberek részéről. Borzasztó is volna, ha a köznyomor terjedésével nem tartana lépést a törekvés annak enyhítésére, s a társadalom pusztulni engedné ama tagjait, akik önhibájokon kívül fekvő okokból a saját lábaikon életczéljokat követni képtelenek. Örvendetes hát egyrészről, hogy akadnak egyesek, akik a közjótékonyság szolgálatába lépve, úgy a magok erejéből segítenek (amennyire tehetik) a megszorultakon, mint ezenfelül a társadalom többi tagjait közbenjárásukkal belevonják a szamaritánus munkába. Jíehé? feladatot teljesítenek ezzel. A koldulás nőm könnyű dolog még akkor sem, ha más számára kell a könyöradományt kérni. Sokan nem tudják ezt kellően méltányolni, és élczelve szólnak azokról, akik e keserves munkára vállalkoznak, amely föl séges, ha az illetőt a humánizmus vezérli; az isteni vágy, enyhíteni a mások szenvedését, és tiszteletreméltó akkor is, ha TÁR CZ A. A természetfeletti erő. Philippine igen szép asszony. Túlságosan otthonias, sokat eláruló pongyolában fekszik a pamlagon s egykedvűen fújja szét piros ajkaival maga körül a czigaretta füstöt. Úgy látszik, hogy semmin sem gondolkodik. Vagy ha gondolkozik is, az mindenesetre nem a lét vagy nemlét valamely fontos kérdése. Legalább azok, akik Philippinet ismerik, úgy gondolkoznak felőle, hogy mélyen nem szökött gondolkozni, és ebben teljes ellentéte férjének, dr. Demeter tanár urnák, kinek fehér hajszálai közül nem egy filozófikus kérdések fejtegetése és meg nem fejtése közben őszült meg. Ettől azonban eltekintve a kevésbbé figyelmes szemlélő is több különbséget képes felfedezni Philippine és férje dr. Demeter tanár ur között. E külömbségek sokszor a végletekig haladnak s a közöttük felmerülő ellentétek áthidalhatatla- nokká válnak, ami pedig férj és feleség között sokszor igen nagy baj, E kiegyen- lithetlen ellentét pedig azon alapul, hogy Philippine fiatal, dr. Demeter tanár ur pedig inkább tiszteletreméltó, mint szere- tetre. És ez a körülmény teljesen megmagyarázza azt az irigy tekintetet, melyet Philippene arra a mithologiai férfi és női gipsz alakra vet, melyek amott folyton szerelmeskednek. Ez a szerelmeskedés úgy tűnik fel ugyan, mint egy gipszet öltött csók, de Philippinenek az esze, ha egy szerelmeskedő párt lát, nem csupán csókon jár. Tényleg csak a tán köztéren való szereplés ingerli az illetőt, a nemes ügyben való közreműködésre. Mindig szebb és hasznosabb annak az eljárása, aki adakozik, mert a nevét ezért kinyomatva láthatja, mint az, aki szerénységből összeszo- ritva tartja a markát. A legnagyobb elismerés illeti tehát azokat, akik városunkban a nélkülözők érdekeit buzgósággal szolgálják. Most már szép számú egyesületek végzik a segítés munkáját. Pénzzel, fával, étellel, ruházattal és gyógyszerekkel istápolják a szegényeket. Leginkább a nők vonták hivatásuknak egyébként is szép körébe a szegényügy kezelését. . Fáradnak gyűjtve, tanácskozva, mulatságokat rendezve, az árvákra felügyelve és a szegényeket hajlékaikban a nyomor, fölismerése, vagyonosabbakat pedig annak enyhítése czéljából fölkeresve. Az általános szegénység azonban nemcsak abban nyilvánul, hogy az ingyen kenyérre szorultak száma nagyobbodik. Hanem mutatkozik abban is, hogy a kenyérkeresök sem képesek a társadalom segítségé nélkül hivatásuk czéljait szolgálni. Az egyének gyönge- sége természetesen mindenkor az egyesülés terére utalta az embereket. Amit hasonfoglalkozásu egyesek külön nem képesek elérni, azt rendszerint az erők összetételével kísérlik meg. Ilyen utón törekesznek haladni, kivált az újabb időben, a gazdasági termelők és fogyasztók, a tudomány művelői, az iparosok, latéinerek és a közművelődés ténj’ezöi is. Ez a törekvés nemcsak hetyes, hanem az élet viszonyok által teremtett, elkerülhetetlen szükséglet. Csakhogy ez az egyesülés akkor természetes és egészséges, ha a körébe utalt 'tényezők a saját, érdekeiket, a saját eszközeikkel óhajtják és képesek szolgálni. De beteges az állapot, ha a Péterek szövetkezése arra czéloz, hogy az egyes Pálok vagy a Pálok egyesülete szolgáltassa néki az esz'közöket a czél- jaik megvalósítására. A társulás csak akkor- indokolt, ha a hasonló vagy rokon’ erők összemüködéséböl várja a hatásosabb eredményt. Mert hisz egyesült ejtővei kéregetni, szintén lehet egyjkjsikere a szövetkezésnek, de sem. nem* okos, sem nem szép; és semmi- esetre* sem czélrávezető. Már pedig nálunk azt tapasztalni, hogy a legtöbb egyesülés ilyen irányban indul meg és igyekszik előhaladni, összeállunk és támogatást kérünk — kívülről. Alig van kivétel ez alól. Minthogy nem czélom egyetlen társulat- ellen sem különösen kikelni, mert lényegében mindeniket üdvösnek ismerem el, ezúttal nem hozok fel példát. Az eljárási módjára azonban majdnem valamennyi ellen megteszem az alább következő észrevételt Megteszem még a czikkem elején felmagasztalt jótékonysági intézetek ellen is, jóllehet ezeknek a szóban forgó tekintetben is több volna megengedhető, mint a többi egyesületeknek. Kifogásolnom kell nevezetesen a közelmúlt egy-két évben lábrakapott azt a szokást, hogy a közczélokhoz való anyagi hozzájárulást bárki is erőszakosan szabja meg a társadalomnak, ennek a folyton nyírás alatt levő gyönge báránynak. Elvégre kérni, azt mondják, mindig szabad, mert adni nem „muszáj.“ Hát ennek az igazságnak, bármily erősen hangzik is, sok fér a szin- arany voltához Mert bizony nagyon j gyakran áll az az eset, hogy legalább is nem illik kérni valamit. Hagyján, ha a kérelemmel megtisztelt egyénnek megvan a lehetősége nemet mondani. Depáfíögy náltlnk kCzdettek kérni'" az már olyan parancsolat természetű kívánság, amelynek kitérni majdnem lehetetlenség. Divatba jött ugyanis, hogy a közös czélokra rendezett mulatságok belépti jegyeit, sorsjegyeket s több eféle értékpapírokat egyszerűen ráküldik az emberre beváltás végett, azzal a világos czéUattal, hogy a czimzett vagy Legalább annak, aki Philippinet ismerte, igy kell vélekednie. A szomszéd szobában olyan zaj hallatszik, mintha valaki egy nagy karos széket odébb tolna, felállna s ajtóhoz sietne ... Csakugyan úgy van. Dr. Demeter tanár ur bedugja fejét az ajtón s beszól. Philippine itt vagy ? Philippine nem is szól, csak oda néz ahonnan a hangot hallja. A tanár ur pedig egy boldogságot kifejező mosolyíyal közeleg Philippine felé és leeresztve orrára az eddig homlokára feltolt szemüveget, értekezni kezdett felesége előtt ? Nagyszerül A deductiv methodus mégis megbecsülhetetlen. Ép e perezben elgondolkozásom közben deductive egy nagyon fontos psychologiai igazsághoz jutottam ... Philippine látszólag érdeklődés nél- J kül kezdi hallgatni férjét. Dr. Demeter urat azonban ez nem alterálja, hanem folytatja. Arra a conclusióra jutottam ugyanis, hogy az emberi érzelemnek az idegen nyelvek iránt való több kevesebb paedestinált- sága a lélekvándorlással áll összeköttetésben. Lehetséges, hogy az a lélek, mely jelenleg egy bizonyos egyénben van, már az elmúlt időben folyton "külömböző idegen nyelvűek lelke volt, s azért azon egyén az idegen nyelvek iránt hajlandósággal nem fog bírni. Nem gondolod, hogy ez egy feltétlen igazság ? Philippine semmit sem gondol és nem is szól. Dr. Demeter ur pedig nem törődve nejének lángoló szemeivel s pongyolájának kaczérkodó fodraival, folytatja a felvetett témát. .... És ezen a ponton látod teljesen össze találkoziam a modern spiritizmus lé- lekvándorlási tanával, mert... Az ajtón kopogás hallatszik s belép Jenő, a dr. Demeter tanár ur legfiatalabb kollégája. A háznak, Philippinet sem véve ki, igen bizalmas barátja. Philippine nem is kel fel a pamlag- ról, csak onnan nyújtja feléje kactökáját, mig karján kényelmes pongyolájának ujjai felcsúsznak. Jó estét Jenő, azt hittem ma el sem jön. Ah, rosszat hisz felőlem Philippine! Jenő kezet fog dr. Demeter úrral is, ki őt sem kíméli meg attól, hogy a deductive megtudott igazságot előtte elmondja s midőn befejezte, megkérdezte Jenőt. Nos hát nem egy psycho’ogiai törvényhez jutottam, Jenő? Mindenesetre igen fontos »gy... Es látod e felfedezéssel határozottan a spiritista elvekhez jutottam közelebb, melyekkel már — amint többször mondtam is — régen rokonszenvezem ... Igen, montad, hogy rokonszenvezel. Mert látod a lélekvándorlást a régi vallásokból átvették a spiritisták és feltétlen hisznek benne... Igen, feltétlen hisznek benne. Én különben, mint többször mond tam is neked — a spiritismustól sokat várok. Hihető, hogy uj korszakot fog alkotni a tudományban is. Igen, lehet, mindenesetre lehet, hogy... Például mit szólsz ahhoz. Most nem hiszünk a csodákban, a régiekre a legtöbb ember mosolyogva gondol vissza, és ma a spiritista lapok hemzsegnek az efféléktől. Komoly tudósok erősitik némelyeknek megtörténtét ... Mit szóljunk hozzá. .. Minden esetre igen különös. .. No lásd ez vezetett engem arra is, hogy higyjek az emberben létező egy természetfölötti erőben, mely... Jenő közbevágott: Apropos, természetfeletti erő! egy spiritiszta lap egy igen érdekesen megirt czikket közöl ezen tárgyban. Itt van a zsebemben. Itt is egy természetfölötti, csodának mondható ... macskává változott emberről... Mutasd csak ! Dr. Demeter ur gyorsan elkapja az újságot, s minthogy már a szobában félhomály van, a nyitott ablakhoz siet s ott kihajolva vissza sem nézett addig, mig azt a czikket a természetfölötti, szinte csodának mondható esetről végig nem olvassa. Jenő pedig ezalatt egész közel jött Philippinehez s bár a félhomály kevéssé eltakar mindent, de ha dr. Demeter tanár ur visszafordulna, minden deductiv nélkül átérthetné a helyzetet. De nem fordul vissza, csak midőn befejezte az olvasást s akkor is az öröm hangján kiált Jenőnek — Nagyszerű, ha igazi egy macskává változott leány 1 Nagyszerül — Hogyne ! Szinte feleleveníti- emlékemben a Hatvani profeszor mondáját, ki egy ablakon kinéző urnák akkora szarvakat növesztett, hogy nem tudta tőle behúzni a fejét. .. Nos és nem lehetséges ez ? Miért ne volna — felel gyorsan dr. Demeter ur — én feltétlenül hiszek a természetfölötti erőben. Dr. Dávid István. szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmány« gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabásu mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, IDeáűs-téx. "VárostLázépiö-let.
