Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-14 / 2. szám
SZÄTMlR es vidéke elfelejti, vagy röstelli majd visszaküldeni azt, amit kapott. Nos, én barátja vagyok majdnem minden szép és jó ügynek. Nem hivalkodás, és igaz, hogy nem szoktam magam kivonni a polgári kötelességek aina részének teljesítése alól sem, amit bizony valamivel többen is szolgálhatnának, mint ahányan teszik. Es mégis úgy érzem, hogy a nemes törekvések tulcsapnak a megen- gedhetöség gátjain, mikor előírják az embernek az áldozatkészsége törvényeit. Úgyis köztudomású, hogy a kegyes oboluszok majdnem mindig ugy&n azokból a zsebekből folynak a közczélok perselyeibe. Nagy hiba azért, ha a zsebek gazdáitól most már nem kérnek többé, hanem egyenesen megsarczoljálc őket. Ura im, egyletek vezérei, (sőt hölgyeim is) arra kérjük önöket, szólaltassák csak gyönge hangon a bár- sonyzacskó es enge tyűjét, és ne harangozzák tele zaklatás szándékával a füleinket. Az adakozáshoz szelíd hangulat szükséges, nem hosszan kodás. Ne feledjék, hogy a szegénységnek nemcsak hangzására, hanem vérbeliig is rokona a — szerénység.... Verus. . Városi közgyűlés. A rendes havi közgyűlést egy rendkívüli közgyűlés előzte meg, a melynek egyetlen tárgya a Magoss Menyhért házának megvétele volt s melyre nézve a határozat az,* hogy a város megveszi 14 ezer koronáért az illető házat, de c»ak azon feltétel mellett, hogy ha az iskolai czélra elfogadtatik, ellen esetben a vásár megsemmisül. A rendes közgyűlést a polgármester havi jelentése nyitotta meg, mely a múlt év eseményeit s a város életének majdnem minden viszonylatában felmerült jelenségeket sorolta fel szép és lendületes formában. általános tetszést aratva a városatyák között, a kik aztán nem csak tudomásul vették, de lelkesen meg is éljenezték. Tudomásul vette közgyűlés a belügyminiszter leiratát, melylyel a múlt évi zárszámadást jóváhagyta, valamint azt is, a melylyel a Szöllősy Lajos lemondását elfogadó közgyűlési határozatot a tiszti főügyész felebbezésé folytán megsemmisíti és a fegyelmi eljárást elrendelt; nemkülönben a kereskedelemügyi miniszter azon leiratát, melyet a vámszedési jogra nézve intézett a városhoz, némely hiányok pótlása végett. Tudomásul vette közgyűlés a tanács jelentését az 1901 évben házilag teljesített épüteljavitásokról; továbbá a köz- és gyámpénztárok váratlan megvizsgálásáról, a hol is minden rendben volt; s végre a színház kiadásáról, a mely is a legközelebbi évre Krémer Sándor színigazgatónak adatott ki. A tránverzális közút kölcségeihez való hozzájárulásra nézve érkezett kereskedelemügyi miniszter leiratára közgyűlés újból kijelenti, hogy a már megajánlott 7000 koronánál többet adni nem hajlandó, miután viszonyai között ez is oly nagy ösz- szeg, a melyet csak a legnagyobb áldozat- készség mellett képes kifizetni. Megállapította közgyűlés jelen évre az erdei termékek árait is kevés eltéréssel abban az összegben, a mint a múlt évben voltak. Kimondta közgyűlés, hogy az italmérés házi kezelésével felhagy, miután az ebből várható jövedelem oly csekély, hogy nern érdemes vele tovább foglalkozni. A szik és ásványvizekre kivetett adó, mint tudjuk, ez év eleje óta életbe lépett. Erre nézve Hartmann Mór egy ajánlatot nyújtott be a városhoz, mely szerint kiveszi bérbe 6 évre az adókat évi 5ooo kor. bérért, tehát azon összegért, a mely mint e czimen várható jövedelem a költségvetésbe felvétetett. A tanács ezt az ajánlatot elutasította, indokul azt hozzván fel, hogy a vonatkozó szabály értelmében az első évben, míg azt sem tudjuk, mi lehet belőle a jövedelem, bérbe nem adható. Ajánlattevő ezen elutasító határozat ellen előterjesztéssel élt a közgyűléshez, de siker nélkül, mert a többség itt is azt az álláspontot fpglalta el, hogy az első évben nem lehet bérbe adni. Zsálik Nándorné városi bába kérelmét, hogy fizetése 200 koronával emeltessék, közgyűlés egyhangúlag megszavazta. A piaczi helypénz és vásárvámra és a mértéikek használatára vonatkozólag alkotott szabályrendeletet közgyűlés elfogadta. Tudomásul vette az 1902. évre érvényes legtöbb adót fizetők névsorát és azt, hogy Cholnoky Imre kir. közjegyző ebbeli jogát ezután nem itt, de a megyénél fogja gyakorolni. Végül Horváth Ágoston városgazda részére 4 heti szabadságot engedélyezett, s azzal a közgyűlés fél 6 órakor véget ért. A hegyi vasút újévi ajándéka. Nem is volna valami csudálatos dolog, ha a hegyi vasút vezetősége „ez uj esztendőben“ valami előnyös ajándé k a 1 lepte volna meg a közönséget. Például a hídfőnél egy váró teremmel. Egy forgalmas esztendő, egy uj vezetőségtől ezt méltán elvárhatta volna a közönség. A hegyi vasút vezetősége e helyett fogta magát és úgy a guba alatt — kínos meglepetésben részesítette az ő jó, mindenbe beugratható közönségét. A suba alatt — mondom — mert mig máskor, ha a kis masina csak prüsz- szent egyet, már a helyi lapokban hirdetik, dobolják, a plakátokat meg ragasztják. Most azonban nagy és mély csendben, úgyszólván észrevétlenül fogták magukat és a menet dijat tetemesen felemelték. Ez a hegyi vasút újévi ajándéka annak a közönségnek, mely két év leforgása alatt megmutatta, hogy micsoda forgalmat tud létesíteni, mely a teher, sőt a baromkocsikban tűrte és várta, hogy mikor fogja már a vezetőség jogos kívánságait teljesíteni. Ezért kapta ez a közönség a viteldij- nak drágulását uj évi ajándékul. Ha az uj vezetőnek ez lenne az első, bemutató „remeke“ : úgy mondhatjnk nagyon szerencsétlen praeludiummal kezdi meg működését. Tudhatná ugyanis, a mint tudja minden szatmári ember, hogy a hegyi vasút forgalmának első és legsikeresebb mozgatója éppen az olcsó menetdij volt. Hiszen csakis igy történhetett meg, hogy a szatmári hegynek állandó közönségei csinált, igy, hogy még a hegyi ember is — ráült a vaklura. Biztos tudomásunk van róla, hogy ma már á hegyi emberek a vasút mentén — gyalog jönnek gazdáikhoz. Kérdeztük is, miért ? Számítva beszélnek, igazuk van 1 Előre megjósoljuk, hogy a nyári évad alatt nem leszen oly forgalom e viteldij mellett, mint volt az olcsó mellett. Családokban beszélik már most, hogy szervezkedni fognak és inkább kocsit fogadnak. És nem jogos a felháborodás ? Azt mondjuk, hogy a magas vitel- dijra csak jó Valkovicsnak, a kioszk bérlőjének arcza virit mosolyra, még pedig jól eső, reményt hozó mosolyra. Azt a hegyi publikumot a magas vitelbér majd csak oda kergeti — a Kossuth kertbe. Ez volt czélja talán a hegyivasut vezetőségének ? Vagy talán az elbizakodottság az első évek sikerében ? Tessék elhinni, hogy sem az elbizakodottság nem jó tanácsadója az embernek, de még egy vállalatnak se m ! Ezt tessék jól megjegyezni! Egy hegyi birtokos. Néhány szó a legutóbbi párbajokhoz. A „Heti-Szemle“ és „Szamos“ múlt heti számában igen különös commentár mellett adják tudtul a nagyközönségnek a legutóbbi helybeli párbajokat. A c. tudósító urak megfeledkeznek arról, hogy nem ők voltak a sértők s igy nem tudhatják mi vezérelte azokat a sértésre. Már pedig tudjuk, hogy az emberi test és lélek indulatai, a szenvedély, mely az embert tettében legtöbbször vezérli, olyanok, hogy sokszor a pillanat hatása alatt teszünk olyat, mit rég akarunk megtenni, csak az alkalom hiányzott, viszont lehet az is, hogy felindulásunkban olyat tettünk, mit egyáltalán nem akartunk s a lett elkövetése után szánjuk, bánjuk bűnünket. Minthogy a t. tudósitó urak ez okokat, nem isme- rék, ne is bíráskodjanak a történtek felett, bizzák azt a felek lelkiismeretére, s azokra, kik hivatva vannak az ilyen lovagias ügyek elintézésére t. i, a segédekre s esetleg a becsületbiróságra, mint a hogy egyik esetnél itt is volt. Ezekről a párbajokról szeretnék én is részletesebben szóllani, de nem akarom az ügyet bolygatni, a helyett inkább szólam fogok az utóbbi időben felmerült párbajellenes nyilatkozatokról, mert azok közzé tartozom, kik a m,ai társadalmi viszonyok között a párbajtszük- s égesnek tartjuk. A párbaj elleni vádak olyan számtalanok, mint a kopaszság elleni gyógyszerek. melyekről azonban mindannyian tudjuk, hogy nem érnek semmit. A kik a párbaj ellen nyilatkoznak azok nem veszik számba társadalmi viszonyainkat, igy velők nehéz is vitába ereszkedni, mert ha nem akaijuk magunkat áltatok legyőzni, könnyen a kihívás veszélyének tesszük ki magunkat. Számtalan példát tudnék ugyanis arra felhozni, hogy épen olyanok, kik nagy garral küzdöttek a párbaj ellen, ha valaki őket megsértette, kihivatták a becsületsértőt. Ha ezek az urak elfogulatlanul sigazságosan ítélnének, be kellene látniok, hogy társadalmi viszonyaink és igazságszolgáltatásunk okai elsősorban ennek a sok lovagias ügynek. Mert hiszen jól tudjuk, hogy társadalmunk — casinóink — kitagadják azt a férfit, ki megfelelő elégtételt nem vesz a becsületén esett sértésért. Azon urak tehát, kik elitélik a párbajt, első sorban a társadalom ellen foglaljanak állást, i küzdjenek azért, hogy a casinók tagjaik becsületbeli ügyét ne tegyék magokévá s ne zárják ki tagjaik sorából, azokat, kik becsületbeli ügyöket nem lovagias utón intézik el, hanem bíróság elé viszik. Ha pedig ez sikerült nekik, úgy munkálkodjanak azon is, hogy a törvény is védje meg kellőleg a becsületet. Mert kérdem tőlük, megelégesznek e azzal, hogy azt, ki egy másikat becsületében megsértett, vagy plane a ki égy család boldogságát tette tönkre, a törvény 10 — 20 kor. pénzbüntetéssel sújtja, mig a csirke tolvaj pár hónapot ül ? Mig a törvény igy védi meg a becsületet, addig tisztelt barátaim, a párbaj űz egyedüli eszköz, mely visszatart egyeseket vad szenvedélyeik kitörésétől s a mely alkalmat ad a sértettnek a meggyalázótói elégtételt kérni s venni. De még ha a törvény elég garancziát nyújt is arra, hogy a becsületsértői kel-, lően bünteti s legyenek bárminő szigorú párbajellenes lörvények, a párbajt végkép eltörölni nem lehet. Nem pedig azért, mert vannak olyan ügyek, melyek pellengére állítva egyesek, sőt családok titkait, leplezetlenül tárnák föl azokat a bíróság s igy a nyilvánosság előtt. Még aztán vannak olyan természetű sértések, hol a becsületen esett foltot csak vér moshatja le. Egyet azonban megtehetünk és meg is kell tennünk, s ez az, hogy ha csak módjában áll a segédeknek, úgy békés utón intézzék el a reájok bízott ügyet. — A sértő fél legyen elég bátor bocsánatot kérni, a sértett fél pedig, ha meg van arról győződve, hogy ellenfelét nem a bosz- szu, vagyis előre megfontolt szándék vezérelte, hanem a pillanat hatása alatt cselekedett, úgy fogadja el a feléje nyújtott baráti kezet. Igaz, hogy a sértés mindig olyan, mint a minőnek a sértett érzi és sok függ attól, milyen körben, helyen s kitől jött a sértés vagyis milyen a sértő és sértett ’ között fennálló viszony. A bocsánatkérés ezonban még a tett- legességnek is nagy elégtétel, úgy hogy szerintem ha a sértés a pillanat hatása alatt történt s a sértett még sem fogadja azt el, el kellene veszítenie a sértett félt megillető jogokat. — Mert nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk, mint egy jól berendezett pisztoly csöve elé kiálljunk. — Ilyen ember előtt mindenkinek meg kell hajolnia. De ha már az ügyet semmi módon sem lehet békés utón eiintézni, úgy ne pisztolyokat, hanem kardokat válaszsza- nak, — mert hiszen a pisztoly ha rendesen meg van töltve sokkal súlyosabb fegyver, mint a kard. — A penge, ellen védekezhetni, de a golyó ellen soha. Vagy elég van ott téve a becsületnek, hol előre tudjuk, hogy a pisztolyok olyanok s úgy vannak megtöltve, hogy a sérülés ki van zárva. — Egy komoly pisztolypárbajnál, ha nem is folyt vér, nem rajtok múlt, s igy nyugodl lelkiismerettel távozik a párbaj színhelyéről. Sok érvet hozhatnék még fel, hogy jelen társadalmi viszonyaink mellett a párbajra fájdalom szükségünk van, — ds azt hiszem ellenfeleinket sikerült fentiekkel is meggyőzni. Egyes szomorúbb kimenetelű párbajok hangulatot esináltak mostanában a párbaj ellen, ezeknek feledtével azonban a párbaj elleni ellenszenv is el fog enyészni, mert mindenki belátja, hogy ez oly veszély, mely nélkül jelen társadalmi viszonyok között existálni nem tud. A párbaj olyan, mint a háború, előbbiben egyesek, utóbbiban nemzetek küzdenek becsületökért; igy mig örök béke nem lesz, addig a párbajt sem lehet a társadalomból kiirtani. y• Színház. Vége az izgalmas, szivet-lelket gyönyörködtető Szoyer estéknek. Az.ünnepelt primadonna azóta más városokban folytatja hóditó körútját s csak ismételten örömmel s lelkesedéssel gondolunk vissza azokra a fényes estékre, melyeknek központja az ünnepelt művésznő volt s örvendetes jelenség hogy az elmúlt heti előadások is eléggé látogatottak voltak. Csütörtökön kedvelt népszínmű énekesnőnk H. Lévay Berta jutalmául Folli- nusz Aurél rég nem adott „Náni“ ez. népszínműve került színre. Szívesebben vettük volna, ha más darabot választ jutalmául, annyi s oly sok szép terméke van a népszínmű irodalomnak, akármelyik több érdeklődést kelthetett volna, mint Folli- nusz gyönge darabja. Rósz időben esett a jutalom játék is, közvetlen a Szoyer-esték után, mely szintén befolyással volt arra, hogy a nézőtér nem telt meg egészen. Hatvaninét az ő jó s hálás közönsége sok szeretettel s jó akarattal tüntette ki ju- talmi estéjén is, s ügyes, eleven játékával szint’ugy gyönyörködtette a közönséget, mint más alkalommal, s azonkívül szép csokrot; s gyönyörű babér koszorút (öt pecsétes levéllel) kapott tisztelőitől, mely meglepetés nagy örömet szerzett kedvelt Hatvaninénknak. A glogováczi família többi tagjai Miklóssy, Mészáros igyekeztek kellemes estét szerezni a közönségnek. A többi szereplők is jól játszottak, már amennyiben szere'pök azt megengedte. Szerdán „Himfy dalai“ Bérezik jeles vigjátéka került színre. Az eladásról sajnos, kedvezöieg nem nyilatkozhatunk, ké- születlenség, szerepekkel való nem törődés jele mezte ez előadást, a súgó p"dig oly buzgósággal működött, hogy a közönség dupla előadásban gyönyörködhetett. Szinszerüséggel a külsőségekben sem törődtek. A közönség gyér számmal volt jelen, kik távol maradtak, nem sokat vesztettek, A „Czigány báró“ pénteki előadása zsuffolt házat hozott össze. Az előadáson Réthy Lina vendégszerepeit s szívesen láttuk újból színpadunkon. Szaffi szerepében lépett föl s Strausz remek melódiáit kitünően érvényre juttatta, melyért nem is késett a hálás közönség elismerése. Reméljük, több Ízben lesz még alkalmunk gyönyörködhetni szép énekében. Szala y Vilma is jó volt mint Czipra, énekrészei a legszebben érvényesültek. Miklóssy Zsuppánja a gyengébbek közül való, elvégre megtehetné már azt is, hogy ne csak a karzatnak, hanem a földszint és páholy közönségének is játszón, mert a mókázásnak is van bizonyos határa. Általában az előadást nem sorozhatjuk a sikerültek közé, a közepes mértéket is alig ütötte meg, hozzájárult még ehez ama körülmény is, hogy a darabot sok kihagyással adták, már pedig a zóna előadások publikuma is joggal megvárhatja a gondos, précziz előadást. Ennyit a pénteki zóna előadásról. Vasárnap „Viola“, Eötvös J. „Falu jegyzője“ elbeszélése után irt népszínmű került szinre eléggé jó előadásban. Az est szereplői közül különösen ki kell emelnünk Margittait, Raskót, Győrét, kiknek játéka művészi magaslaton állott, kicsiny szerepűkben Barna Jolán és Mészáros járultak az est sikeréhez. A darabnak különös beosztása, sok képre való tagolása, gyakori színváltozás hosszas szüneteket vont maga után s ez alatt oly lármái; zajt vittek véghez a színpadon, mely a közönséget kellemetlenül érintette. Közönsége a rendes vasárnapi volt, üres páholyok, üres földszint, lelkes diákság s a hálás, lelkesedő karzat. Puskaropogás, pisztoly durranás vo:í annyi, hogy a közönség bátran képjelhette magát szerepnőnek az an ml-búr háborúban. Hétfőn a „Télent,“ Bokor népszínművét adták kielégítő jó előadásban, bár Hatvaninét e népszínműben is sajnosán nélkülöztük. Apróságok. Egy amerikai csillagász mostanában felfedezett egy csillagot, a' mely egyene- ' sen a földünk felé rohan s ha ideér vége ! lesz a világnak. — No ha ez igaz — mondja Bögre ur — akkor leköltözöm a pinezébe; ha én egyszer ott vagyok, nem bánom akármi is történik idefent- * A tegnapi közgyűlés szenzácziója a kis Teörseök első fellépése volt. Gyakori felszólalása általános ijjedelnaet okozott minden oldalon. A kik szeretnek minden közgyűlésen felszólalni, azok igy gondolkoztak: Ettől bajos lesz ezután szóhoz jutni. A kik pedig nem szoktak beszélni. Folytatás a mellékleten. U
