Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-11 / 10. szám
SZÄTMÄR ÉS VIDÉKE. mélyére tekintettel adott — de nem biztosított váltók. Vannak lakodalmi, keresztelési, házassági s kártyaadós- sági váltók stb. Vannak, de csekély számban kereskedelmi, vagyis tárcza- váltók; melyek úgy a váltó jogi, mint üzleti kívánalmainak leginkább megfelelnek; vagyis: a fizetés idejekor nem prolongáltatnak,de a váltókötelezett készpénzzel tesz eleget az elfogadás alkalmával magára vállalt kötelezettségnek. Ez a fehér holló! — végül minden kategóriában vannak jó és kevésbé jó, vagy rósz váltók! Már most hogyan lehetne általánossá tenni a kamatlábat ily körülmények között? Az első minőségű vagyis prima váltók mindig félszázalékkal, néha többel is olcsóbbak a kevésbé jó, vagyis secunda minőségüeknél. A kereskedelmi váltók, melyek lejáratkor nem hosz- szabbithatók s általában 3 hónapon belül esedékesek szintén olcsóbbak, mint a jelzáloggal biztosított, avagy a jelzálogra biztosítás nélkül adott váltók, hol a váltóhitelező előre tudja, hogy a kölcsönösszeg csak az évek hosszú során lesz visszafizetve. Az általános elv pedig a következő : minél rövidebb lejáratú a váltó, annál biztosabb a pénz, s minél biztosabb a pénz, annál olcsóbb a kamat! Ez, — ha Spectator ur lesz szives figyelemmel kisérni valamely fináncz lapot, vagy olyan napilapot, mely a világ piaczok értékjegyzéseit is leközli, egészen tisztán fog állani előtte! Visszatérve a czikkem elején mondottakra: az apró kölcsönök kamatlába mindig drágább volt és drágább lesz a nagy kölcsönénél; mert aránylag a kicsivel több baj van, mint a nagygyal; a biztonság pedig a kis embereknél, nem mindig több, mint a nagyoknál ! Az állam is az apró pénzt a miből legtöbb fordul meg a szegény ember kezén, kevésbé értékes fémből vagy jóformán értékének egyáltalán meg nem felelőből csinálja, s a nagyobb pénzt, a mi kevésbé gyakran fordul meg a szegény ember kezén: azt vereti aranyból! Tehát ethikailag igaza van Spec- tatornak, hogy „a szegény embert az ág is huzza!“ Ámde az üzletnek, a forgalom elméleti és gyakorlati szempontjából nem helyes az álláspontja! Végül pedig csak az esik rosszul, hogy mig elismervén szándékunk méltányosságát, egyik kezével megsimogat, másikkal épen ránk üt; holott ha szét akart volna ütni a piaczon — kapott volna e czélra alkalmasabbat is nálunk! Circum Spectator. Néhány szó „Az elhatalmasodott tőke“ írójához. A Sz. és V. folyó évi 9. számában megjelent „Az elhatalmasodott tőke“ ez. czikk ugyancsak szép színben tüntette fel a szatmári pénzintézeteket a takarékpénztár-egyesület kivételével. Mintha tényleg tisztán csak az egyéni hiúság, a sértett önérzet, az önző, rideg nyereségvágy lett volna rugója a helybeli pénzintézetek keletkezésének. Előre bocsátom t. czikkiró ur, hogy én sem kaptam semmiféle megbizást e sorok megírására, tehát anyagi honoráriumban sem fogok részesülni e czikkemért. A helybeli pénzintézetek lovagjának sem óhajtok felcsapni. Különben is sokkal mélyebb gyökeret vertek, hogysem a t. czikkiró ur leheletszerű fuvalma megártana nekik. A feltűnési viszketeg esetleges vádjával meg nem sokat törődöm, mert lehetetlen a szóban forgó czikk egyes olyan pontjai ellen nem tiltakozni, a melyeket a helybeli pénzintézetek fokozatos fejlődésén kívül, maga a nemzetgazdaságtan is megczáfol. Többek között körülbelül azt mondja a t. czikkiró ur, hogy elég volt egy részvényesnek a már meglevő pénzintézet igazgatóságába való be nem juthatása, vagy éppen az igazgatóságból való kibuktatása, esetleg beképzelt mérhetetlen (?) közgazda- sági tudománya, avagy tőkepénze jobban való gyümölcsö4jttése, hogy egy uj „hon- boldogitó bankot“ alapítson. Hát t. czikkiró ur, ha igazán tisztán csak ezen körülmények működtek volna közre a többi 5 szatmári pénzintézet megalakulásánál, akkor magyarázatra nem szoruló okokból, ma már Szatmáron nem volna csak egy pénzintézet: a takarékpénztár-egyesület. Kétségkívül kellett tehát más egyéb körülményeknek is lenniök, a melyek ok- adatolták az újabb bankok keletkezését. Hogy mik voltak ezek? Hát az apróbb-cseprőbbe- ken kívül bizonyára a legnagyobb mértékben : a hiteligényeknek nem megfelelő mó-^ dón való kielégítése. Meggyőződésem, hogy ha a takarékpénztár-egyesület azon időkben, a mikor még a közgazdaságunk csaknem minden ágában évek óta tártó depressió nem éreztette káros hatását, annyival több saját tőkével rendelkezett volna, mint a mennyi részvénytőkével a későbben alakult pénzintézetek bírnak, ezek — czikkiró ur boszuságára — bizonyára nem keletkeztek volna olyan számban. Engedjen meg t. czikkiró ur, de a mi megint azt az okoskodását illeti, hogy a pénzintézetek szaporodásával a pénz csak drágább lett, az alkalmas arra, hogy a ferde gyakorlati tapasztalatokon kívül feltételezzék róla a nemzetgazdasági ismeretek furcsa felfogását is. Ugyan, ugyan! Csak nem gondolja t. czikkiró ur, hogy tanult emberek felüljenek az ilyen okoskodásnak 1 a ki a tenger vizének tetején úszkáltam, szépen el hajtott jó messzire a tengerbe. Nagy meleg volt s nem sokára párává kellett változnom, s mint pára fel- szállva a magasba, többi társaimmal együtt egy hatalmas felleggé verődtünk össze s a szél Ceylon sziget felé vitt bennünket. Micsoda paradicsomi főid ez! Az egyenlítőhöz közel egy 2500 m. magas hegycsúcs a Pedrotallagella körül csoportosuló és a tenger felé lefutó hullámos földterület ez, a világ legszebb fáival, mint a pálmák számtalan fajával beárnyalva, e pompás dombokon és kies völgyeken nőnek az Ébenfa, Tea cserje, színes fák, a Kokus pálma, a kenyérfa, Di- sakfák, Tamtirindusok, a Pálmák közzül a Rhapis flabelliformis, a Cocos flexuosa, a Pandanus utilis, az elegáns kinézetű Euterpe edulis, a tüskés levélszáru Livistona Chinensis, — itt nőnek a véghetlen hasznos és felséges gyümölcsü Banán fáknak sok fajai, fügék, narancs, czitrom és több tropikus gyümölcsfák. Legtöbb hasznot azonban a gyapot, kávé, tea és fahéj fáji, valamint a futó bors és a vanília venyi- géji szolgáltatják. Az erdőket a kolibrik temérdek és csodaszépségü fajai repkedik körül, ilyenek a Gould Lophornissa, a kurtafarku kolibri veres torkával zöld fejével, a zöld torkú, veres testű, sárga farkú, fekete fejű, hosszú görbe csőrü Topár kolibri, a gyönyörű bóbitás kicsiny Lophornis Delottrei, a valóságos disz kolibri oldalt gyönyörű kiálló zöld pávaszemü toliakkal, és a Heléna disz kolibri, melynek fejéből mint kis szarv nőtt ki az aranyos zöld tallu. De ki tudná mind ezt a szemkápráztató picziny, szép madarakat elszámlálni. Láttunk e gyönyörű szövevényes erdőkben többféle majmokat, melyek fáról- fára ugrálva egymást kergették, vagy a Iák ágain hintáztak, — vaddisznók, fá- czánok több faja, és vadpujkák lepik el a bűbájos vidéket, — olyan ez, mint egy paradicsomi kert. Ha bár tigris és leopard nincs is a szigeten, de van annál több kigyó, a csörgő kígyótól le a legkissebbig is, csak úgy nyüzsögnek a süppedékes, pocsojás helyen is, és mind mérges. A sziget fővárosa Kolombó. Á szél felkapott bennünket s el kellett hagynunk ezt a paradicsomot, ezt a gyémántját ennek a sok nyomorúsággal megterhelt bolygónak. Északkeletnek vitt bennünket a szél, s Birma, Siám és Anámon keresztül hamar elértük a Luang-nau-vau, vagyis a tonkingi öbölt, s egyben belső China földjét ; — ezt az óriási birodalom határát. Első városa Chinának, mit meg láttunk Lien-Csu-fu volt, épen a tengerparton, a Kuang Tungi alkirályságban: mely tartománynak fővárosa Kuáng Csu- fu vagy a mint az európaiak nevezik Kánton, melytől nem messzire délnek fekszik az angolok városa Hong-Kong óriási árutelepeivel, s kikötője csak úgy hemzseg a sok hajótól. Mielőtt tovább haladnánk"kalandjaim elbeszélésében, megjegyzem, hogy belső Chinának 18 alkirálysága vagy tartománya van, melyek egyre-másra körül-belül olyan nagyok területileg, mint a szükebb Magyarország, s lakossága a 357 millión valamivel felül van; összes területe 4 millió Q kmtr. (Vége köv.) Annak a 200 ezer korona alaptőkével alakult uj pénzintézetnek minden esetre meg kellett küzdeni a kezdet nehézségeivel. Esetleg magasabb kamatláb mellett fogadott hát el betétet, mint a többi pénzintézet, ám a kicsiny, de biztos nyereségben való megnyugvásban igyekezett pénzét lehetőleg olyan kamatláb mellett kihelyezni, mint a többi bank. Mert ugyan ki kötelezheti a hitelre szoruló közönséget, hogy éppen annál a pénzintézetnél elégítse ki igényét, amelyik drágább a többinél 1 Vájjon a t. czikkiró ur oda fog-e menni bevásárolni, a hol tudomása szerint a legdrágábban fedezheti szükségleteit ? Ugyebár nem! Maga a pénz is az áru természetével bir. Alá van hát vetve a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonyából kifolyó gazdasági törvénynek. Ha nagy pénzkínálat mellett kicsiny a pénzkereslet, akkor csökkenni kell a pénz árának, mig viszont kicsiny pénzkínálat és nagy pénzkereslet idején emelkedni fog a pénz ára. A t. czikkiró ur pedig ezzel ellenkezőleg azt akarja kimutatni, hogy lehet bárminő nagy a pénzkínálat és bárminő kicsiny a pénzkereslet, ha uj pénzintézetek alakulnak, a kamatláb, vagyis a pénz ára olyan arányban lesz magasabb, minnél több az újabb pénzintézet. Ha igaz volna a t. czikkiró ur elmélkedése, úgy egy kisebb uj pénzintézetnek nem lehetett volna boldogulnia, mert eltekintve egyes számba nem jöhető kivételektől, a pénzkereső publikumnak is megvan a magához való esze. Ha ugyanis az az uj pénzintézet a magasabb betétkamatláb által nyert tőkéjét nagyobb váltókamatláb mellett akarta volna kihelyezni, mint a többi bank, akkor a hitelt kereső közönség nem vett volna nála igénybe kölcsönt. Hiszen nagyobb fáradság nélkül olcsóbban is megkaphatta volna azt! Ilyen kamatláb politika mellett előbb-utóbb tönkre kellett volna mennie annak a banknak, mert hisz belefuladt, volna betevőinek pénztengerébe. Szerencsére ez a közel múltban alakult helybeli pénzintézetek egyikével sem történt meg, a mi hát világosan ellentmond a t. czikkiró ur fejtegetése helyességének. A pénzintézetek egészséges, kellő határig való szaporodása ellenkezőleg olcsóbbá teszi a pénz árát, a mely a kamatlábban jut kifejezésre, mert a kissebb áralakulás egyik lényeges tényezőjére: a kínálat nagyságára kedvező befolyást gyakorol. Hiszen képzeljük csalt .el, hogy Szatmáron és vidékén csak egy pénzintézet volna, a jelenlegi takarékpénztár-egyesület, vájjon milyen viszonyok uralkodnának akkor? A kifejlődött hiteligények nem találnának megfelelő kielégítésre, a kamatlábat önkényesen tetszése szerint állapíthatná meg a takarékpénztár-egyesület, vagyis mindenképen csak a közönség érdeke szenvedne csorbát. Mindegyik pénzintézet igyekszik hát versenyt tartani a többivel. A milyen áldásos közgazdasági tevékenységet fejt ki az egyik, többé-kevésbé ugyanolyan áldásos hatása van a közgazdaságra a hasonló pénzeszközökkel rendelkező másik pénzintézetnek is. Természetesen a takarékpénztár-egyesület, a mely a régmúltban alakult, ez idő szerint — érdemére mondom — némi előnyben van a többi pénzintézet fölött, de ha a jelenleai pénzviszonyok teljesen állandó jelleget fognak ölteni, úgy ez az előny bizonyára meg fog szűnni. Szatmár, 1902. márczius 8. Klein Jenő. Bottyán generális, irta Sziebenburger Károly, bemutató előadása márczius 16-ikán. Még élénk emlékezetünkben lehet az a visszatetszés, a mely Herczeg Ferenc nagyhírű darabja, az Ocskay brigadéros első előadásain a fővárosi közönség egy részében támadt a históriai felfogás helytelensége ellen, a mely különösen Rákó- czy Ferencznek nagy, nemes alakját degradálta le. Hogy a kifogások alaposak voltak, világosan bizonyítja az a körülmény, hogy a jeles szerző jelentékeny módosítással igyekezett ezt e csorbát valamennyire helyreütni. A szabadkai főgym- nasium történelemtanárának a lelkét is fájdalmasan érintette, hogy Ocskay a nemzeti ügy árulója jellemének sympathiku sabb vonásait épen a fejedelem s a fejedelmi udvar rovására emeli ki Herczeg —r- a történelmi hűség kárával; s ez ösztönözte őt oly darab Írására, a mely híven adja vissza a kuruez korszak szellemét s mintegy elégtételt szolgáltasson Rákóczy- nak is. Mig Herczeg a „Rákóczy villámá“- ból labanczczá vedlett árulót rajzolja, addig Sziebenburger a császári ezredesből a nemzeti ügyhöz, Rákóczy zászlója alá szegődött hü és igaz hazafit állítja elénk. A darab a maga emelkedett nyelvével, nemes páthoszáv d, a hazafias érzés tüzéve] s lelkesítő, humoros, majd megható jeleneteivel kiváló hatások elérésére van hivatva. Közönségünk, a mely az Ocskay brigadérost jól ismeri, bizonyára érdeklődni fog e — mondjuk — versenydarab iránt, a mely igen érdekes alkalmat fog szolgáltatni a történelmi és aesthetikai Ítélőképesség gyakorlására is. A színmű első előadásáról különben a „Bácskay Hírlap“ ezeket Írja: Fényes est, nagy siker. Az iró is, a szinügyi elnök is, a táti is*) meg lehet a diadallal elégedve, mert a közönségnek nagyon tetszett Bottyán generális, Rákóczy Fe- rencz vitéz vezére, a Kuruez vezérről irt gyönyörű hymnus, a színesen megfestett pompás kép. A közönség lelkesedett a kuruczokkal, éljenzett, tapsolt a diadalmas harezoknak és meghatottan, némán nézte, mint teszi Forgács Juliánná a trikolórt a haldokló nemzeti hős vérző sebére és önkéntelenül is utána mondta a papnak a Miatyánkot. Bottyán generális apotheozisa, Sziebenburger Károly müve. A császári ezredes kiszabadítása a börtönből, esküvője gróf Forgács Juliannával, utolsó csatája és e csatában lelt hősi halála. A nagy tudásu történettanár kiérzik a műből, néhol talán fölöslegesek is az apró részletek, ámde az igaz hazafiság, a honszerelem magasztos fénysugára tündök- lik felénk az egész műből, annak minden felvonásából, jelenetéből, mondatából. Bottyán generális történetét igazán ebből a darabból ismerjük meg. És hogy mily elragadtatással hallgatta az a rendkívül nagy közönség, mely zsúfolásig megtöltötte á színházat, a darabot, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy nyilt színen számtalanszor felhangzott a taps, hogy szinte megakadt az előadás és hogy a felvonások végén percze- kig zúgott a tapsorkán és a szerzőt, a szereplőkkel és a rendezővel együc 10—15- ször hívták e lámpák elé. A fényes est sokáig emlékezetében fog maradni a szabadkai közönségnek, mely egy deresedé, bohém férfiút ma ünnepelt harmincz éves csendes, üdvös munkálkodása után először: igaz őszinteséggel, nagy lelkesedéssel ! A 16-iki első előadáson a szerző is jelen lesz. ' gl -ggífeKjftstjíM *) Ez a három ur egy személy. Báthory Gábor. (Eredeti történeti szinmú 4 szakaszban, irta Máj- dik Árpád. Először színre kerül a szatmári színházban folyó hó 11-én Győré Alajos jutalom- játékául.) Ma este kerül először színre színházunkban Majdik Árpádnak uj történelmi színműve, ki jelen munkájával mindeneseire csak fokozza azon sikereit, melyet a „1 fogás“ és „Márcziusi napok“-kal "pár évvel ezelőtt elé'rt. Az alábbiakban adjuk röviden uj színművének tartalmát, főleg azért is, hogy a nagyközönség előre ismerje meg a darab meséjét, a benne előforduló eseményeket, melyek históriai szempontból is igen érdekesek. Az első felvonás a szatmármegyei Ecsedvárában játszódik le, hol tudvalevőleg a Báthory családnak hajdan ősi fészke volt. Vig mulatozás, dóbzódások közt ismerjük meg az ifjú fejedelmet, Báthory Gábort, ki már féléve odahagyva Erdélyt, ősi várában tartózkodik. Éppen vadászatról tér haza a fejedelem, kit Imreffy titoknok felesége a szép Ilona bájainak segítségével újra hálójába kerít. A gyönge és ingatag lelkű fejedelem, bár magában először jobbulást fogad, de csakhamar Imreffyné szép szemei, szerelmes szavai leigáznak és újból a régi dobzódó ember , lesz. Az éppen ott időző Zulfikár temesi bég tiszteletére nagy estélyt rendez a. fejedelem : török tánezosnők, hegedősök jelennek meg a vacsora alatt, egyszóval a dinomdánom újra kezdetét veszi, mikor is Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb főura hirtelen megjelent a várban és sikerült a fejedelmet felvilágosítani a nagy veszélyről, mely trónját és Erdélyt fenyegeti. A fejedelem Bethlen szavai alatt megtörik és kész Bethlen szavainak engedni, egyszóval igazi fejedelem akar újra lenni, de az ármányos Imreffy, ki csak azon igyekszik, hogy a fejedelmet minden komoly munkától elvonja és ezáltal hatalmát a fejedelem mellett növelje Erdélybe menet Radnótra csalja. Tudja jól miért: ösmeri ő jól Báthoryt, kit minden szép nőiszem leigázni képes. Korniss Boldizsárnál szállnak meg, kinek neje a csodaszép Katalin csak hamar elbájolja a fejedelmet, ki megfeledkezve Folytatás a mellékleten.
