Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-25 / 8. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

„ MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

V == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:------Fg

ferr. évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

= Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6>ik sz. alatt. = telefon-szám ; 7a.

A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.------=■ HIRDETÉSEK — ^

e lap ktadéhivatalában a legohtoibb árak mellett fHvéteinok.

Nyilttér garmond sora 30 fillér.

J

A szatmárnémeti-i kir. törvényszék volt elnökének búcsúja a törvényszék hivatalnoki karától.

Folyó évi február hó 24-én délelőtti 10 órára plénumba hívta a kir. törvényszék volt elnöke Galba Lajos pécsi kir. főügyész a vrzetése alatt állott szatmárnémeti kir. törvényszék bírói karát, hogy még egyszer s utoljára elfoglalja azt az elnöki széket, a melyből 7 éven keresztül kiváló szaktudással, lankadatlan buzgóság- gal, páratlan erélylyel és siker dús mun kássággal működött az igazság szolgáltatás terén, s hogy erről a helyről intézzen Istenhozzádot birójársaihoz és kartársaihoz.

Megilletődés kifejezése ült az arczo- kon, s midőn a távozó elnök könyezve s megindult hangon elmondta a végbucsu szavait, a jelenlevők mindenikének köny szökött szemébe, s minden arczon a fájdalmas érzésnek olyan kifejezése tükröződött vissza, a mit egy rokonszenves és a baráti kötelék elválaszthatatlan kapcsával összefűzött egyén elvesztése felettsérez az ember.

A teljes ülésben jelen voltak : Galba Lajos kir. főügyész, dr. Papolczy Gyula kir. Ítélő táblai biró, kir. tvszéki elnök helyettes, Krasznay István, Toperczer Kálmán, Pap József, Kölcsey János, dr. Dezső Kálmán, Balogh József, Pap Endre, 'Szabó JozseT^dr. Fekésházy Gyufa, Kossuth Zsigmond, dr. Matolay Gábor, dr. Bajnay Endre, Szárukán Zoltán, Mor- vay Károly kir. törvényszéki bírák. Nu- szer Dezső, Antal József, dr öreg Béla, dr. Horváth Benő kir. törvényszéki albi- rák. Dénes Lajos kir. ügyész. Zsiga Miklós, dr. Némethy József, dr. Orosz Sándor kir. alügyészek és Oláh Miklós kir. törvényszéki aljegyző.

Az ülést Galba Lajos távozó elnök nyitotta meg, s a következő beszédet mondta el ;

Tekintetes kir. Törvényszék I

Igen tisztelt biró társaim és kartársaim!

Ő császári és királyi apostoli Felsége február hó 9-én kelt legfelsőbb elhatározásával engem pécsi kir. főügyészszé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, a minek következtében ennek a kir. törvényszéknek vezetésétől végleg megválók. Nem tehettem azonban ezt a nélkül, hogy önöktől hivatalosan búcsút ne vegyek, s hogy búcsú szavaimat ne ebből az elnöki székből intézzem önökhöz. Elfoglalom tehát még egyszer és utóljára ezt a helyet, a melyre ezelőtt hét évvel hivott meg a kormánynak megtisztelő bizalma, s a melyet tőlem telhetőleg mindenkor egész erőmből s legjobb tehetségem szerint igyekeztem méltóképen betölteni.

Sok, nagyon-sok nehézséggel és akadályokkal, sőt nem ritkán kellemetlenségekkel is kellett megküzdenem e helyen, de azért soha nem ültem ebben a székben oly elfogult érzelmekkel, mint ma, és soha nem volt az innen megoldandó feladat oly nehéz, mint a mostani, a midőn búcsúznom kell Önöktől, a midőn e helyről utóljára szólva önökhöz el kell mondanom az Istenhozzádot.

Higyjék el uraim, igen nehéz nekem e szavakat kiejtenem, mert hisz ezek az Önök nagyra becsült köréből és e helytől való végleges megválásomat jelentik. E helytől és áz Ön őt köréből a hol összes köz- szolgálati időmnek csaknem egyharmad részét töltöttem el, s a hol sok fáradság és munka árán ugyan, de még is sikerült elérnem azt, hogy ambiczióm a kivívott eredmények által ki elégítve lett és a hon alkalmam nyillott közreműködnöm egy oly alkotás létesítésében, a mely alkotásra mindenkor nyugodt önérzettel és jogos büszkeséggel tekinthetünk vissza, a mely alapját képezi a jelenlegi kineveztetésem- ben és előléptetésemben nyilvánuló kitüntetésnek is.

És mindezt igen t. uraim a legnagyobb részben önöknek köszönhetem, mert hisz’ az önök ügyszeretete, ügybuzgalma, fáradhatatlan munkássága, odaadó tevékenysége és nemes törekvése, a melylyel engem is folytonosan támogattak, s a melylyel nehéz feladatom megvalósitását lehetővé tették, eredményezte azt, hogy a szatmári kir. törvényszék, a mely ezelőtt 7 évvel még talán a kellő munkaerő hiánya miatt, vagy más kedvezőtlen körülmények és viszonyok behatása következtében az ország legelhagyatottabb bíróságai közzé tartozott, ma már büszkén méltán foglal helyet a legjobbak és leg- legelsők sorában.

Nagy, igen nagy köszönettel tartozom önöknek ezért, valamint azért is, hogy itt működésem ideje alatt a legszi- vélyesebb előzékenységgel, őszinte kar- tási jóakarattal és baráti érzelmekkel voltak szívesek irányomban viseltetni. Ezért esik tehát nehezemre Önöknek mindenkorra Isten hozzádot mondani, ezért nehéz az önök köréből és e falak közül végleg távoznom, nekem, a ki e perczben úgy érzem magamat, mintha sorsom egy kölcsönös megbecsülésben élő testvéri-körből és egy önnön alkotta kedves hajlékból ragadna ki. De legyenek meggyőződve, hogy bárhova vessen is végzetem, bármi legyen is sorsom, az Önök emléke, mint egy kedves, kép, örökké lelki szemeim előtt fog lebegni, s mindenkor jóleső' büszkeséggel fogok vissza tekinteni arra a 7 évre, a mit itt e helyen az igazságszolgáltatás körében Önökkel töltöttem el.

Éljenek megelégedetten és boldogul, nemcsak hivatalos működésük terén, amit annyi nehézséggel és oly sok munkával, fáradsággal kellett kiegyengetniök, hanem otthon családi tüzhelyök szentélyében is. Kisérje továbbra is teljes siker buzgó működésüket; fakadjon annak nyomában mindenkor és mindenütt az igazság tiszta forrása.

Az Isten áldása legyen a haza javára szentelt önzetlen munkájukon s nyerjék el eredménydus fáradozásaikért a jól kiérdemelt, méltó jutalmat.

A hazaszeretet szent érzete honoljon mindenkor lelkeikben, — ez legyen jövőre is vezércsillagjok, és az forrás a melyből nemes munkájukhoz necsak erőt merítsenek, hanem egyúttal irányitó szellemet is nyerjenek.

Legyenek boldogok és tartsanak meg engem baráti jóindulatukban és szives jó emlékükben.

Isten Önökkel 1

Ezután dr. Papolczy Gyula kir. it. táblai biró elnökhelyettes a következőket mondta:

Méltóságos Uram 1

Őfelsége a király kegye honorálta érdemeit, tevékenységét; fel emelte méltóságodat a hivatali gradáczion ama polczra, amely megfelel hivatásának, megfelel méltóságának, kiváló egyéniségének, megfelel annak a fontos missiónak, a mely méltóságodra az igazságszolgáltatás, a törvénykezés körül jeles tulajdonságainál fogva„vár.

Örömmel tölt ez el bennünket, azonban főleg eme pillanatokban, emez örömünkbe a fájdalom érzete is vegyül, mert meg kell válnunk méltóságodtól, mert méltóságodnak körünkből való távozása által elveszítjük bölcs vezérünket, bölcs tanácsadónkat, oktatónkat, csüggedésünk- ben buzditónkat, lelkesítőnket, elveszítjük azt, akiben ismert humanitásánál, szr etetre méltóságánál, conciliáns modoránál fogva atyánkat tiszteltünk és aki benünket, mint gyermekeit szeretett.

Fogadja ezért hálás köszönetünket, vegye és vigye el tőlünk ajándékul, emlékül tiszta önzetlen szeretetünket, mély tiszteletünket, nagyra becsülésünket és amaz őszinte Ígéretünket, hogy azt a fényes örökséget, a melyet méltóságod

TARCZA.

—o- -oG»B00tt=ae>o-oFiú lesz-e vagy leány ? *)

— Egy apajelölt elmélkedései. —

Bizonyosan fiú lesz! Igen, ha csakugyan az lenne, de ki tudná azt előre megmondani.

Nagy dolog az, hogy az ember előre nem tudhatja, váljon mivel fogja a gólya meglepni. — Akárhány embert ismertem, a ki biztosra vette, hogy fia lesz, s mikor kiderült a titok, oda volt a szomorúságtól.

Én addig törtem a fejemet, mig végre sikerült egy szabályt felállítani, a miből egész alaposan meglehet már jó előre mondani, hogy a születendő apróság fiú lesz-e vagy leány ? Rájöttem ugyanis, hogy a gyermekek nemét a szülők észbeli tehetségének egymáshoz való viszonya határozza meg és pedig megfordítva. Ha a férj sokkal eszesebb, akkor a házasságból leányok, ha pedig a nő e.-zesebb, mint a férj, akkor fiuk születnek. — Ha a házasfelek észbeli tehetsége között különbség nincsen, akkor felváltva hol fiú, hol leány születik. Ha pedig a különbség nem nagy, ezen különbséghez képest több lesz vagy a fiú, vagy a leány.

Ha én egy családhoz bemegyek, először is a gyermekeket nézem; több a leány, respektálom a házigazdát, több a

*) A Kölcsey-kör legutóbbi matinéján felolvasta : dr. Fejes látván.

___________________

fi

ú, hódolok az eszes háziasszonynak. Az én csalhatatlan rendszerem által mindig eltalálom az igazságot, s csak ott nem tudok tájékozódni, ahol gyermek nincsen. És épen igy vagyok ez időszerint a feleségemmel. A hatfaludi Csicsóka família, bár a nemességet II. Endre alatt kapta, annyi századon keresztül egyetlen nevezetes embert sem produkált. Aki legtöbbre vitte közülöfe, az Csicsóka Péter volt a 18-ik század végén, aki a megyénél tiszteletbeli esküdtségig emelkedett. Ebből tehát azt látom, hogy feleségem valami rengeteg eszet nem hozhatott magával.

Úgy de őszintén t be kell vallanom, hogy magamat sem tartom valami nagy kapaczitásnak, mert ha bár elég magas véleménnyel vagyok is szerény tehetségemről, annyi kétségtelen, hogyha előttem a puskaport más fel nem találja, én bajosan tudtam volna feltalálni. így állván tehát a dolog, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a születésre váró apróság neme felől határozott véleményt nyilváníthatnék. Lehet az fiú, lehet az leány, sőc tekintve, hogy a gólya néha párossával hozza őket, lehetnek azok fiuk, vagy leányok is.

Én minden eshetőségre készen vagyok. Már előre meg van állapítva a programm arra az esetre, ha fiú lesz. Sokat törtem rajta a fejemet, és szentül el van határozva, hogy abból nem engedek. Ha fiú lesz, katonát nevelek belőle! A mai időben ez a legbiztosabb életpálya.

Először azt gondoltam, hogy talán jó volna papnak adni. Ha szerencséje lesz, még püspök is lehet belőle, de hát erről letettem, mert ilyen nagy szerencse nem 1

minden embert érhet, s idővel majd engem talál átkozni, a miért elrontottam a jövőjét.

Egy darabig azon tűnődtem, hogy a jogi pályát fogom vele elvégeztetni, s azután a megyénél próbálunk szerencsét. Anyai ágon nemes famíliából származik, tehát jussa volna legalább is egy főszolga- birósághoz, de miután a jelenlegi viszo- szok szorgos egybevetéséből arról győződtem meg, hogy a most hivatalban lévő nemesi famíliák oly kiterjedtek, hogy egy szerény közigazgatási gyakornokságnál magasabbra alig vihetné, a megyével szakítottam, s a bíróságot vettem elő, azonban erről is gyorsan letettem. Szilágyi csak egy volta világon,s minthogy olyan miniszter több nem igen fog akadni és hogy e miatt folytonosan protekczió után kelljen szaladgálnia, akkor inkább fiskális legyen és éljen a maga emberségéből. Ez a legszebb pálya. Független, nem parancsol neki senki s ha szorgalmas és lelki- ismeretes, vagyonilag is boldogul. De ekkor eszembe jutott, hogy az ügyvédeknek nagyon rossz hírük van, s mire fiam azzá lehet még jobban elronthatják, nem veszem magamra tehát a felelősséget, azért adom olyan pályára a hol ez a veszedelem nem fenyegeti. Legyen tanár belőle. Ha a tudományt alaposan műveli, idővel az akadémiába is bejuthat.

Ez az elhatározás csak rövid ideig tartott, mert felmerült emlékezetemben, hogy valaha én is voltam nevelő; egy fővárosi' kárpitos két fiát próbáltam havi 8 frt. fizetésért, az olvasás művészetébe kalauzolni, de 5 napi kínlódás után arra a meggyőződésre jutottam, hogyha még

két napig folytatom az oktatást, vagy a gutta fog engem megütni, vagy én fogom a két kölyköt agyonütni, mert minden emberi gyarlóságok között a butaság a legbosszantóbb, már pedig a tanári pálya nem más, mint egy folytonos küzdelem a gyarlóság ezen türelemfosztó nemével.

Hogy az összes gyógytudományok tudora legyen, ez a terv csak pillanatra merült fel. Igaz, hogy nagyon szép dolog uj év napján egy csomóban összeszedni a sok helyről megérkező honoráriumot, de ezzel szemben egy egész esztendőn ’-e- resztül rabszolgamódra állani a köz g rendelkezésére és talpra ugrani azo. .1, ha annak a szeszélye úgy kívánja, ez még a tanár helyzeténél is keservesebb, mert az legalább a napnak csak egy bizonyos idején kénytelen az ostobasággal küzdeni, de az orvos a nap mind a 24 órájában ki van szolgáltatva a közönség szeszélyének. Mikor a legédesebben alszik, vagy mulat, ha jönnek érte, mennie kell, s ha meggyógyul a beteg, akkor azt mondják, hogy a természet segített, ha pedig meghal, akkor azt mondják, hogy az orvos -ölte meg; fizetni pedig egyik esetben sem fizetnek szívesen.

Még a mérnöki pályáról lehetett volna szó, de ezzel én nem szimpatirozom. Egész életemet a matematika keserítette meg. Az iskolában is ebből állandóan szekundában voltam. A hol számolni kellett, mindenütt hibát követtem el, s különösen rosszul számítottam, mikor megházasodtam. Ha az anyósomra nézek, a házasságomat is csak egy alaposan elhibázott számtani műveletnek tudom elképzelni.

Tényleg csak

r

szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö' nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket Szatmái, IDeáls-tér. "VsurosliävzeptXlet.