Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-25 / 8. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE

utódának fog átadni, — tisztán megfogjuk őrizni, hogy abban méltóságod a jövőben is gyönyörködhessék, hogy arra, mint saját alkotására, büszkén és mindig sikerrel hivatkozhassék.

Az Isten áldása kisérje méltóságodat, méltóságod családja minden egyes tagját a jövőben utjuiban, és midőn ezt kívánjuk, arra kérjük méltóságodat, hogy ott a távolban is támogasson, szeressen bennünket, ne feledjen el minket, mert mi méltóságodat elfeledni soha sem fogjuk.

Isten vele, Isten áldja, Isten éltesse méltóságodat.

Majd Dénes Lajos kir. ügyész a következően beszélt ;

Ezekután, méltóságod bírói működése legalább egy időre véget ért s immár a { kir. ügyészségnek lett egyik vezére s \ mondhatom büszkesége.

Jöjjön méltóságod teljes reménynyel és bizalommal hozzánk. Mi őszinte tisztelettel és szeretettel fogadjuk.

Nemes törekvése érjen sok sikert közöttünkis s találjon érdemlett méltatást.

Az Isten áldása kísérje méltóságodat uj otthonába.

Az elhangzott beszédekre Galba Lajos kirí főügyész a következőkben válaszolt.

Mélyen tisztelt uraim I

Most már csak, mint az igaz őszinte jóbarát szólok néhány szót. Köszönöm azokat a szívélyes szavakat, a melyeket ö nagysága a kir. táblabiró ur és a kir. ügyész ur hozzám intéztek. Hogy vannak-e érdemeim vagy nincsenek, ennek meg- birálására én hivatott nem vagyok, egyet azonbun tudok, hogy Önök nélkül, az Önök buzgósága nélkül egyáltalában eredményt, sikert kivívni nem tudtam volna. És ebben a támogatásban vállvetve és karöltve járt el a birói kar az ügyészi karral.

Nem szeretek más tollával ékeskedni, s miután oly érdemeim, mint a minőket önök nekem tulajdonítanak, távolról sincsenek, kell hogy kifejezést adjak annak, miszerint azt, hogy annyira sok érdemet mondottak enyémnek, csakis annak a szives jó indulatnak tudom be, melylyel irányomban viseltettek.

A mint a kir. ügyész ur mondotta, én a mai nappal megszűntem a szószoros értelmében tagja lenni a birói karnak és át mentem a kir. ügyészség körébe. Hogy a kartársi jó viszony ezzel megszakítva nem lett, arról megvagyok győződve, de nem is lehetett megszakítva; mert mind nyáján elismerjük azt, hogy a birói és ügyészi kar egy és ugyanazon eszmét szolgálja, mindkettőnek hivatása az igazságszolgáltatás magasztos feladatának szolgálásában rejlik, s a két testvérkar feladatát sikeresen csak úgy oldhatja

Csak egy igazi pálya van és ez a katonai! Fényes uniformis, mely után epedve néznek asszonyok és leányok. Ragyogó kard az oldalon, melyet soha sem kell kihúzni. A katona az állam igazi dédelgetett gyermeke, mert ez őrkö dik az állam biztonsága felett. Igaz, hogy ez az őrködés kényelmes és nem veszedelmes, mert ezután attól sem kell félni, hogy a háborúban baj érheti. Ma már a tudomány annyira haladt, hogy aligha lesz valaha háború. Minden esztendőben találnak fel valami újabb gyilkoló szerszámot, s addig, mig ezt minden állam meg nem csináltatja, egyik sem gondol arra, hogy a másikkal hajba kapjon. Mire pedig elkészül, egy újabb találmány merül fel, s újra kezdődik a felszerelés.

Mikor ezt az elhatározást tudtul adtam a feleségemnek és az anyósomnak, elérzékenyülve borultak a nyakamba és örömkönnyeket sirtunk mind a hárman, mintha már magunk előtt láttuk volna a gyermeket, a mint a kardot csörtetve délczeg lépésekkel jön be a szobába. — Szinte kedvem lett volna felkiáltani: „Milyen gyönyörű szál legény, az Isten is katonának teremtette I“

_ Igen ám — szól ekkor az anyósom — de hátha leány lesz?

És ezzel egyszerre vége volt az illúziónak, óh mert az anyósnak nincs is más szerepe, minthogy minden illúziót tőnkre tegyen. Melyik apa gojidol arra, hogy leánya lesz, még ha tudja is, hogy ez az apa észbeli tehetségének magasabb voltát bizonyítja.

Hiszen „Magyar hölgynek születni szép és nagy gondolat“, mondja a költő, aki ha mostanság él, bizonynyal igy folytatja; „Csak egy hibája van, hogy igen sok gondot ad.“ És pedig gondot, nagyon sok gondot ad első sorban a szülőknek. Addig ugyan, mig a leány el nem éri ama bizonyos életkort, igazi öröme mindenkinek. Mig a hosszú ruha meg nem illeti, egy teljes egészet képez, mikor a hosszú ruhát megkapta, értéke csak annyiból áll, hogy feleség lehet belőle.

A hosszú ruha fordulópont a leány életében; addig csak gyermek volt, a

meg, ha egymás iránt azzal a tisztelettel, rokon szén v vei és a kar társi együvé tartás érzetével viseltetnek, a mely érzetek a jó ügy szolgálatában kell, hogy minden nemesebb lélekben önként támadjanak.

Azért uraim mindkét fél részéről fogadják még egyszer őszinte, hálás köszö- netemet.

Legyenek meggyőződve, hogy az igazságszolgáltatás terén működő kar bármelyikéhez tartozzam is jelenleg, s fogjak is tartozni jövőre, Önök egyenlően vannak szivemhez csatolva, Önökre mindig egyenlő szeretettel és büszkeséggel fogok vissza emlékezni.

Ezután a kir. trvszék jegyzői karától bucsozott el Galba Lajos kir. főügyész, a kinek búcsú szavaira dr. Dávid István aljegyző válaszolt.

A segéd és kezelő személyzet élén pedig Leffier István igazgató válaszolt a távozó elnök beszédére.

Február 27-én a társaskör összes termeiben bankett lesz tartva a távozó elnök tiszteletére.

Hullám J.

Színház.

Az elmúlt hét műsorát a három jutalomjáték élénkítette, melyek általában szép számú közönséget vonzottak, pedig ezek közül egy sem volt olyan, mely az újdonság ingerével hatott volna. Az Orpheus bájos zenéje, az Aranylakodalom lelkes, sikerült előadása, a Halmayné jutalmául szinrekerült. életkép s kiket elsősorban kellett volna említenünk, a rokonszenves és közkedvelt juialmazottak játéka a közönség élénk tetszésével találkozott. Orpheus előadásáról dicsérettel emlékezünk meg. A jutalmazottat a közönség lelkes óvatióval fogadta s egy díszes babérkoszorúval tűntette ki. Szerepe vajmi kevés, mit Orpheusban játszott, ezt azonban oly találóan és sikerültén mutatta be, hogy énekét, játékát hálás közönsége tapsokban nyilvánult elismerésével több Ízben honorálta az est folyamán. Pompás Euridike volt Hatvaniné, kinek szereplése az előadás sikerét mindig biztosítja. Tisztán csengő, kedves hangja, összhangban természetes, megkapó közvetlenségü játékával lelkes tapsokat vívott ki s gondos mindenre kiterjedő szép alakítása miben sem maradt mögötte előző sikeres szerepléseinek. Csáky újabb diadalát aratta Aristeus szerepében, szereplését méltán számíthatja a legsikerültebbek közé. Szilágyi joizü humorával, Halmay Kornélia discrét játékával, hozzájárultak ahhoz, hogy az előadást a sikerültek közé sorozhattuk.

A Gyurkovics-lányok újra diadallal vonultak be a szerdai előadáson a nézömint azt felvette, egyszerre nővé lesz, aki azonnal birtokába jut mindama jogoknak, a melyek a férfi világgal szemben megilletik. Mig rövid ruhában járt, senki sem vette komolyan, a naint ezt leteszi, megváltozik a helyzet körülötte és olyanná lesz, mint mikor egy királyi gyermeket trónra emelnek, hódol neki mindenki és ő uralkodik, esak az önállósága hiányzik. Ezt az önállóságot adja meg a házasság, e nélkül a nő örökös gyámság alatt áll; ha csak más utón nem tesz szert önállóságra.

A szülőiház egy meleg fészek, a melyből a fiuk minden bizonynyal kirepülnek, mig a leányok csak akkor, ha szerencséjük akad. A fiúnál csak a jövő bizonytalan, de hatalmában áll keresni a legjobbat; a leány sorsa a várakozás s csupa bizonytalanság, a mi körülveszi. A fiú czélokat tűzhet ki magának, s vágyainak megvalósítása végett teljés erejéből munkálkodhatik, a nőnek vágyai lehetnek, de azok megvalósítása czéljából édes keveset lehet. Oda van lánczolvaa fészekhez. Körülötte napfényes minden, virágillat és madár dal a levegőben; egy élő költészet ő maga, csak a sorsa prózai, mely a jelenét oly szépnek alkotta, s nem gondoskodott arról, hogy a jövője is olyan legyen.

Ha elgondolkozom a leányok sorsáról, pedig mostanában, mióta kilátásom van reá, hogy magam is leányos apa lehetek, igen sokszor elgondolkozom, igazi részvét és szomorúság fogja' el lelkemet, s ha még erősebben óhajtom, hogy fiam legyen, ez nem is az én, de az ő érdekében történik. Hát érdemes leánynak születni ? A legjobb esetben is csak asszony lesz belőle, előbbi helyzetéhez képest olyan változás, mint mikor az áfrikai vadember az aranyport és elefántcsontot értéktelen csecsebecsékért becseréli.

A hosszú ruha után a főkötő az a másik toalett darab, melyhez a leány jövője kötve van. És czélja csak akkor lesz elérve, ha ezt megkaphatja, a mi azért is nehéz, mert ő nem lehet kezdeményező, sorsa egészen a férfi tetszésére van bízva. A virág bárminő csoda szép

teret nagy számban megtöltő zónaközönség nem csekély örömére. A darab szereplőiről csak jót és dicséretest mondhatunk, mig abban, hogy az előadás oly szép sikert aratott, főrésze Barna Jolánnak, a mi édes kis naviánknak van, ki Miczi szerepét oly bájos természetességgel, kedvességgel alakítja, hogy abban a közönség nagy gyönyörűséget s élvezetet találhatott. Óhajtanánk, hogy egyéniségének kiváló tulajdonai a fővárosi színpadon is mielőbb érvényesüljenek. Raskó (Sára), Ráthonyi (Katalin), Győré (Radványi), Margittay (Horkai) szerepeikben gondos, jó alakítást nyújtottak. A közönség az előadással nagyon meg volt elégedve, s élvezetes est emlékévei távozott a színházból.

Lelkes, mozgalmas s jól sikerült előadásban került színre Beöthy — Rákosi történelmi színműve, az oly gyorsan népszerűvé vált Aranylakodalma. A darab Miklóssy jutalmául került színre, s örömmel jegyezhetjük föl, hogy a szereplők tudások javát öntötték szerepeikbe. Lelkes hangulat uralta a nézőteret, s a jelen voltak sűrűn tapsoltak az est szereplőinek. Margittay mint Koltai Jenő egyik legjobb alakítását nyújtotta, kinek a darab mozgalmas jeleneteiben, annak sikerre jutat- tásában nagy része volt, különös dicséretet érdemel Raskó Katalinja, ki azt a tőle megszokott művészettel játszotta. Carac- teristikus alakítás a jutalmazott Krausz bácsija, kitűnő humorával, állandó derültségben tartotta a nézőtér hálás publicu- mát. Elismerés a rendezőnek, ki az egyes képek ügyes csoportosításával nagyban hozzájárult az est sikeréhez. A képek közül különös kiemelkedett á 4 ik a „piski hid“ jelenet, mely minden tekintetben kitünően sikerült. Ha valami kifogást emelhetnénk úgy ez estről történt beszámolónkban annyit említhetünk föl, hogy a jelenetek nem voltak eléggé mozgalmasak, több alakot kellett volna szerepeltetni, úgy a második képben, mint a harczi jelenetekben. Bár az előadást szép számú közönség élvezte, a mily sikerült előadás volt, megérdemelt volna még nagyobb közönséget.

Szombat estén nem annyira a már külömben is jól ismert színdarab, iránti előszeretetből, mint a jutalmazott iránti tiszteletből gyűlt össze közönség a nézőtéren, ki ez idényb« n oly sok szép szereplésével gyönyörködtette a színházlátogató publicumot. A jutalmazottnak Werner asszony szerepében csekély rész jutott tehetsége érvényesítésére, kicsiny szerepkörében is azonban kitűnően oldotta meg feladatát. Kár, hogy az est többi szereplőiről elismeréssel egyáltalán nem nyilatkozhatunk, az előadás a vontatoltság, s a nem törődömség jegyében folyt le.

is, helyéből nem mozdulhat, meg kell várnia, mig a pillangó fölkeresi, s ha fölkereste, nincs módjában a pillangót magához lánczolni, ha annak kedve van tovább szállani. Kilép a leány a világba, udvarlók serege veszi körül, s ha megjelenik az, a ki szivének a többinél talán kedvesebb, nem mondhatja el neki, hanem e helyett várnia kell türelemmel, s ha az vele éppen nem foglalkozik, helyzete még a virágénál is szomorúbb

És aztán mennyi mindenféle pillangó van, a melyik csak játszik a virággal, s mikor a játékot megunta, keres magának más virágot, hogy újra kezdje. A pillangónak ehez joga van, s ha a kertész eltűri, miért ne csinálná. Az életben a kertész szerepét a mama tölti be. Az ö feladata a virágot a pillangók természetrajz zával alaposan megismertetni.

A leányok sorsa a mamák kezében van letéve ; az apának édes-kevés a teendője, legfeljebb egy kis hozományról kell gondoskodnia. Sokan ugyanis azt tartják, hogy a mai fiatalság csak a hozományt tekinti és édes-keveset ad a szerelemre, ez azonban nem áll; van nagyon sok, aki bizony első sorban a hozományról igyekszik alapos informácziókat szerezni, s csak azután kezd foglalkozni az imádott rejtett lelki kincseinek a felfedezésével, de a nagy többségnél mégis maga a nő az, a ki a főszerepet viszi. A szabály úgy áll, hogy a melyik leánynak hozománya van, az több kilátással bir, mint a melyik azzal nem rendelkezik, de a mint nem biztos, hogy amaz okvetlenül férjhez megy, ép úgy nem biztos az sem, hogy a másik otthon marad.

Nincs olyan leány, a kinek életében alkalom ne kínálkozott volna, hogy a házasság kikötőjébe evezhessen, s tényleg azok a leányok, akik a házasságot tekintik az elérendő czélnak, ritkán szoktak pártában maradni, mig azok, kik a leendő férjben ideált keresnek, a kinek mindenféle jeles tulajdonsággal kell bírnia, gyakran keserűen csalódnak. Hogy aztán melyiknek van igazsága, azt bajos volna eldönteni, mert az élet nagyon sok boldog házasságot tud felmutatni, a melynek

Vasárnap Szigligeti örök szépségű poétikus népszínműve csekély közönséget vonzott. Az előadás eléggé jó volt, Győré karakteristikus öregczigánya, Margittai Petije elismerésre méltó alakítás. Raskó sok poesissal s természetességgel alakította Rózsi szerepét. Szalay Vilma, Csáky. Mészáros az est sikerének osztatlan részesei voltak. Jó volt Rédey és Bárdiné, Miklóssy derült perczeket szerzett sok bolondos mókáival.

Hétfőn a „Nap és Hold“ operettet ismételték sikerült előadásban nagyszámú közönség előtt

Apróságok.

Aktuális kérdés, hogy ki lesz a törvényszék elnöke. Egy társaságban erről folyván a beszéd, azt mondja valaki:

— Annyit már tudunk, hogy a neve czy-vel végződik, csak az nem bizonyos

még, hogyan kezdődik.

*

A gőzmalom vasárnapi közgyűlése a választással együtt alig tartott egy negyed óráig. Egyhangúlag ment keresztül minden indítvány.

— Ide sem érdemes már jönni — jegyezte meg egy régi részvényes. — Hol vannak azok a szép idők, a mikor óra számra folyt a veszekedés s a vége

az lett, hogy nem kaptunk osztalékot.

*

Találkozom egy vidéki barátommal, a ki mint esküdt a most folyó esküdtszéki tárgyalásokra be lett rendelve.

— No tudom — mondom neki ;— te se nagyon örülsz az esküdtszéki intézménynek.

— Ellenkezőleg — válaszol jó kedvvel — nagyon is kitűnőnek találom. Két heti szalmaözvegységhez jutni nem bolondság.

*

A városi szálloda építésének már meg van az első haszna. A téglagyári részvényesek az idén 25 százalék osztalék ban^részesülnek.

— Attól félek — mondta erre Bögre ur — hogy megfogja hozni a Vigadó a 25 százalékot a nem téglagyári részvényeseknek is, csakhogy megfordítva.

*

Múlt számunkban megígértük, hogy a mostani számban közölni fogjuk egész terjedelmében a Gabányi Miklós országgyűlési képviselő beszédjét. Fájdalom, tér- szüke miatt ezen Ígéretet^ nem tudtuk be-, váltani, s igy csak a következő számban teszünk neki eleget.

Annyit különben mondhatunk, hogy ez a késedelem a beszéd értékén mit sem változtat. Demeter.

Folytatás a mellékleten.

megkötésénél csak az ész vitte a szerepet, s viszont nagyon sok boldogtalant, a hol a szív volt a közvetítő.

Egyszóval nehéz helyzete van egy leányos apának, nem csoda, ha e miatti aggodalmaim egyre növekednek, a mint közeledik a nagy nap, amelyen kétségtelenné válik, hogy én is a lányos apák közzé tartózhatom. Tegnap anyósom elnöklete mellett családi tanácsot ültünk, a melyen a jövő esélyei alaposan meg lettek tárgyalva. Egy szavazattöbséggel ki lett mondva, hogy azonnal hozzá kell látnom a hozomány gyűjtéséhez, mert habár egy leány e nélkül is férjhez mehet, mégis több kilátása van reá, ha van hozománya. „Tla az én megboldogult férjem — mondta könnyes szemekkel anyósom — szintén ezt cselekszi, szegény leányom bizonyosan jobb pártit csinálhatott volna.“ .

Ugyancsak egy szavazattöbbséggel ki lett mondva, hogy a leányt anyósom fogja nevelni, mert mint ellentmondást nem tűrő szavakkal kijelenté; „Én már neveltem egy angyalt, . — t. i. a feleségemet — s igy kétségtelen, hogy leghi- vatottabb leszek azt a másikat is felnevelni.“

Indítványom, hogy valami pályát végeztessünk vele, mert ha a nő ily módon önállóságra tehet szert, sokkal köny- nyebben czélhoz juthat, nem talált kedvező fogadtatásra, a tanácskozás további vita nélkül bezáratott s anyósom a hozott határozatok kihirdetése után az ülést befejezettnek jelentette.

Lesz, a mi lesz, én már belevagyok nyugodva, s ha a jövőbe tekintek csak akkor fog el bizonyos aggódás, ha arra a szerencsétlen úri emberre gondolok, a ki az én születésre váró leányomat annak idején feleségül veendi. Mert én ismerem magamat és nagyon jól ismerem az anyósomat, s ha a hozományt én gyűjtöm, a leányt pedig az anyósom fogja nevelni, annak ugyan nem sok gyönyörűsége lesz a — házasságában.