Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-16 / 50. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 50-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : ’ = Monti János Uajfvnyomdája EötvSo-utcza 6-ik sz. alatt. = TEXJEiFoisr-azAjv:; 7q_ A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. a lap Maáéhhratalákan a legoleoóbb árak owllatt fMoéttüiek. Nyilttér garmond sora 20 Allér. == HlrdeMaok dt|jai «Un tHtiiUk. mm A városgazda. A f. hd 9 én megtartott rendes városi közgyűlésnek egyik legfontosabb tárgya a városgazdái állás betöltése volt. Nem valami nagy állás a városgazdáé, mert hiszen csak amolyan alárendelt szerepe van, lévén neki főnöke a gazdasági tanácsos, a mely viszonyt a városi szervezeti szabályzat 229. §-a a következőleg állapítja meg; „A városgazda feletti felügyeletet gazdasági tanácso's gyakorolja s mindenben segéd tisztviselője lévén, teendőit ő szabja meg.“ E pár szőval körülbelül meg van mondva az is, hogy minő kvalifikáczió szükséges elsősorban a városgazdái álláshoz. Ha ugyan is segéd tisztviselője a gazdasági tanácsosnak, akkor mindenek előtt az kívántatik meg, hogy mindazokban a dolgokban, a melyek a gazdasági tanácsos feladata körébe tartoznak, teljes tájékozottsággal bírjon, mert hiszen csak úgy lehet segítségére, ha maga is kellőleg ismeri a teendőket, s minthogy pedig a gazdasági tanácsos teendőinek köre legföképen gazdászati, nagyon természetes, hogy a városgazdának is ilynemű ismeretekkel szükséges bírnia. A szervezeti szabályzat a gazdasági tanácsnok teendőit 164. §-ában a következőleg .állapítja meg; „A gazdasági tanácsos a város fekvő biro TARCZA. Henriette. i. Henriette-nek hívták az én játszótársamat. Égszínkék szemei voltak, szőke fürtjei kicsiny vállára omlottak. Á hogy visszagondolok a gyermekkorba — ebbe a napsugaras vidám világba, előttem van minden régi emlék a maga vidám, gyermekes bohóságával. ... Tavasz volt — verőfényes tavasz, rügyeztek a fák a nagy mindenségben, a lágyszellő fuvalata azt suttogta, hogy élet van, a föld újra megifjodott, telve illattal, jósággal, költészettel... Kis udvarunknak képe tárul elém — alig pár lépés, mégis egy egész nagy min- denség nekem. Alig kél a nap a kék égbolt alján, már talpon vagyok, előkeresem a játékszereket, újra felépítem a homok várat, hosszú utakkal, mélységes labyrintok- kal; elhelyezem belé a bábukat, katonákat, újra csatázom, küzdők lankadatlan s küzdenek velem együtt az én hűséges alattvalóim, a kik felett zsarnokul rendelkez- hetem. De nem bánok velük kegyetlenül, á mama csak egyszer nevezett, „Rontó Pálnak, mikor egy poczakos katonámat, a ki egészen kirítt karcsú brigádomból, a varrógép kerekei közt legillotinoztám.^ Nagyon megbántam vérengző kegyetlenségemet s azóta nagylelkű vagyok — igazi jóságos atyja kicsiny népemnek. ...... De mit érne igy a játék egyedül, hiába beszélek el hosszasan katonáimI tokainak, összes javainak értékesitésé- « röl, jövedelmeinek emeléséről gondoskodnia, ezekre nézve gyakorlati tervezeteket készíteni s előterjeszteni lévén hivatva, teljesiti a város közgazdasága körül előforduló összes teendőket.“ De ez csak általánosságban szól, a szervezeti szabályzat 16 pontban aztán részletesen is felsorolja, hogy mik ezek a teendők különösen, de úgy az általános, mint e különös meghatározásból egy képen az domborodik ki, hogy a gazdasági tanácsnoknak a gazdászat minden terén otthon kell lennie, s ha ez igy van, akkor bizonyítani sem szükséges, hogy az ö segéd tisztviselőjének, a városgazdának is olyannak kell lenni, aki teljes birtokában van mindazon ismereteknek, a melyek őt arra képesítik, hogy hivatali főnökének segítségére lehessen. Az elmúlt közgyűlésen a választás olyan egyénre esett., aki előre láthatólag bir azon kellékekkel, a melyek a városgazdái álláshoz -megkívántainak, e választással tehát a közArAAl^ szempontjából mindenki meglehet elé-v gedve, ha pedig a közérdek nem szenvedett sérelmet, akkor az egyéb kifogások alig jöhetnek figyelembe. Ha mégis e választásból kifolyólag elhangzott egyik másik megyjegyzésre észrevételeinket megtesszük, ez tisztán azért történik, mert a helyisajtóban a kijelölő bizottság eljárására nézve olyanok adattak elő, a mik meg nem történtek, másrészt pedig az is mondatott, mintha a pályázó tisztviselőkre nézve sérelmes lett volna az, hogy nem jelöltettek, mert ez által jogos igényüktől, a fokozatos elhaladástól lettek elütve. A mi az elsőt illeti, hogy t. i. a kijelölő bizottság első sorban azért nem jelölte a pályázó tisztviselőket, mert a kik pályáztak, azoknak mostani fizetésük több, mint a városgazdái fizetés, s hogy abból arra jöttek rá, miszerint a nagyobb fizetéssel biró tisztviselők csakis kényelmi szempontból pályáztak a kisebb dotácziós városgazdái állásra, elejétől végig valótlanság a hozzá fűzött okoskodással együtt, mert a kijelölő bizottságban ilyesmiről egyáltalán szó nem esett. A bizottság tisztán elvi álláspontot foglalt el, abból indulván ki, bogy a városgazdának első sorban gazdászati képesítéssel kell bírnia, s miután ilyenek voltak, jelölte a 3 legfiatalabbat, is. Ebben a háromban látta azokat, a kik leginkább megfelelők, s igy a választáshoz fűződő érdekből mellőzte a többi pályázókat. Hogy a városi tisztviselőknek, a kik a pályázatban résztvettek, a mellőzés roszul eshetett, azt teljesen tudjuk érteni, de hogy e miatt elkeseredni joguk rofna, azt legalább is kétségbe vonjuk. A fent kifejtett állásponttal szemben a személyes érzékenységnek háttérbe kell szorulni. A városgazdái állás specziális természetű lévén, a pályázó tisztviselők jogosan csak akkor panaszkodhatnának, ha ez állás rájuk nézve olyan volna, a melyre a fokozatos előléptetés elvénél fogva igényt tarthatnának. Azonban ez az eset egyik pályázónál sem forog fent; mindegyiknek más a szakja, a hol az előléptetésre számíthatnak, s panaszra joguk csak akkor volna, ha a mellőzés őket azon a téren érte volna. Nyugodjanak bele tehát ők is a választásba, valamint abba is, hogy a jelölésből kimaradtak, mert a kijelölő bizottságot eljárásában nem személyes tekintetek, de tisztán és kizárólag a város érdeke vezette, azelőtt pedig mindenki — még a tisztviselő is tartozik meghajolni! B. D. Színház. Az a rideg közöny, mely az eddigi előadások alkalmával a közönség részéről tapasztalható volt, mintha utóbb engedett volna. A heti műsor darabjai különben is olyanok voltak, melyek az érdeklődést ! méltán felkeltették. Az igazgatónak törekvése, buzgósága, hogy a szatmári közönségnek kiváló szellemi élvezetet szerezzen, nem csak abban a tényben nyilatkozptt 1 mai — mégis csak jobb, ha van egy ját- - szótárs ? . . . S van is, és ki az? A kis Henriette, az öreg mosónénak az unokája, a ki itt lakik mélyen lent a mi pinczelaká- sunkban. Szegény Henriette árva leány, az édes anyja elaludt egyszer s azóta még nem ébredt fel — a mama azt is mondta, hogy nem fog többet felébredni. Csak az az öreg nénike gondoskodik róla, hogy legyen szép fehér ruhája, aranyos orrú czipőcskéje. Ez a néni engem mindennap meghöczögtet az ölében, pedig én sohsem szerettem ölben lenni. De nem bánom, mert megengedi, hogy Henrtefte oda jöhessen az én váramhoz és együtt játszhassunk katonásdit. Játszunk is késő estig, migcsak a mama azt nem mondja, hogy le kell feküdni. De ha lefekszem, reggel újra felkelek, Henriette ismét elémbukkan s meg- izenjük a harezot, hogy majd estére ismét megbéküljünk. így élünk a mi kis birodalmunkban, a mi népünk közt békésen, csendesen, boldogan . . . II. .... Tavasz volt még mindig, de melegebb, lankasztóbb, kinyíltak a virágok a kertek ölén, lepkék szálltak a festő bimbókra — csókot hintve' a duzzadt kely- hekre . . . Henriette is megnőtt — lágy, szőke fürtjeit aranyszínűvé varázsolta az idő. Öreg anyjának beteljesedett a vágya — Henriette-ből varróleány lett. Már kora reggel elhagyta nedves pinczelakásukat, sietett a varrodába, hogy serény öltéseivel egy kis pénzre tegyen szert. S ilyenkor én rendesen összetalálkoztam vele; lesütött szemekkel haladt el mellettem. Egy-egy jó szóm volt ilyenkor hozzá, a mire ő igazi naivitással felelt — maga volt az igazi ártatlanság. S én tiszteltem ezt a leányt — tiszteltem benne az egyszerű származást s fő- képen az önfeláldozó leányt, a ki öreg beteg anyjának végső napjaiban támasza kiván lenni. Szabadidőmben séta helyett szívesebben gyönyörködtem ablakomból — ebbe a két teremtésbe. Rendszerint este felé, mikor Henriette fáradtan hazatért munkájából, a kis pinczelakás elé két gyékény- fonatu széket hozott — karjára vette beteg öreg anyját s kiültek ketten egymás mellé a gruppirozott udvar virágai közé. Ilyenkor elgyönyörködtem bennök is és az éleibe is. Miiyen boldogok voltak ebbe az egyszerűségbe. Pedig mi volt ez a boldogság? Örökös munka — száraz kenyér. De volt mégis valami, a mi megédesítette a küzdést — a szeretet. Az öreg asszony alig várta már az estét, mert ilyenkor az övé az ő unokája, nem. ragadja tőle senki el. Mint valami őrző angyal figyeltem ezt a leányt, meg azt a beteges száraz asszonyt, a ki Henriette-nek anyja maradt — elgondoltam a jövőt, kogy még mennyi küzdés és megpróbáltatás vár mindkettőjükre. ... Egy szép napon Henriette már nem tért egyedül vissza. Egy barna férfi kisérte haza — a kapu ajtajáig. Félénken fogadta a leány a férfi udvarlását, tisztes távolba húzódott tőle a fal felé. .... S aztán jött egy másik nap, jött egy harmadik s a barna férfi újra ott volt a szürkületkor Henriette oldalán. Egyszer aztán megnyílt a kis kapu s belépett rajta a férfi. Eljöttek végre a szép holdvilágos néma esték s már hárman ültek kint a ház előtt — s míg az anyóka elszundikált s aranyos álmokat szőtt a leány jövőjéről, addig Henriette kacsója a barna férfi kezében pihent s lassan suttogtak egymásnak az édes szerelemről. Egy napon nagy aggodalom töltötte el Henriette szivét. Őreg anyját betegsége ágyba döntötte. S a hűséges leány ott maradt ágya mellett, ott csókolgatta halovány sárga arczát a betegnek, hogy szeretetével uj életet öntsön testébe. Az orvos is eljött megnézni a beteg asszonyt, hogy megmentse az életnek, meg annak a leánynak, a ki, ha ő meghal, legárvább, legelhagyottabb lesz ezen a földön. Di hasztalan volt minden segitség. Az öreg asszony pár hét alatt megszabadult a szenvedésektől. Árva leány lett Henriettéből, még árvább, mint mint mikor régen gyermekkorában elvesztette édes anyját. Egyedül állott ebben a nagy mindenségben — de volt mégis egy igaz jó barátja, a kinek elpanaszolta fájdalmát, szomorúságát. Ez a barna férfi letörölte kék szemeiből a rezgő könycseppeket — csókjával újra félénk pirt varázsolt a hervadó yi- rágszálra. S amint telt az idő, Henriette-nek sajgó sebe is gyógyult s a szomorúság, bánat könyét felváltották a megemlékezés virágai. Friss virágokból font koszorú pihent minden uj héten az Öreg asszony sírján — együtt helyezték el azt avval a barna férfiúval — az 6 leejobb barátjával . . . M>ótli Fülöp*kárlsbádi6czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ^1 KÖZVOtlöH A FaniLOllia e legolcsóbb bevásárlási forrást. * szálloda mellett! • Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára.
