Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-09 / 49. szám
49-ik szám. Tizenkilenczedik évfolyam. Szatmár, 1902. deczenf&tf* TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. TTTras: AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: —— Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL Fél évre . . ; . 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona, V . SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: ===£ Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM: 73. A Szerkesztő lakása:. Eötvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK = e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvéteinek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. =— Hirdetőnek díjjal előre fizetendők, mm Szamos-Dob. Sokat czikkeztiink abban az időben, mikor az „Ecsedi láp lecsapoló stb. társulat“ megalakulása volt napirenden, hogy e társulat egy nagy vidékre csapás lesz s kérve kértük a minisztert* hogy a megalakulás ellen beadott felebbezések folytán semmisítse meg a megalakulást kimondó határozatot és rendeljen el újabb szavazást, s bár ok volt reá elég, a sok felebbezés, deputálás, népgyülésezés eredménytelen maradt, ígértek minden szépet és jót, de a fortélyosan megcsinált társulat törvényesnek mondatott ki, s ma már odáig fejlődött, hogy gyümölcsei is kezdenek mutatkozni. Azok, a kik potom árön összeszereztek egy csomó viz alatt fekvő lápi földet, ma értékes domíniummal bírnak, a kiknek pedig a lecsapolás semmi hasznára nem volt, ott állanak, hogy a reájuk eső költség miatt elvesztik vagyonukat és vehetik a koldusbotot a kezükbe. Mert aá igazság az lett volna, hogy az ecsedi lápot csapoltassák le azok, a kik attól anyagi hasznot várnak, a kiknek tehát az tulajdonképen érdekükben van, csakhogy áz sokba került volna a lápi birtokosoknak, az érdek tehát kieszelte a formáját annak, hogyan lehessen a lecsapolás költségeit átháramitani olyanokra is, a kikre a lecsapolás különben egyáltalán nem tartozik s a kik felöl idők végtelenéig megmaradhat az Ecsedi láp a maga régi állapotában. Összekötötték tehát a lecsapolást a számos- balpart védelmével és a belvizek szabályozásával s ily módon teremtettek egy olyan érdekeltséget, a mely aztán az óriási költséget elbírja. Szó sincs róla, hogy az ecsedi láp lecsapolása közszempontból hasznosnak mondható s az ellen nem lehet kifogása senkinek, hogy egy eddig teljesen hasznavehetetlen terület értékessé tétetett, a hiba csak az, hogy az értékessé tétel módja, az ehhez szükséges anyagi eszközök előteremtése vo\t olyan, a mely ugyan törvény szerint lehetséges, de az igazságnak még sem megfelelő. S miután az ilyen elöbb-utóbb megboszulja magát, bekövetkezett itt is az eset, hogy a mi általában a közérdek szempontjából hasznosnak mondható, az egyeseknek romlására szolgálhat. A mi népünk, ínég ha szabáljo- zási költséget nem is kell fizetnie, ány- nyira túl van terhelve adóval, hogy erős igyekezet mellett is elégj ha any- nyira viszi, hogy eleget tesz polgári kötelezettségének és beszerzi,, a masa és családja részére szükséges dolgokat, de hogy még félre is tegyen, arról szó sem lehet. Es ezt is csak akkor, ha a gazdsági év kedvező. Ha aztán egy rósz esztendő következik, évek kellenek hozzá, hogy ismét egyensúlyba jöjjön. A legnagyobb munka és erőfeszítés mellett is csak az egyszerű megélhetést képes biztosítani, ha ugyan ezt is képes, de a vagyongyűjtésről le kell tennie. Ne csudál- kozzunk tehát rajta, ha az Amerikába való kivándorlás folyton nagyobb mérveket ölt, mert ez egészen természetes, sőt nem is olyan veszedelem, ha meggondoljuk, hogy kivándorolt atyánkfiái a pénzt hazaküldik és ily módon egyik-másik községben már eddig is tetemes összeg érkezett, a mivel az itthon maradók fizetik az adósságokat. Veszedelem csak akkor volna, lia a kivándorlók örökre hagynák el a hazát, de nálunk ez az eset fent. nem forog. , . o ■ Mit csináljon most az, a kinek még a S7,ökc[tt . terheken felül minden hold földje ,után 9 K lecsapolási költséget is kellene fizetni. Ez a helyzet pedig Számos-Dobon. A nép el van keseredve és készül Amerikába. De akár megy, akár marad, az az egy bizonyos, hogy mostani állapotán aligha fognak segíthetni. Mikor már a o o veszedelem egészen a nyakukba szakadt, akkor ocsúdtak fel, küldöttségbe verődtek, elmentek az alispánhoz, a miniszterhez, előadták keserves panaszukat, ígérték is nekik mindenütt, hogy, fia csak lehet, segíteni fognak rajtuk, el is jött egy oszt. tanácsos, meghallgátta a helyszínén is a panaszokat, hanem bajos dolog elhinni, hogy ezen segíteni lehessen. Vissza csinálni ezt a lecsapoló társulatot már nem lehet, a segítség egyetlen módja pedig csak az lehetne. Fizetni a költséget valakinek okvetlenül kell, s a mi Szamos-Dobra ki van vetve, azt aligha fogják önként a többiek magukra vállalni. Lehet, hogy valamicskével lejebb veszik* de ez mán nem segít rajtuk, ki lehet mondani, hogy az ecsedi láp lecsapolása ezt a községet anyagilag tönkr« tette. De tegyük hozzá, hogy nem használt a többinek sem. Ma még csak Szamos-Dob jajgat, de következnek majd más községek is, mert ugyanez a baj tneg van másutt is. Ideje lesz, ha az illetékes tényezők komolyan foglalkoznak a kérdéssel s valurrii módját ejtik, hogyan lehetne azon az istenadta népen segíteni. Annak a társulatnak az alispán és a földmivelésügyi miniszter voltak a megteremtői, ha ök nincsenek, az „Ecsedi-láp lecsapoló stb. társulat“ soha meg nem született, volna, első sorban tehát ök törjék a fejüket rajta, hogyan lehetne a nép érdekeit tneg- védni Elég okos fő mind a kettő, fel lehet tenni róluk, hogy a módját kitalálják. A czél pedig, a nép megvédése, minden esetre van olyan fontos, mint azok az érdekek, a melyek a társulat megalakulásánál a vezérszerepet vitték. B. IX Iskola látogatás. 1902. deczember hó. I. telep. Református gimnáziumban és ref. felsőbb leányiskola helyiségében. Dr. Kereszt.szeghy Lajos IV. fiú, Dr. Lehótzky János IV. leány, Hehelein Károly III. fiú, Biky Károly V. VI. fiú, Rátz István V’ VI. leány, Perényi János III. leány, Borsos B?nŐ II. leány, Dr. Tanódy Márton I. leány, Mátray Lajos I. fiú, Uray Gáza II. fiú, Veréczy Antal II. fiú. TAKCZA. A Bogáncskóró. Irta: Dr. Böszörményi Emil. A Társaskör estélyén 1902. decs. 6-án szavalta: Dr. Komáromy Zoltán. Árokparton, elhagyottan bogáncskóró áll kiaszva. Az ö rongyos életének semmi czélja, semmi haszna. Árokparton, az ut szélen, kétség között, borzas fővel, Napsugaras kikeletkor, elbeszel a langy szellővel: „Nekem is volt ifjúságom, — tűnő ábránd, -— csalfa álmom. Tarka lepke szállt közeibe: elbóditám. Kéj volt látnom. Majd a kis méh részegült le csókjaimtól, vesztve szivét; Mámorban úszott előttem, dalos csalit, pázsitos rét. Átöleltem, átkaroltam édes dalu kis madárkát, Szirmaim között csicsergett, fészkére hiába várták. Árokparton, az ut szélen, hozzám jött a pásztorgyerek, Sípja szólott méla busán, viszhangozta a bűS berek. Hozzám szállt a nóta hangja, a tűinké nekem zengett,' Esti szellő, piczi szellő üdvöt lehelt, nekem lengett,' , Es én szívtam önfeledten, mohón a bóditó mámort, í Elhittem a hazug álmot, délibábot, csacska Anjort. 1 Képzeletem messze szárnyalt; nemérzém, hogy fogy atavasz; Nem hivém, hogy a nyár péíksél,azőszhervászt, átélha-vaz. Es jött a nyár, eltikkasztá'a hüa cstípre szomju rétet, Szirmaimat léperzselte, lesárgitott, semmivé tett.- ~ Hüsebb tanyát keresett fel lepke,-kis méh, szellő, gyerek. Szerelem már nem nyílt nekem, csakirgalom,,esak kegyelet. , Eltűnt a lángbevü nyáí is. A szende ősz beköszöntött, Kérgesedé tüskéiuira bánatos kpnnyeket öntött. Es én álltam elhagyatva, bár remélve nézve széjjel , Szivem szerelemre sévár, lelkem sötét, mint az éjjel. Csöndesen jött a. nagy halál, lehullt a lomb, elült a dal. Kiapadt az ősz könye is. Tied letttél — a -diadal. Mellőlem elpusztult mindén, csak én álltam kószált fővel, Megbirkóztam zimankóval,; förgeteggel, hőesövél- Nem volt senki, ki legalább szánalomból rám tekintsen; hsak a veréb gunyja sebzett. 0b í é kínra gyógyír nincsen! Es most té szép kiéé tavasz viszontlátlak újra téged, tüske fejem megzilálva, . — .vérző szivem újra éled- Hozzám hoztad langyos szöltö^ltek, ibolya illat árját . Ks egy sohá niem- érzett '^s'zta;Irs?éiit: erzfelem.’Jár-át.“ Mosolyogva szól kis; ibpJ^^iijjáflálo® yan-^^szenjó^n : »le kiaszott bogáncslfóró ! á .yloí"letűnt régen.., 1 s*ef(ö c.salc érjntf a viharedzett kérges ágat. -v . sszevoppant. Nem birta ki az aj-tavasz f, az uj v'ágyá/é^t Felolvasás. — A kaszinó szombati estélyén tartotta dr. Schönpflug Jenő. — A mit felolvasok máma, nem egyéb mint egy makáma. Olyan verses próza valami s nem szégyellem bevallani, hogy a múzsát majd meg öltem én, mig létre jön e költemény. S most e költői előszó után halld és lásd, tisztelt publikum a felolvasást: A vágytói égek, hogy elmulattassam a t. közönséget és e végett felolvasok. Csák théma volna sok, amely felém hivólag intsen. De nincsen. Mert az a tétel, a mit a biblia tanít, hogy. „Megvagyon írva** — be . kell ismerpi sir'vá — . bizony mindenre) igaz. Es erre nincs vigasz, nincs bármily halvány s ezt haljván, mindenkinek szive megdobban, de mégis ezt. legjobban azok érzik tudják, akik országok útját befutják thÓmat keresve — figyelve , lesve — felolvasásra vagy bármi másra. Thémáért bár- hol hiába kopogol, nríég 'van már Írva az ég s a pokol s bár magad a keresésben Öld meg, nincs már a földnek sem oly' pontja, amely; ja jhéfnát ontja. S ha;a keresőben'enfiátf már" minden forr dúl s végsőt remélve fordyl.az ember lelki világihoz, hogy onnan tán valamit kihoz, ott is csak a csalódás párja "yárja: ti a remény is semmivé lett,' ki van már írva teljesén A lélék. Redig eddig -- legalább régebben' — ‘m£g.v s&jbpn. ‘jobban .^.álltpifk^ jfuiit ma, njeft nem yqlt ,théma " csak égy lelki elem á\szerélem s) ebből, is — bárhogy csodálkozunk rajta,' ' mely a normális fajta: a boldog, meg a szivrepesztő dolgok. De ma már %;is tűit nemi mernek, .ma meg van irvá a csodagyermek szerelmes ámifaVelme' még jobban csudát, hogy egy/- elkésett napsugár öfej^sz+vekbemit csinálj ma irva átb Szóval~ninesiuj-'a inip alatt bilincs ér-:. • ^íés -és Indulat-,- -mely- - reggel re kelve, már meg ne lenne énekelve. S ha igy minden remény oda, tessék elhinni nem csoda, ha az iró ma felkiált busán andante, mint Dante, mikor hajdanta igy szólott ajkáról a stanza. Lasciate ogni speranza“. Mert lám mán még a pokol kapuján is irva vagyon. Szomorú ez nagyon. Megszánná ezt a helyzetet az ég is. — S mégis a legritkább eset, milyet bárki csak keveset mondhat, hogy a tollat valaki kiejtené remény vesztetten. Én se ezt tettem. Mert ami nekünk, hogy szóljon énekünk, békét nem hágy, nem az irói vágy. Ma nem azt fejezi ki a száj, amire egy belső muszáj unszol, ma csak az árral úszol, mert ma I irni kell alkalomra, s mint régi lomra nem vársz a mig megjön az eszme, mert addig rég el volna veszve az alkalom. S a publikóm sem oly türelmes máma, mint S/.igvárt, aki talán hét őszig várt a bijos Chartigámra. ' írunk tehát, dehát látva, hogy a dolog hogy mint van, Írásainkban elhagyjuk a régi Utat s megyünk a merre a kor szel- leme mutat. Uj irányt nyitunk: s tanítunk. S akit a felolvasó asztalhál szóra hoztak az többé nem szórakoztat, nem szépírásokat fitogtat, de tanit oktat, amig a tisztelt publikum, ebbe ís bele nem un, s erinek neve a szabad lycéum. Amit az iskolából, ahol az ember csak keresztül Iából, meg nem szereztünk, annak kipótolása: a felnőtteknek oktatása. S ez tényleg jó dolog és én is ennek hódolok, mikor az. okosabbat miméivé —* ami úgy is mindnyájunknak elve — elő- » adom ma itt a viczelés nehány; szabályait. Mi a viczelés nyitja: ez a tan azt tanitj.i.Vannak sok ellenségéi e tannak. S mindig is lesznek, a, kik. nem. értik- . ezt meg-s azt mondják viezre nincs szabály, .mecL-abban épen az-a báj, az szolgál n^lti ékül,- hogy csak úgy szabály nélkül 'épül; '—: s hogy legjobb az ötlet, ha Csak úgy jött, lett* Hát régebben persze nem is kellett, mikor szép pipaszó mellett egy ember húsznak adott át egy-egy anekdotát. Akkor viczet senki sem termelt, hanem legfeljebb elvermelt amit hallott, imitt amo t egy két adomát, mint a fösvény a pénzt rakja éltre s elég volt egész télire. De egy idő óta az anekdota a viczr nek legrégibb fajtáj a, nem állja ki a divatot s aki hivatott az efélére, nem mond adomát hosszú lére, melyben lassan elnyúlva, félóra múlva jön a point, s amért az embert régen majd kilökték, ma keresik a viezben a könnyüt, a röpkét, az apergue-t, amit a perez szült. S még ehhez a sok viczelő csak úgy bújik elő, mint a gomba s rémqvan- tumot hoz forgalomba, mert bármily nehezen essék, viczelni szinte kötelesség. — Persze ami igy kikerül az nem mindegyik sikerül. Olyan rettentő némelyik, hogy szivet-jelket émelyit. Ezt nem nézhetni tétlenül, szabály kelj hát feltétlenül, hogy legalább azt meg ne sértsék, mit élőir a közegészség. Ezzel fényesen, igazolva van a tan. Ha szellemednek szottyan kedve s neki kerekedve, a dolgokat egy-kettőre állítja fejtetőre s amig magad is élvezel, addig egyúttal ezzel másnak -okozol derűt: altkor a viczed sikerült. Első dolog á vicznél tehát a jóság, de 11 ein kisebb á jó hallgatóság. A viczet meghalástól óvja, Ha jó a hallgatója. Ezért mindig legyen rá gondod, hogy kinek njondod. &■* hogyha eztet néha el is téveszted s olyasnak szóhál* a ki- nem érti és újra kér'di, hogy Jföí a viezj a felé" jobb, ha nőm, repitsz .több szellemszikrát —> ezéTt ő meg se fiavagszül iáds az ilyet ká- bu Lágából fel ne rázzad. A vic/et öli a 1 magyarázat.
