Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-12 / 32. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. Rövid tárgysorozat, kevés érdeklődés, ez jellemző vonása a tegnapi közgyűlésnek. Ha a polgármesteri je- i lentést, a tűzoltó kongresszust, a lóverseny egylet kérelmét és Arad város átiratát megemlítjük, elmondtuk a tárgysorozat legfontosabb részeit. A hitelesítő küldöttség kirendelése után olvastatott a polgármester havi jelentése, a mely részletesen beszámol az Árpád-utczai árok befedése és betömése tekintetében tett ujabbi intéz-/ kedésekről, továbbá a Kossuth-kerti vizeknek a szélmotor kicserélésével eszközlendő lecsapolásáról, a cs. és kir. 12-ik huszárezred pótkerete részére építendő laktanya kérdésének és a ta-. gositási eljárásnak ez időszerinti állásáról. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Következett Kovács Leo interpel- lácziója az idegen nyelven irt czégtáb- lák eltávolítása tárgyában, hogy t. i. miért nem távolitják el a héber betűvel irt feliratokat, a mire a polgármester előadta, hogy a mikor a főkapitány kiadta a rendeletet az idegen nyelvű czégfelirások eltávolítása iránt, az or- thodoksz hitközség panaszt adott a minisztériumhoz, a mely panasz leküldetvén a városhoz, a tanács a konkrét esetet akként intézte elA hogy megengedte, miszeiint a héber felírások, mint a melyekre nézve miniszteri rendelet is van, és a melyek a mi építkezési szabályrendeletünkben sem ti- Ialmaztatnak, ezután is - alkalmazhatók TÁRCZA. —«► «gmoúDbíicni — Tilda. A verandán üliünk és néztük őket, hogy milyen csodálatosan csendes két ember, mintha szavuk sem volna. — Az arczuk milyen hidf-g, nyugodt, hogy egymáshoz vannak öregedve, pedig az egyik vagy húsz évvel fiatalabb, mint a másik. Ók csak hallgattak és a hallgatásuk milyen csodálatos volt. — Nem az a bántó fennakadás, mikor egyszerre csak nincs miről beszélni, de mégis kellgne, hanem olyan fájós, olyan jóleső, mintha maga a hallgatás beszélne kötetekre való sokat, azt is mind olyan fájósat, olyan bizser- gős jót. tizek egyszer egy nyári estefelé már jó régen csak elindultak, ki tudja mért, neki a poros útnak csak úgy a hogy voltak és azóta is járnak hallgatagon ösz- sze vissza a nagyvilágban. Nem rég érkeztek a fürdőbe s néha a verandára is lejöttek, ilyenkor mindég a mi asztalunkhoz. — Csodálatos érdeklődés kisérte őket minden felé, egy szép szál legény rneg egy szép öreg ur csendesen, simán, kerülve a feltűnést úgy jöttek úgy mentek s ha Valahová nagy ritkán leültek, ott mindég olyan furcsa tisztelet- teljes csend támadt. Most hogy lejöttek hozzánk mi is hallgattunk. Még sem kívánkozott senki elmenni. Kívülről könynyen lebbent az édes buja esti szél hozta a kábitós illatot, legyenek a kóser élelmi szerek, toVábbá üzleteknél, a melyekben a vallásos szertartáshoz használt tárgyak áruitatnak, ezeknek megjelölésére, miután ezekre magyar szavak nincsenek s csakis héber nyelven fejezhetők ki. Közgyűlés az interpelláló kivételével a választ tudomásul vette. A szatmárhegyi vasút a Szatmár- hegy-piacz állomáson 4 méter széles teret közúti közlekedésre átbocsát a városnak oly feltétel mellett, hogy 'amennyiben szüksége volna reá állomás kibővítésre vagy más czélra, joga leend vissza venni Közgyűlés ily feltételek mellett az átbocsátást elfogadja. Schöberl Ferencz megyei írnok, a ki mint ilyen a főispán mellé van rendelve, azon a czimen, hogy ő a városnak sok munkát teljesít, a miért semmi díjazást nem kap, tiszteletdijért folyamodott, a mit részére a gazdasági szakosztály javaslatára s a főispán közbenjárására a tanács 200 koronában megállapított s tekintettel betegségére neki ki is ptalt. Közgyűlés a tanács eljárását jóváhagyta. Elfogadta közgyűlés a zugiskolákra vonatkozólag alkotott szabályrendeletet s azt jóváhagyás végett a miniszterhez felterjeszteni rendelte. Az esküdtek alaplajstromának egybeállítására bizalmi férfiakul közgyűlés Komka Alajos, Antal Kristóf, Korányi János és Gyulay Lajos bizottsági tagokat választotta meg. Élénk vitát idézett elő a tűzoltó főparancsnok azon kérelme, hogy hatalmazza őt fel a közgyűlés, miszerint az idén Egerben tartandó tűzoltó kongresszuson az országos tűzoltóságot meghívhassa, hogy a legközelebbi országos kongressus 1904-ben Szatmáron tartassék meg. A vitát az idézte elő, mert ez a meghívás 4000 kor. költséggel jár. A közgyűlés azonban úgy fogta fel a kérdést, hogy eltekintve mindentől, a városnak erkölcsi kötelessége az ilyen cselekedet, s a felhatalmazást a 4000 kor. költség megszavazása mellett Csomay Imre indítványára megadta. A különböző egyházak befolyamodtak a városhoz, hogy az egyházi földek után kivetett ártéri költséget a város fizesse, de a közgyűlés a kérelmet elutasította, kimondván, hogy a ki a földet használja, az fizessen költséget is. Megengedte közgyűlés, hogy a Kossuth-kerti gőzfürdőnél a mosókonyha és száritó kamara hideg viz- gyógymód czéljaira berendeztessék s az erre szükséges költséget megszavazta, kijelentvén, hogy e czimen a t>éii lőtől bérfizetést nem igényel. Megszavazta közgyűlés a szatmár- vármegyei lóversenyegylet kérelmére a lóverseny czéljaira már az idei költségvetésbe is felvett azon 800 koronát, mely mint „Szatmár város dijja“ az őszi lóversenyre van kitűzve. Ezen kérelmet egy ízben a közgyűlés már elutasította, a mi bizony nem vált nagy dicsőségére s igy most tulajdonképen csak azt cselekedte, hogy a szenvedett csorbát kiköszörülte. Ez is olyan dolog, a mit teljesiteni erkölcsi Hát jól van, ülj ott a hol vagy. A leány csakugyan vagy négy hétig lebegett élet és halál közt, annyira szivére vette a másik halálát, volt nap hogy már el imádkoztuk, a temetésről is gondolkoztunk. Aztán megfordult a betegség. Nekem hálálkodtak érte, pedig a jó erős Bánó vér segített rajta. Mikor felkelt el voltunk csodálkozva a változáson, a min átment. Ez csak akarni tudott és most nem bánt semmit. — Láttam, hogy baj lesz. — Valami, a mi eddig nagyon is ki volt odabent feszítve — szétszakadt. — Csak jött ment, még a temetőbe is, virágot is vitt oda, tán sirt is, de nem úgy — csak tessék lássék nekem meg az apjának. Gondoltam, hiszen majd. — Az idő a legjobb doktor. De hát sok idő telt el és nem változott. Az apja dúlt, fűlt, leginkább a mulatságait sajnálta, a miket három vár-? megyére szokott rendezni. Én sajnáltam, — a húgom lánya. — Elhervad, elvész. Egyszer kitört az apja előttem. Ez a leány, ez a leány — még csakugyan klastromot csinál a portámból. Azelőtt olyan volt mint egy veréb, bátor, jókedvű, kotnyeles, most meg olyan mint egy rab madár. Ejh. A leány hervadt a szemem előtt. Milyen szép leány — mint a húgom épen. ltunk komolyan Sándornak jöjjön haza s mert az csak sápitott, hát fogtam magam és elmentem a fiú után. Mikor először mentünk fel a fiúval megijjedtem. — A leány majd keresztül szúrt a szemével, belém akart látni, mit kötelesség, megtagadni pedig oktalanság volna, mert a mit a város kiad, az sokszorosan visszatérül. Az utolsó tárgy volt, de elsőnek tekinthetjük Arad sz. kir. város átiratát Kóssuth Lajos születése 100 éves évfordulójának megünneplése tárgyában. Az átirat maga következőleg szól: Kedves barátaink és atyánkfiái! Ez év szeptember havának 19-én száz esztendős évfordulója lesz Kossuth Lajos születése napjának. A legnagyobb magyart száz évvel ezelőtt adta nemzetének a Mindenható. A történelmi nagy napról megemlékezni kötelessége a nemzetnek; kötelessége kegyelete és hálájának adóját ler.óni a nagy ember iránt, a kihez nemzetünk életének legszebb, legdicsőbb korszaka fűződik; a ki az 1848-ik évi törvények megalkotásával hazánkban a lakosság millióinak szerezte meg szabadságát és függetlenségét. A törvényhatóságoknak feladata első sorban tevékeny és jelentős részt venni a nemzet kegyeletes ünnepéből: hiszen Kossuth Lajos a törvényhatóságokat tekintette a nemzeti alkotmány legerősebb és megdönthetetlen védőbástyájának. Erős a mi hitünk és meggyőződésünk a felől, hogy az ünnepség, melylyel a nemzet a kegyelet és hála érzésének áldozni fog, méltó lesz a nagy névhez és méltó nemzetünk ama jellemvonásához, hogy sohasem felejtTényleg csak szabóüzletóben szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindepnemü egyenruházati czikkeket, Szatmái, üeáls-téx. "Városliázép'Cilet. az éjszaka sok ezer sejtelmes hangja, mint zsongós zene hullámzott körülöttünk. A czigányok a szegletben soha nem hallott bus nótába kezdtek, valamelyik szép asszony mint ha a feicsukló zokogását fojtotta volna vissza. A fiatalabb felállott és bocsánatot kért, de ő fáradt aludni megy. Szó nélkül hagytuk. Mindnyájan Rabárhoz húzódtunk közelebb, a ki szót kezdett az öreggel. — Jobban van már? — Kérdezte azt lassú hangon és a vállával arra mutatott a merre a másik elment. Az öreg elmosolyodott és nagy sokára szólalt meg. — Nagy tévedésben vogytok ti mind. — Azt hiszitek, hogy Sándor beteg és én azért vagyok .vele, hogy orvos létemre ápoljam, gyógyitsam. — Ezt már sok helyen hallottam a merre ismerősökkel találkoztunk és nem mondom, hogy nem szolgáltatunk rá okot. Egy néhányszor magam is gondolkoztam már azon, nem betegség ez a mi járás kelésünk, nyugtalan bolongásunk. Azt tudjátok, hogy Sándornak a bátyja főbe lőtte magát a Bánó Sári lakodalma napján és hogy ez a lövés egy viruló szép leányt is majdnem megölt, a Sári húgát Tildát. Ez a fiú akkor kint járt valahol Svájczban tanulni s mikor meg hallotta a bátyja tragicus halálát, meg hogy Tilda majd utánna halt, még messzebb ment Francziaországba és semmi hivó szóra sem akart hazajönni. Hogy miért, azt csak ö tudta, meg én. — Szerette Tildát. akarok. A fiú sápadt volt, de nagyon nyugodt, nem mondtunk neki semmit, de érezte, hogy ő itt tulajdonképen csak mediczina. Hiszen úgy gondoltam, hogy majd az idő segit nekem, mert mind a kettőt nagyon szeretem. És lám a porta újra felvidult, jöttek- mentek, mulattak. — Hej az öreg Bánó megint elemében volt. Volt muri elég és éppen olyan eszeveszett hangosak, mint a régiek. Tilda mulatott leghangosabban, újra ugratta az urfiakat, — főkép Sándort. És ez, milyen okos ez, ugrott neki bolondul. Most aztán megakadtam. — Én nem is csinálok már semmit. A többi már a kettőtök dolga. Milyen vak voltam Istenem, a lány is, csak a fiú látott és erős volt, vas erős. Néha temető mellett is el duhajkodó tunk, kocsin, lóháton, ott Tilda kaczagott leghangosabban. Egyszer pedig, mikor a Sáfár Eaczi nevénél egy pillanatra mélységes csend, lett és csak én kezdtem hirtelen beleágálni a bántó némaságba, Tilda feltűnő í zavartalansággal kezdte tárgyalni a betegsége történetét, azt is mondta, hogy a jókedvétől gyógyult meg. Nagyon mulatott azóhi mikor beteg volt, hogy mindenki azt hitte, hogy ő Sáfár Lacziért lett beteg. —-- Sáfár Laczi részeg volt és gyerekes. Erre lett csak öröm. — Tilda meg- gyógyult. — Sándor még sápadtabb lett.
