Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-05 / 31. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. 31-ik szám.

Szatmár, 1902. augusztusi».

TÁRSADALMI, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap.

Alaptalan vád a szatmári pénzintézetek ellen.

Kitűnő publiczistánk : Bartha Miklós tollából múlt hó 27-én egy czikk jelent meg a „Magyarország“ hasábjain. A „Hazánk“ közleményeivel foglalkozva, felhívja az illetékes felsőbb körök figyelmét a máramarosi állapotokra és ezekkel kapcsolatban törvénykezésünk egy valóban nehezen megmagyarázható legújabb furcsaságára.

„Máramaros szenynyese“ czimen az itteni „Heti Szemle“ múlt heti számában külön számol be ezen eseményekről. Teljesen egyetértünk t laptársunkkal abban, hogy a jogszolgáltatás terén tapasztalt abszurdumok kiküszöbölése nagyon is kívánatos A közjó érdekében ám módosítsák a helyteleneknek bizonyult törvényczikkeket, hadd vegye el az igazi bűnös méltó büntetését 1

Van azonban az említett czikk- nek egy része, a melylyel nemcsak hogy nem értünk egyet, hanem a legerélyesebben utasítjuk vissza. Többek között ugyanis az van ott írva: „akkor aztán miért csudálkozik Bartha Miklós, ha a szatmári pénzintézetek csak 14 százalékra dolgoznak.“ Értsük meg jól, nem a szatmár-megyei, hanem a szatmári pénzintézetek Vájjon maga Bartha Miklós hogyan értelmezné ezt? Kétségtelen, hogy minden józan gondolkozásu művelt ember csak a szatmárvárosi pénzintézeteket értheti alatta. De ha világosan a szatmárTA&CZA

Hazafelé.

Mi másról lehet szó, mint egy csomó, ép annyira kellemes, mint a mily általánosan ismeretes érzésről.

Csak érzésről? Hát gondolatai nincsenek e sorok írójának ?

E kérdés végleges eldöntését máskorra halaszd türelmes olvasó; most csak adózzál elismeréssel tapintatosságomnak, hogy a syrének csábitó hangjai elől fülemet betömve nem bocsátkozom bele az érzések és gondolatok egymáshoz való viszonyának hálás fejtegetésébe, hanem az elmét e rekkenŐségben túlságosan is igénybe vevő philosophálás helyett egy kocsin, holdvilág kísérete mellett megtett kellemes ut leírásával kedveskedem.

Kellemetlen az egészben legfeljebb csak az lehet, hogy kirándulásunk rövid ideig tart.

De bezzeg annál hoszabbnak tetszett az az ut, a melyet egy hires emberi alkotáson, a hírére nézve az anyósokkal egyenlő népszerűségnek örvendező vicziná- lison szenvedtem át. Ennél jóval kevesebb is már nagyon sok lett volna ahhoz, hogy úgy a nap, mint a viczinalis rekedt melegétől félig megsülve és egészen elkábulva valóságos megváltóként üdvözöljem a végállomást hirdető vonat-füttyöt.

Az örvendve fogadott vidéki állomásból örömmámoromban nem láttam mást, csak kocsinkat és kocsisunkat, sőt — a mint egy kis meggondolás után rámegyei pénzintézetekről is volna szó, még akkor is homályos, a tényeknek nem megfelelő volna ez az állítás, hiszen a szatmármegyei pénzintézetekhez tartoznak talán a szatmárvárosi pénzintézetek is! Nem ismerjük közelebbről vármegyénk kisebb pénzintézeteinek viszonyait, mindazáltal kételkedünk benne, hogy még ezek is kivétel nélkül 14 százalékra dolgoznának. Hát még a szatmárvárosi pénzintézetek ! Mert hát mit is tesz az, ha egy pénzintézet 14 százalékra dolgozik? Azt teszi, hogy az a pénzintézet kihelyezett tőkéinek egy része után 14 százaléknál valamivel olcsóbb, más része után meg 14 százaléknál valamivel drágább kamatot számit. Tessék tanulni a szatmárvárosi pénzintézetek mélyen tisztelt vezetőinek, a kik eddig abban a meggyőződésben voltak, hogy a helybeli pénzintézetek jelenleg átlag 6 és fél — 7 és fél százalékra dolgoznak! A „Heti Szemle“ jobban tudja. Laptársunk a megmondhatója, hogy minő szakszerű számítások alapján sütötte ki, hogy a helybeli pénzintézetek csak 14 százalékra dolgoznak.

A szóbanforgó pénzintézetek ki; helyezett tőkéi közt aránytalar^tulsuly- ban szerepel a váltóállomány. Erről kell hát szótanunk.

Többé-kevésbbé ismerjük a helybeli pénzintézeteknél alkalmazott kamatlábak nagyságát. Nem áltatjuk tehát magunkat azzal, mintha a kicsiny összegű és főleg rövidebb lejáratú váltók után fizetett kamat az úgynevezett

nyomtatványt vagy kezelési költséggel együtt nem rúgna 14 perczentre. De csakis a kis összegű váltóknál. Miért van ez ? Azért, mert az ilyen váltóknál a 8 százalékos kamatláb alkalmazása mellett is oly csekély a haszon, hogy alig fedezi a kezelési költséget. Szemtanúi voltunk több esetben annak, a midőn a 10—20 koronára letörlesz- tett váltókon szereplő adósokat felszólították, hogy fizessék ki tartozásaikat, mert az ilyen csekély összeg után kár fizetni a nagy kamatot. De hát különben is a helybeli pénzintézetek váltó- tárczáiban elenyésző csekély részt képeznek a 20 koronás és azon alóli váltók.

Ha azonban a fentebbiek még nem változtatnák meg t. laptársunk ama véleményét, hogy a helybeli pénzintézetek uzsorát űznek, szolgáljon tévedésének beigazolására egy eklatáns példa. Kezünk között van egy az osztrákmagyar banknak 1892-ben kiadott könyvecskéje. Czime: „Határozmányok az osztrák-magyar bankkal való üzleti közlekedésre nézve.“ Ebben a köny- vecskébén 'égyébek kőit éz van r A váltóösszeg csekélysége nem képez indokot a váltó .visszautasítására és ennélfogva oly váltók, melyek a bank- szerű követelményeknek megfelelnek, összegük magasságára való tekintet nélkül leszámitoltatnak.“ Továbbá: „Minden egyes váltó után legalább harmincz krajczár számittatik kamat fejében.“

Előállhat tehát az az eset, hogy valaki több váltó kíséretében egy 30

súlyosan fog megbüntetni. A bakra kerültem ki Illés mellé, ami azzal volt egyértelmű, hogy egész utón kocsisunk nagy konfidencziájával előadandó hírközléseire és .szellemességeire vagyok kárhoztatva.

Már régtől fogva töprengettem a felett, hogy mily furcsa, beosztás is az, hogy a kocsisokat, a kik tudvalevőleg nem valami magas szellemű emberek, miért illeti meg mégis a magas polcz; most pedig, hogy én is e magas polczra jutottam valósággal sírni szerettem volna e visszásság miatt.

Végre csak megindultak a lovak, és én látva, hogy a kocsis nem elégedett meg azzal, hogy a lovakat megindította, hanem ugyanezt akarja tenni a beszédjével is, — felfegyverkezetten a természettani tudományok köréből vett azon igazsággal, hogy nehezebben lehet feltartóztatni útjában azt, a mi már gyorsan rohan, mint a mi csak induló félben van: hogy a szóáradatnak gátat vessek, hirtelen elébe vágom a kérdést:

Mennyi idő alatt érünk haza

liléül

. Nagyot villant erre a szeme Illésnek. A szakmájába vágó és kedvére való kér- dés lehetett, mert sokat jelentőleg válaszolt:

— Hát kérem jövet eltartott két óráig, de lassan hajtottam. Nem siettem, hogy pihent erővel annál vigabban mehessünk vissza. Aztán most este nincs oly meleg, ha tehát (s itt nyomatókot adott szavainak) jól hajtok, úgy egy félórával gyorsabban leszünk otthon, mint a mennyi idő'alatt jöttem.

I S ezzel, mint a ki munkáját jól végezte, úgy nyúlt biztos kézzel a provokánapos 20 koronáról szóló váltót nyújt be az osztrák-magyar bankhoz. Megszavazás esetén a 20 koronás váltó után 60 fillért vonnak le az illetőnek kamat fejében. Ez éppen 36 perczen tét tesz ki. De ugyebár azért nem jut senkinek sem eszébe uzsorával vádolni az osztrák-magyar bankot! Éppen igy nem illeti meg a helybeli pénzintézeteket sem az uzsoráskodás vádja azért, mert a kisebb váltók után a kezelési költséggel együtt nagyobb százalékot számítanak, mint a nagyobb váltók után. Vagy mutasson fel t. laptársunk csak egy 100 koronára kiállitott és 4 havi időre szóló váltóleszámítolás i jegyzéket, a mely a kezelési költséggel 14 perczentet tenne ki!

Lássa hát be t. laptársunk nagyarányú tévedését és ne vegye rossz néven tőlünk, ha figyelmébe ajánljuk, hogy máskor szíveskedjék megbízhatóbban informáltatni magát!

Végtére is a sajtónak első sorban kötelessége az igazságot szolgálni, épen azért szigorúan ügyelnie kell arra, iiogy"alaptalan váciaktól tartózkodjék.' A felhozott vád pedig nemcsak alaptalan, hanem a mikor úgy van odaállítva, mint a mármarosi uzsorához, habár enyhébb fokban, hasonló valami, a legnagyobb mértékben sértő gyanúsítást is foglal magában a helybeli pénzintézetek ellen, a mi annál inkább megrovandó, mert egy helybeli lap követi, el a melyiknek módjában áll az alapos tájékozódást megszerezhetni. JEgy bankista.

Tényleg csak

r

szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállitott, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi Öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatcnár, ZDeácls-tér. "Vázrosii.^zép'ület.

jöttem — az előbbit is csak élénk phan- tásiám varázsolta oda a kocsisunk láttára, a ki tényleges valóságában ravaszsággal elegyített bamba kinézéssel várakozott már türelmetlenül reám.

Beléévődött rósz szokásom, hogy kocsisunkról akként alkotok magamnak jó vagy rósz véleményt, hogy milyen az első megpillantásakor reám gyakorolt benyomás. Most is azon felül, hogy engem az állomásnál vár, csak annyit tudtam a kocsisunk felől, hogy Illésnek hívják. No meg annyit sejtettem, hogy miként összes elődjei, bizonyára ő is a kocsin fog bevárni, v ne hogy az ingyen hordár szerepét kellessen játszania. De mennyire meglepődtem kétségbe vont serénységén, a midőn az ablakon kinézve Illést az érkező vonat előtt látom, a mint keresve szerte-széjjel néz. Rögtön oda is kiáltom neki:

— Illési

De kocsisunk nem mozdul, hanem mintha mitsem hallott volna, csak körülnézve keresgél tovább, holott azon járatta eszét, hogy mégis csak jobb neki a kiáltást nem hallani, mert nem nagy haszonnal kecsegtette a hordár szerepe. És nem is vett addig észre, mig a pakk és én a kocsinál nem voltunk, a hol Ő már any- nyira a lovakba mélyedve várt rám, hogy azokkal egygyé látszott összeolvadni. Meggyőződtem tehát, hogy ez sem serényebb, csak bátrabb, a mennyiben a kényelmét veszélyeztető körülménynek szemébe mer nézni.

Mindig örömöm telt benne, ha paraszt emberekkel szót válthattam. De soha sem hittem volna, hogy az Ur Isten e Hpmolfrankn«* hailamnm . miatr ennvire

lása folytán felkínált szivar után, a mely pedig egész más czélt volt szolgálandó, mint a mit Illés gondolt. A száját akartam betömni a füstjével, hogy annál zavartalanabbá élvezhessem a természet nyújtotta látványt, a melyet más világításban igen, de holdvilág mellett csak most első Ízben volt alkalmam élvezni.

Ha valaki kétkedik magában, hogy nem tud érezni, hogy a természet szépségéi iránt nincsen fogékonysága, úgy tegye meg e rövid utat kocsin este derűs ég mellett.

Meglásd majd te érzéketlen ember, hogy mennyire nem ismerted magadat; meglásd, hogy fut át egész lényeden egy kellemes érzés; miként tekintesz maja szerte-széjjel (restelkedve ily hamar megadni magadat) azon hiszemben, hogy ott tán még sem lesz olyannyira szép és mily kellemesen fog érinteni a csalódás, a mig végre egészen érzelgőssé változik át.

Eszedbe fognak jutni az összes ked- vencz poétáid, kiket eddig esetleg csak a miatt nem kedveltél, mert a természetről oly sokat tudnak zengeni, és most amiatt nem fogod kedvelni őket, hogy miért nem tudtak erről többet és szebben zeugeni.

A miként nekem eszembe jutottak nemcsak az összes természetet ecsetelni megkísérlő poéták, hanem ott tolongtak előttem ecseteikkel a festők, hogy hírnevüket megalapítandó ellessenek valamit e soha híven meg nem rajzolható képből, és eszembe jutottak az altruismus szerény nyilvánulása képen összes távollevő ismerőseim, bosszankodva azon, hogy miért nincsenek ők is jelen, hogy miért nem is látja ezt mindenki.