Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-04-16 / 16. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 16-ik szám. Szatmár, 1901. április 16. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 . | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fülvétsinek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Tk, Könyvnyomda helyiség változás! Van szerencsém a helybeli és vidéki n. c. közönség b. tudomására hozni, hogy f. ÓV május 1-től a jelenlegi helyiség Eötvös- utcza 2-ik számú háznak szomszédságába, 6-ik sz. saját házamba I róm. kath. elemi fiúiskola mellé, e czélra az udvaron újonnan épül* nagy, kényel­mes s a mai kornak minden tekintetben megfelelő helyiségbe DCr helyezem átj hol azon kellemes helyzetbe jutok, hogy mindenféle könyvnyomdái munkákat úgy a bőven berendezett betüanyagok, segéd­gépek, nagy papirraktár és villamos hajtó­erőre berendezett legújabb szerkezetű gyorssajtóval csinosan, hibátlanul és a leg­rövidebb idő alatt állítom elő t. megren­delőimnek. A szives pártfogást kéri továbbra is Morvái János könyvnyomda tulajdonos. A kaszinó feladata. Kezdettől fogva, mikor gróf Szé- csenyi István a legelső kaszinót alapi- pitotta, a legfőbb? czélul ezen társulá­soknál azt tűzte ki, hogy az emberek­nek alkalom adassák minél sűrűbben érintkezhetni egymással s ily módon közelebb hozva egymáshoz a külön­böző osztályokat, eltüntetni az ellenté­teket s ezáltal megteremteni a magyar társadalmat. Abban az időben ugyanis hiányzott minden összekötő kapocs a nemesi és polgári osztály között, mind­egyik a maga körében végezte pálya­futását a nélkül, hogy a másikkal érint­kezett volna. Századokon keresztül tar­tott ez állapot, s mikor az idők vál­tozása folytán uj eszmék kezdtek fel­színre kerülni, uj eszmék és uj felada­tok, a hol nemességnek és polgárság­nak nem külön-külön, de már vállvetve együtt kellett működni, született meg az idea a nagy hazafiban, hogy a kik a közéletben immár együtt harczolnak, azok a társas életben is találkozhassa­nak egymással. A kaszinók valójában szolgálták is ezt a czélt hosszú időkön keresztül, sőt az ország nagy részében szolgálják ma is, de lassan-lassan sok helyütt el­tértek már az eredeti alaptól s átala­kultak zárt helyiséggé, a hol a tagok semmi mást nem keresnek, mint pusz­tán szórakozást Az alapszabályok ugyan mindenütt hangoztatják, hogy a kaszi­nónak társadalmi czéljai és kötelessé­gei vannak, valójában ázonban semmi mással nem törődnek, mint a szórako­zással. Minél kisebb a város fejlődése, annál inkább van a kaszinó eredeti rendeltetésénél; s minél előbbre van a város a fejlődés utján, annál inkább tér el az eredeti alaptól. Kisebb helye­ken a kaszinó a központ, a hol min­den történik. Tánczmulatság, hangver­seny s bármi néven nevezhető társas összejövetelnek nincs más helye, mint a kaszinó. Igaz, hogy jó formán alig is használják egyébre, miután a kis vá­rosi ember elvétve szokott odamenni, hogy pl. kártyázzék, lévén sok más faj­tájú szórakozása, a mi a kártyázást fe- leslegesssé teszi. Épen azért, ha a kaszinó helyisé­geit más czélra akarják felhasználni, bált vagy más összejövetelt akarnak ottan rendezni, szó nélkül egyeznek bele, nem lévén senki, aki ezáltal magát háborgatva érezné. Nagyobb és fejlödöttebb városban a helyzet*már egészén más. Itten az emberek foglalkozási viszonyai olyanok, hogy nagyon sokan rá vannak utalva a kaszinót olyannak tekinteni, a hol egyedüli szórakozását találja. Egy ál­landó közönség alakul ilyenformán, mely a napnak bizonyos idejét a ka­szinóban tölti, s a mely aztán nem szívesen veszi, ha megszokott szórako­zásában bárminő okból is háborgatják. Körülbelül ebbe a kategóriába tar­tozik a mi társaskörünk is, s utóbbi időben tényleg mindannyiszor zúgolód­tak a körülírt tagok, na a választmány a kaszinó helyiségét más czélra áten­gedte, sőt most már egyenesen panaszt emeltek e miatt és jövőre nézve tilta­koznak, hogy a helyiségek bárminő czélra is oda adassanak. Minden esetre a választmány hely­zete a legnehezebb, mert egyrészt saját tagjai ellen cselekedni nem valami kel­lemesedé viszont bajos kitérni az olyan kérelmek elől is, mikor jótékonyczélu összejövetelek kopogtatnak és kérik a bebocsáttatást. A mig a régi épület állott fent, kényelmes volt a helyzet, mert az üvegterem rendelkezésre lévén, ha szük­ség volt helyiségre, azt átlehetett en­gedni, sőt ha a felső helyiséget kérték, akkor is a tagok külön lehettek az üvegteremben. De mióta az uj építke­zés folytán ez a kényelmes helyzet megszüut, bárha az összes helyiséget nem is engedik át, annyi bizonyos, hogy a tagok szórakozásukban mégis zavar­tatnak. A kérdés ma éjére van állítva, s miután ez a kérdés nagyon is érinti társadalmi életünket, olyannak találjuk, a melyhez hozzá szólani a sajtónak nemcsak joga, de kötelessége is. Mi abban a nézetben vagyunk, hogy a kaszinó helyiségeit a mint ed­dig odaadták, úgy ezután is át kell engedni, ha jótékonyczélu társas ösz- szejövetelre kérni fogják. Oda kell adni pedig, mert az alapszabályokban mind­járt _azelső § azt mondja. hogy : „ A szatmárnémeti Társaskör czéíjá: a tár­sas életre előmozditólag és irányzólag hatni stb.“ már pedig a helyiség át­engedésével ezt a czélt szolgálja, mig ha nem teszi, épen a legfőbb feladatát nem teljesiti. Érthető, de nem jogos kívánság a merev elzárkózás, mert ha tekintetbe vesszük, hogy a társaskörnek van 300 tagja, ennek fele bizonyosan olyan, a TÁECZA. A város régi tornyos házának rövid története. — 1768—1901. — Azon a helyen, melyen most (1901. év) a „Szatmári Szálloda“ épül, — állott a tornyos városháza. A városháza felett magasan kiemelkedett torony a város sze­mélyi és vagyoni biztonsága feletti őrhely­nek volt szánv.i, — s mint ilyen tüzörségi helyül használtatott egész lebontásának idejéig. Felépítését elődeink 1768-ban kezdték meg. De hogy mikor fejezték, be ? — ezt minden kétséget kizáró adatok hi­ányában bi/.tosan megállapítani nem lehe­tett. Hanem, hogy 1777 ik évben már be­fejezték, abból lehet következtetni, hogy a?- *777-ik évi mutató köuyvben láttatik az építkezési számadások befejezése, de az erre voratkozó iratok nincsenek meg I levéltárban; mert nagyon valószínűen azok a Szepesi Közigazgatási Kamara le­véltárában helyeztettek el, s ott maradtak végleg. Ezt I feltevést, megerősíti azon körülmény, hogy a város közönsége az építkezést megengedő M. kir. Udvari Ka­mara leiratában kóteleztetett a Szepesi kir. Közigazgatási Kamarának részletesen el­számolni. I777- éven innen aztán semmi nyo­ma többé az építkezési számadásoknak. Van ugyan az 1781 -ik évi iratok közt egy kelet nélküli számla, de ez csak Soldáti Antal kir, kőmives mester magán szám­lája, melyből csak annyi tűnik ki, hogy a városházának kőmives munkája 5670 rhé- nus forintot, — és a városháza alatt ugyan­akkor épített nagyobb korcsma kőmives munkája 3521 rhénes forintot tett ki, mely összeghez a szerződés értelmében még 9 rhénes forintot számított fel egyik társa kvártély dijába. Ez a három összeg együtt véve 9200 .rhénes forintot tett ki. E számlából tehát csak a kőmives munka mennyisége tűnik ki; mig az épít­kezés befejezésének ideje, és a többi költ­ség. illetve az összes költségek mennyi­sége, csakis a részletes számadási iratok­ból lett volna megállapítható. De ezek rendelkezésünkre nem állván, sem egyiket, sem másikat nem állapíthatjuk meg. Városunkban a régebbi időkben csak fa anyagokból építették a házakat. Meg­említésre méltónak találom, hogy 1762-ben három ház kivételével á többi mind faház volt, s igy a városháza is. Ez. pedig már annyira elavult, hogy minden perczen ösz- szedülésétől tarthattak. így a/.tán a város közönsége 1766-ban Endrédi László biró aláírásával felfolyamodott a m. kir. Ud­vari Kamarához, hogy egy uj városházi építésére az engedélyt adja meg. Egyúttal segélyt is kért az építkezéshez. Az engedély 176«. év tavaszán ér­kezett meg, — és pedig azon örvendetes hozzáadással, hogy a Felség 4633 rhénes forintot engedélyezett rá, uzon határozott kikötéssel, hogy 1 város közönsége, az építkezés költségeiről részletes számadást tartozik adni a Szepesi kir. Közigazgatási Kamarának így épült fel aztán szilárd anyagok­ból az a monumentális tornyos városháza, mely abban az időben, de még azután is jó darab ideig, messze ritkította párját. Mintegy szánakozással, de annál nagyobb büszkeséggel nézte le a körülötte törpévé és elavulttá vált faviskókat. Egy századnál jóval tovább daczolt a felette elzuduló viharokkal; sok jó, de sok rossz napokat is látott. Elmohosodott vállai ugyan még hosszú ideig megbirkóz­hattak volna az idő viszontagságaival; de n^m birkózhattak meg többé a haladó kor szellemével, s annak ezer ága bugáju igé­nyeivel. E gyengesége okozta bukását, ez mondta ki rá a halálos ítéletet. Hiába ! úgy van ez mindennel, a mi a haladó kor igényeit nem képes már ki­elégíteni ! Nyugalomba kell vonulnia, a helyét átadnia a haladás szellemét fej­lesztő tényezőknek. E sors érte azon nevezetes épületet is, mely hosszú időn át méltó büszkesége; nagy és fontos eseményeinek volt dajkáló bölcsője e városnak. De mielőtt halála felett napirendre térnénk, — emlékének kegyeletes megőr­zésé czéljából, habár dióhéjba szorítva is, megemlítem életének azon fontos és- neve­zetesebb szerepköreit, melyeket nemcsak városunk, hanem a megye közhasznára is betöltött. Felépültétől k* zdve egészen 185i-ik évig tisztán a város közigazgatási és tör­vénykezési ügyeit szolgálta. De már az 1851-ik év julius hava • 20-áióI kezdve egészen uj szerepköre jutott; mert ez idő­től kezdve jó nagy része a megye köz- igazgatási székhelyévé lett:Gabányi Sán­dor megyei elnöksége és Gyepe Károly városi polgármestersége alatt s igy tekin­télyében nemhogy sülyedt volna, de nagy­ban emelkedett. De minthogy a város részére fentar­tott hivatalos helyiségek mellett nem volt elegendő a mpgyei közigazgatási és tör­vénykezési hivatalok befogadására, nagyon kétessé vált, hogy a megyei központ to­vábbra is itt maradjon. A kormány és a város közt e te­kintetben tüzetes tárgyalás indult meg, minek eredménye az lön, hogy a város e százezer forintra értékelt házát örök hasz­nálati joggal átengedte a kormánynak, azon kikötéssel, hogyha megszűnnék megyei helyiség lenni, akkor ismét visszaszáll a városra minden utókövetkezmények nél­kül. A szerződés ez irányban 1858-ban köttetett meg a kormány és a város közt, Bodó László helybeni cs. kir megyei tör­vényszéki elnöksége és Boros Bálint vá­rosi polgármestersége alatt. A szerződés telekkönyvileg is bekebeleztetek. 1860-ban uj korszak következett be Magyarországon; mert az október 20-iki császári oklevéllel uj alkotmányt kapott. Ez az esemény uj rendszert involvált maga után, a mi megint felszínre vetette a szék­hely kérdését, és pedig; városunkra nézve nagyon kedvezőtlenül, mivel a megyei tör­vényszék 1862-ben Szerdahelyi Pál főis- pánsága alatt Nagy-Károlyba visszahelyez­tetett, a Nagyméltóságu m. kir. helytartó tapács 17396/862. számú rendeletével, mi a várost nagyon kellemetlen helyzetbe hozta; mert a m gye székhelyének váro­sunkba telepítése nagy anyagi áldozatokba került, a mely áldozatnak ily gyorsan be­következett eredménytelensége méltán aggo­dalomba ejtette. De nem nyugodott meg, nem nézte tétlenül a dolgok folyását. — Latba ve­tette minden erejét, megmozdított minden követ, hogy a már egyszer megszerzett r szabóü/.letében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ki­ál ütött. legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö­nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket Szatraái, ZDeáls-téx. "Városliázép-víilet. iÜ

Next

/
Thumbnails
Contents