Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-11-19 / 47. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A kisiparosok bajai.*) Jelige: »Még jóni kell, még jóni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság' epedez ' Százezrek ajakén.« Vörösmarty Mihály. A »haza bölcse« Deák Ferencz egy alkalommal a képviselőházban egy elhibázott dologról szólván mondta, »hogy ha az ember mellényét úgy gombolta be, hogy egy gomb kimaradt, annak nincs más orvossága, mint újra kigombolni az egészet s helyesen gombolni újra!« Az elhibázott fundamentumra emelt épület elhibázott alkotás lesz! így van, ez mindenben, s igy van az iparnál is! Egy alkalommal egy beteg orvoslást keresvén egy hires professorhoz folyamodott. Elpariaszolja neki, hogy mily szörnyű fájdalmakat érez gyomrában. A doctor lelkiismeretesen megvizsgálván betegét igy szól hozzá: »Önnek egy jó szemüvegre van szüksége!« »Hogy-hogy?« — kérdé mosolyogva a beteg — »Természetesen! Hiszen azt látom, hogy ön sem tudta megkülönböztetni az éretlen gyümölcsöt az érettől s ennek valószínűleg gyenge szeme volt az oka!« A doctor felismerte a gyomorbajt; de szükségesnek tartotta a betegnek egy kis leczkét is adni, hogy jövőre jobban vigyázzon! Beteg a kisiparos nagyon i nemcsak nálunk, de az egész világon! Súlyos kórjelek mutatkoznak rajta, melyeknek egyike- másika gyógyíthatatlan is; egyik-másik baj mélyenfekvő s a beteget nem lehet s nem szabad elaltatni; mert több mint valószínű, hogy az elaltatásba bele halna! Sok az orvos, sok a kuruzsló! Sok a hivatott, de kevés a választott! Igen sok az ajánlott orvoss?er is; de ki merné biztosítani a hatásukat! ? Nem érzek magamban elég hivatást a gyógyításra. Azt is tudom, hogy nem én vagyok az az újkori Messiás, ki elválasztatott arra, hogy hazánk kisiparosait minden nyavalyájuktól megmentse! S ha mégis, az elmondottak után is van bátorságóin ahhoz, hogy keressem a betegség okait s megpróbáljam egyúttal azokra a gyógyító eszközöket is ajánlani : nem csupán a pályatétel sarkall erre, hanem ennek az elhagyatott osztálynak megható vergődése, s az az állandó érdeklődés, melylyel sorsukat nemcsak figyelemmel kisértem; de a hol lehetett csekély erőmmel együtt működtem társadalmi helyzetük javításáért! Az egész nemzet egy súlyos átok alatt küzd csaknem ezer esztendeje! Első szent királyunk, ki mindent oly bölcsen intézett, hogy munkájával, útmutatásaival ennek a keresztyén Magyarországnak létalapját vetette meg s első sorban neki köszönhetjük, hogy ma is vagyunk,, és magyarok vágyunk; egyben nagyot hibázott : német lányt vett feleségül! Ez a — különben derék, jószivü — királynő magával hozta némét udvarát. Ebből bőven tellett magas egyházi és politikai állásokra I Ettől kezdve állapdó lett hazánkra a német befolyás s csak ideig-óráig tudtunk tőle szabadulni. Ki ne ismerné Bánk- bán szomorú históriáját, melyet egy lézengő Ritter okozott?. Hát Zrínyi és *) Felolvastatott november 10-én a szatmárnémeti iparos ifjak felolvasó estélyén és elnyerte a Rózsa Károly által kitűzött 100 korona pályadijat. Rendkívül érdekes voltánál méltó arra, hogy mindenki elolvassa, mert a kis iparosok bajai ily találóan csoportosítva még nem voltak. Szerk. Frangepán kivégeztetése? Ugyancsak politikai okokból végezték ki Martinovicsot és társait s ezen összeesküvésből kifolyólag Kazinczy koszorús költőnk 7 évig viselt nehéz rabságot Munkácson és Kufstein- ban. Mindig és mindenütt a német rossz tanácsadók! A török-tatárjárás ideje alatt hazánk, nemzetünk védbástyája volt nyugatnak s kivált-képen a német szomszédnak. S mig apáink félkézben karddal, másik kézben ekével szánták hazánk mezeit: szomszédaink a béke áldásait élvezve haladtak a művelődés utjain s gyarapodtak nemcsak szellemileg, de anyagilag is. Ez a német átok a Habsburg-ház trónra léptével súlyosbodott. Valahányszor a Habsburg királyok erőszakkal akarták nemzetünket elnémetesiteni, vagy szent koronánk egyik-másik értékes darabját kitördelni: szemben találták magukat nemes uraink hatalmas ellenállásával s kudarc z o t vallottak. De midőn III. Károly 1722-ben megcsinálta a pragmatica sanctiót vagyis az örökösödési rendelkezést s utána Mária Therésia, ki a nemzet lovagiasságára apellálva szép szerével fel- és lefegyverezte kurucz nemességünket: azóta s kiváltképen az 1867-ik évi kiegyezés óta valóságos adófizető gyarmatává sülyedtünk a németnek illetve az osztráknak ! Az alattomos német politika legnagyobb ártalma azonban abban rejlik, hogy főrangú és nemes uraink az udvar iránti tekintetből levetkőzték magyar erkölcseiket, elnémetesedtek. Ennek pedig az a szomorú következése lön, hogy a nagy uraknak mindenki majmolója lett s aztán lenéztünk mindent, megvetettünk mindent, a mi magyar; ellenben az egekig magasztaltunk mindent, a mi idegen! Általánosan tudott dolgokról beszélek. A mi törvényhozásunk nem hozhat oly törvényt, mely Ausztriára sérelmes lehetne! Ok — t. i. az osztrákok— soha sem hoztak egyetlen törvényt sem, a mely ránk nézve kedvező lehetett volna! Magyarországnak ezelőtt 35 évvel semmi állami tartozása nem volt; ma, a kiegyezés után 4 miliárd koronával vagyunk adósai a külföldnek. Ez az összeg apadni nem fog soha ; de abban az arányban fog nőni, a mint a közös kiadások növekednek ! Azt kérdem én, hogy nemcsak a kisiparos, de minden más ember hogyan boldogulhat ilyen óriási közteher mellett ? Ez a német átok fog elkísérni nem csak minket, de valószínűleg utódainkat is a sírig! Ezt nevezem én általános csapásnak hazánkra nézve. Ebből természetesen a leginkább sújtó rész a kisiparost terheli a közös vámterület által! Ha elmondtam a betegség fő symptomáját elmondom az orvosszert is: Magyarországot, külön vámterületté kell tenni, s vissza kell adni nemzetünknek önrendelkezési jogát! Szólani fogok most már a kisiparosok különleges betegségeiről, bajairól. Mikor a 70-es években eltörölték a czéhe- ket nem gondoskodtak eléggé az átmenetről a’szabad iparba! A czéhrendszer megvédelmezte a czéhek tagjait a kontároktól, a svindlerektől. A szabadipar ezt nem teheti. A czéhrendszer idejében nem volt elég az iparos tanulónak 3—4 évet inaskódni; de ha mesterré akart lenni, be kelle bizonyítania, hogy a mesterségét érti is. Remeket csinált, a mit ugyancsak megbíráltak! Hogy mi van ma? Érről talán jobb hallgatnom! Eltölt az inas 3—4 évet s ha tudja a mesterségét, ha nem: gazdája kénytelen felszabadítani. S ha megváltja az iparengedélyt nyomban versenytársa is lehet volt gazdájának. Ez még nem volna baj! A baj azonban ott rejlik, hogy kellő tudás, kellő tőke híján — mert kenyeret kell szerezoi mindenáron, s lopni csak nem mehet! — derüre-borura vállal munkát még oly áron is, hogy csak pénzt^íáthasson! Az árut hitelbe veszi s nem ritkán megkárosítja a hitelezőt; a megrendelőt pedig úgy szolgálja ki, hogy annak ugyan örökre elmegy kedve a honi iparpártolástól! Nem szólok a pontatlanságról, mely szintén hozzá járul ahhoz, hog}' a megrendelő bizalmát csökkentse! Vegyük csak sorra, hogy kik és mily mértékben hibásak? Az első hibát mindenesetre a törvényhozás követte el, midőn nem számolva iparosaink alacsonyabb fokú képzettségével a czéhrendszer biztos kikötőjéből a szabad ipar veszélyekkel teljes tengerére dobta ki iparosainkat! Hibás a mester, ki megelégszik akár milyen hiányos képzettségű ifjúval s — tisztelet a kivételeknek — a tanulót nem is csupán azon erkölcsi okból fogadja fel, hogy nála az ipar tudományát elsajátítván, üzletének hasznos munkása legyen; de szüksége van a háztartásában gyermekgondozóra, kerti munkásra, cselédre s néha még arra is, hogy ha valakire megharagszik, hogy legyen kin boszu- ját kitöltenie. Hibás az egész társadalom, mely buta gőggel nézi le az iparos osztályt s nehézféjü' gyermekeit zsenge korában már azzal fenyegeti: »ha nem tanulsz inasnak adlak!« Ily körülmények között ki megyen hát az iparos pályára? Igazán sajnálni való az a mester, kinek ilyen töídilkóból kell valamit faragni! S valóban ha ez még sokáig igy tart, úgy a kis iparnak, ha más okból nem is emiatt vesztett ügye van! Tehát elsősorban a társadalomnak kell félszeg gondolkodásmódját megváltoztatni s elismerni a nemzet nagyjának gróf Széchényinknek ama mondását, hogy » a munka teszen nemessé!« S ha ezt a társadalom belátja, úgy nem lesz annyi lézengő, félbemaradt proletár ; nem fog mindenki hivatal után futkosni, hanem ha a gyermekben bármilyen kézügyességet vesz észre örömmel fogja azt valamely kézműves pályára adni! Egyik másik iparágat teljesen kiszorította a gyáripar. Hát ez, a már azon a pályán nevelkedett iparosokra nagy baj! De városunkból tudok eseteket, hogy voltak olyanok, kik elég hamar s elég ügyesen számolva a változott helyzettel, más pályát választottak! Tagadhatatlan, hogy a gyáripar napról-napra több és több munkásnak veszi el kenyerét. De ez nem tarthat a végletekig. Minden kézműipart még nem tehetnek tönkre a hatalmas gépkolosszusok. Azt hiszem, hogy a fodrász, czukrász, hentes, építő ipar s még igen sok más, ha eszközeiben fog is a technikai haladással lépést tartani gépek beszerzése által: nem fog a tömeg ipar sorsára jutni soha! Számtalan példát tudok arra, hogy mikor egy kezdő iparosnak kissé jól ment dolga, pár év után az üzletből elvont tőkével házat vagy földet, vagy szől- lőt vett s igy adta az irigylésreméltó urat. Váljon mi jövedelmez jobban? Az iparosüzlet, ha utána néznek, vagy a szőllő, mit állandóan a jó istenre kell bízni! S mert a lelkiismeret mégis csak vonja vagy egyikhez, vagy másikhoz: elhanyagolja vagy egyiket, vagy másikat, vagy mindakettőt! Arra is tudok példát, hogy egy iparos alig, hogy felszabadult: meglehetős szerény tőkével megkezdte iparát. Ment- mendegélt az üzlet, de a tőke nem volt elegendő. Kölcsön vett egy bizonyos tőkét, de nemcsak akkorát, a mennyit az üzlet megkívánt, hanem nagyobbat, hogy egy- kis mulatozásra is teljék. Nehéz ám a törlesztés! S bogy azt ne higyje a hitelező intézet, hogy neki nincs miből fizetni: elmegy a másik intézetbe s ott vesz fel annyit, hogy a törlesztés és kamaton kívül maradjon egy kis boravaló is! Váljon mit méltóztatnak gondolni: tarthat-e sokáig az ilyen manipulatió ? Szóljak-e olyan iparosról is, ki váll- vonogatva kénytelen — kelletlen vállal munkát?! Azt meg épen hallgatással mellőzöm, aki apróbb munkákra, javításokra ügyet sem vet! De nem hallgathatom el azt a rósz és általános szokást, mely a megrendelőt leginkább sérti; hogy a szállítási időt be nem tartják, hanem mindig kibúvókkal, mentegetőzésekkel biztatgatják a megrendelőt, kinek előbb-utóbb a türelme elfogy s vagy készen veszi a szükségesei, vagy máshol rendeli meg, vagy nélkülözi! Méltóztassanak elhinni, hogy ez a legsúlyosabb rákfenéje az iparosoknak s legalább annyi kárt okoz, mint az önálló vámterület hiánya! Egy rövid czikk keretében nem terjeszkedhetem ki bővebben több más hasonló baj hü feltárására. De azt hiszem, ha iparosaink magukba szállva keresik szavaim igazságát, senkisem mondhatja, hogy a főbb kórtüneteket nem találtam el! Ugy-e kérem nem egészen kedvező ez a tükörkép ?! De a fekélyes sebeket nem lehet borogatással gyógyitgatni! Ott vagy égetni, vagy éles késsel vágni kell, ha gyökeresen akarunk segíteni! Az iparosok általában nem szeretik ezeket a hangokat, pedig én nem a levegőből kapkodtam össze őket harmóniába, de magából az életből kottáztam le. Van egy másik baj, a mit az iparosok hangosan panaszolnak — a közös vámterületről, melynek révén az osztrák rongy portéka elözönli országunkat s a gyáripar tultengéséről szólottám — e másik baj a megrendelők pontatlan fizetése egyfelől; másfelől, hogy legtöbb esetben nem a jót, de az olcsót keresik! Ez utóbbit nem szükséges gyógykezelni. Az ilyen megrendelő megérdemli sorsát: megtanul a maga kárán gazdálkodni! Nagyobb baj a fizetések be nem tartása! Ez ellen csak egy radikális kúrát ismerek: rósz fizetőnek nem kell dolgozni! Egykét megrendelésnél már tisztában van az iparos a megrendelő személyével. Jobban jár, ha az anyagja feldolgozatlan marad, mintha a verejtékes munkájára még esetleg perköltséget is kell fizetnie I Szerintem ezen bajok volnának nagyjából azok, a melyek a kis iparos helyzetére súlyosodnak. Elmondám azt is, hogy kiben és mi hiba rejlik. A törvényhozás nem fogja visszaállítani a czéhrendszert, mert ez már nem a mai korba való intézmény. De igen sok üdvös dolgot végez napjainkban a hazai ipar s egyúttal a kis iparosok érdekében. Mindent nem várhatunk a kormánytól. Sőt ha szeretjük a függét- lenséget: a min magunk segíthetünk, segítsünk magunk ! Legyen az iparos előzékeny a megrendelővel szemben s ne kicsinyelje a legkisebb munkát sem! Igyekezzék felhasználni mindazon segédeszközeit az előrehaladt tudománynak, melyek őt szakmájábao előbbre vihetik s versenyképessé teszik a külföld hasonnemü iparával! Ne kérjen többet munkájáért, mint a mennyi a tisztességes haszon által őt a boldogulásra képessé teszi! Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású őszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö« nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, 3Deáűs-tér_ "Váioslxázép-Culet.
