Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-11-19 / 47. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Ne vállaljon több munkát, mint a mennyit meghatározott időre becsülettel befejezni képes I S ha nagyon fontos ok miatt mulasztaná el a határidőt: ne várja érette a megrendelő szemrehányását, de etőzetesen mentse ki magát! Ezt követeli a legelemibb társadalmi udvariasság! A rosszul sikerült munkára soha se igyekezzék ráfogni, hogy jó; ismerje be a hibát, mert ez legalább is becsületéig zésre vall s nem csökkenteni, de fokozni fogja a bizalmat iránta! Van igen sok szeszélyes megrendelő, kinek semmi sem jó, ki mindenben gán- csoskodik. Ha megfizet tisztességesen: tűr­ni kell a szeszélyt; ha nem: szép szerével kell tudtára adni, hogy próbálja meg jö­vőre mással dolgoztatni, a ki bizonyára jobb munkát fog csinálni. A különböző szakmáju iparosok ala­kuljanak testületekké: az egyes ember ereje nagy újításokra gyenge; a jól szer­vezkedett testületek bátran felvehetik a har- czot minden téren. Nem kell megelégedni csupán a fenn­álló hitelszövetkezettel! Nyers anyag be­szerzésre, gépek berendezésére, közös mű­hely szervezésére, a kész iparczikkek ér­tékesítésére szintén szövetkezni kell! Az ellenséget csak olyan fegyverrel lehet le­küzdeni, mint a milyennel az harczol, vagy jobbal! Milyen furcsa háború volna az, ha a mi Mannlicher puskánkkal szembenJ nyíllal próbálna valamely ellenség győ­zelmet aratni?!!. A tanonczéveit bevégzett iparos ifjú ne higyje ám, hogy ő a szakmájabeli tu­dást kannállal ette! Ne higyje, hogy ő annyit tnd, miszerint a tovább tanulás rá­nézve haszontalan idő vesztegetés! Ha­ladni kell a korral! Egy száz évvel ezelőtt még a gőzmozdony ismeretlen volt a vi­lágon. Ma electromos kocsik száguldanak sin-nélküli utakon! Olvasni, tanulni kell nem csak szórakoztató, de gyakorlati mun­kákból is. A kellően szervezkedett ipartestüle­tek — ha elegendő tőkével nem rendel­keznek: a jelenlegi ipari ministerium tá­mogatását kérhetik s ha a minister Buda­pesten, Kolozsváron, Pozsonyban, Miskol- czon, Aradon. Temesvárt stb. stb. helye­ken nem csak szóval, útmutatással, de nagy tőkék kamat nélkül való kölcsönzé­sével, adó és sok minden egyéb enged­ménynyel lehetővé tették a kisiparos hely­zetének javulását, miért ne tenné meg ugyanazt Szatmáron is? E tekintetben fő dolognak tartom a szaktanfolyamok felállítását. Külön ipari rajzszaktanfolyamot az épitő iparosok ré­szére s szabászati tanfolyamot a ruházat előállításával foglalkozó iparosok részére. Ebben az utolsóban körünk tett is már bizonyos lépést; de az még csak egyszerű kísérletezés volt. Pedig a jövőben ez kell hogy legyen a czélja, egyik fő czélja a szatmárnémetii iparos ifjak körének! Épen most értük el a 10-ik eszten­dejét ez intézmény fennállásának. Nem zengek dicshymnust senkinek: önmagát dicséri a jó munka! De nem rakhatjuk ám le szerszámainkat! A munka befejezet­len sőt — természeténél fogva sohasem is lesz befejezve! Nem az anyagiakról szólok, mely hál’ Istennek és hála városunk közönségének eléggé rendben van! De szólok az ifjúság szellemi tovább képzéséről, erkölcseinek nemesítéséről, a szép iránti érzékének fej­lesztéséről. Ebben mindig is jobban-job- ban haladva több és több eredményt fo­gunk elérni az idők folyamában. De békés harczunk olyan lesz csak, mint a Szamos folyóé »mely a beszterczei havasokban fakadva útjában szikladarabokat görget, mely előbb kavicscsá lesz s mire Szat- márra érkezik már homokká változik. Itt még nem eléggé termékeny; de további futásában egyesülve a Tiszával: termé­keny iszappal látja el a nagy magyar al­földet. Munkája folytonos, munkája áldást- hozó s reméljük Isten segedelmével, hogy örökös is maradi« Az azonban egészen világos előttem, hogy csak az erkölcseiben szolidabb, íz­lésében nemesebb, tudásában erősebb jö­vő nemzedék lesz képes diadalra juttatni a hazai ipar küzdelmét a külföldivel szemben I Befejezem már is hosszúra nyúlt értekezésemet. Szándékosan csak azon ba­jokat soroltam fel kiváltképen, melynek gyógyítására közelfekvőnek találtam a mediczinát is! Abból a szempontból indul­tam ki, hogy a magunk roszul gombolta mellényét, magunk gomboljuk jól! Igye­keztem a magunk szemében feltüntetni a gerendát s megmutattam a módot is an­nak az eltávolítására. S ha már az iparos a maga hibáit megismerte, megjavította: akkor, de csak is akkor van joga és oka követelni a társadalomtól, várostól, tör­vényhozástól, hogy az őt megillető jó bá­násmódban részesítse, tisztelettel környezze s minden lehetőt elkövessen a maga ré­széről, hogy a kisiparos boldogulhasson! Ez a kör eddig híven teljesí­tette — módjához mérten — nevelő hiva­tását. Adjatok több módot, adjatok meg­felelőbb eszközöket s mi házunk ormán diadalmasan fogjuk állandóan lobogtatni az iparos továbbképzés lobogóját! Egyet­értés, együttérzés, egymásnak kölcsönös megbecsülése: biztosítani fogják zászlónk 'sikerét; s a közönség, mely 10 éven ke­resztül a kezdetek kezdetétől mostanáig állandóan s hiven támogatott: hatéko­nyabban fog támogatni ezután, mert látja, hogy filléreit nem pazarolta el haszonta­lanul! S akkor beteljesedik majdan ko­szorús költőnk prófétai látomása, hogy: »Még jóni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán!« Ügy legyen! Thurner Albert. Színház. Hétfőn félhelyárakkal Bánk-bánt ad­ták. Katona József ez örökszépségü tra­gédiájában telt ház gyönyörködött s ez érdekes jelenség, látva azt, hogy a szat­mári publicum nem csak a bohózatok s vígjátékok, hanem a színművészet neme­sebb faja iránt is tud lelkesülni. Színé­szeinkben sok a buzgalom és igyekezettel játszottak, kár hogy szerepeiket nem igen tanulták, ami aztán a darab vontatottsá- gát idézte elő. Melinda poetikus szerepét Raskó alakitotta érzéssel, s megkapó köz­vetlenséggel. Margittai a czimszerepben igyekezett feladatának megfelelni. Voltak sikerült jelenetei, teljes egészében véve azonban ez esti szereplése sok kivánni va­lót hagyott fönn. Igen jó volt Győré Pe­tur bán-ja. Kedden Bisson kaczagtató pompás bohózatát a „Válás után“ ez. darabját mu­tatták be színészeink, melynek cselekmé­nyéből a mulatságos jelenetek egész so­rozata fejlődik úgy hogy a néző egész este ki nem fogy a nevetésből. Szereplők mindnyájan ügyesen játszottak. Halmay Cornélia kitünően alakitotta az anyós sze­repet. Raskó Erna a fiatal feleséget. Vi- hary, Szilágyi szintén részesei a sikernek, közönsége azonban kevés volt az elő­adásnak. A rég nem adott „Üdvöske“ sem vonzott közönséget. A regénye szép öpe- rett eléggé jó előadásban került színre. Lévay Berta a szokott kedvességével ala­kitotta a pásztorleány szerepét, énekszá­mát szépén és kedvesen énekelte. Szilágyi, Csáky, Vihary, Ráthonyi, Mészáros kifo-; gástalanul játszottak. Csiky Gergely emlékének áldozott a színtársulat, midőn csütörtökön előadta „A nagymama“ színmüvét, egyik legszebb alko­tását. Ki ez estén színházban volt, az nagy élvezetet s gyönyörűséget lelhetett a pom­pásan gördülő jó előadásban. A szerepek mind jó kezekben voltak, igy mindjárt elsőben dicsérettel kell megemlékeznünk Halmay Cornélia játékáról, ki a czimsze repben annak finomságát, teljes sikerrel jutatta kifejezésre. Hasonlóan szép sikere volt Barna Jolánnak, örömmel látjuk szép tehetségének fokozatos fejlődését, mit rövid itt léte alatt is már több Ízben be­mutatott. E sikerét bátran számithátjuk a legszebbek közé, a Mártha szerep kü­lönben is rendkívül hálás, szép, és poe­tikus s ha az oly színésznő alakításába kerül színre, ki az abban rejlő sok finom­ságot hiven tudja rajzolni, a biztos siker el nem maradhat. így tette ezt Barna Jo- ián, kinek szép sikeréhez őszintén gratu­lálunk. Pompás alak volt Szilágyi Tódor- kája. Bárdiné azonban nem tudott szere­pével boldogulni. Mészáros helyes felfo­gással játszott, annál kevésbbé mondhat­juk azt Vihary tábori lelkészére. Margittai jól játszott, jó volt Győré is. Az előadás egyike volt a legjobbaknak, csupán az volt kár, hogy kevesen élvezték. ‘ A pénteki félhelyáros előadásban a karzat gyönyörködött. Lumpaczius Vaga- bundus régi bohózat most is hálás publi- cumra talált, a mily öröme volt a karzat­nak, annál jobban bosszankodott a föld­szint. A szombati előadást az a körülmény tette érdekessé, hogy a társulatnak si­került megnyernie vendégszereplésre Réthy Linát, a múlt saison szép hangú énekes­nőjét. A „Szultán“ czimszerepébe mutat­kozott be most a szatmári közönségnek. Üde szép iskolázott hangja mióta utoljára hallottuk, nyert szépségében. Ének számai igen szépen sikerültek s különösen a „Szeretlek Roxeh.nom“ ez. dalt oly gyönyörűen énekelte, hogy a közönség ötször megismételtette s sok tapssal tün­tette ki. Őrvendünk, hogy ez idénybe még több ízben le.sz alkalmunk hallgatni őt. Lévayné pajzán vidámsággal alakított mint Roxelán. A darabot kihagyással adták. Kimaradt a darab egyik legszebb számát a Délia románcza, Rédey ének­száma pedig teljesen elhagyta, de talán még jobban is tette. Nagykár, hogy a társulatnak nincsen jó* tenoristája, minek hiányát az operett előadásoknál mindig érezni fogjuk. Rédei igen jó komikusnak, de nem tenoristának, mint a hogy mind a két szerepét be kell töltenie. Jó volt a Szilágyi játéka is. A rettenetes és kelle­mes basa Győré és Vihary volt,’ felada­tokat azonban gyöngén oldották meg. Vasárnap Solti Paula újonnan szer­ződött tag első fellépteül Bokor „Télen“ ez. népszínművét adták. Nem tudjuk mi­okból történt e szerződtetés, mivel e szerep körben van elég énekesnőnk, | különösen a népszínműre, melybe Lévay Berta szemé­lyében igen jó énekesnőt bírunk. Nagyobb szükség volna drámai hősnőre, melynek hiányát szintén érezzük. A közön­ség szép érdeklődést tanúsított az elő­adás iránt s sokat tapsolt a darab szereplői­nek. A vendégmüvésznő a Katalin szere­pébe mutatkozott be s szép hanganyag­gal rendelkezik Solti Paula s a színpadon ügyesen mozog. Énekszámai szép sikert hoztak részére, azokat a közönség több­szőr meg is ismételtette. Margittai mint vasas Józsi, Raskó mint Anna helyesen illeszkedett szerepébe. A darab előadása általába sikerült volt, s a közönség sem késett kifejezést adni a szereplőkkel szem­ben elismerésének. R. Apróságok. A főváros 4 ezer korona jutalmat Ígért annak, aki a félmilliós tolvaj egri Kecskeméthy Győzőt a pénzzel együtt megkeriti. No én azt hiszem, hogy annak is megadná a jutalmat, aki a pénzt K* cs- keméthy nélkül tudná csak előkeriteni. fp — Olvastad a mai lapban, hogy egy fiatal bankhivatalnok 8 ezer koronát sikkasztott ? — Ugyan kérlek, hogy lehet ilyen semmiségre szót vesztegetni. Ha még a gráczit mondanád, az legalább 260 ezer korona, de az is kismiska a Kecskeméthy lopásához képest. * Találkozom tegnap Bögre úrral, s boszankodva mondja, hogy miért az em­ber hétfőn friss újságot nem olvashat, alig várja már, hogy kedd legyen. — Ugy-e a Széli Kálmán beszéd­jére kiváncsi ? — Ah! dehogy! Szeretném tudni, hogy megkerült-e már Kecskeméthy. Ki törődik most Széli Kálmánnal! * Képzelem, hogy az egyetemi kuruez dandár milyen képet vágott hozzá, mikor Kecskeméthy brigadéros stiklijét meg­hallotta. .Elzenghetik kórusban: „Lehullott a mi fejünk koronája I“ * Tolvaj körökben irigykedve beszél­nek a Kecskeméthy szerencséjéről. — Hidjétek el — mondja Ludvércz Ábris — mindenhez csak szerencse kell. A tehetség is valami, de a szerencse a fő. Élhetnék én 100 .esztendeig, soha sem jut­nék olyan helyzetbe, hogy egy fél milliót elemelhessek. Ez a Kecskeméthy igazán burokban született. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy negyediv melléklet van csatolva. — Erzsébet királyné emléke. Ma van boldog emlékű szeretett királynénk név­napja, mely alkalommal a gyászos véget ért Nagyasszony emléke újból feléled minden érző magyar ember’ szivében s kegyelettel gondol vissza az elmúlása után is fenséges fényben ragyogó királynői alukra, ki életé­ben hazánknak, nemzetünknek valódi jólte- vője, áldása, védője s vigasztaló angyula volt. A templomokban mindenütt gyász- i-tenitisztelctek tartattak a boldogult lelki üdvéért. A székesegyházban d. e. 9 órakor Meszlényi Gyula megyés püspök mondott teljes segédlettel gyászmisét, melyen a katonai tisztikar, s a polgári hatóságok tagjai vol­tuk jelen, továbbá a zárda, kir. kath. fö- gvmnasinm, s r. k. elemi iskola növendékei tanárnőik s tanáraik vezetése alatt*.A temp­lom közepén katafalk volt fölállítva, melyet királyi korona, fekete lobogók s délszaki növények díszítettek. — Erzsébet gyászünnep. A r. k. finépiskolában szintén kegyelettel ünnepeltek e napon, melyen többen az iskolaszék tagjai közül is megjelentek. Az ünnepély prog- rammja a következő volt: 1. Hymnusz, ének harmonium kísérettel. 2. „Meghalt a ki­rályné“ szavalta Ferenczik Fülöp (5. oszt. tanuló. 3. Alkalmi beszéd, tartotta Mondik Endre tanító. 4. Gyászdal, háromóniura kí­sérettől. 5. „Királynsszony kertje“, szavalta Varjú Vilmos 3. o«zt. tnnuló. 6. „Könyör­gés“, szavalta L'muyel E. Géza 4. oszt. ta­nuló. 7. Szózat, h< f. jező ének hároraónium kísérettel. A mű=or- befejezése után u növen­dékek a székesegyházba vonultak. — Erzsébet gyászünnepély. Az össze? tanintézetek kegyelettel itrinepelték meg Erzsébet királyné emlékét. A kir. kath. főgymnaeiumba boldogult királynénkról dr. Schőber Emil főgymn. tanár emlékezett meg, I növendékek pedig szavalattal és ének­kel vettek részt az ünnepélyen. A w. k. elemi iskolában P»pp Lajos fejtegette a nö­vendékeknek az ünnep- jelentőségét, meg­előzőleg a növendékek a g. k. templomban gyászmisét hallgattak. Nem különben | kir. kath. tanítóképzőben, a zárdában hasonló ünnepségek tartattak s igyekeztek a növen­dékek tonárui s tanítói a gyermekek* fogé­kony, zsenge szivébe bevésni Magyarorszá»- védőasszonyának emlékét. — Születésnap. Kies Áron püspök­nek ma van 86-ik születésnapja. Erőt, egész­séget kívánunk uz ősz főpapnak. — Kossuth Ferencz üdvözlése. Kossuth Ferencz a vezetése ulatt álló függet­lenségi és 48-as párt elnöke szombaton töltötte be 60-ik életévét. Ez alkalomból a pártvezért hivei meleg óvátióban részesítették. A hely­beli függetlenségi s 48-as Kossuth-párt, mely Kossuth személyében diszelnükét tiszteli, e szép alkalomból kifolyólag a következő szö­vegű táviratot küldötte Kossuth Ferencz- nek: Jeles pártvezérünk! Hazafias lelkese­déssel üdvözöljük önt születé.-ének 60ik év­fordulója alkalmából. Hálás elismeréssel adó­zunk lankadást nem ismerő tevékeny politi­kai működésének. Kívánjuk, hogy azon vágy mely minden igaz magyar keblében helyt foglal, hazánk teljes önnállósága és függet­lensége tetté legyen s ön a * szabad boldog hazában sokáig éljen! — Királyi kitüntetés, őfelsége a király megengedte, hogy a budapesti tudo­mány egyetemei! az 1900—901. évre szóló- lag ifj. Chorin Ferencz, volt országgyűlési képviselőnk fia, jogtudorrá „sub auspiciis Regis“ avattassák föl. A király nevében u ieiavatást dr. Zsilinszky Mihály államtitkár végzi. Kivüle még 2 egyetemi hallgató ré­szesül hasonló kitüntetésben. — Megbízatás. A m. kir. pénzügy- miniszter Abaffy Jenő kataszteri kir. főmér­nököt, felmérési felügyelő helyettest, a hely­beli felügyelőségnél az elméleti műszaki elő­adások tartásával bizta meg. — Kinevezés a postánál. A ke reskedelemügyi miniszter Vetter Ambrus helybeli posta- és távirda tisztet a IX. fize­tési osztály 3-ik fokozatába állomás helyé­nek megtartása mellett posta- és távirdu- főtisztté nevezte ki. — Tanügyi kinevezések. A val­lás és közoktatásügyi miniszter Vargha Irén okleveles tanítónőt az áraputuki állami elemi népiskolához rendes tanitónővé, a szamosujvári gör. kath. püspök Pap Mihály felső szelistyei (Mármaros m.) oki. tanítót a putóházai állami népiskolához rendes taní­tóvá nevezte ki. — Áthelyezés. Kürtliy Mihály kir. adóhivatali szolga saját kérelmére a nagy­bányai kir. adóhivatalhoz helyeztetett át. — Uj anyakönyvvezetők. A bel­ügyminiszter vármegyénkben a nagy ocsedi anyakönyvi kerületben Keszler János segéd- jegyzőt, az erdődi anyakönyvi kerületbe Drágos Ferencz segédjegyzőr, a nagysikárlói anyakönyvi kerületbe Katócz László segéd­jegyzőt s a magyar géresi anyakönyvi ke­rületbe Lagner Sándor segédjegyzőt anya­könyvvezető helyettesekké nevezte ki s az utóbbi kivételével valamennyit a házassági anyakönyvvezetósével és a házasság kötésnél való közreműködéssel is megbiztu. — Hivatal vizsgálat. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja e hó 13-án a helybeli főszolgabírói hivatalnál hivatal vizs­gálatot tartott. — Megtámadott mandátum. A múlt hó 18-án Csengerben mogejtott pótvá- lusztás ellen Nagy Bola párthívei peticzió- val éltek s azt u kúriához szombaton be is nyújtották. — Fölmentett főszolgabíró. Annak idején mi is megemlékeztünk, arról, hogy Várkonyi Ignácz állásáról fegyelmi utón el­mozdított körjegyző Ilosvay Énre m.-szálkái járási főszolgubiró öllen panaszt adott be a belügyminiszterhez s azon kívül a lapokban is meghurczolta őt. Midőn erről Ilosvay ér­tesülést nyert, önmaga kérte a vizsgálat megindítását s azzal u vmegy>i közigazga­tási bizottság egy kebelbeli tagját bízván meg, miután a vádak mindegyike alaptalan­nak bizonyult a közigazgatási bizottság ne­vezett főszolgabírót felmentette, s ellenében a további eljárást beszüutette. A múlt hé­ten érkezett le a belügyminiszternek ez ügy­ben kelt döntése, melylyel a közigazgatási bizottsági határozata helyben hagyatott s Várkonyi Ignácz a felmerült vizsgálati költ­ségek megfizetésében elinuraszlultatoit. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents