Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-10 / 37. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 37-ik szám. ' f 90'rß u Szatmár, 1901. szeptember IO. VIDÉKÉ. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Alszunk. Rövid néhány hét alatt meg kell választanunk az országgyűlési képviselőt, amihez azelőtt (egyebeken kivül) hónapoknak a lázas, izgalmas munkája kellett az előkészületre. Hát sokkal jobb, ha a legszebb polgári jog gyakorlásához nem fűződik sem a régi időknek politikai túlhevült- ségben gyökeredzett erőszakos kapaci- tálása, sem a közelmúltak még csúnyább természetű kidolgozása a szavazók hazafiui meggyőződésének. Kortesorditás, korcsmabeli tivor- nyázás, fejbeverés és a szavazatvásár zaja helyett a fontos ügyhöz méltóbb a polgárok csöndes, becsületes meggondolása, hogy kire bizzák öt évre a sáfárkodást a maguk és a nemzet erkölcsi és vagyoni élete fölött. A jognál és törvénynél inkább az igazság parancsolja ezt nekünk, s csak örvendetes, ha a helyes parancsot híven teljesítjük. Ámde az, amit Szatmár szabad királyi városnak a közönsége körében észlelünk, nem lélekemelő bölcs mérséklése a politikai szenvedélynek, avagy irtó művelete a politikai korrupciónak. Hanem tespedés; a legszomorubb pangása a honpolgári kötelességek legfőbbjének : a haza ügyeivel való törődésnek! Teljes közönyösség vett erőt az embereken, s egy kis gyermekes, suttogó kíváncsiság az egész, amivel itt- ott vetődik fel a kérdés: mi lesz a választással ? Az ellenzék, vezéreinek taktikai gyöngesége folytán, nemrég, mintegy előfutamban a versenyhez, kimerítette erejét az egymással megejtett erőpróbán ; és, mint aki jól végezte a dolgát, pihenni tért. A főnökök csináltak ugyanabból a tömegből elébb Kossuthpártot, azután meg Ugronpártot. Most rendben van minden; tisztába jöttünk vele, hogy nem tudunk mit tenni a választásnál. Nézzük, hogy mire határozza el magát az uralmon lévő szabadelvű párt És ’’ez? Várja, mit fog határozni... Kicsoda? Nem tudja senki, és — amint látszik — komolyan nem is kívánja tudni senki. Föllép-e a jelenlegi képviselő, vagy nem ? s ha nem, kire gondol... Megint kicsoda? Annyit olvastunk a napokban, hogy ezidőszerint még nem igaz a képviselőnk visszavonulásáról szóló hir. Ez az egész, amit a választás előtt néhány héttel tudhatunk, mikor az országban a fővárostól kezdve egész a legkisebb felvidéki tót községig mindenütt nagyban folynak az előkészületek a választásra. Sok kerületben sok jelölt is van, minálunk még egy sincs. Ha (ami helyes dolog) minket nem keres meg senki a mandátum iránt, nékünk meg kötelességünk volna, né- künk a választóközönségnek, foglalkozni azzal, hogy kit akarunk a mandátummal kitüntetni, ha ugyan kitüntetés az olyan megbízás, amelyre senkisem kívánkozik. Mert meglehet, sőt föl kell tenni, hogy egy-két ember süt-főz valamit, a maga szája ize szerint, a mi részünkre. De miféle szégyenletes gyámság az, amit — ha igy van — nehány ember minden jogczim nélkül fölöttünk gyakorol ? Azt még értenők, ha tettekben, tudásban, erényekben és más kiválóságokban tündöklő egyik-másik vagy több polgártársunk, hatalmuknak tudatában a fejünkre ülve, a vezetés gyeplőit kezökbe ragadva, ők gondolkoznának és cselekednének helyettünk. Bajnak ez is baj volna, de tűrhető. Ám kik azok a férfiak nálunk? Nem ismerjük, s a választó polgárság azért nem ismeri, nem ismerheti el őket, akiknek a gyámkodáshoz nemcsak megbízásuk nincs, de hivatásuk sem Hhet. Ha pedig nemcsak mi tömeg alszunk, hanem még más sem őrködik fölöttünk tudtunkon kivül, ami szintén valószínű s még inkább föltehető, annál szomorúbb a helyzetünk. Valóban az. Kifáradtunk a házi munkában, abban amelylyel napi kenyerünket keressük. Életenergiánk e kietlen kényszermunkában merül ki. ,Az udvarke- ritésünk és a mai nap korlátain túl a nemzetre és a jövőbe tekinteni már alig maradt képességünk. És, ami kevés még van, azt megbénították a tapasztalatok és keserves csalódások a politika terén. Még pedig mindnyájunkban, voltunk légyen szabadelvüpártiak, vagy ellenzékiek. Csak lesz valahogy, ez most a jelszavunk. Hogy miképen? azzal törődjék más. Sajnálatos és szégyenletes állapot, amely ellen szavunkat fölemelni, ellenállhatatlan polgári kötelesség parancsolja. Nem korteskedés a czélunk. Azért a senki érdekében nem szállunk sikra, még általában, pártok érdekében sem. De kívánjuk, hogy azok, akik máskor is tenni szokták, hivják össze a választókat, akár egyszerre, akár pártértekezleteken, és kérdezzék meg va- lahára tőlük, akarják-e néhány nap múlva választói kötelességöket teljesíteni? És, ha akarják, kit óhajtanának a képviselőséggel megkínálni. Talán akad, aki érdemesnek tartja a bizalmunk előtt fejét meghajtani. Legyen a követ ilyen vagy olyan párti, ez most nem tartozik ide, csak ébredjünk fel a delejes dermedtségünkből, amelybe más okokon kivül főleg * *** TÁRCZA. —000n>-»Levelek a sir széléről. Közli: Abaffy Jenöné. Talán nincsen rettenetesebb, kínosabb és gyilkosabb betegség, mint a tüdővész, mely ellen a gyógyszert és a védekezési eszközöket most az egész tudományos világ keresi. Hogy a testi fájdalmak mellett minő lelkigyötrelmeket okoz e gyilkos kór a szenvedőnek, az alábbi levelekből olvasható. Férjem egy hü és igaz barátjának levelei ezek, melyeket valóban a sir széléről irt akkor, midőn tüdővészes betegsége annyira előre haladott volt, hogy már ő maga is közelinek vélte az elmúlás, a megsemmisülés pillanatát. A levelek Írójáról szükségtelen sokat mondanom, élt, szenvedett és meghalt. Férjemnek kartársa volt, sokan ismerték itt e városban is. Midőn a betegség ágyba döntötte, midőn már fél éven át dolgozni nem birt, az állam szerény végkielégítéssel hivatalából elbocsájtotta, ez volt az ö beteg lelkének a kegyelem döfés, ez után nem sokára kiszenvedett. Most pedig közlöm a leveleket. Az első levél válasz arra, midőn férjem felszólította őt, hogy' szabadságának meghosszabbítása végett intézkedjék, tartalma a következő: Vettem kedves soraidat, megkaptam a hivatalos levélét. Már most ha elvégzel helyettem mindent, arra kérlek, gondolkozhársak zöldje hull, u fecske elrepült“ nagyon nehezek az én napjaim. Hogy mi a közös a falevél, meg a tüdő között, nem tudom. De a levél hullásával, egészen az utolsó levél lehűlltáig, az első falevél megjelenésétől, egészen addig, mig az akáczfa is teljesen zöld: egész Alpes nehezedik mellemre. Komor gondolatok ülik meg lelkemet, mely visszatükröződik arczomon. Szegény jó anyám, ilyenkor részt ve vőleg tudakozódik lábam felől. „Már ismét fáj a lábad.“ „Igen.“ Pedig a lelkem majd megszakad, hogy 38 évvel kell elpusztulnom, mikor még úgy szeretnék élni. Na de hagyjuk a komor gondolatokat. Kérlek Jenőm gondolj ki valamit, hogy én itthon maradhassak. Rendelkezéseidet látatlanban aláírom és csak azt fájlalom, hogy bármikor számolunk is, én neked mindig adósod maradok és nincs is reményem, hogy azt valaha viszonozhassam. **# A második levél újévi gratulatió, s ebben felcsillan a tüdővészesek általános tulajdonsága, a gyógyulás reménye. De- czember 30-án igy ir s Kedvés barátom! Szokás ilyenkor újév felé visszapillantani az elmúltra, milyen volt, mit adott, mit vont meg? Hát én nem csinálok leltárt, úgy is tudom, hogy az eredmény egy rengeteg nagy minus. Mindent elvett: csak a becsület, áz megmaradt, meg az életből is megmaradt egy roncs. De azért is hála, hátha még ez sem maradt volna meg. Mert igazat szólva, én nem hittem, hogy ilyen soká élek, hogy még megélem az ujesztendőt is. De nem is adom meg magam oly könnyen, küzdők, mig csak lehet; ne hadd magad és Isten sem hagy el, úgy biztatom magam. Nem kutatom miért kell éppen nekem szenvednem, belátom, hogy bizony másnak is kijutott. Csak a napokban értesültem, hogy H. fegyelmi alatt; M. deliriumban az örültek házában, G. a kórházban fekszik, jobblábát már kétszer ampulálták, legutóbb a térd alatt. íme egy kis körből mennyi szerencsétlen! Ezek között hát nem én vagyok-e még a legkevésbé szerencsétlen ? Igaz, hogy száraz vigasz, de mégis az. Soh se hallunk jót?! Nincs az a rósz, minek jó oldala ne volna. Ez a négy ember esete egy évvel hozza majdnem előbbre az utánunk következőket. Jó lélekkel egyik sem örül ennek, de ez nem változtat a dolog lényegén. Nem tépe- lődöm már a jelen fölött. Sőt terveket csinálok a jövőre. Az ördög fog 38 éves korában meghalni. Nem akarok, élni akarok és fogok is. Ha ki fog tavaszodni el- megyek fürdőre, még a nyáron nem fogok dolgozni, A lábam már nem fáj és igaz, hpgy nagyon gyenge vagyok, de majd megerősödöm. Róma sem egy nap alatt épült. Van annyi türelmem mint két jó asszonynak. Elmúlt a karácsony is. Kártyáztunk, apám, anyám, nővérem és én. Nyertem 4o mogyorót. Fontos dolog ugye bár két okból is. Először, mert kezdem az életet úgy venni, amint van, és, de ne nevess, kezd rám mosolyogni a szerencse, igaz, hogy csak mogyorónyi nagyságban és az is igaz, hogy e mogyorók között egy lyukasat is fődöztem felEbbe az utolsó oldalba pedig szeretném belefoglalni mind azt a sok jót, melyeket az uj eszendőre neked és hoz- zádtartozóknak szivem mélyéből kívánok. Adjon neked egészséget, jólétet az, a ki ezt osztogatja. Aztán kívánjatok magátoknak még amit lelketek óhajt az én számlámra! És ha meglesz, akkor én jogosan melegedhetek majdan a ti családi boldogságtoknál, mert az én számlámra adta azt nektek az Isten! *** A következő levél azon időből való, midőn hivatalából végkielégítéssel elbocsáj- tatotl, még itt is reményű a gyógyulást, amennyiben mérnöki műszereiről azt jegyzi meg, hogy hát ha még kellenek azok. A levél áprilisban kelt s igy szól. Ma megint szép idő van. Nővérem felöltöztetett és oda ültetett az ablakhoz. Nem győzöm eléggé bámulni az embereket, hogy milyen erősek, mily gyorsan tudnak járni, némelyik még pipál is; és milyen kopár lett minden mióta láttam. Aztán az asztalhoz vezettettem magam és most írok. De hát mit is kéne írni ? Ha én olyan szépen tudnék írni, mint tel Olyan szép az, olyan igaz, és olyan megnyugtató amit írsz, hogy szinte mindig csak azt olvasnám.. összes olvasmányom az újság, könyvet nehéz tartanom, elfárad a kezem. A nap többi részében nézek a levegőbe, a semmibe; ha a görcsös köhögés nyugtot enged. Ha köhögnöm kell, és sokszor kell, félórái időbe kerül, mig ismét nyugodtan nézhetem a semmit. Pedig most oly sok orvossággal kínoznak. Pirulákat szedek, melyekben terpentin van, a szobában 2 csészében terpentin párolog és a belégző gépen terpentin gőzöket kell beszivnom, hogy úgy érzem, mintha a magas Tátrát fenyveseivel együtt elnyeltem volna. De hát te mondád, hogy nem kell kicsiny hitűnek lenni, hát nem leszek. Hogy rosszul esett a kiakolbólitás, azt mondanom sem kell. Mert hisz az eljárás szabályszerű és meg nem apellálható; mégis azt mondani, beteg vagy nem használhatunk, itt egy csomó pénz, lásd hogy boldogulj. Úgy tetszik mintha ez nem quadrálna a XX. század humánus helyettem. Hát most mitévő legyek ? ldjek orvosi bizonyítványt, hogy még nkaképteleri vagyok ? Mert miótta ,a Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki állított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi ölté nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabás) mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeke Szatmár, IDeálr-tér. ’Tvrároslxá,zép-ü.let.
