Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-23 / 30. szám

Tizennyolczadik évfolyam. S' % f . V /n' • 30-ik szám. Szatmár, 1901. julius 23-^ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre . .Fél évre . . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. . 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Böszörményi Károly emlékezete. Nem régiben egyik helyi lapban czikk jelent meg, a melyben az volt fejtegetve, hogy Szatmár város közön­sége egy nagy kötelességet róna le, ha érdemekben gazdag néhai polgár- mesterének Böszörményi Károlynak emlékét megfelelő formában megörö-' kitené. Azt hittük akkor, hogy e fel­hívás csak előfutárja egy indítvány­nak, mely a legközelebbi városi köz­gyűlésen fog inegtéletni, s a melyben részletesen meg lesz majd mondva az is, miképen volna ezen megörökítés kiviendő. A közgyűlés azonban elmúlt a nélkül, hogy valaki az indítványt előterjesztette volna, s a felhívás csak a pusztában elhangzó kiáltás maradt minden viszhang nélkül. Egy ilyen felhívásnak epedig nem szabad viszhang nélkül maradni, meri az már csakugyan azt mutatná, hogy e város közönsége nem bir érzékkel a kegyelet gyakorlására és az igaz érdemek jutalmazását nem tekinti kö­telességének. Nem szükséges fejtegetni, mik voltuk Böszörményi Károly érdemei. Abban az időben került a város pol­gármesteri székébe, mikor hosszú századok tespedése után a város köz­szelleme felébredt álmából s minden téren látva elmaradottságát, nagy igyekezettel feküdt neki, hogy a hiá­nyokat pótolja. Nehéz szerep várako­szabályozni a ro­Az utolsó aratás. Irta: Bodnár Gáspár. Az aratást befejezték. Csóka Márton gazd’uram földjén már az utolsó kazalra­kás járja. Cselekszi pedig ezt az ilynemű munkában - hires kazalrakó mester — Rendes Mihály már vagy huszonöt esz­tendeje. Ott áll Csóka Márton uram a kaza­lok előtt hajdonfővel, mintha jó Isten nagy templomában sóhajtoznék. Nincsen |pár hajának egyetlen fekete szála se, övéig nyúlik le szép fehér szakála. Néha pegmoczczan az ajka, ám egy hang, a mi Tényleg csak bánni akaró alkotási vágyat, nehogy az rosszabb munkát végezzen a rom- bolásnál, másrészt mégis rajta lenni, hogy a mit pótolni kell, az a megfe­lelő sorrendben létesüljön. És ö e nehéz feladatot emberül megoldotta. Polgármestersége alatt, mely 23 évig tartott, állandó volt a fokozatos fejlődés minden elhamarkodás nélkül s a mellett a városi közigaz- gatá9 mintaszerűen működött, mert az ő kötelességtudása áthatotta áz egész közszellemet. Az a 23 esztendő egy fényes lapot fog képezni minden­kor a város történetében, melyhez ha­sonló addig nem volt s melynél fényesebbet a jövőtől sem kívánhatunk. Méltán rászolgált tehát, hogy a mikor elköltözött közülünk, az elisme­résnek oly módon is adjunk kifejezést, hogj' emlékét az utódok el pe felejt­sék, de mint buzdító példa állandóan előttük álljon, a kit követni igyekez­zenek. A szokásos kegyeletnek eleget tett a város közönsége, mikor elhunyta alkalmából érdemeit a városi köz­gyűlés jegyzőkönyvében megörökítette, de hát ez csak olyan elismerés, a mely többé kevésbé a közgyűlés és a tisztikar bármely tagjának kijár, en­nél tehát ö minden esetre többet ér­demel. Emléke ezzel csak annyiban van megörökitve, hogyha majd valaki a messze jövőben vállalkozik a város történetének megírására, levéltári kutatásai közben ráakad arra a lapra is, a hol ez feljegyzetetett, az utódok előtt azonban nem marad ez­zel semmi olyasféle emlék, a mely a kiváló embert eszünkbe juttatná. Az a 23 esztendő a város szol­gálatában telt el. Működésének szín­helye a városháza volt, a hol ernye- detlen buzgalommal dolgozott a város felvirágzásán. Itt állítsunk neki em­léket ! Festessük meg arczképét és füg­gesszük fel vagy a közgyűlési, vagy a tanácsteremben. Minden valamire való egylet megteszi ezt elnökével, ha hosszabb időn keresztül vezetője volt, mennyivel inkább megtenni kötelessége ugyanezt egy város közön­ségének olyan emberrel szemben, a ki 23 éven át nemcsak igazi vezére, de első munkása is volt a városnak. Böszörményi Károly érdemei, ha nem többet, annyit minden esetre igényelhetnek, hogy emlékét a város legalább ily módon megörökítse. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 Régi rossz szokásom, hogy a kezem ügyébe került lapnak a szellemi essentiá- ját kívánom kiböngészni; ezen a tényen éppenséggel nem fog csudálkozni, ha megtudja töllem, hogy a tiszta magyar boron kívül soha egyébb esséntia után nem vágyódtam. Minthogy pedig a hamisítatlan hazai bor erre éppen nem kapható, mohóepeke- déssel szívtam magamba az utolsó 27-ik számú „Szatmár és Vidékéinek apróságait. Az első két piéce határozottan ki­elégített, humora zamatos, szójátéka magyarán szellemes. De a harmadik! (pedig ez se rossz* *) olyan hatással volt reám, mintha a karezosoknak legesleg- savanyubb fajtájából hörpintetlem volna, abban a hiszemben, hogy valami jóféle nagyszőllősit tálalt elibém Markus Marczi pinezére. Ennek az érzésnek a hatása alatt esett meg a szivem igen tisztelt Szerkesztő Uron, s nyomban el voltam határozva arra, hogy majd Írok én) íme ez a genesise jelen levelemnek, a melyet ha Önnek úgy tetszik, akár az újságba is teheti. * # * A világ egy olyan pontján tartóz­kodom és működöm ez idő szerint — a mely pont eg'yfelől Galicziával, másfelől Poroszországgal határos- — Maga az ál­lomásom osztrák Sziléziának egyik leg­kiesebben fekvő kis községe. Innen a távolból gondolok sokszor, talán folyvást elhagyóit hazámra és örömet vélek szerezni Önnek t. Szerkesztő Ur azáltal, hogy két hónap alatt szerzett impressióimat papírra teszem. Milyen más világ van erre ! A lakásom­tól alig 200 lépésnyire fekvő pálya udvar­ból éjjel és nappal hangzik át a vonatok dübörgése, a gépek számtalanjainak majd éles, majd öblös fütyje. Nem tévedek, ha I az itt 24 óra alatt megforduló embertöme­get 14500—15000 lélekre taksálom. Megjegyzem, hogy ez az állomás itten úgynevezett „Knotenpunkt“ és itt bonyolódik le az orosz, porosz kereskede­lem egyrészt, az osztrák, orosz, porosz, valamint a galicziai porosz osztrák keres­kedelem és személy forgalom másrészt. Ha már a személy, gyors és villam- vonatok gyors egymásutánja, azoknak zajos keringése impozáns — úgy még bámulatosabb a tehervonatoknak külső képe. _____Itt minden gép úgyszólván a maxi­*) Czélzás arra az apróságra, a melyben Demeter panaszkodik, hogy ebben a nagy meleg­ben senkÍ8em ir a lapjába. Szerk. nem sok, annyi nincsen rajta. Pedig be­szélni szeretne, de csak sóhajt... — Mán miért ez a nagy busongás, gazd’uram, szólott végre Rendes gazda, mikor olyan szép áldást adott a Teremtő? — Köszönöm neki, „mormolta csende­sen Csóka Márton. Fejem felett átment már a zimankós élet, mindig éreztem az ő áldását. De az idő, ez a vén sas, ször­nyen megrugdosott. Nehéz máraz nekem, hogy benneteket itten kezet összedugva nézzelek. Búcsúzom hát! Isten veletek mezők, kedves fák, madarak, Isten vele­tek ! Az én utolsó aratásom elérkezett. Most aztán majd értem jő a kaszás... — Rendes gazda nem merte az öreg­től megkérdezni mi történt ? Csak nézett, hol az aggastyánra, hol a kazalra. De gondolta ... tudta, hogy Márton uram ez alkalmatossággal adja oda a kissebbik gazdának, szülött egyetlen fiának a gazda­ságot. Megcsillant az ő szemében is a köny. Letörlé tenyerével arcza verejtékét... Aztán úgy elsóhajtotta: — Egymásután megyünk, mind­annyian elmegyünk a nyugvóhelyre 1 ­* Aztán jött a cséplés. Csóka Márton gazd’uram maga hozta el a zsákokat, maga rendezte, mérte. — így la, ennyi elég lesz nekünk az anyjokkal arra az időre, a mi még hátra van. — Ugyan édes apám, a jó Isten szerelméért, há hogy gondolhat ilyene­ket ?,.. így szólott a kisebbik gazda, nem tudván visszafojtani elérzékenyülését... Oda kuporogtak a kis unokák is, körülvették a nagy apát, megsimogatták ősz szakálát. Szegény kis jószágok, nem is sejtet­ték, hogy a nagy-alyu mire készül, mire gondo,l ? Ök nem ismerik még mi az, mikor az élet alkonyán bus sejtelem int az öregnek: — Benneteket várlak 1 * És hullanak zörögve a fák levelei. Őszi hervadás után csendesen ballag felénk az. öreg tél. A kandallóban pattog a tűz. Ott vannak mindnyájan a nagy-atya kö­rül. Úgy néz ki köztük, mint egy búcsúzó próféta, a kinek ajkáról minden szót lesnek. — Aztán édes jó fiam — szólott a vén ember — becsüld meg apáink örök­ségét. Én nem csak megbecsültem, de öregbítettem. Rajta légy, hogy te is ha­sonló módon hagyd ezeknek az ártatla­noknak. — Rajta leszek édes apám I Hiszen tudod, hogy a földnek, a mezőnek nevel­tél, bár tellett volna másképen is. — Úgy van jól fiam, a mint Isten rendelte. Eközben összegyűlt az egész rokon­ság. Nagy kedv lett; atalufosztás ugyan­csak szaporán ment. Felhangzott a vidám dal, még az öreg is megifjodott egy perezre,.. Aztán belovegyült az ifjak danájába, mikor rákezdték : — Cserebogár... sárga csere­bogár! A kaszást elhozta az öreg tél, de nem az öreg gazdát vitte el. Hanem a tisztes nagyasszonyt. Márton gazdát ott hagyta még az életnek; a kaszásnak ab­ban telt kedve, ha a vén embert hagyja gyászos özvegységre. Az öreg még jobban megütödött. Szótlanná lett, mint a párját vesztett ger- licze. Magányba rejtőzött és ott takar­gatta sebét. Csak akkor vidult fel, mikor unokáit elhozták ... Ezek a kis ártatlanok meg-megkér- dezték: — Nagy-atyus, ugy-e nem haragszol reánk ? A nagyanyus soha nem hara­gudott 1 Ilyenkor megrendült az öreg, resz­kető kezeivel átölelte unokáit és mintha sóhajtotta volna : — Beszéljetek, nem bántalak én titeket 1 És ők beszéltek ... Elmondták, hogy az öreg édes any- jok hogy sütötte nekik a túrós lepényt. A vásárról hogy hozta a vásárfiát... És ilyenkor megint felvidult az öreg" Játszani kezdett a gyermekekkel, mintha 6 is gyermekké vált volna. * A zsákok még nem ürültek ki. Pe­dig a föld engedni kezdett. Márcziusi szél fujdogált, itthon volt már a jó gólyama­dár. Virult a határ, zölt takaróval voltak borítva a mezők ... — Fiam, szólott egyszer az öreg. Fogd be a Rigót, meg a Derest. szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki­állított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö­nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, ZDeáűLs-téx. 'Váxosliá.zép'ü.lQt. C3 ‘jj

Next

/
Thumbnails
Contents