Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-09 / 28. szám
SZATMÁB ÉS VIDÉKE. i§94-ben egy sir mellett meghajolt; egy sirra borították le akkor a honvédek. Azt hitték a hazának ellenfelei, hogy már vége annak a függetlenségi zászlónak, amely örökké, mióta csak lobogott, a mai nemzedéket megelőző nemzedékek idejében mindig össze volt forrva a Kossuth-névvel. (éljenzés.) Azt hitték ellenfeleink, hogy a halál kiragadva e zászlót édes atyám kezéből, ők könnyebben diadalmaskodhatnak a függetlenségi zászló fölött. De tévedtek 1 Mert én, aki külföldön 44 évig teljesítettem fiúi kötelességemet édes atyám oldala mellett és aki megmaradtam 44 évig igaz magyarnak (élénk éljenzés), meg- lartám magyar szózatomat is, amint látják és hallják. (Éljenzés.) Én e zászlót fölemeltem a sir mellől, magasra tartom, olyan magasra, hogy a rágalom el ne érhesse és úgy hordozom az egyenes utón, — a melyen nincs más, mint hazafiság, igazság és igazi függetlenség. (Elénk éljenzés,) T. polgártársaim ! Tudom, hogy vannak olyanok, a kik röstellik, azt magam sem tudom miért, hogy a függetlenségi név össze legyen csatolva a Kossúth névvel; megvallom, és erről csak röviden fogok szólani, — hogy e fölött végtelenül csodálkozom, végtelenül csodálkozom, mert az egész világ összecsatolta e két eszmét: Kossúth Lajos és magyar függetlenség. (Éljenzés.) És igaz, hogy Kossúth Lajos a sírba szállt, de az is iguz, és ezt mindenki tudja, hogy ö az ö édes fiának mestere volt; azt is tudja mindenki, hogy én épen olyan híven kitar.ottam az ő oldala mellett életében, mint szándékozom kitartani halálában az ö sírja mellett; és azt is tudja mindenki, hogy a Kossúth-névben, legyen bárki viselője, egy olyan erőforrás rejlik, a melyet magától e hazában senki vakon eltaszitani nincs följogosítva 1 ^Éljenzés.) Ezt a forrást jöttem én haza nagy áldozattal is érvényesíteni a magyar függetlenség nyomán, nagy áldozattal érvényesíteni, mert a ki egy egész életet a külföldön töltött és ott megalkotta magának mindazt, a mit munkássággal az ember magának megszerezhet e világon, én, a ki kénytelen voltam oda- hagyni jó barátokat és minden földi javakat, azérr, hogy haza jöhessek ide a hon javán dolgozni, én, t. polgártársaim I ezt azért tettem, mert kötelességemnek véltem megtenni. E kötelességemet teljesíteni is fogom mindvégig, akárki mit akarjon, akárki mit mondjon 1 (Élénk éljenzés.) T. polgártársaim I A 48-as és függetlenségi párt, a melyet mi hivatalosan így nevezünk, mert a mi pártunknak neve a „függetlenségi és 48-as párt“, de a melyet az egész ország ösztönszerüleg Kossúth- pártnak nevez, ez a függetlenségi párt mit akar? Azt akarja, t. polgártársaim!, hogy ez a magyar haza legyen a magyaroké; azt akarja, hogy a magyar népnek verejtéke legyen a magyar népé első sorban; azt akarja, hogy magyar hazánk boldog legyen és a magyar nép el legyen árasztva a jólét által, ami csak úgy érhető el, hogy ha Magyarországnak függetlenségét kivívtuk. (Éljenzés.) Épen azért követeljük az önálló hadsereget, mely magyar vezényszóval magyar zászló alatt álljon, azért, hogy Magyarország jogai védőkkel is bírjanak, olyan védőkkel, akik el legyenek határozva — megesküdvén az alkotmányra — megvédeni magyar hazánkat és szabadságát mindenki ellen, bárhonnan jön támadás. (Éljenzés.) Mi azt akarjuk, hogy magyar hazánknak legyen önálló külügyi képviselete, mert csak igy foglalhatja el hazánk azt a helyet, a mely megilleti őt a világ országainak társaságában. Mi azt követeljük, hogy legyen Magyarországnak önálló vámterülete, ami annyit tesz, hogy Magyarország használhassa azt a fegy vrrt, a mely az egész világnak megszerezte a maga gazdagságát, a maga boldogulását. Mi azt akarjuk, hogy legyen Magyarországnak egy önálló nemzeti bankja, azért, hogy a hitelügy magyar kezekben legyen. Ezek a fövonásai pártunk követelésének, azért, hogy a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség, ez a három magasztos ige csakugyan megvalósuljon, ebben uz országban. Mi azt akarjuk, hogy minden magyar ember legyen szavazó, de azon feltétel alatt, hogy egy bizonyos idő elmúlta után tanuljon meg magyarul Írni és olvasni, (éljenzés) Mindezt azért követeljük, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy e nélkül lehetetlen lenne megtartani hazánknak magyar jellegét, a melyet pedig soha elejteni nem fogunk, — mert azt akarjuk, hogy Magyarországban a magyar állam magyar jelleggel bírjon ! (éljenzés,) Követeljük mindazt, ami a polgárságnak előnyére van; követeljük a katonai szolgálati idő leszállítását. Követeljük azt, hogy a választó- kerületek újra be legyenek osztva és igazságosabban, úgy hogy ne legyen olyan kerület, ahol 6 ezer ember választ egy ' képviselőt, másutt pedig i5o, ami igazságtalanság. Addig is, mig az általános szavazati jogot kivívjuk, (élénk éljenzés), azzal a föltétellel, hogy tanuljon meg mindenki magyarul Írni, olvasni, addig is azt követeljük, hogy egyenlősittessék az a census, amely szavazati jogot ad, és ne történjék meg az, hogy vannak olyan vidékek Magyarországon, a hol a magyar ember 3o forinttal sem szavazó még, holott vannak vidékek, a hol a nem magyar ajkú polgár 3o kr.tjczárnyi adóval is szavazóvá lesz. (Zaj.) T. polgártársak ! Azért, hogy minden ember képes legyen magát kiképezni és hogy a saját tehetségével eljuthasson bármely polczra ebben az országban és tényleg megvalósulhasson az az egyenlőségi elv, amelyet .édes. atyám gyökeresben meg, Magyarországon, — legyen ingyenes nevelés, de legyen köteles is, hogy a szülők el ne hanyagolhassák gyermekeik taníttatását, (éljenzés.) Látják t. polgártársaim, ami pártunk igen sok hasznosat és jót követel, de megjegyzem önöknek, hogy a jövő országgyűlésen a íősulyt a közgazdasági kérdésre leszünk kénytelenek helyezni, azért, mert a törvény szerint a közgazdasági kérdés lesz megoldandó a jövő országgyűlésen. Hogy önök belássák azt, hogy mily végtelen fontossággal bir a közgazdasági kérdések megoldása, illetőleg az, hogy fel- állittatik-e vagy nem az önálló vámterület, — megemlítem az adatot, hogy minden évben Ausztriából 4 száz millió forint áru iparczikkeket hoznak ide be Magyar- országba, hogy ezen 4 száz millió értékű tanulságos az. Úgy látszik — nem mondották el a végét! És ha az én népem is ily hamar, meggondolatlanul rohan bele az ellenséges emberektől vetett hálóba: úgy megérdemli sorsát. Ám meglátjuk, mi leszen. A jó Isten legyen velük, Barabás. Az öreg olt maradt meredten, akár egy sóbálvány. Sokáig nem tudott moczczanni, mert szivét bus sejtelem marczangolta. Maradjatok, ne menjetek! Egy vasárnapnak délutánján nagy sokadalom verődött össze a „Komá“-hoz czimzett csárdában. Már jól beszedhettek a „Koma“ portékájából, mert az uj szószólók, tehát a fiatal daruk ugyancsak erősitgették, ordították, hogy — Nem aratunk ! — Majd ott rothad az uraság termése! Az öreg Barabás is ott tipegett-topogott és meg nem állhattta, hogy oda ne szóljon: — Ha rothad, abból csak a falunak desz kára. .—r Nem a miénk, ordította vissza egyik-másik. — De részaratás a miénk lesz, szólott kipirultan Barabás. — Jöjjön az uraság utánnunk ! — Édes jó fiaim, próbált okosan beszélni az öreg. Hát hiszen azt mégsem kívánhatjátok, hogy az uraság... Többet nem szólhatott I Az aláírás megkezdődött. Éppen e pillanatban érkezétt az a pesti ur, a ki erősen fogaskodott, hogy már talált egy más vidéken arató munkát, hát csak szaporán egy szivvel, egy lélekkel, mert a mi elvünk : „egyenlőség, testvériesség!“ Hogy pedig nyomatéka is legyen a dolognak, hát egy kevés előleget is szedett az a pesti uraság... Mikor ezt meglátta Barabás, nagyot dobbant a szive közepébe!... és szedte a sátorfáját... — Ni, hogy szökik a vén róka, kiáltották utánna á lelketlenek... Jó Barabás meg se látott, se hallott 1 Csak ment. ment, maga se tudta, hova hajtja, hova viszi bus gonddal telt szive. Egyszer csak ott találja magét a mező közepén. A pacsirták olyan lélekhez szólóan csattogtak, a határ olyan jszépen virult! Zöld pázsit futott végtől végig a terében, : az erdő fakadásban, a virág virulásban. A gyümölcsfák telve virággal —a hová néz, a hova lép, mindenütt reménység integet feléje. Mintha a pacsirták azt zokognák: — Maradjatok,, ne menjetek! Az erdő zsongása, a szellő bus sóhajtása, a méhecskék dongása mind, mind azt beszélik ... . — Ne menjetek, ne hagyjátok itt a biztos életet, kenyeret 1... Barabás értette ezt a szóbeszédet! De mit ér, ha százan, mások nem értik ! Azok, kiknek elcsavarták az'eszüket, a kik vakon követik 1 Kit ? Azt az ismeretlen valakit, a kiről senki sem tudja ki-mL emberfia ? Aztán visszajövet megállóit az öreg a temetőnél. Ráhajtotta ősz fejét a sírkeresztre, és beszélt a halottakkal: — Ti megéltetek a határról! Sohasem jutott eszetekbe másfelé röpülniI jó és balsorsban itt arattatok és becsülettel tértelek nyugalomra! Maradjatok, ne menjetek ! czikkéknél a munkabér, amelyet a magyarnak is lehetne adni mintegy 180 millió frt osztrák zsebbe megyen. Kérdem, olyan gazdag Magyarország, hogy az a 180 millió szó nélkül kivándorolhasson minden évben Magyarországból, és nem volna-e jobb, hogyha vámsorompókat állítanánk föl, a me'yek a kormány adatai szerint is évenkint 60 millió frtot jövedelmeznének ; nem volna-e jobb, legalább ezen 60 millió egy részét a nép jóléte előmozdítására és az adó leszállítására szentelni? (Élénk éljenzés és helyeslés.) T. polgártársaim! Nincs szándékom önöknek hosszan bizonyítani, hogy mily óriási fontosság rejlik a közgazdasági kérdésekben, a melyek fölött határozni fog kelleni a jövő országgyűlésen, de vigyázzanak önök, olyan képviselőt küldjenek, aki azoknak a táborát fogja szaporítani, akik nem fogják többé megengedni azt, hogy Magyarország oda legyen lánczo'va és csatolva Ausztria szekeréhez. Olyat küldjenek a Házba, aki ne engedje meg többé, hogy az az osztrák, akinek érdekében van a magyar terményeket minél olcsóbban megvenni, ezt ezután megtehesse. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Vigyázzanak, mert a magyar nemzetnek szüksége van arra, hogy a képviselők a magyar érdekeket védjék és félre tegyenek minden személyes érdeket. Szüksége van arra Magyarországnak, hogy meggondolják, mit eredményezett az - a 67-es alkotmány, a mely alatt most is görnyed ez az ország. Azt er- dményezte, hogy — 34 évvel ezelőtt nem volt az országnak egy krajc/.ár adósssiga sem, most meg van 4 ezer millió adóssága. Azt eredményezte, hogy önök, polgártársak, gör- nyedeznek az adó alatt (fölkiáltások :ig&z!) Azt eredményezte, hogy a magyar embjr nem tudna elszijni egy pipadohányt a magáéból, ha nem lenne rá engedélye . j . Azt eredményezte, hogy nem főzhet magának pálinkát, anélkül, hogy abból a pohárból, melyből meg akarja inni, ki ne ugorjék a fináncz . . . (nagy derültség és éljenzés). Azt eredményezte, hogy a földbirtok annyira eladósodott, hogy a hivatalos adatokból Ítélve a földbirtok összes értékével egyenlő az állami és magán adósság . . . Azt eredményezte ez a 34 éves gazdálkodás, hogy a magyar a magyarral összeveszett, hogy ma már azt kérdezzük egymástól, hogy milyen vallása van a másiknak, hogyan imádja az Úristent, — holott azelőtt erről szó sem volt, azt eredményezte, hogy a közszellem Magyarországon ellankadt, elaludt, hogy megtörténhetett a Bánffy-korszak alatt, hogy kétszer is alkotmány nélküli állapotba helyezte a kormány az országot és Magyar- országon mindenki tűrte ezt és hogyha az ellenzék egész árnyalata föl nem áll, mint egy ember, hogy megbuktassa, még most is garázdálkodnék Magyarországon. — Tehát az a 34 éves rendszer Magyar- országon egy valóságos gazdasági romlást és tespedést eredményezett. Hát t. polgártársaim, a legegyszerűbb ember is, ha azt tapasztalja, hogy az az ut, a melyen jár, a posványba vezet, a legegyszerűbb ember is, mondom, eltér arról az útról és megpróbálja, hogy vájjon egy másik u on járva, nem juthat-e el ahhoz a czélhoz, amely lehetetlen, hogy minden Mire a faluba visszatért, öreg este lett. Csendesség nyugodott a községben... mintha mi sem történt volnar! Hej pedig, el van határozva, hogy nem maradnak, elmennek I Nem eresztik — a lánc&ok. A tavaszt pompás nyár váltotta fel. Gyönyörűség volt látni, mint borítja a határt a ringó kalásztenger. Az áldott aratás ideje közeledett ... a falu is más boldogabb határra készülődött . . . A főkolomposoknak majd ki fúrta az oldalát a kíváncsiság, mit fog csinálni az uraság ? Akadtak, akik igy fenyege tőznek — Ide ugyan más határról be nem teszi- a lábát senki emberfia. Az öregebbeknek azonban még sem ment el teljesen az eszük. — Hát hiszen, ha nekünk nem kellett munka, valakinek csak le kell vágni — mondották. Az uraság mély hallgatásba merült. Egyetlen intézkedésével sem árulta el, mit fog cselekedni, mit fog tenni. Az utolsó perczekig bizott, hogy népe észre- tér. Úgy tett, hogy módjában legyen a népet megmenteni. De azt a népet már nem lehetett észretériteni. Csapatokba verődtek és útra készen állottak ... r , Siró asszonyok, gyerekek veszik körül az embereket. Itt-ott imádságra kulcsolt kezek emelkednek a magas ég felé. — Ne menjetek, a jó Isten szerelméért, ne menjetek! — Mit fogsz ott az idegenben cselekedni, mikor itthon is mindig árnyékodban kell őrködni! becsületes magyar előtt ne lebegjen hogy ez a haza nagy és szabad legyed (Éljenzés;) '• J 38 T. polgártársaim! Önöknek van most egy képviselőjük ; jól ismerem őt, jó bará tómnak hívhatom, tiszteletre méltónak tar" tóm, — csak egy hibája van, hpgy olyan rendszert támogat, amely korhadó zik, összedől, amely most is kivihet<n|en" mert tudjuk, hogy csődbe jutott a 67-es re .dszer, mert annak közös-ügyes részeit törvény értelmében és szava szerint elintézni |nem lehet, mert már hatodszor e/.abja meg a király a hozzájárulási arányt holott a törvény szerint neki tenni ezt n?m is volna megengedhető. Továbbá egy esztendő óta a kereskedelmi és vámügyek függőben vannak, minden órában megtörténik az, hogy Magyarország előtt be- zárják a kapút Ausztriában és ekkor készületlenül oda lenne dobva Ausztriának. Vigyázzanak, t. polgártársak!, a szegény ember többnyire szolga-ember, a kinek pedig van vagyona, az független anyagi- lag és szellemileg is! Az önök mostani képviselőjének nagy hibája, hogy ezt a rendszert támogatja. Mi azt kívánjuk, és arra kérem önöket egész szeretettel, hogy válaszszanak egy olyan képviselőt majd ji kinek zászlajára rá lesz Írva — a magyar haza joga. függetlépségé és a magyar népnek jóléte! (Éljenzés.) — Én önöknek nevet nem említek, válasszanak maguknak a kit akarnak; a független ségi párt soha személyek ellen vagy mellett nem küzd; ezért nem említek nevet — de én önöknek azon elvekről beszéltem, a melyek össze vannak szőve és fonva Magyarország jövőjével, Magyar- ország fenmaradhatásával és a melyeket Jiogy ha a magyar polgár nem követ, akkor nem méltó arra, hogy annak a hazának legyen polgára, a mely hazának földjét őseink vérükkel ömözék ! (Éljenzés.) Bezárom önökhöz intézett beszédemet, csak még egyszer kérem önöket, hogy majd, midőn a polgári kötelesség teljesítésének ideje eljön, ne hallgassanak semmi rábeszélésre, tekintsenek szivükbe és szavazzanak úgy, mint magyar szivük, mondom magyar szivük kívánja ; szavazzanak úgy, hogy az önök feleségei, az önök gyermekei, midőn hazamennek a szavazás után, ne szégyenetek magukat azért, hogy önök nem arra szavaztak, aki 'azért küzd, hogy az önök éd\e h tzája legyen független, szabad haza!!! — (Éljenzés.) Az Isten önöket áldja meg!!! (Hosszas élénk éljenzés.) Miután Kossúth elmondotta fönti beszédét, Uray Géza bejelentette a polgárságnak, hogy a Kossúththal jött Szinnay Gyula hajdú-böszörményi országgyűlési képviselő kíván szólani. Beszédének fő vonásai ezek: T. polgártársak 1 A nagynevű vezér szavai után kevés a mondani valóm. —\ Ha igaz, ha hisszük, reméljük, hogy a bekövetkezendő választásoknál a durva erőszak és a minden bírálaton aluli eljárás, a mely követtetettitt s országszerte a múltakban, ismeretlen lesz vagy legalább is kisebb mértékben fog szerepelni, akkor azok a férfiak, a kik majd a függetlenségi párt lobogóját kibontották, nemcsak Folytatás a mellékleten. Sem köny, sem kérés nem használt már! Ok mentek . . ..vitte őket szomorú végzetük . . . ... A másik héten megérkeztek az idegen munkások. De csak annyian, ameny- nyi éppen a végső szükségre való. Mert az uraság még mindig tartogatta a munkát . . . Aztán meg számolt egyre! Böl- csesége előre látta ... a jövőt. Tudta, hogy a szegény, ittmaradotiak tűzhelyén nagy leszen a szükség, a nyomor. Hiába Ígérik azok az emberek, hogy majd küldenek haza családjuknak segítséget! Nehéz lesz azt az Ígéretet beváltani . . . Magyar ember könnyelmű... magyar ember feleség nélkül fél ember! . . . Az aratás javában folyik I Lassabban, mint máskor, de rendesen. Barabás is künn van a mezőn, dolgozik két ember helyeit . . . Egyszer csak találkozik az uraság az öreggel. — Hogy vannak a szegény asszonyok, gyermekek-. — Sírnak, nagy jó uram és tördelik kezeiket! — Mi hir az emberekről ? — Rossz, nagyon rossz. Iszonyúan csalódtak. Egy része ugyan kapott aratni valót, de nincs benne köszönet. —I A másik rész- nehéz földmunkát végez a Homoród csatornánál. Az uraság arcza elborult I Aztán kissé gondolkodva igy szólott: — Elfogadom az asszonyokat munkába. Jöjjön, aki csak teheti! . • • A faluban nagy lett az öröm- A ko vetkező vasárnapon egész asszonysereg indult a kastélyba. Az uraság és csalá ja
