Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-09 / 28. szám

SZATMlR ÉS VIDÉKE.

Melléklet az 1901. évi 28. számhoz.

eory eszményi törekvés körül csoportosulnak, hanem egy reális gyümölcsöket termő küzdelembe fognak bebocsátkozni. (Éljenzés.)

Évtizedek óta hive vagyok a függetlenségi elveknek, mert hogy, habár lassan is, azok az elvek győzelemhez jutnak meggyőződve vagyok. Habára következő választásokkor a függetlenségi párt nem is fog többséggel kikerülni a küzdelemből ; de tudom, erős hittel és rendíthetetlen bátorsággal fog küzdeni a haza jogaiért, szabadságáért, lehel leiéig függetlenségéért, polgárainak jólétéért 1 (Élénk éljenzés.) Szégyenszemmel nem fog visszavonulni! (Élénk éljenzés.)

T. polgártársaim I Azt mondják, hogy a hadviseléshez három dolog kell: pénz, másodszor is pénz, harmadszor is pénz; a mi küzdelmünkhöz nem pénz kell, hanem három kellék: a lelkesedés, egyetértés és a kitartás. (Éljenzés.) Hogy lelkesedés kell hozzá, az kétségtelen, de hogy lelkesedés Szatmártfémeti sz. kir. város polgárai között van, azt látom most. (üljenzés.)

Az egyetértés fájdalom, nemzeti nagy erényeink közzé sohsem tartozott; azért mondta a költő: „Átok fogta tneg a magyart, hogy soha együtt nem tart.“ Mégis a döntő pillanatokban ^ez átok eltűnt s egyetértés mentette meg a kitett becsületet. Én hiszem, így lesz ez e városban is, ha eljön a döntés pillanata.

A harmadik a kitartás. A magyar lángolóan lelkesedik a nemes eszmékért, de lelkesedésének tüze hamar alszik ; annak kialudni nem szabad Tehát egy élő szervvé kell tömörülni, a mely nap-nap után működik, mig csak a jutalom nem koszoruzza munkáját.

Ha ezektől akarunk áthatva lenni, fordítsuk tekintetünket a mi pártunknak nagy nevű, nagy tehetségű vezérférfiára, Kos^úih Ferenc/.re! (Élénk éljenzés.) Aki az ő szakadatlan, kitartó munkásságával nekünk élő példa gyanánt szolgálhat e hazábam. (Élénk éljenzés.) Ő tőle tanuljuk meg azt, hogy a kötelességet nemcsak fenlobogó lánggal, de fáradságot nem ismerő kitartással kell teljesíteni. (Élénk éljenzés.)

Nekünk, Uraim, oda kell működni, hogy azok a lánczok, melyek politikai és gazdasági életünket lenyűgözve tartják, melyek osztrák érdekekhez fűzik, végkép elszakittassanak. Kérem, álljanak önök is a küzdők sorába, hogy a jövő képviselőházban e város képviselője is azok közzé tartozzék, akik lefkesedérssel, egyetértéssel és kitartással a magyar függetlenség és szabadság küzdelmét vívják és harczol- ják! (Hosszas éljenzés.)

Ezután Uray Géza H e n t a 11 e r Lajos országgyűlési képviselőt jelentette be, hogy szólani kíván. Az ő beszéde szóról szóra igy hangzik:

Mélyen t. polgártársaim, t. barátaim! Amidőn pártomnak mélyen t. elnöke röviddel ezelőtt fejtegette azt, mi módon, mily eszközökkel küzdünk mi a haza függetlensége mellett: én onnan szemköztről egy hangot hallottam, amély azt mondotta: a rabszolga törvény ellen is ? — Hát mi t. uraim, kizárólag a .rabszolga- törvény ellen küzdünk, azon rabszolgatörvény ellen, amelyet 67-ben hoztak.

részvéttel fogták körül a szegény asszonyokat. Mi minden panasz volt hallható! Hogy az emberek egy garast sem tudnak hazakűldeni. Hogy amit keresnek meg- iszszák. Züllő félben van ott már az idegen határban sok ember. Nehány asszony itt hagyia :i házat, elment az ura után. Egy-két. ember haza is jött. Szörnyű' állapotban vannak ott ... . .

— Hát asszonyok, akkor . munkára 1 Enyhítsék kigyelmetek a szerencsétlenséget . . .

Az asszonyok sírva mutattak kis gyermekeikre, kiket magukkal hoztak a kastély udvarára. Mennénk — zokogták — de nem eresztenek ezek a lánczok 1;

A kastély kis úrnője szótlanul, de meghatottan hallgatta a kesergő asszonyok panaszait-. Oda simult a mamához, aztán beszélt neki szépen, csendesen és okosan . . . Úgy beszélt, hogy a mama szemében is megcsillant a köny . . .

A kis királynő.

A kastély nagy udvara tele van nyüzsgő, apró gyermekekkel. Egyik a homokban játszik, másik a kis kertben gyomul, a fiuk labdáznak, lovasdit játszanak. Ugyan az ég szerelméért, mi lehet itt? . .

A kastély áldott szivü úrnője az udvarra gyűjti naponkint a falu kis gyermekeit, hogy édesszülő anyjuk a mezőre mehessenek dolgozni, kenyeret keresni.

A nyüzsgő gyermekseregből, mint egy kis királynő emelkedik ki a kastély gyöngye, feslő bimbóban pompázó virágszála, Etelka comtessze. Szép, magas termetét egyszerű ruha takarja, nemes kis

(Fölkiáltás: mezőgazdasági munkások!) —

. • A mezőgazdasági munkások igye* kezzenek dolgozni, hogy megéljenek . . — T. Uraim! 1867-ben alkották meg Magyarországgal ezt a rabszolgatörvényt, ezt a közös-ügyes törvényt, akkor az Úristen elvette a magyar nemzet eszét (Közbekiáltás: I jogát!) — — épen azért az eszét, mert a jogát. (Helyeslés. Tetszés.) Többséget adott t. uraim Deák Ferencznek, aki minden áron meg akarta kötni a kiegyezést, aki meg is alkotta a gyávaság politikájának az alapját. Ebben az időben a képviselöházban két nagy párt állott egymással szemben; az egyik volt a Deákpárt, a másik volt a bihari pontok alapján álló baloldal, Tisza Kálmán vezérlete alatt. Ezek mellett a pártok mellett volt azonban egy kicsiny csoport, mely 7 tagból állott, amely azt mondta: én nem adom ba derekamat, nem engedek semmi csorbát ütni Magyarország’jogán, én Magyarország tiszta függetlenségét és jogát akarom kivívni; kevesen vagyunk, de átviszem e vért az utódokba és a mag terebélyes fává fog virágzani. Ez a 7 tag volt a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt nuk a magva.

A mikor 76-ban a Deák-párt ezen nyomorúságos politikáját, amelyet 67-ben megkötött, nem tudta tovább folytatni, akkor egybe olvadt a Tisza Kálmán vezérlete alatti balközéppel és megalkották a jelenleg kormányon levő szabadelvű pártot. — A függetlenségi- és Kossuth- pártnak a törzse akkor 32 tagból állott. Azt hiszem, van önök között igen sok választópolgár, aki még emlékszik arra, hogy az 1878-iki választásnál a független ségi és 48-as Kossuth-párt felszaporodott 86 tagra. Ekkor történt meg, uraim, az,' hogy Magyarországnak hatalmas miniszterelnöke Debreczenben, a saját fészkében megbukott. Következő választás alkalmával, 1885-ben a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt fölszaporodott too és 5 tagra. Ekkor azonban t. uraim, voltak a pártban olyanok, akik 1876-ban nem mentek be Tisza Kálmánnal a fúzióba, nem egyesültek a szabadelvű párttal, ezek voltak Ugrón Gábor és Bartha Miklós. (Élénk éljenzés.)

. . . Ezen urak, f. polgártársaim, 188i-ben elkezdték megbontani a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártot. (Felkiáltás: nem áll!) De áll! (Újabb fölkiáltás: nem áll!) Majd bebizonyítom, hogy áll 1 (Nagy zaj.) A t. közbeszóló urnák tökéletesen igaza van, hogy 1881-ben még ez nem sikerült, hanem sikerült 1889-ben, midőn Irányi Dániel boldogult emlékű szeretett vezérünk volt a párt vezére; akkor igenis azon álűrügy alatt és azon hamis hírnek terjesztése alatt, hogy a függetlenségi pártban Van egy néhány erősebb vérmérsékletű képviselő, akik a bécsi udvar előtt compromittálják a függetlenségi pártot, azt követelték, hogy ezt a néhány függetlenségi képviselőt zárja ki a pártkor a kebeléből. A párt-kör ezt nem tette meg. Ekkor Ugrón Gábor 17-ed-magával kilépett a függetlenségi és 48-as Ko§MÍth- pártból és megalakította a 48-as Ugron- pártot. (Éljenzés.)'

Várjunk csak! T. Uraim, 2 választás folyt le azóta, 1892-ben és 1896-ban. 1892-ben Ugrón Gábor 17-ed magával

fején kerek nagy ezalmakalap van, hosz- szu, hátraomló kék szallaggal. Mint egy okos, gyöngéd, de azért szigorú anya jár a gyermekek közt. Velük játszik, szalad; ölébe veszi a siró kis paraszt leánykát, a ki éppen most elesett, tnegtörli vérző kis kezecskéjét és bekötözi. Délben hozzák a jó meleg ételt. A kis királyné maga osztja ki alattvalóinak a párolgó, egyszerű, de egészséges ételt és ő maga is megkóstolja . . .

így megyen ez napvól-napra . . . mig az aratás tart. Édes szülei nagy élvezettel nézik 1 Bizony ilyen magyar hölgyekre van szüksége a mi nemzetünknek ; igy kellene felnőni az urasági kastélyokban a nép őrző angyalainak, akkor boldog . volna . . . a magyar.

Az öreg Barabás most érkezett a mezőről, valami küldetésben jött most haza. Mikor meglátta a gyermeksereg közt a kis úrnőt, oda szaladt hozzá, megragadta a kis királynő hófehér kezét és gyermek lett a gyermekekkel. Tánczolt, örült, sirt és áldást rebegett a kastély úrnőjére.

A hazatérők.

Letarolták már a mezőt. A koszorút szépen hazahozták a kastélyba. De az öröm nem volt olyan tiszta, olyan általános . . .

Hej, mert sokan hiányoztak, akiknek itt kellett volna lenni.Az uraság ki is fejezte szomorúságát ez irányban.

Aztán a faluból kivándorlottak is . . . hazatértek.

.Ütött, kopott ruhájukban, elgyötört tagjaikkal, kesergő, bűnbánó szivükkel úgy néztek ki, mint akik egy veszélyes

ugrott be a csatába és 14-ed magával jött ki a küzdelemből; 96-ban 10-ed magával és 7-ed magával jött ki. Hát mondják meg 1. uram, hogy Magyar- ország népének milliói melyik pártnak adnak igazat: a függetlenségi 48-as Kossuih-pártnak (éljenzés), a melynek ma is 59 tagja van, vagy pedig annak az Ugron-féíe töredéknek, a mely egyesül a muszkával, összeköttetésben van a néppárttal és összeköttetésben az ultramontanis- rnussal . I . ? (Nagy zaj. Fölkiállások: étjén! — abczug! — zajgás.)

Tisztelt Uraim, ha annák az Ugrón Gábornak és társainak igaza lett volna, midőn azt mondja, hogy engedékenységgel megnyerjük mi a bécsi nép kegyét, akkor a magyar nép milliói igazat adtak volna neki, akkor az Ugron-féíe töredék nőtt volna meg és a Kossuth-párt lenne 7 tagból. De nem igy van; mert a magyar ' nép nagyon jól tudja, hogy ezt a közmondást: „aki téged kővel dob, dobd vissza kenyérrel !■* — úgy kell módosítani: r„aki téged kővel, azt mennykövel!“ — a bécsi udvarral szemben a csúszás-mászás nem használ, határozottan kell föllépni és akkor lehet sokat kivinni, megmutatták a csehek, kik nem csúsztak, nem siklottak el a delegáció padlóján, bizonyítja Sztran- szky esete, a ki a miben akarta, megmondta az Uralkodónak, hogy az nem lehet, most odament az Uralkodó és engedékeny irányukban. (Fölkiáltások: Úgy van!)

T. polgártársaim! Én ma éjszaka a Balaton mellől jöttem önök közé, — és láttam azt, hogy a Balaton piszkos hullámai hogyan csapkodják a Tihanyi-félsziget sziklaszirtjét; ha az a szírt a piszkos hullámoktól nem lett mocskosabb, hanem tisztább és tisztább: ilyennek kell maradni a nép érdekeinek ^ a párt-érdekek hullámzásai között is! (Éljenzés.) És Uraim, legyenek önök maguk a bírák, határozzák el, hogy melyik frakcióhoz csatlakoznak (fölkiáltások : Ugronhoz I — Kossúthoz 1 — Zaj) — — ... nem csodálkozom, uram, hogy Ugronhoz akar csatlakozni, mert a muszkák pénzt Ígértek. (Zaj; ingerült föl- kiáltások.) — A midőn majd bemennek a küzdelembe a választásoknál, jusson eszükbe az a jelenet, ami Egervár ostrománál történt, egy hadnagyhoz, aki már az utolsókat hörögte, Mecskey kapitány odament s azt mondia: „Tudsz-e szólani édes fiam, élsz-e még ?“ — „Még igen, válaszolt a haldokló.—. . .Küzdjenek rendületlenül...!...“ — Azt mondom: küzdjenek önök is a függetlenségi és 48-as Kossúth-párt zászlaja alatt(Hosszas éljenzés.)

A beszédek elhangzása után a Vigadó nagy termében Kossuth óhajára szükebb körű értekezlet tartatott, melynek czélja volt az, hogy a szat- márnémetii Kossuth-párti független választók nyilatkozzanak arra nézve, kit óhajtanak jelöltül. Voltak a kik Uray Géza, s Kovács Leó nevét emlegették, Uray azonban kijelentette, hogy nem akarja eddigi pályáját képviselőséggel megszakítani. Határozat hozatalra tehát nem került sor, mivel kiderült később, hogy a termet zsúfolásig megtöltő

tengerre vitorláztak és szörnyű hajótörést szenvedtek ...

Nem más mondotta, ők maguk sírva vallották meg, hogy szörnyű módon rászedték !

Nemcsak a kilátásba helyezett bért, de még munkát sem kaptak. Jöttek volna szívesen haza, de szégyelték ballépésüket!

Aztán, ha kerestek is valamit ? Idegen helyen más az élet, más a tűzhely. Itthon még a szegénység is türhetőbb, idegenbe még' a jó bér is — elúszik.

Jötl a szomorú ősz. Nagy, nehéz gond borult a tűzhelyekre! Mi lesz most? Hát még, ha beköszönt a tél 1 Szerencse, hogy uz asszonyok valamit megtakaríthattak, mert most kétségbeesve, éhen kellene élpusztulniok.

Barabás, az öreg, Úgy járt a kétség- beesett emberek közt, mint egy vigasztaló próféta. Biztatta az embereket, majd arra ösztökélte, hogy az uraságot meg kell kérlelni . . .

... És a kastély felé vezető utón ismét elvonul a csoport, nem ünnepi kedélyben, de megtörve,- megalázódva. A csapatot ujfent az öreg daru vezeti. O a szószóló is, kigömbölyitvén a falu alázatos esedezésót annak erányában, hogy az uraság valami téli munkát juttatna ennek a földre sújtott népnek.- Komoran, egész lényükben reszketve hallgatták a beszédet az emberek.

— Valami mesét mondottak az öreg daruról kigyelmeteknek — szólott elég keményen az uraság. Hogy t. i. az öreg daru hallgasson, elég volt, ha eddig vezette a csapatot, bizony elég lassan és ma- radisan. Most — igy mondották kigyelközönség soraiban kevés a választási jogosultsággal biró polgár, s daczára annak, hogy Kossuth Ferencz arra kérte a jelenvoltakat, hogy a nem választók a teremből vonuljanak ki, a termet elhagyni nem akarták, kimondotta, hogy ily körülmények között jelölésről szó sem lehet, a gyűlést feloszlatta azzal, hogy a legközelebb Uray Géza által összehívandó értekezleten nyilatkozzanak a Kossuth párthoz tartozó függetlenségi polgárok, hogy jelöltül kit óhajtanak, melynek eredményét a központtal közölni fogják s ha a választók helyi jelöltben meg nem állapodnának az esetben jelöltért a központhoz fordulnak. Ezzel a gyűlés véget ért. Később Kossuth Ferencz Meszlényi Gyula püspöknél tett látogatást, este pedig jelen volt az „Iparos ifjak köre“ mulatságán. Kossuth, Hen- taller, Papp és Szinay képviselők kíséretében hétfőn reggel a gyorsvonattal utazott el városunkból.

Levél a szerkesztőhöz.

Tekintetes Szerkesztő Űrt

A félhivatalos „Magyar Nemzet“ egyik közelebbi számában vezérczikkezik az államhivatalnokok helyzetéről, s az általuk indított és napról-napra nagyobb arányokat öltő mozgalomról.

Tiszteletteljes bámulattal hódolunk a vezérczikkben foglalt azon kijelentésnek, hogy felsőbb helyen is elismerik, mikép az államhivatalnokok helyzete valóban sanyarú, s hogy az ott méltányoltatik is.

Valószinüleg ezen méltánylás következménye a vezérczikkben foglalt azon kijelentés, hogy ez idő szerint fizetés emelésre az államtisztviselők nem számíthatnak.

Bámulatunk nagy mértékben — habár kevesebb tiszteletteljességgel — fokozódik, midőn ezen czikkben irt s a tisztviselők helyzetének javítására ajánlott módozatokat és eszközöket olvassuk.

Ugyanis azt ajánlja a nevezett hírlap bölcs vezérczikk Írója, hogy ne az államtól — melynek költségvetése kívánságunk teljesítéséi meg nem bírja — várjuk a segítséget, hanem forduljunk jajjainkkal a társadalomhoz, s mint vásári énekes koldus: álljunk ki a kőhíd sarkára s ott sebeinket a jövő menő tisztelt társadalom előtt kitárva: szép ének szóval kérjünk alamizsnát.

Nem akarom felsorolni az ajánlott módozatokat, melyeknek már olvasása is szégyenpirt idéz egy tisztességes tisztviselő arczára ; a kiket érdekel, elolvashatják a „Magyar Nemzet“ julius 2. és 3-iki számában; e helyett a nevezett lap által általánosságban ajánlott eszközöket megkísértem részletezni, illetve ugyanazon szellemben igyekezni fogok eszközöket ajánlani, melyek az állami tisztviselők sorsán fizetés emelés nélkül — segíteni képesek.

Mindenek előtt az ,a panasz, hogy pénzünk nincs. E bajon a nevezett lap

meteknek — más idők járják. Fiatalabb vezérre van szükség, mert mostantól ki- gyelmeteké a világ. En mondottam az öreg darunak, hogy ennek a mesének szomor a vége. Tudniillik a fiatal daruk merészen, sebesen repültek ugyan kezdetben, de aztán kifáradva hullottak le és pusztultak el. Kigyelmetek is ellökték az öreg darut, merészen röpültek ki a községből . . . Mi lett a vége? Kentek tudják . . .

A kastély termeiben siri csend uralgott és az emberek hangos sirá&ban törtek ki. .

— Ami kérelmüket illeti, gondolkodni fogok egy erdő kivágatásáról, bár mondom, még nem határoztam . . .

E pillanatban lép elő a kastély kis úrnője. Mintha egy angyal röpült volna le a magas égből, hogy letörölje a szerencsétlen emberek könyeit.

— Jó édes apám, igy esdekelt ez a drága kis angyal, bocsáss meg e szegény embereknek.

Az uraság nem birt már önmagával. Elérzékenyült.

— Menjenek nyugodtan haza családjukhoz, a jó Isten nem hagyja el kenteket.

Az emberek megkönnyebbült szívvel távoztak. Annyi szeretettel, gyöngédséggel vették körül a kastély l.is úrnőjét, hogy ez alig tudott tőlük szabadulni.

. . . Az erdő vágatása megkezdődött, a falu népe áldást rebegett a kastélyra. Jött aztán újra a szép tavasz! A pacsirták, az erdők, a virágok, a patak cser- gése, a szellő bugása . . mind . . mind azt kiáltotta az embereknek: „Itt élnetek, aratnotok és halnotok kell!“