Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-09 / 28. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 28-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. mely a közös-ügyek hálójába szorítja ezt a nemzetet; a melyek lebilincselik a mi tevékenységünket, hogy tulajdonképen önerőnket kifejteni képtelenek vagyunk. Ilyen egyik kötelék, bilincs a mi közgazdaságunk függő kérdése; hogyha ezt a lán- czot szerencsésen letéphetnök, a nemzet teste szabadabban lélegzene és inkább tudná tevékenységét kifejteni. És uraim, aki az önálló ipari, kereskedelmi és gazdasági berendezkedést a legnyomatékosabban sürgeti, sürgeti a parlamentben, a sajtóban, mindenütt: az Kossúth Ferencz I (Élénk éljenzés.) Nem veszem sokáig igénybe becses figyelmüket, mert tudom, hogy óhajtva várják az igét magáról az ő ajkairól hangzani. Tehát berekesztem szavaimat és pedig azzal a forró kívánattal, hogy Isten áldása kiséfje Kossúth Ferenczet és valósuljon az általa hirdetett ige, a mely Atyjától reászármazott I (Éljenzés.) Isten sokáig éltesse I (Hosszas éljenzés.) Ez után Kos uth emelt szótí T. Polgártársak! Engedjék, hogy úgy szólítsam önöket: tisztelt és szeretett testvéreim I (élénk éljenzés.) Mert hiszen az én édes atyám az önök édes apja is volt; a nemzet apja volt ő. (Éljenzés.) Az Úristen pedig én tőlem minden családot elvett, — az én családom a magyar nép. (Éljenzés.) Ezen családomért élek én, ezért munkálkodom és ezen családom boldogságának, jólétének szentelem hátralevő napjaim. (Zajos éljenzés. Közbekiáltás a tömegből: A rabszolga törvény ellen is?) T. polgártársaim I Majd annak a közbeszólónak válaszolok: Magyarország szabad ország, rabszolga-törvényt nem ismer; a függetlenségi párt arra törekszik, hogy minden magyar-ember egyenlő legyen. i T-s polgártársaim! Önök nemsokára hivatva lesznek teljesíteni polgári kötelességüknek legnagyobbikát, hivatva lesznek nemsokára szavazni, szavazni lelkiismeretük szerint, — és midőn ez a perez bekövetkezik, midőn a legutolsó polgár is részese a magyar államhatalomnak: akkor kiki tekintsen szivébe, vegye fontolóra az országnak sorsát és ügyeit és ne engedtesse magát elragadtatni semmi személyi tekintetek által, kövesse lelkiismeretének sugallatát, — és mint igaz magyar ember bármi utón járjon, hogyha őszintén jár ezen utón, akkor mi öt tisztelni fogjuk. Én t. polgártársaim, eljöttem ide, hogy iparkodjam meghódítani ezt a várost, ezt a kerületet azon elveknek diadala számára, amely elvek diadalától függ Magyarországnak fölvirágzása és boldogsága l Tudom én, hogy ez nem könnyű munka; tudom én azt, hogy Szatinár mindig erős vár volt, nehéz volt elfoglalni, tudom, hogy már a honfoglalás idejében három magyar vezér: Tas, Szabolcs és Tuhutum három napig vívták ezen város falait, mielőtt megbirták hódítani. Mi is ide jöttünk, mi, kik óhajtunk uj honalapítók lenni, óhajtunk megalapítót lenni a független magyar hazának. (Éljenzés.) Mi azzal a meggyőződéssel jöttünk ide: sokáig és sokáig erősen fogunk talán küzdeni azért, hogy ezt a várost meghódíthassuk. Mi t. polgártársaim nem is ezt a várost akarjuk meghódítani, hanem az önök szivét, lelkét, az önök meggyőződését, igaz magyar meggyőződését, a mi más nem lehet, mint hogy hazánk független és szabad legyen! (Éljenzés). Mi azt akarjuk, hogy ezen városon ismét diadalmasan lobogjon a régi kurucz-zászló, mely oly sokáig lobogott e város falain; az a zászló, amelyet Rákóczy hivei lobogtattak egykor magasan; az a zászló, amelyet a honvédek is fölszenteltek magyar vérrel és megkoszorúzták magyar babérokkal. (Éljenzés.) — Azt akarjuk, hogy mi ezt a zászlót itt kitűzhessük diadalmasan és Szatmár népe büszkén vallja magát a függetlenségi párt egyik tényezőjéül. (Éljenzés.) Az a zászló, amiért mi küzdünk, Kossuth Ferencz városunkban. Kossuth Feréncz országgyűlési képviselő az „országos függetlenségi és 48-as párt“ elnöke Hentaller Lajos, Szinnay Gyula s Papp Elek, országgyűlési képviselők társaságában vasárnap d. u. 2 óra 20 perczkor a ~ gyorsvonattal városunkba érkezett. Hogy mily lázas volt az érdeklődés, mutatta ama körülmény, hogy a pályaház előtti térséget a közönség nagy számban lepte meg. Midőn a vonat a £álya udvarra berobogott s .Kossuth Ferencz alakja látható lett, a közönség élénk éljenezés- sel fogadta s Kovács Leó kis leánya egy gyönyörű szép csokrot nyújtott át Kossuth Ferencznek. Azután Kossuth, a többi vendégek s a párttagok a főbejáró elé vonultak, hol Kossuth Ferenczet a párt nevében Uray Géza lelkes szavakkal üdvözölte, melyre Kossuth szívélyes hangon válaszolt. Majd vidám zeneszó mellett, a közönség lelkes éljenzése között Keresztszeghy L. négyes fogatán Uray Géza oldalán foglalt helyet Kossuth Ferencz, megindult a hosszú menet, melyet harmincz tagból álló lovas bandérium nyitott meg. A hatalmas menet azután a nemzetiszinü zászlókkal földiszitett Atilla s Árpád- utczán keresztül Uray Géza vendég- szerető Jakába vonult. A vendégek tiszteletére itt Uray Géza gazdag teritékü ebédet adott, melyre 14-en voltak hivatalosak s a melyen a fővárosi vendégeken kívül Hérmán Mihály polgármester is részt vett. Az ebéd TÁRCZA. —>-*te®00^» -o— Nem aratunk! — Irta: Bodnár Gáspár. — Az öreg daru. Édes jó Istenem, hogy is volt az máskor ? József napot követő vasárnapon a délutáni isteni tisztelet után, megindító szép jelenet folyt le — hosszu-hosszu idők óta Búcsú községében. A falu dologra való munkásai festői szép csoportban, ünnepi ruhában, ünnepi kedélyben vonultak az uraság kastélyának hatalmas, nagy udvarára. v A leányok hozták a tavasz első ibolya bokrétáit, hogy feldíszítsék a legények kalapját. Az ékesebbeknek meg arcza/viru- lásáról lehetett leolvasni. — Itt a tavasz! — Jön a munka! — Ez a földmives nép élete! A csapatot mindig az öreg Barabás« vezette, ő volt a szószóló. De még milyen szószóló! -Úgy kirakta, kigömbölyitette Barabás bátyó a szóbeszédet, szavalván pedig ilyeténképen: — Minek utánna Isten jóságos voltából a napsugaras tavasz induló-félben vagyon... eljöttünk annak rendje és módja szerint, hogy a felénk integető a ra- lási munka erányában a nemes urasággal testvéries egyességbe jöhessünk. És meg kell adni, hogy ez a testvéries negy esség“ rendszerint közmegelége- désre létre is jött. Megnyugodott mindenki, folyamán Uray Géza köszönté föl vendégeit, melyrc'Kossuth és Hentaller válaszoltak. 5 órakor azután a társaság a ;Vigadó elé vonult, melynek erkélyéről a Vigadó előtt hullámzó ezrekre és ezrekre menő közönség előtt Uray Géza elnök a következő szép beszéddel nyitotta meg az értekezletet. T. polgártársak! Ha teljesen idegen lennék és ma láttam volna önöket először, — látva azt á lelkesedést, a melyet önök kifejtettek Kossdth Ferencz (éljenzés) fogadtatásánál, már magáért ezért kellene hogy kalapot emeljek. Ezen hazafias tényért fogadják tehát polgártársaim az én köszöne- temet, hogy a jeles pártvezért olyan hazafiasán fogadni szívesek voltak. (Kossuthoz fordulva) T. pártelnök úr! Köszönettel tartozom önnek azért, hogy a Szatmár- Németi függetlenségi és 48-as Kossúth- pártnak meghívására nemcsak szives volt körünkben megjelenni, hanem ezen párt tiszteleti elnökségét is elfogadni. (Éljenzés.) T. polgártársaim! Kossúth Ferencznek ezen ténye által szorosabbá lett az a kapocs, mely bennünket politikailag összefűz. (Éljenzés.) Ismerjük Kossúth hazafias törekvését; a hol nyomor van, igyekszik ezt enyhíteni, a népjogok érvényre juttatásáért munkál: általában véve törekvése, hogy "mindenütt a közvagyonósodás, jólét elómozdittassék. (Éljenzés.) Meg vagyok győződve, hogy városunk irányában a múltban kifejtett tevékenysége a jövőben fokozódni fog, mert ma már miénk, bizalmi kapocs köt hozzá és, — mint a gyermek édesanyjának, — bajainkat neki elpanaszolhatjuk. Rendkívül súlyt fektetek arra, hogy ő szíves volt ezt a pártelnökséget elfogadni. (Éljenzés.) Polgártársaim 1 Önök, a kik a politikai élet folyását figyelemmel kisérik, tudják azt jól, hogy mennyi ezer szál az, mert jól tudták, hogy a nemes uraság népének igaz atyja. Egyesség után következett egy kis vigalom. Az uraság megvendégelte emberséges módra hű mnnkásait. A falu apraja, öregje összegyűlt aztán a hatalmas udvarra. A legények tánezra kapták a leányokat és mi tagadás benne, oly jó kedv kerekedett, hogy -még az öreg Barabás bátyó is eljárta a „figura tánczol“. Az uraság egész családjával a nép közé vegyült. Mikor Barabás b^tyó tánezra perdült, a kastély kis úrnőjének, ennek a szépen fejlődő földi angyalnak, Etelkának határtalan öröme volt. Hófehér kis kezecskéjével úgy tapsolt az ör :g Barabás bátyónak, mint valami hires művésznek. — No még egyszer Barabás bátyó, biztatta ezüstcsengésü hangjával. Az öreg Barabásnak sem kellett több. Úgy járta a magyar csárdást, mint ennek előtte ölvén esztendőkkel. Utóvégre is kérni kellett, hogy pihenjen már, mert majd a lelkét tánczolja ki. .... Igen, hát hogy a legelsöbben felvetett kérdésre feleljek, igy volt ez Búcsú községében esztendőröl-esztendőre. Most két esztendeje azonban, ha nem is az egész világ, de édes hazánk egyes vidékein, nevezetesen Búcsú községében is, fordult egyet — a világ. Elmúlt ugyanis a József napot követő vasárnap. Jó gólyamadár már bekalandozta a rég nem látott réteket, erdőszéleket ... de a kastélyban senki sem jelentkezett a falu munkásai közül, hogy „a következő aratási munkának erányában, a nemes urasággai testvéries egyességbe jöhessenek.“ Mintha valami láthatatlan szellem megátkozta volna a kastélyba vezető utat, még községbeli embert sem lehetett látni arra felé. Csak az öreg Barabás húzódott úgy alkonyaikor arra. Elmentakastély kapujáig. Ott leült a nagy kőre, aztán lehajtotta tisztes, ősz fejét. Nagyon mélységes gondjai lehettek! Úgy látszik-, nem is mert a kapun belülre fordulni, csak ott künn leste, várta az alkalmatosságot, hogy az urasággal találkozhassék .... Nem csalódott! Alkonyat volt. A nap már tüzet rakott a fellegekben, de zakatoló tűz volt a Barabás lelkében is. Mikor az uraságot maga előtt látta, olyan lett, mint a gyermek, aki rossz fát lett a tűzre... — Jó estét, Barabás, segítette zavarában az öreget a jó uraság. — .. .’esés jó estét adjon a Teremtő, makogott Barabás, de tovább nem birt szóhoz jutni, hanem e helyett kipottyant az öreg szemeiből a könyü. — Hát hogy és mi módon vannak ? kérdezte az uraság. Az öreg köhécselt egyet-kettőt, mig összeszedte magát és emigyen. felelt: — Nem jól, nagyon nem jól, méltó- ságos uram. — Megbolondult most talán már az egész világ nagy jó uram; de a mi falunk tisztára 1 .. — Hogy érti ezt Barabás? — Hát nem hallotta-nagy jó uram? Azt kiabálják a mi falunkban: „Nem aratunk!“ „Nem megyünk az urasághoz 1“ „Jöjjön ö hozzánk, ha szüksége van reánk 1“ Az uraság arczá'n szelíd, engesztelő mosoly derengett. — Azt kiabálták, Barabás? — Azt nagy jó uram I — És ezt a szokatlan hangot a saját szivük diktálja nekik ? Talán tanította őket erre valaki? Nem is kellett egyéb az öregnek, csak ez a biztató szó. Megeredt a nyelve, mintha felvágták volna. t— Hát már csak elmondom, nagy jó uram. A télen itt járt — már mint a mi falunkban — valami tudákos pesti ur. Azt mondotta a népnek, hogy ő népvezér, apostol, a kit ide küldöttek a népszabadi- tók, hogy a községet világosítsa fel. Mert ez a nép, már mi la’, eddig csak ingyért dolgoztunk. Újság-lapokat mutatott és osztogatott aztán, melyből a népnek azt bizonyítgatta, hogy az Alföldön már megduplázták a munkabért. — Úgy hiszi kend is Barabás ? — Hát már hogy hinném, nagy jó Uram. A nagyapám is az uraságnak köszöni, hogy hagyhatott reánk valamicskét, enmagam is egész mindenségemet a kastélytól szereztem. Fel is emeltem szószóló beszédemet, de hát lekiabáltak. Azt mondották: „Hallgasson az öreg daru. Elég volt, hogy eddig vezette a csapatot, bizony elég lassan és maradiasan. Most más idők járják. Fiatalabb vezér kell nekünk, mert mostantól fogva miénk leszen a világ 1“ — így mondották ? — így nágy jó uram I —» No Barabás hallja kigyelmed, én is ismerem ezt a mesét. Csakhogy ennek a mesének nem az ám a vége. Szomorúan Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiál ütött, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, 3Deáűr-tér. "VáirosJn.átziép'üAet,.
